Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-31 / 248. szám

A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 150.000 Ipengős kölcsöne a városnak Kozma Ferenc vezérigazgató a tisztviselők fizetésének biztosításáról {A Délmagyarország munkatársától.) Megírtuk, hogy a Szeged-Csongrádi Takarókpénztár 150.000 pengő folyószámla-kólcsóQ nyújtásával lehetővé tette, hogy a város noveml>er 1-én tisztviselőinek, nyugdíjasainak és összes alkalmazottainak fizetését, egyéb járandóságait kifizethesse és más fizetési kötelezettségeit teljesíthesse. A Szeged-Csongrádi elhatározása nemcsak Szeged pénzügyi köreiben, de mindenütt nagy feltűnést keltett, mert a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok között— araikor a pénzintézetek, még a legnagyobbak is, kénytelenek minden hitelnyújtás elől elzárkózni — szinte hihetetlenül hangzik, hogy egy takarékpénztár 150.000 pengő kölcsönt folyósítson valakinek, még a legjobb fedezet mellett is, A hitelügynek utánajártunk és a kővetkező érdekes, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárhoz intézett átiratot olvastuk illetékes helyen: »Köszönettel vettük a t. Cím azon értesítését, mely szerint az Intézetnek módjában áll bankképes váltók ellenében 800.000 aranypengő összegű váltóhitelt Szeged sz. klr. város rendelkezésére bocsátani. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy a jelenlegi hitelviszonyok között a szóbanforgó hitel megszerzése rendkívüli eredmény és kivételes kedvezmény, ami a tekintetes igazgatóságnak Szeged város iránti mindenkor tanúsított szives előzékenységének és Kozma Ferenc vezérigazgató ur személyes fáradozásainak tulajdonítható. Ezért ugy a tek. Igazgatóságnak, mini a Vezérigazgató urnák a tiáros hatósága nevében hálás köszönetemet nyilvánítom slb.t Az átiratot dr. Pálfy József helyettes polgármester intézte a takarékpénztár igazgatóságához. * I Ciebmann Idtszerésxnél, Kelemen u. 12. n 419 A 150.000 pengős hitelügy részleteinek megismerése céljából felkerestük Kozma Ferenc vezérigazgatót, akinek döntő szerepe volt ebben az ügyben, — hogy tőle felvilágosításokat kérjünk. A vezérigazgató, aki csendesen, zajtalanul munkálkodva, de nagy energiával végzi a jelenlegi súlyos viszonyok között felelősségteljes feladatát, az ő szerénységével minden nyilatkozattétel elől ki akart térni, mondván: »Csak azt tettem, amit Szeged városával szemben megtenni kötelességem volt.* Megismételt kérésünkre mégis a kővetkezőket közölte velünk: — Boldog örömmel tőit el, hogy éppen a legsúlyosabb viszonyok között s a legválságosabb napokban jó szolgálatot tudtam teljesíteni Szeged városának azzal, hogy 150.000 pengő kölcsönt folyósítottam számára. Nem az első eset, hogy éppen a legsúlyosabb viszonyok között segíti ki a Szeged-Csongrádi Takarékpénziár Szeged városát. Intézetünk múltja, jelene és jövője szorosan össze van forrva Szeged város sorsával. Takarékpénztárunk mindenkor és minden körülmények között megtette kötelességét a várossal és annak polgárságával szemben. Az intézet krónikása megírta, hogy a takarékpénztár 1849 legsúlyosabb napjaiban 10.000 forintos kölcsönt adott a városnak, hogy tisztviselőit fizetni tudja. Már a 79-es árvizet megelőzőleg, árvízvédelmi célokra is nagy összeget folyósított a városnak. A háborút megelőzőleg is nagy összegű hitelek nyújtásával biztosította a város gazdasági életének kifogástalan működését Mi tudjuk nagyon jól, mit veszített a város a gyászos trianoni békekötés következtében és érezzük, hogy mindnyájunknak össze kell fogni abban a szent kötelességben, hogy megmentsük azt, ami megmaradt, hogy felépítsük a város és polgársága számára a jobb jövőt. — Mint takarékpénztár, kötelességünket a jövőben fokozottabb mértékben tesszük meg abban a feltevésben és reményben, hogy Szeged városa és annak lakossága a jövőben is meg fog minket ajánkédozni azzal a bizalommal, ragaszkodással és szeretettel, amivel a múltban intézetünket megajándékozta. — Kedves érzés nekem az, hogy éppen most — amikor a heteg polgármester minden PHILIPS, STANDARD, TELEFONGYÁR, ORION készülékei ugy kétzpénz, mint részletre a legelőnyösebben! £ fie/l occasioárainlc ?+l oaívas hilSaatt kíszttlék Tungsram-csövekkel TO*— HAlí»»tt transformAtor 2fl 7-— 3 mf. biok 2-ao 60 Volto, Koron* anM ••••>. O.'O 00 Voltos Koron* anAd ...... S'50 120 Voltos Korona anAd 11-20 Miiemet gramofon 2 nj «Uger lamanal . • , •42-— IS em. nj hangos fllmsligwr ..... l-OO 25 em. nj Mma-Iem.z ...... S'50 HU Mastars orramoton t3V4 lángn ebédlfl-estllir 32-— Modern »s»tall lámpa ÍO-— Egyéb cikkeink is hasonló olcsó árakon! Fonyó Soma villamossági vállalatánál Kölesen ucca 4. Telefon 11—65. aktivitásától meg van fosztva — segTtsegfflnej lehetek a városnak. Ezen ténykedésem különben megfelel természetemnek, mert különösen akkor szeretek emberek és intézmények mellé állni, amikor azok nehéz helyzetben vannak és akkor nem hagyom el az embereket amikor azok szenvednek. Keserű érzés volt nekem, hogy sok száz család gondoktól terhesen nézett november l-e felé, mert nem volt biztosítva számukra még az a szűkre szabott fizetés sem. Közbelépésemért nem várok sett. kitől semmit, de azt mégis remélem a vároa vezetőségétől és minden jóérzésű szegedi embertől, hogy méltányolni fogja intézetünknek ézt a cselekedetét hogy éppen a legsúlyosabb napokban nem hagyta el a várost, hanem a legnagyobb testvéri szeretettel melléje állt JÓ l^éf szép bútor gyári áron ^ Szegedi Bútorgyár R. T 898 Cserzy Mihály u. 11. udadrJűjndl elad ásnál lavltdsnáí Óra, ékszer KS, TóSh óráshoz "'«••» 7Eladás 5—12 havi ríatlcfre la I Tlsftviielíknek előnyős ABC b®. ezerén! Bilist evOaiereK, tAlcik. Gramofonok, femetek. Tí-'r pén», tört arany bevSUÍsl Törhetetlen éraflvagek I Kémntlves BacJ rMogfegyeket remek. " Tinara frta Móra FeroneTinara messze vidékről való sző, * Föld másik oldaláról, a Csöndes-óceánnak cgv kis koralLszjgetéről, aminek nagyon szép neve van, ugy hivják, hogy Wuwulu. A wuwulul pápua-nemzet pedig nzt a tartományt hívja Tinarának, amely, bői még nem tért meg utazó, noha még eddig mindenki eljutott bele, akár odatörekedett, akár nem. A nngy titok, amit mink m á s v i 1 á g-nak mondunk, az a zöld erdős fehér sziget nyelvén: a Tinara. S ezt a cimet adta Birger Mőmer svéd gróf egy kétszázoldalas könyvnek, amiben összegyűjtötte a primitív népek hitét a négy utolsó dolgokról, ahogy a keresztény dogmatika nevezi a »halált, ítéletei, mennyországot, poklot*. Stílusosabb olvasmányt nem ís kívánhat magának a magamfajta ember, aki olyan mesterséget folytai, mint amilyenre én most már hosszú évek óta tékozlom az életemet. A könyvnek szinte minden fejezeUéhfZ illusztrációkat szedegetek ki a föld alól s hol én tanulok Birger Mőrner kollégától, hol én tudok neki egyetmást mondani, olyan két-hánomezer esztendős újságot, amiről még le se mosogattam a homokot, meg az agyagot. Azt hiszem azonban, a rendes emberek közt ís akadnak olyanok, akik nem találják egészen érdektelennek, ha egy-két jegyzetet továbbadok ne. kik a Tinará-ból és a Tinará-hoz. Senkise mondhatja, hogy őrá ezek a dolgok nem tartoznak, se ait hogy a tudományt nem szabad összekeverni a mesékkel. At igazság az, hagy ezekben a dolgokban ma te jutottunk tovább Euripidészéi, aki vaUmelvik fragmentumában azt kérdezi: — Ki tudja, nem halála at Hetünk s nem ha.íál-e az iaazi élet? S még egy igazság van. Az. hogy a másvilágot minden emberfajta « maga holmijaival bútorozza be. * Hogy jött a halál a világra? Majdnem minden ősi mítosz ismeri az Ádám esetét Évával, a világ olyan vadonjaiban is, ahová még nem juttatták el a misszionáriusok a bibliát Mindenütt a szófogadatlan asszonyt okolják érte, hogy az em. bernek meg kell halni. Ami körülbelül azt jelenti, hogy a mitoszok férfi eredetűek. (Meg nyilván azt is, hogy a férfi mingyárt niert vétkezni, mihelyt érzett valakit maga mögött, akire a tulajdon bűnét rákenhette.) Egészen kivételesen kedves és finom az UjHebrldák »vademberei«-nek halálmondája. Az odavaló hittan szerint régebben nem haltok meg az emberek, csak megvedlettek, mint a kigyók, meg a rákok. Ha öregnek érezték magukat, akkor levetették a régi ráncos bőrüket és fiatal szépségben bújtak kl belőle. Egyszer egv aszszony a folyóparton végezte ezt a megfiatalodást, a régi bőrét beledobta a vfzbe, aztán sietett haza az egyedülhagyott kisfiához. A gyerek azonban elszaladt előle és sehogy se akart hozzá édesedni. — Te nem az én édesanyám vagy, mert az öregasszony volt, te meg fiatal vagy! — zokogta keservesen. — Nekem te nem kellesz, nekem csak az én édesmvám kell! Erre az asszony visszaszaladt a folyóhoz s szerencsére még ki birta halászni a régi bőrét. Neki szerencséjére, mert a gyereke mingyárt anyjának vállalta és egyiküknek se fájt többé a szíve, de az emberi nemnek nagy veszedelmére. Mert azóta nem cserélgethetik az emberek a bőrüket, hanem aki megöregszik, annak meg kell halni. A világ legnagyobb müköltője se találhatott volna ki szebb verset az anyaszivről, mint az a névtelen vadember, aki ezt a vadvirágot találta d korallzátonyokon. ' A baida-indiánoknak — BritKoIumbiában —| elég civilizált fogalmaik vannak odaátróL Ki üdW vőzül meg? Csak a Jó ember. Ki a jó emberi Aki a tőrzsfőnököket ugy tiszteli, mint az istenti aki nem húzza ki magát a vallási táncok alólj aki nem titkolja el az adóját és szót fogad « m e d i c i n m a n-nek, az esőcsinálónak... A zuluknál is megvan a tekintélytisztelet méj a halálban is, csak kissé különösen nyilatkozü meg. Az öregasszonyok lelkéből gyikok lesznek a közönséges halandókéból ártatlan kigyók, a törza főnökökéből mérges kígyók. Jó nehánv száz >zsugoritott« őst kiszedtem má) íletemben a főidből. A nem szakbell ember ezek re azt szokta mondani, hogy ülve temették el <5kel Pedig nem ülnek azok, hanem feküsznek, jobb vagy baloldalukon, a kezüket könyökben, a 14 bukat térdben felhúzva, mint a kuporogva alvi ember. Ezek a felhúzott kezek, lábak valamikoi össze is voltak kötve. Gúzsba tették a halottal hogy vissza ne tudjon jönni, mert az ősemba semmitől se félt annyira, mint a hazajáró lelkektől A kő- és bronzkor nagyjában már elmúlt voltü — ugyan ahogy most áll a világ, nemsokárí megiut visszacsúszunk odáig —, de a halottaktól való félelem ma is eleven. A chonotis-indiánoknái az özvegyasszonyok leborotváltatják a hajuk mert a régi öregektől ugy tudják, hogy a halott férj hajánál fogva akarná magával hurcolni aj asszonyát. (Arról a legvadabb mitoszok se tudnald hogy az asszony jönne vissza az uráért) Sziámi ban nem az ajtón viszik ki a halottat, hanerf lyukat vágnak a falon, azon tessékelik ki a ko| Dorsót s a lyukat aztán gyorsan betömik. I®' mái