Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-28 / 144. szám

1931 funiús 28/ DÉLMAGYARORSZAG PHILIPS és az összes modern RÁDIÓ készülékek, ventillátorok, csillárok és villanyszerelések legfulányosab* ban eszkölhelők Jani Andrásnál Széchenyi lér S. 439 Telefon 29—28. Te Deum Laudamus! Irta Bözsa Andor. Most nyáron, mikor itt Budapesten szomorú kisdiákok golyót röpítenek ifjú szivükbe és estente megjelennek a Margit-hidon, hogy mint pogány hidavatók a Duna hullámsírjában keressenek menekvést a félelmes érettségi elől — mint egy tündöklő álomképből, mint egy régi elefántcsonttábjáju imakönyvből, melyben ereklyeként őriztük gyermekkorunkban gyűjtött, drága kedveseinknek aranykeretes képeit — megelevenednek, kilépnek, felénk tartanak az elmúlt huszonöt év napsütéses homályából, ifjuságunk, tanulóéveink, örökszép, ragyogó emlékei; s jnintegy távoli régi dómból, melynek kupolájára zöld patinát vont az elmúlt idő, fáradt lelkünkben megszólal, megkondul — ép ugy, mint huszonöt évvel ezelőtt, a szegedi tiszaparti piarista gimnázium kicsi ká-< poklájának reggeli misére hivó, kedves ezüstszavu harangjai Most huszonöt éve annak, hogy a piarista gimnázium barna nagy kapuja megnyilt, kibocsájtotta az »érett« ifjakat, majd dübörögve becsukódott mőgőttüjjk s mi az »érett» ifjak, ott állottunk szent tavaszunkban megittasodott lélekkel az ismeretlen, a küzdelmes, lüktető élet partján! I.egyen a mi meghitt találkozónk szent élmény! Eszmény, mely világjtson, melegítsen! Gyulassza fel a ti lelketeket, kedves ifjú barátaim, kiknek a sors megadta azt a kegyet, hogy a szegedi kegyesrendi gimnázium megszentelt falai között járhattok, ahol egykor mi is jártunk s merítsetek erőt, hitet, reményt, kitartást és bizalmat a mi élményeinkből. Vegyetek példát mirólunk, akik már találkoztunk az élettel és ime most deresedő fejjel ismét megjelentünk a gimnázium barna kapuja előtt: Zörgettünk és megnyittatott nekünk! Midőn reggel megállottunk a gimnázium nagy barna kapuja előtt, zárva volt, épugy, mint annakidején, huszonöt évvel ezelőtt Csak háromnegyed 8-kor nyilt ki. Igy rendelte el annak idején a mi qkos, előrelátó, bölcs igazgatónk: főtisztelendő Szinger Kornél ur. <5 jól tudta, hogy reggel a fiuk verekednek, rendetlenkednek az osztályokban, ha korán beengedik őket •Elég; ha háromnegyed 8-kor nyilik a nagy kapu! Most is igy van*, mondotta a mi jóságos atyánk, főtisztelendő dr. Bontó József tanár ur! A mi »Józsii bácsink! ő már kora reggel ott állott, mint parancsnok a hidon. Kora reggel ott sétált a gimnázium előtt s várta tanítványait, mint egy-, kor 25 év előtti Józsi bácsi bevezetett bennünket a mi osztályunk-, ba, a VlII-ik osztályba! Minden a régi! Még a térkép is ^ régi! A Trianon előtti nagy Magyarország térképe! A régi padok. Ugyanazok a rovátirások, mint akkor; de mégsem, az uj generációk is bevésték a maguk emlékeit a >mi padjainkba* I íme a múltnak osztoznia. kell a jövővel! Mindenki helyére ül Balázs Sándor királyi ügyész feedves barátunk, a gondos, vendéglátó házigazda, seregszemlét tart Üdvözöl bennünket. Szavait elfojtja a könny, összeszámolja, hányan vagyunk. Sokan hiányzunk. Sokan vannak már a föld alatt! De itt vannak az élők! Itt van a mi kedves ön. tépzőköri elnökünk: Faragó Aladár, aki Aussigban egy óriási kémiai gyár igazgatója. Itt van Czapik Gyula osztálytársam, nagyváradi kanonok, PHILIPS-csereakciét legelőnyösebben szerzi be Kelemen Mártonéi! Kelemen ucca 11. 594 tutPtr, tájzümtm OCTEKTOÍRÖ/ ICÉttÖliiÉÉET É

'fr Tt __ „ _ :/ Ut ÍZ ÜLfUÉTMODSm^UtP/ HÁLÓZATI • KfíMf kPE 6-12 WAVbBálLCTflZfTf/ MELLffJpDUUON^ÁDÍÓ^ ^pjfKfDÖJÉHEZ ÍGY ÉVf $ GARANCIÁT NYÚJT! PHILIPS nyári csereakciói legelőnyösebben bonyolltfa le: f|C| IVCflJ Hl DEDT Kárász ÜCCÖ T. szám, az Alföld legInt| sP%ÍMÍ 1 nagyobb rádió és villamossági szaküzlete. Állandó csillárk Iá Vitás. Ventillátorok nagy választékban. Szereléseit:, Javítások a legolcsóbban eszközöltetnek. Vételkényszer nincs. Rádió service. Telefon IS-71. pápai kamarás, lapszerkesztő, mindnyáiunk kedvence, jó barát, jó szegedi Hallgatjuk Czapik Gyulát. A piarista diákszövetség közgyűlésén emlékbeszédet mondott boldogult főtisztelendő Cserép Sándor igazgatónkról. Itt van Budapestről ötvös Ervin, kitűnő orvos, hírneves tanársegéd. Itt van a kedves Csik József. Itt van a szegediek közül Jung Péter, Gaál József, Domonkos István, gimnazista iiával, dr. Szamek Sándor, Szekszárdi József, aki kisfiát is magával hozta és rem.ek ódát irt És még sok, sok kedves arc! Azután bejön Józsi bácsi! Faragónak kellene beszélni a meghatottságtól nem tud szóhoz jutni. Csak annyit mond: iFiuk, kövessétek példámat, csókoljátok meg Józsi bácsi kezét!« De Józsi bácsi nem engedi ám! Könnyes szemekkei szól hozzánk néhány kedves,, drága szót Szavain keresztül, lelkén át szinte megszólal az élő, a lüktető, evangélium: — Én vagyok az ut, az igazság, az élet! Itt nincs gazdag,- itt nincs szegény! Itt nincs felekezeti különbség. Itt mindnyájan egyenlőek va gyünk 25 év emlékezésében, bajtársi szeretetében. Velünk ünnepel könnyes szemmel a piarista gimnázium igazgatója, főtisztelendő Tihanyi tanár ur is, aki ép oly ragyogó szónok, mint annak idején a mi szeretett igazgatónk Szinger Kornél volt. Józsi bácsi erőt vesz meghatottságán: »No jól van fiuk, de most már megyünk a misére! De pá rosával ám! Mutassunk példát -.x ifjúságnak!* S akkor megindulunk a gimnázistaKkal együtt. Párosával! A fogadalmi templomhoz érkezünk! Belépünk. A Szent Gellért oltár előtt vagyunk Itt misézik Czapik Gyula. Megszólal az orgona Lelkünk megtelik szépséggel, áhítattal, emlékezéssel és jósággal! Tudjuk már, hogy miért jöttünk idei Szinte megcsendülnek lelkűnkben az irás szavai, mondván: >Jőjjetek Hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és akiknek terhetek vagyon és én megnyugtatlak titeket!« •Amm^mmmmmmmmmmmmmmm PHILIPS-csereakciót legelőnyösebben közvetít CAMftfÁ rádiószaküzlele Kölcsey-ucca lOílyO dUlíld 4. sz., Wagner palota. 572