Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-20 / 289. szám

ramluuts. bU eiuut-r uUmoU at a reuiak váróiba. t kirándulás: 1500 pengő... Mivel pedig Vágó Artúr nem szerepelhet egyszerre Szegeden éa Vásárhelyen 1«, szombaton és vasárnap a Torockói menyasszony román jegyzőjét Sugár Lajos játsza, a Re'városi Szinház tagja... A legközelebbi program: a Pillangó, eredeti díszletekkel, nagy kiállítással és nagy ambícióval. Karácsonyi sikernek szánják ezt a kedves operettet. Karácsony után a >Becsületes megtaláló* következik, 30-án pedig a szegedi Erdélyi Mihály legfrisebb operettje: a »csókos regiment*... Január elejére Gál Franciska vendégeskedését tervezik a Fruskában és a Potyautasban — és tárgyalnak Kabos Gyula szegedi szerepléséről is... Az Operaház szegedi kirándulását néhány nappal elhalasztják, mert Radnay igazgató a nagy karácsonyi program miatt nem vállalkozott arra, hogy közvetlen a három üuuepnap után Szegedre kormányozza operai különvonatát. A kétnapos vendégszereplés (három előadás) január első felére marad... A színházban — színpadon és irodában — nagy munka folyik (erőltetett menetelésben), mert a városi szubvenció csak februárban esedékes. Minden támogatás nélkül áll a verejtékes küzdelem a mostoha időben, (tavaly ilyenkor a városnak már mintegy 90—100 ezer pengőjébe került a házi. kezelés nemes művészete...) De szerdán Is pontos volt a gázsi az utolsó fillérig és a színházi pincék is megteltek szénnel; a fűtés biztosítva van Közismert tény, hogy baromfitenyésztésünk és termékeinek kivitele külkereskedelmi mérlegünknek harmadik-negyedik helyét foglalja el. Közismert tény az ls, hogy a baromfitenyésztésből származó exportbevétel szociális szempontból a legértékesebb erőforrások közé tartozik, mert ez a bevétel nem egyes nagy ipari, vagy merkantilista intézmények trezorjaiban marad, hanem kisgazdák zsellérek, napszámosok százezreihez kerül, akik ezeket a minimális bevételeket nem tezaurálják, hanem a legegészségesebb formában: az iparon és kereskedelmen keresztül, juttatják ismét az orsaág vérkeringésébe. Amig a buza, bor és tok más mező- és állatgazdasági termék úgyszólván eladhatatlan, addig a biromfi és termékei minden időben és minden mennyiségben értékesíthetők és a sok nincstelen nemcsak napi szükségletét tudja ellátói néhány tojásból, vagy csirkéből, hanem ez az egyedüli pénzforrása, amelyből halaszthatatlan kötelezettségejt fedezni képes. Az ország mai leromlott viszonya! kőzött a baromfitenyésztés nemcsak nélkülözhetetlen kdzgaidasá. gi tényező, hanem ugysaólvftp az egyetlen foglalkozási ág, amely az évek óla tartó nemzetközi depresszió dacára is bizonyos fokú fejlődést mutat. Külkereskedelmi mérlegünknek vizsgálata kétségtelenül Igazolja, hogy a baromfi és termékei a nemzetközi piacokon még a legválságosabb időkben is elhelyezhetők, ha az export megfelelően meg van szervezve, csupán a nemzetközi árakhoz kell alkalmazkodni, de igazolja azt ls, hogy ezt az exportot, amely elé a külföld aránvisg a legkevesebb akadályt görditi, a lehetőség legszélső határáig fokozni kell, mert ezzel exportbevételeinket szaporítjuk. Napról-napra erősödik azonban az az aggodalom, hogy baromfi termelésünk külföldi elhelye. xése hovatovább ugyanolyan válságba kerül, mint egyéb mezőgazdasági termeivényeinké. Lássuk te. hát, hol állunk mi a baromfitermelés világversenyében, elértük-e már termelésünk maximumát és ebbeli exportunk tökéletességét? A baromfikereskedelem leghűbb tükörképe a tojás, amely jelentőségben közeláll bármely elsőrendű iparcikkhez, nyers-, vagy készáruhoz. Anglia bevitelében 193aban Dánia 25 3, Írország 18, Holandía 13.9, Lengyelország 13.6, Belgium 88, Kina 6.5 százalékkai, mig az összes többi állam 5 százaléknál kisebb mértékben vett részt. Magvar-export Angliáha alfg volt, halott a háború előtt számottevő mértékben voltunk jelen. Ebből a statisztikából reánk nézve az a tanúság, hogy ha a lengyel tojás el tudia látni a legszegényebb angpl néprétegek szükségletét, ugy versenyképességünk visszaállításával mi ts el tudjuk majd helyezni feleslegeinket, amint azt háború előtti időkben is tettük. Magyarország 1928-ban 75.233.000 drb, 132£beri februárig... még két neliez dátum a januárt gázsifizetéskor, aztán februárban jöhet a szubvenció... A héten egy napra Szegeden Járt a kitűnő SebCk Stefi művésznő, akinek hangjára még méltóztatnak emlékezni a tavalyi időkből. Autón látogatta meg * régi várost, a színházat és néhány ismerőst, — aztán folytatta útját vissza Pest felé... Meg volt a színészek kongresszusa is, Szegedet Táray és Beck Miklós képviselték, de a két képviselő nem volt egy véleményen. Táray megszavazta a nyugdíj leszállítást, Beck képviselő ur nem. A béke azonban azonnal helyreállt... A nyugdíjas szegedi színészeknek az idén is könnyes karácsonyestet rendeznek a dolgozó színészek. Pogány Irén művésznő és Vágó Artúr művész ur bányászták össze az ajándékokat. Ünnepélyes ajándékozás csütörtökön délután a Tiszában .., Karácsonyi ajándékot kaptak az aktivok is: Görög direktor amnesztiát hirdetett és karácsony előtt eltörölte a szabályos és szigorú színházi törvény, széket Jutalmul a becsületes munkáért... És bucsuzóul még egy édes följegyzés. A színpadon a vasfüggönyszerkezet szomszédságában szigorú feketetábla virit a színpadi személyzet programjáról. Tegnap így festett a szigorú tábla hatalmas fehérkréta írással: Vasfüggöny: ördög, Napos; Faragó, Szabadnapos; Házikezelés.., 51,556.000 drb és 1930-han 116,331.000 drb tojást vitt be Németországba. Németország importjában tehát jelentékeny szerepet játszunk és ha egymással szembeállítjuk az extenzív és intenzív gazdálkodást folytató államokat, ugy azt látjuk, hogy a keleti országok látják el a bevitel kb. 60—65 százalékát mig a primtermelő országokra csak 35— 40 százalék esik. A par excellence ipari államok statisztikái szerint az egy lélekre eső tojásfogyasztás Németországban 120—128 darab között váltakozik, Angliában még a 115—120-at sem éri el„ Franciaországban 133, az Egyesült Államokban 180 darab, ezzel szemben Belgiumban 210—220, Kanadában pedig 310—320 darabra rug, Ezek az adatok mutatják, hogy a legnagyobb mértékben importra szoruló két állam átlagos fogyasztása ma is az alsó határon van, mutatják azt is, hogy ezek az államok minden erőfeszítésük dacára sem tudják belső termelésüket a szükséglet nívójára emelni, mert fogyasztóképességűk nagyobb mértékben nő, mint amily mértékben termelésük fokozódik és végül mutatják azt is, hogy a háború előtti árakhoz viszonyítva a tojás ma lényegesen drágábbIntenzív gazdálkodást folytató állam csak három van, mindhárom úgynevezett Bauernl ntl, BeL gium, Hollandia és Dánia. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a belga viszonyok mások, mint a mi viszonyaink és ott az exportot már akkor is támogatták, amikor még nálunk különféle illetékekkel, százalékos kényszerbeszolgáltatással, en. gedélvekkel állottak az export útjába Extenzív gazdálkodást a keleti államok folytatnak,'jelentőségük sorrendjében Lengyelország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia és végül Magyarország. Ezekkel az országokkal — erős árharcot folytatva fej-fej mellett haladunk a külföldi piacokon, tojástermelés szempontjából bármelyi. kük jelentősebb nálunk, mig vágott baromfiban a mi exportunk nívósabb és értékesebb. A háború után Bulgária volt az első keleti állam, amely megértette a tojásexport jelentőségét és kedvező birtokmegoszlási viszonyai valóban predesztinálják is a baromfitenyésztésre. Bulgáriában nincs olyan tajiva. ahol 50—60 tyúkot ne tartanának, a kisgazdaságok száina 800 ezerre tehető. Bulgária az egész országra kiterjedő rendszeres propagandával kiállítások rendezésével, is. koláztatással. udvarelenőrzéssel igyekszik gazdáit a több és jobb termelésére serkenteni, amellett kereskedelmét a legliberáljsabban kezeli, támogatja az ország határain belül és kívül és a legkisebb mértékben sem avatkozik belső ügyeibe. A Szovjetunío az 5 éves tervben nem feledkezett meg a baromfitenyésztésről és jelentős szere, pet Juttat neki, amig azonban ipari jellegű elképzeléseit többé-kevésbé tervszerűen végre tudja haj tani, addig a kollektív baroqifigazdálkodás ez ideig fiaskót vallott. A brosram amerikai méreteit mutatja, hogy bAfumligaídálkodib eddig 69 farmon folyik 276 ezer darabos tyukállomáqnyal és még számos megkezdett farm vár befejezésre. Kowylkino állomás közelében egyetlen farm 100 ezer darabos állományra rendezkedik be, ami ha csak részben sikerül, évenként egymilliárd tojást fog termelni. Itt csak a mai helyzettel számolók és bár tudom, hogy Észak-Amerikában a tojók átlagtermelése 150—200 között, Hollandiában 200 körül mozog. mégsem akarok szerénytelen lenni és megelégszem azzal, hogy 70—80 darabra tehető mai átlagtermelésünk mellett, amely 1930-ban 1317 vagon, 190 millió danab exporttojást adott ki 19,371.000 pengő értékben, azáltal, hogy mai 28 millió darabos baromfiállományunknak kb. 15 milliós tojáslétszámát 20 millióra emeljük, vagyis minden 3 tyúk mellé még egy negyediket állítunk, 5 millió tyúk 40 darabos hozamával exportunkat szerény számítással ujabb 200 millió tojással emeljük és ujabb 18—20 pengő bevételre tegyünk szert A mai tyukállomány ellátja a teljes belső szükségletet, az uj beállítás termelése tehát teljes egészében exportra mehet és igy 5 millió ujabb tyúk beállítása exportbevételeink szempontjából ugyanannyit jelent, mint a mai teljes állományi Vitán felül áll, hogy a termelők ezáltal uj bevételhez, — hangsúlyozom, hogy bevételhez és nem jövedelemhez — jutnak, amivel egyébként nem számolhatnának. A külföld felvevőképessége még koránt sincs kimerítve, hiszen a két legnagyobb európai ipari állam fejenkénti átlagfogyasztása még mindig a legalsó határon mozog. Az elhelyezési lehetőségek még mindig korlátlanok és ezért a termeléssel megállni, vagy visszamenni nem szabad, de nem is lehet, csak a termelési költségeket kell a várható bevételekhez arányosítani. Meggyőződésem, hogy a tojásért még további árlemorzsolódás esetén is mindig többet fogunk kapni, m'nt egyéb mezőgazdasági termelvényeinkért A baromfiállomány 93 százaléka a kisbirtokosság kezében van. Ez az áUomány túlnyomó részében magyar parlagi, amely jóminőségü hust ad, tojása azonban kicsi, alig nehezebb 50 gramnál és átlaghozama is kevés, mintegy 60—80 darab. A tisztavérü farmok termelése az export szempontjából nem száino'tevő és inkább csak mint tenyészanyag vesz részt benne. Ez az országos baromfigazdálkodás keresztmetszete és bármibe ls fogunk, sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a tömegtermelést kisemberek végzik, ők adják úgyszólván az egész export anyagát és akár az exportot kívánjuk emelni, akár a több és jobb termelést kívánjuk elősegíteni, csak a kisembereken keresztül fogunk célhoz jutni. Minden jelszóval szemben hirdetem, hogy a parlagi baromfit eL ejteni nem szabad, mert ez az állat még a mi külterjes viszonyaink közepette sem hagyja so. hasem cserben a gazdá ját, a legszerényebb takarmánnyal is beéri, szükség esetén eléldegél azon, amit a ház körül összekaparhat. Végül is állami és közületi kezelésben tartott tenyésztelepeket kell lélesiteni, esetleg a magán, tulajdonban lévő farmok egyikét-másikat ilyenné átalakítani és kötelességükké kell tenni egy-egy, országrész, vagy vidék tenyészanyagának feljavítását. Az országot körzetekre kellene osztani, minden körzet keretén belül egy-egy gyakorlati minta, telepet létesíteni, a jobb gazdáknak jutalmul olcsó ólakat, csapófészkeket és más baromfigazdasági eszközöket kell juttatni vándortanítókat alkalmazni és azokat egy-egy kis mintaudvarral felszerelni. Nem utolsó sorban kellékei a sikernek a jő utak és közlekedési lehetőségek, a közigazgatás jóakaratú támogatása, a helypénz, piaci rendtartás és más hasonló Intézkedések liberális szellemű módosítása. Említésre méltó Bulgária példája. Bulgária most három baromfitenyésztő falvat épit. A falvak legfeljebb 200 házból állanak, vasútvonal közelében és jókarban lévő utak mentén fekszenek és lakosságuknak állami segítséggel a legmodernebb igényeknek megfelelő banomfiólakkal kell házaikat felszerelniük. A meginduláshoz kapnak egy faikakasból és 4—5 tojóból álló törzset és mindezek ellenében tojástermelésük egy részét le kell adnlok egy á'lami szervnek, amely egyéb országrészekben szétosztja őket. Minden falu gazdasági szaktanítót kap és egy-egy tehetséges fiatalembert küld ki közköltségen Németországba, hogv tanulmányozza a legmodernebb baromfitenyésztési módszereket és a jövő munkájához tapasztatokat gyűjtsön. Az elmondottak igazolják, hogy a baromfitenyésztés közgazdaságunknak legrugalmasabb termelési ága, az egyetlen olyan termelési ág, melyből a tervszerű beavatkozás rövid idő alatt csodákat képes kiváltani és amely közgazdasági és szociális jelentőségénél fogva sokkal több megbecsülést érdemel, mint amennyiben eddig ré;szevolt. Bútorokat Kertésznél! Fekelesas-ucca. 72 A baromfitenyésztés jövője Irta dr. Ohrenslcin Lipót