Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-31 / 248. szám

Csöndes 'beszélgetés Juhász GyulávaT, aki teljesen felgyógyult, mert nem tudott lenni beteg < |K DáTmagyfcrorszIg munkatársától) Estefelé néha, homályos és néptelen mellékuceákban, véletlenül és meglepetésszerűen találkozik vele egy-egy, ismerőse. Ilyenkor meggyorsítja lépteit, közelebb iparkodik a falhoz és nem emeli föl a szemét. Mintha a földön keresne valamit, akaratosan, esakazérlis. Mintha eltűnt. elröppent beteg. 'égét keresné. Mert Juhász Gyula, a tegköltőbb magyar költő <neggyógyult Kifárasztotta a betegségért való hoszsru birkózás, a reménytelen harc. Furcsa, visszájái* fordított harc volt, kegyetlen haisza, amelyben a költő volt az üldöző. A betegséget üldözte éveken keresztül, klinikánóUdinikára, orvostól-orvosig, - de a betegség fürgébb volt, nem állt meg a költő kedvéért, elmenekült előle. Juhász Gyula majdnem belebetegedett a fárasztó üldözésbe, a fantasztikus akarásba, •mellyel —. beteg akart lenni. Még ma sem vallja be, hogy elvesztette a csatát, de ezt édesanyján kívül talán senki sem hiszi el nekL Nem hiszik el az orvosok és nem histík el ismerősei, barátai, akikkel nagyritkán mégis összehozza a véletlen és Utókban ő maga sem hiszi et Mindössze az történt, hogy nagyon megszokta az unalomig játszott szerepet, halálosan unja már, de azért tovább játsza, pedig egyre gyakrabban kiesik már belőle. Szegeden nincs még egy ember, aki annyira Érdeklődne az eleven élet iránt, aki olyan élesen figyelné a világ történéseit, aki annyira tisztában lenne mindennel, politikával, irodalommal, nyomorral, válsággal, mint <5, akinek olyan pompásan és kimerithetetlenül működne a memóriája, mint neki. De azért Metsche-életrajzot olvas, a betegség Dokumentumait kutatja Ady és általában a nagy emberek életében. Még mindig válogat a betegségek között és közben hittel és tüzetesen lelkesedik « szépért, a művésziért, a megcsúfolt, « keresttreleseitett életért. A nyár derekán került haza az idegklinikáról. Ezt ő maga mondja el, amikor ott ülünk barátságos, világos Fodor-uccai szobájában. Azóta otthon van, otthon él édesanyjával, aki ugy babusgatja rossz, szakállas kisfiát, mintha az tényleg beteg lenne. Csak nagyritkán, az alkonyati szürkületben surran el hazulról, járja a csöndes, néptelen mellékuccákat és kerüli az ismerősöket Néhány pillanatig akadozik csak a beszélgetés, de aztán megindul és Juhász Gyula tökéletesen kiesik a szerepéből. Ugy, beszél, ugy magyaráz, ugy emlékezik, ugy idéz, ugy kritizál és ngy lelkesedik, mint néhány, évvel ezelőtt, amikor még nem kapta meg a Baumgarten-dijat, amikor még biztos, hogy a halott nem talál vissza. A norvégek még egy-két nemzedékkel ezelőtt is még fortélyosabban vették el a halott kedvét a sétifikálástól. Egyszerűen szögeket vertek a talpába, már pedig azt minden századik halott se szereti * Í Se szere, se száma azoknak a groteszk eerimóniáknak, amelyekkel a kőzépafríkai népek királyaikat temetik. Nekem legjobban tetszik a banyorók ritusa. Ide irom, talán lesznek praktikus emberek, akik mEg a mai puritán időkben is tudnak államsegélyes tanulmányutat kijárni a banvoró alkotmány idevágó fejezetének helyszíni tanulmányozására. A banyorőknál az a törvény, hogy a királynak nem szabad megöregedni, hanem java erejében kell eltisztulni az útból. Mikor banvoró őfelsége érzi, hogy ütött a kötelességteljesítés órája, akkor megtartja az utolsó koronatanácsot, üdvözletét küldi alattvalóinak s magára csukja a fejedelmi kunyhó ajtaját Oda most már csak a legkedvesebb feleségnek szabad belépni, annak is csak azért, hogy gyorsan ölő mérget csókoljon a hatalmas uralkodóba. A nemzeü gyász negyedik napján a banyoró népjóléti miniszter, akit ott > tej-ember t-nek hivnak, megszólaltatja a tamtamokat s mikor a nemzet összecsődül, fölmászik a gyászház tetejére egy, köcsög tejjel és elkiáltja •aagát; — Kinek kell tej? Ezzel ledobja a köcsögöt a tetőről, ez az elköltözött felség bucsuvétele s egyúttal jeladás arra, hogy a trónkövetelők most már megmutathatják, melyikük a különb legény. Egymásnak eresztik valamennyit s aki éleiben marad közülök, azt deklarálják királynak. Mindenesetre a legradikálisabb módja annak, hogy az uj király konkurrensek ármánykodása nélkül kezdhesse meg a haza boldogi tását. barátai nem verekedték ki számára a jogtalanul megvont tanári nyugdijat, szóval amikor még nem kezdte meg reménytelen harcát a betegségért A festőkről beszéL Kortársairól, akikkel együtt indult el az elsikkadt magyar Holnap felé. Arca ragyog, szavai áldozatos ódák a szinek oltárán. Minden képre pontosan emlékszik, nemcsak a képek színére, kompozíciójára hanem arra is, hogy milyen hatása volt reá annak a festménynek. Azt is megmondja, hogy mikor és hol látta. Beszél, illetve kérdez a színházról, a színészekről. Ismeri valamennyit, pedig nem jár színházba. , Tudja, hogy kritikus kúrában kiről mit irt Megnevezi az egyik művésznőt, a társulat Uj tag. . ját és megkérdi: — Azonos ez a művésznő azzal, aki 1920-ban' is itt volt Szegeden? Mert ha azonos, akkor adósom." Egyszer beszéltem vele még a régi Korzó-kávéház. r > ban. Odajött hozzám és néhány koronát kért köl- fjl csön. Nem emlékszem, hogy megadta volna. Mosolyogva meséli él, hogy most kettős jubileumát ülhetne, egy huszonötéveset és egy tízéveset.. Két álhir jubileumát a haláláról szóló álhirekét. Először 1907-ben terjedt el a halálhíre, másodszor 1922-ben. A második, hirt az erdélyi lapok terjesz- _ tették róla. És még s£m akarja elhinni, hogy holtig él az, , akinek halálhírét költik. Egyszerűen nem akarja. Beszélünk sok mindenről, régi hangulatok, sé-, ták, beszélgetések, darvadozások emlékéről. Versekről Könyvekről. Színdarabokról. Elkallódott emberekről. Juhász Gynla igen sok kedves apróságot tud és mosolyogva, derűsen emlékezik rájuk. De önmagát következetesen és csökönyösen kerüli. önmagáról nem fakar semmit sem tudni, pedig önmagáról tudja la legtöbbet ( Verseket, verseket, uj verseket követelünk tőle. Tagadólag rázza a fejét — Nem írtam uj verset évek óta. Később bevallja, hogy egy évvel ezelőtt irt egyet. A klinika kertjében üldögélt és nézte a lombritkulást, amikor temetési menet haladt el az uccán. Cigányt temettek. — A versemnek Cigánytemeiés volt a cime — mondja. — Ésazóla? ., — Hát... többet is irtam, <*e nem tudom hol vannak... összetéptem őket... Követeljük tőle a verseket Belesegít a követelésbe édesanyja is, szelidszavu, könnyesszemü nénike. — Add elő őket, fiacskám, hiszen mostanában raktad azokat össze. Ott vannak, mind, együtt a könyvszekrényben... Juhász Gyula hallgat egy darabig. Küzködik magával és aztán szó nélkül megindul a könyvszekrény felé. Juhász néni boldogan int a szemével és mi is VIGYÁZZ! UTÁNOZZÁK! SIAKDARD HANGOS SS SZÉCHÉNYI MOZI »" Horváth Mthaiy ncca ÍO. »l*m. Szombat október 31-én Nagy filmszenzáció! DMKULA Hallatlanul izgalmas filmregény 9 fejezetben Főszereplő : tugosi Béla Fox Híradó. IrUlcMilm. Vasörnap : 3, 5. 7, 9 Né/köznapokon : 5, 7, 9 Pénztór d. e. 10—12-ig Pénitir délután 4 órától Helyárak 30 f.-löl 1 p.-lg. és az Összes magya< rádiógyárak készülékei a legkedvezőbb részletfizetésre kaphatók Kívánatra dlftalannl bemutatta MOSKOVITZ LAJOS elekfroiecDalkal vállalata. Szeged, Kölcsey u. 10. ssi Telefon 19-24. azt hisszük, hogy győztünk, mert a költő már otl áll a nyitott könyvszekrény előtt, ujjai idegesed babrálnak valami kéziratcsomóban, de aztán megM gondolja a dolgot, becsukja a könyvszekrényt és| megrázza a fejét — A mattkor összeszedtem a verseket, vagy ötveJ net találtam, amelyik még sem könyvben, sem uf,i| Ságban nem jelent meg, gondoltam, hogy... Azt akarta mondani, hogy az uj Juhász-verse la kiadására gondolt. De nem mondta ki. Elhallgatott; Érdeklődött a fiatalok iránt Valamennyit is« meri és tudja ki, mit ér. Hívtuk, hogy jöjjön közéjük, mert még mindis) Juhász Gyn'a je'en'i a f a al ágot a magyar irodaim} ugaron. — Mit csinál a Tömörkény-Asztaltársaság? —« kérdezte érdeklődve. — Az is Juhász Gyulát várja. Legközelebb Tömörkény-emlékestet rendez. Mindenki ott lesz, akv nek van valami emléke Tömörkényről, csak Juh£s^ Gyula nem, pedig ő is ott lehetne. — Az élők, a halottak és az — élőhalottak fej — gúnyolódott nevetve önmagával. De azért nem mondta azt bogy nem lesz ottj Mosolyogva búcsúzott és látszott az arcán, hogy szeretett volna velünk jönni, de nem jöhetett, mert a — szerepe nem engedte. Amikor kiléptünk a csendes, Fodor-uccai ház kapuján, szinte egyszerre mondtuk: — Juhász Gyula egészségesebb, mint mi, vala-l mennyien. Meggyógyult, de nem akarja tudo* másul venni. . Pedig a kietlen, színtelen magyar életnek sohaí Széchenyi Moziba hétfőtől Síiráihol a gólya!