Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-13 / 183. szám

1981 augusztus 13. DÉLMAGYAB0RSZ.4G Ai árverési csonMak be leli siMtnl kereskedelemellenes üzleteli Szerdán aeinen KOliHfflseg tárta lei a városházán o KeresKedOk sérelmeit (A Délmagyarország munkatársától.) Részletesen beszámolt a Délmagyarország a Szegedi Kereskedők Szövetséginek ked­den este tartott üléséről, amelyen az ár­verési csarnok ügyét is szóvá tették. A csarnok ugyanis a kereskedők szerint tisz­tességtelen versenyt támaszt a szegedi ke­reskedelemnek és a felszólalók azt köve­telték, hogy a csarnokot zárják be. A fel­szólalók konkrét eseteket soroltak fel, majd az értekezlet elhatározta, hogy az árverési csarnok ügyét küldöttségileg te­szik szóvá a polgármesterhelyettes előtt, akit megkérnek, hogy a visszás állapo­tokat szüntesse meg. A Kereskedők Szövetségének küldöttsé­f e szerdán délben kereste fel dr. Pálfy ózsef polgármesterhelyettest. Vértes Mik­sa vezette a küldöttséget, amelynek tag­jai voltak Bokor Adolf, Reich Mór, Rosen­berg Béla és dr. Landesberg Jenő, a Ke­reskedők Szövetségének titkára. Vértes Miksa ismertette a küldöttség látogatásának célját, Rosenberg Béla, a szövetség ékszeripari szakosztályának tit­kára részletesen ismertette a kereskedők sérelmeit az árverési csarnokkal kapcso­latban. Elmondotta, hogy a városi zálog­ház azoknak a tárgyaknak az eladására, amelyek az árveréseken visszamaradtak, üzletet nyitott és abban nyilt árusítási kereskedést folytat. A kereskedelem szem­pontjából ez is erősen kifogásolható vol­na, az azonban sokkal visszatetszőbb^hogy ez az üzlet nemcsak az árverésen vissza­maradl árukat árusít fa, hanem olyanokat is, amelyeket más üzletből szerez be. Ez mindenképen tisztességtelen verseny a le­gális kereskedelemmel szemben és ezt az anomáliát a városnak meg kell szüntetni. Konkrét adatokat sorolt fel ezután. A leg­kirívóbb ezek közül az az eset, hogy az iparostanoncotthonnak, amit a püspök lé­tesített, szüksége volt 280 méter v'ászo ira. rA tanoncotthon nem a szegedi, üzletekből szerezte be azt a szűk­ségletét. hanem az árverési csar­nok boltjából, amelynek azonban nem volt raktáron 280 méter vászna. Ez azonban nem hozta za­varba a boltot, elsiettek az egyik szegedi textilnagvkereskedőhőz, beszerezték nála a vásznat és továbbadták az ipafostanonc­otthonnak. Más . alkalommal egy olyan gyűrűt adtak el, ami szintén nem \olt raktáron és amit szintén másutt szereztek be; részletre adtak el egv szobabútort. Az ékszerészek tudták, hogy az üzlet­nek van aranynemüje, a bankzárlat után az egyik ékszerésznek szüksége volt aranvra és akkor az üzlettől azt a választ nyerte, hogy arany nincs. Ezek szerint — mondotta tovább — a városi üzem az *ranyneművel spekulál. — Mindezek a dolgok — mondotta Ro­senberg Béla — rendkívül sérelmesek a szegedi kereskedőkre. Az ékszerészek felajánlották, hogy az ár­verésen kimaradt tárgyakat a becsértéken átveszik a várostól, tehát a várost semmi­féle károsodás nem érhette volna. A zá­logház felügyelő bizottsága azonban nem ment ebbe bele. Arra kérte a polgármes­terhelyettest, hogy szüntesse meg az ár­verési csarnoknak ezt ö kereskedelemel­lenes tendenciájú üzletét, sőt szüntessék Maradékok féláron (sekonits-ucca 3. 203 meg az árverési csarnokot, ami szintén nagy kárára van a szegedi kereskedőknek. Dr. Pálfy József polgármesterhelyettes a küldöttségnek válaszolva kijelentette, hogy s* i semmi szin alatt sem tűrhető, hogy az árverési csarnok és üz­lete kereskedelemmel toalalkoz­zon. Nem tűrhető az, hogy ez az üzlet 'árut szerezzen be és igy tovább adjon. Arra kérte a küldöttsége^ hogy foglalja irásba sérelmeit és a legrövidebb uton gondos­kodik ezeknek a sérelmeknek az orvoslá­sáról. Az árverési csarnok megszüntetése azonban nem áll módjában, mert a ki nem váltott tárgyakat valahol mégis csak el kell árverezni. ff1 Jz ország mai helyzetében politikailag is le keli venni a fanulságot" Pakots József és FriedrFcfs István nyilatkozata a Délmanyarországnak a kibonta­kozásról, a rendszerváltozásról és a széleskörű koncentrációról Budapest, augusztus Í0. (A Délmagyar­ország munkatársától.') A súlyos gazdasági helyzetről és a kibontakozás lehetőségei­ről tegnap Rassay Károly adott részletes nyilatkozatot a Délmagyarország munka­társának. A nyilatkozat mindenütt nagy érdeklődést keltett, Rassay szavai meg­megvilágitottak egyes kérdéseket. Most az ellenzék másik két vezető tagját kerestük fel, hogy adjanak választ a legégetőbb kér­désekre. Pakoís József a szabadelvű ellenzék monori képviselője a kővetkezőket mondotta a Délmagyaror­szág munkatársának: — A helyzetet nagyon aggasztónak lá­tom és félek tovább mondani a mondalot, nehogy a felhatalmazási tőrvény 9. sza­kaszának hatálya alá kerüljek... Elvégre reálisan le kell mérni az adott pénzügyi és gazdasági viszonyokat és a hivatalos kommünikék annyi optimista hangján tul, az egész társadalomban felénk zug a le­romlott egzisztenciák rémes kórusa — és ez elől nem dughatjuk be a fülünket. — Hogy mi lehet a kibontakozás utja? Ehez sok mindent kellene ismerni az ál­lami gazdálkodásból. Tudni kellene, hogy melyek a fe­lesleges intézmények és kik a felesleges emberek; tudni kellene, hogy mibe kerültek 'és mi lenne megtakarítható általuk. Tudni kel­lene, hogy az óriási adminisztráció ho­gyan apasztható és mi takarítható igy meg. Tudni kellene, hogy miniszteriá­lis főtisztviselők, magas állami nyugdija­sok, közjogi méltóságot betöltő előkelősé­gek hány állást töltenek be és mindezeken és még sok minden máson kivül tudni kell azt a gazdasági és pénzügyi progra­mot, amelyet a kormány végrehajtani óhajt, — de nem tudunk semmit. — Az ember csak általánosságban sejti a szörnyű gazdálkodást, tud egyes feltűnő tételekről és jelenségekről, amelyek na­gyobb részt legutóbb köztudomásúvá vál­tak, de kétségtelen, hogy mindez csak kis részlete annak a sok mulasztásnak, tékozlásnak, ami elkövettetett. — Az ország minden józan polgára ma már fantaszta lett. Pénzügyi és gazdasági terveket termel a helyzet megmentésére és el kell ismerni, hogy ezek a közönség részéről felvázolt tervek sokkal tiszteletre­méltóbbak, mint azok, amelyek a kor­mányzati szerveken keresztül, mint kor­mányzati elgondolások eddig a nyilvános­ságra kerültek, mert legalább ezekben egy megindító -áldozatkészségé önadóztatási szándék nyilvánult még. — Ha mai kormányzat méltó volna ehez a sokat sanyargatott társadalomhoz, akkor maeam ni. De hol is ootimista tudnék len­van a kormáno a társada­lomtólS Semmi közős lelkiségük nincsen. rA leg­mélyebb és a legáthidalhatatlanabb bi­zalmi válság van, aminek oka ismét csak kormányzati rendszer, amely még a mostani tragikus helyzet­ben is tűri a vagyonváltságról és pénzlebélyegzésről szóló riasztó hirek elterjesztését. — Nagy pénzintézetek vezetői, akikre ugy néz fel a laikus ember, mint a pénz­ügyi tudomány tudósaira, olyan bizony­talansággal és tájékozatlansággal ítélik meg a helyzetet, hogy önkénytelenül fel­merül a kérdés: hát ezek azok a félelme­tes kapitalisták, akiktől ezer és ezer egzisz­tencia sorsa függ? Ezek azok a vezetők akik dirigálják a gazdasági és pénzügví életet? Istenem,micsoda tehetetlenség, mi­csoda zűrzavar... Megbuktak ezek az urak valamennyien! — Es az ember kérdi: miért? Rá kell jönni egy különös igazságra: megválto­zott a világ és a kapitalizmus hatalmasai még a régi gazdasági és pénzügyi elgon­dolások minden nagy és komoly kezde­ményezéstől irtózó konzervatív gentleman­jei. Valami ujat, valami mást. a mai idők szellemének megfelelőt kellene művelni, Meg kell születni az új gazdasági és pénzügyi embernek, aki nemcsak itthon Magyarországod, de az egész világon szemben a veszedelmek­kel, komoly pénzügyi és gazdasági kon­cepciókkal, Európa és a nyugati világ szá­mára uj utakat tör. —- Nekünk a mi adott helyzetünkben nolitikailac is le kell vonni a ta­nulságot, helyesebben külpolitikailag. A világprob­lémák megoldásának homlokterében Fran­ciaország áll. Ebben a vonatkozásban kell egészen meggondolt, komoly kezdeménye­zéseket foganatosilani. — A kérdés oly nagy horderejű és any­nyi közvetlen magyar problémának a meg­oldásával is járna, hogy idehaza is feltételezné a politikai rendszerváltozást. Azt a rendszerváltozást, amit mi tiz Zvfl sürgetünk és amelynek alapelemei: a de« mokratikus berendezkedés jogi és politi­kai tételei. Erre különben is rá fogunk kényszerülni, mert sem pénzügyi, sem gazdasági izoláltságunkból máskép nem kerülhetünk ki. — Végeredményben tehát mi a kibonta­kozás: tessék olyan férfiaknak kezébe venni az ország kormányzásit, akikben

Next

/
Thumbnails
Contents