Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-11 / 231. szám

visszavonta vallomását. 'Anitán art vallotta, hogy a robbanóanyagokat elásta. Ezeknek egyrészét tényleg megtalál­ták a megjelölt helyen, de a hiányzó tölté­nyekre nem tudott kielégítő felvilágosítást adni. Az Extrablatt art irja, hogy szavahihető tanúvallomások alaDián beigazol ás t nyert, bogy Matuska a merénylet előtt néhány nappal Blatorbágyon tartózkodott, hogy ruháján ekrazitnyomokat talál­lak és hogg írása hasonlít a merény­let helyén talált levél írásához. Matuska kihallgatása folyik, Matuska elme­háborodottságot szimulál. Azt is megállapí­tották, hogy Matuska 1930 december 30-a óla majdnem állandóan távol volt Bécsből. Augusz­tus 5 és 12-e között sem tartózkodott Bécs­ben. Miután a jüterborgi merénylet augusz­tus 9-én történt, nem tartják kizártnak, hogy esetleg ebben is része volt. A bécsi rendőrség a budapesti főkapitány­sággal karöltve lázas tempóban folytatia a nyomozást. EgyesiiiR as adóJ&ivaialokai A 7 óbor-uccai adóhivatalban őelyexlk el a forgalmi és a fava­óalml adó&lvatall (A Délmagyarország munkatársától.) A költség­vetési vita során elhatározta a közgyűlés, hogy az adóhivatalokat a lehetőség határain belül egye­síti. Dr. Csonka Miklós tanácsnok elkészítette erre vonatkozó javaslalát, amely rövidesen a polgármes­ter elé kerül. A javaslat szerint január elsejétől kezdve három hivatalt helyeznek el egy helyen, még pedig a városi adóhivatalt, a forgalmi adóhivatalt és a javadalmi hivatalt. A forgalmi adóhivatal és a javadalmi hivatal jelenleg a Mars-téren mültődik. Mindkét hivatalt a Tábor-uccai adóhivatal épü­letébe helyezik el, még pedig az épület földszintjén. Szó van arról, hogy innen a munkaközvetítő hiva­talt helyezik át a Mars-térre és a felszabaduló helyiségekhez hozzácsatolják a mellette lévő két üresen álló üzlethelyiséget, vagy pedig Ut marad a munkaközvetítő hivatal is, ebben az esetben a többi üzlethelyiségeket mondják fel, de felmondják a másod, és harmademeleti lakásokat is a szükség­hez mérten. A Tábor-uccai bérházban kap helyet az állator­vosi hivatal is, amelynek a város jelenleg a Dugo­nics.téren bérel helyiséget. Ezt a bérletet november elsején májusra fe'mondja a város, igy megtakarilji az érte fizetett lakbért. Az adóhivatalok egyesítésétől azt várják a város, házán, hogy az adókezelési költségek lecsökkennek. Kéthly Anna és Györki Imre Szegeden Beszélgetés Szeged és Debrecen szocialista képviselőivel (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­ged és Debreoen szociáldemokrata képvise­lői: dr. Györki Imre és Kéthly Anna szom­baton Szegedre érkeztek. A Délmagyarország munkatársa beszélgetett a két képviselővel. Kéthly Anna a közelgő tél nehézségeiről a kővetkezőkel mondotta: — A városok előreláthatólag olyan tél elébe néznek, amely reménytelenségben minden ed­digit felülmúló lesz. Ha pedig ezt az ügyet tovább is felelőtlenül kezelik, a legnagyobb katasztrófa várható... Az erre vonatkozó in­dítványainkat mindenütt elvetették és ezen a szörnyű problémán, amely megoldásra vár, ingyenlevessel akarják keresztülvágni magu­kat A katasztrófa megelőzésére semmi ko­moly lépés nem történik... — Nekünk különös gondot ad a közelgő tél és minden munkálkodásunk oda irányul, hogy olyan kirobbanások megelőzésén dol­gozzunk, amelyek céltalan katasztrófát idéz­nének elő.. . Dr. Györki Imre ezt mondotta: — A parlament összehívására vonatkozó akciónk sikere biztosítva van és egyúttal biz­tosítva van az ellenzéki pártok együttműkö­dése is és pedig két irányban: a titkos vá­lasztójog kivívására és ennek kapcsán az uj választások kiírására; másodszor pedig az ál­lamháztartás egyensúlyának helyreállítására. Ezt azonban nem ugy kívánjuk megoldani, ahogy a 33-as bizottság csinálja, a terhek felemelésével, hanem okszerű takarékossági programmal. A kormány azt teszi, hogy ai adók emelésével megöli még a meglevő adó­alanyokat is, ahelyett, hogy a magángazdasá­got megsegítené. A kormány valutapolitikája annyira elhibázott, hogy néhány hét mulva az ipar megakad, mert nem fog rendelkezni külföldi nyersanyaggal... Nyilvánvaló, hogy a kormány nem tud megbirkózni a feladattal és beigazolódott az, amit mindég hangoztat­tunk, hogy politikai rendszerváltozásnak kell jönnie. Őra, ékszer vásárlásnál eladásnál invltásnál Tóth óráshoz <•. 7. Eladta 3—II hifi részletre Is! TUztviseMknek elSnyö. ABC be­•zerzés! Ezüst evOszereli, tilcAk. Gramofonok. lemezek. Régi pénz, tSrt arany ber&'l&a t Törhetetlen óraöveffek 1 Kézraüvei Bank zálogjegyeket vewsek. gj Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy Pollák Testvérek cégtől kiléptem és Kárász-u. 2. sz. alatt (Stühmer mellett) 369 rövid- és divatáru üzletet nyitottam. Olcsó, szolid árak. pontos kiszolgálás. A nagy­érdemű közönség szives pártfogását kéri Sscássz Lajos ffiKJüKS Kárász ucca 2. (Stühmer mellett). g'illlllllMiHI—1» II IIII———— Hangos 257 sztcncim MOZI Uj vezetés alatt ' Uj kttntOsben 1 e g k ö ze 1 ebb megnyüih Tökéletes fotocellás hangleadás Kltllxiő akusztika Kifogástalan vetítési Elsőrendű miisorok a fővárossal egy időbeni Informáltak magamról Irta Móra Ferenc. Színhely: egy váróterem a csanádi vonalon. Ez a váróterem egy fapad, amelynek három és fél lába van. A hiányzó fél lábat az pótolja, hogy a pad az őrház kertecskéjének kerítéséhez van tá­masztva. Két ember ha összeveti a vállát, vala­mivel biztosabban ülhet rajta, mint egy. Idő: hat óra. A városban még csak délután hat óra, itt már esti hat. Még nem volt jelzés, ennélfogva az őr még nem gyújtotta fel a mé­csest Lehet, hogy azért, mert ugy ver a szó, hogy az állam birtokba veszi a Csanádit, ennél­fogva az ör már az államhatalom részesének érzi magát s igy tisztában van vele, hogy az államot csak a takarékosság mentheti meg. (Igaz, hogy amint én emlékszem, az őr már tavaly ilyenkor se sietett felgyújtani a mécsest; sajnos, az állam­hatalom jelentékenyebb tényezői még akkor na­gyon tékozolták az "ország petróleumát. Abba kell most belevakulnunk, hogy az urak tavaly ilyen kor még délben is égették a mécsest. No. nem nekünk világítottak vele.) A csillagok igen molnárszemüek, ahogy idevaló nyelven mondani szoktuk. Ez annyit jelent hogy nagyon ragyogóra vannak súrolva- Csak az a kár, hogy olyan messzire vannak az égi tüzek s pipagyujtáshoz nem lehet belőlük parazsat ka­parni. Gyufám pedig nincs, elgyujtogattam oda­kint az avar temetőben, ahol napáldozatkor ta­láltunk egy asszonysirt s csak a mesterséges vi­lágitás igénybevételével szedheltuk fel. Mivel azon­ban a zsebeimben mindig szoktak skatulyából el­szabadult gyufák bujkálni, felfedező útra indu­lok a különböző zsebekben. Az expedíció azon­ban nem egészen veszélytelen vállalkozás, mivel a vasút tulajdonát képező pad nem tekinthető szilárd talajnak. Az ismeretlen embertárs, aki ne kem vetett vállal osztozik velem a státuskvó fen­tartásában, kitalálja, mi szándékban vagyok s ele­jét veszi a bonyodalmaknak azzal, hogy lángra lobbant egy szál gyufát és elém tartja. .—: Ehun-é, — azt mondja. — Köszönöm szépen, — barátságoskndok visz­sza s mig a pipa bekapdossa a lángot, szemügyre vesszük egymást, őrajta is bőrből való ruha van, rajtam is. Csakhogy az övét ködmönnek hívják, az enyémet meg bőrkabátnak. Az ő kedmöne szalmás, az enyém sános. fin mingyárt látom őróla, hogy kazlak közül jött s ő is kinézi belőlem, hogy nem vagyok őrgróf. — Van mán jegye? — kezdi az ismeretséekő­tést, ahogy megint benyel bennünket a sötét. — Van, — mondom s utasember módjára meg­tapogatom a zsebem. Van benne vagy őt darab elhasznált harmadik osztályos jegy — mert ml marad akkor napszámra, ha magasabb kocsi osz­tályban uradzok — könnyen kitapinthatom a ki­lyukasztatlan frisset. Ma muszáj másodikon men­nem, mert csak ott csíphetem el azt az urat, akinek a földjén kereskedni akarok a jövő héten. — Hun dógoznak? — mélyíti a barátságot a pad-társ. — Itt a Simonék halmán. — Vályogvetés? — Nem. Régi csontvázakat áskálunk. — Ahán, a buzeom. Ugyan mi napszámot kap­nak? — Ketlőőtvenet — ölég szép a mai világban. Ugyan a buzeom fizethet is. Abbul a sok aranybul, amit mindón­felül összesződet — Aranyat? — Hát. Tömérdőket. A szöged! buzeomba a nyáron is tiz mázsát hoztak be a deszki határbul. — Mese az, hallja. — Nem mese az, mert az ujságba Is kivót téve. — A tiz mázsa arany? — Még tán több is. Mert ugy Irta az újság, hogy, teherautóval vitték be a kurtulpalotába. — Tudja az Isten. • szivok a pipán akkorát hogy megszikrásodik a füstje. — Járt már maga ott? — Karácsonykor, mög húsvétkor igőn csak föl­keresőm mise után. Hát maga? — Én is meg-megfordulok benne. De én még sose láttam ott egy szakajtóra val* aranyat se. — Nem ám, mert azt nem mufogstik Mőnjőn csak be azon az ajtón, ametyikön tilalmazva van a bemőnet — Maga bement már? — Eccőr mögnyitottam az ajtót, de nem en­gedőit. Csak a kulcslukon láttam az aranytányé­rokat Erre csak azt mondhattam, hogy »ejnye, hej­nye.. Mert ami igaz, igaz. Egyik raktárszobánk­ban csakugyan ott vannak az Attila-kincs galvam*. másolatai. Valóságos aranytól futtatott, ezüsttől szalajtott klenidiumok. Épp azért szedtük ld őket a látnivalók közül, hogy valami meghatott hun utód hazafias lelkesedésében be ne roppantsa értük az üveget. Pad-társam most már, hogy elámulásomat látta, erősen nekibátorodott a mesélésnek

Next

/
Thumbnails
Contents