Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-21 / 138. szám

Vasárnap, 1951 junius 21 Ara 24 fillér ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken é» Budapesten 3-60. kUlinidSn 6-40 pengő. — Cqyet (zím Ara hélköí­nap 16. vatAr- Ünnepnap a-4 (III. Hir­deléiek felvétele tarlta «rrlnt. Meg|e­len)k héttrt klvMelével n»Mr>|np reaoel állásról és jólétről. Gazdasági és politikai szabadságot akar ez a nép, véget akar vetni a közvagyonnal folytatott gazdálkodás mai rendszerének, véget akar vetni az életképte­len vállalatok részére közpénzből kiutalt támo gatásoknak, véget akar vetni annak a rend­szernek, mely a mezőgazdasági válság mély­pontján a boletta segítségét nem a kisbirto­kosok százezreinek, hanem a nagybirtokosok százainak nyújtja. Egészséges és termékeny váltógazdaság rendszerét akarja átültetni a magyar parlamentárizmus elposványosodó vi­zei helyébe s olyan külpolitikát követel, mely nem jelszavak importálását teszi lehetővé, ha­nem a magyar föld termékeinek exportját A magyar népnek meg kell mutatnia, hogy ezt akarja. A titkos kerületek vátiszlói m^st képviselői a nyilt kerületek vála zlóínak. A titkos kerületek választói felelősségérzését fo­kozza az is, hogy azok nevében is kell nyi­latkozniok, akik nem nyilatkozhatnak szaba­don. Ez a választási rendszer nem ad arra módot, hogy a magyar nép sorsának ura legyen, a titkos kerületek választói azonban megmutathatják, hogy mit cselekedne ez a nép, ha ura lenne sorsának. Az életnek, ke­nyérnek és kulturának szabadságát kell kö­vetelni azoknak, akik egyedül lelkiismeretük nek számolnak be szavazatukkal. A munka nélküliek Magyarországából a dolgozó munká sok, a dolgozó és munkátadó polgárok ha­záját akarjuk megteremteni, — aki ellenünk van, az a magyar életnek és magyar jövőnek ellensége. Szeged liberális polgársága szombaton este nagy lelkesedéssel ünnepelte Rassay Károlyt Szeged sza&adelvt! polgársága az ajánlási rendszer J»arrlhád|«M dicsőségesen elfoglalta" „A választás! Harcot csahls ahhor veszítheti el. Ha becstelen cszhüzGKhe! veszi* el tőle a g<j6zelmer (A Déímagyarország munkatársától) A Független Balpárt szombaton este nagyszabású pártvacsorát rendezett a Próféta-élterem. zsúfolá­sig megtelt kerthelyiségében. A vacsorán részt­vett Rassay Károly és Balkányi Kálmán is és felvonult a szpgedí tanyák százlagu küldöttsége, hogy demonstráljon az ellenzék vezére mellett A vacsorán az első pohárköszöntőt dr. Bcdnár Géza mondotta. Kijelentette, hogy a választéki harc elsc része szombaton befejeződött és a FügSe'Ien Bal­párt számára fényes gyözelmi-t hozatt. A minden vonaton megnyilatkozó terror ellenére óban tö­megesen irta alá az ellenzéki polgárság a párt ajánlási iveit, hogy az ajánlások számi lényegesen meghatódja a törvényben előirt mennyiséget Lel kés ováció közben szólalt föl ezutáa SZECED. Szernesztőseg Somogyi ucrA U.I.em Teleion: 23-33.-Kiadóhivatal, 'raiCíönktinyvilAr es tegylroda Aradi ueca 8. Telefont I3-OÖ. - Nyomda : LBw i.lpót ucca ÍM. Telefon : 26-34. Tavlrntl és leveleim DélmanyarorszAg Szeried. Választások előtt Az elmúlt években ilyenkor a magyar nép aratásra készült, egy év munkája cs szeren­cséje termésének behordására. Most azonban arra kényszeritik, hogy a bizalmát hordja be, ne a termést. A magyar né; et most nem arról világosítják fel, hogy a sz 'intermés értékesí­tésének csődjéhez már elérkezett s más ter­melési ágakra kell áttérnie, nem arra tanítják meg a magyar népet, hogy a minőségbuza termelésének mi a módja, hanem arra, hogy kire jszavalljon*, melyik listára tegye azt a keresztet, amit öt év óta a vállán hordoz. Nem »kár a benzinért*, vagy hogy korsze­rűbbek legyünk: nem »kár -a motalkóért'a Nem kár ezért az erőfeszítésért, ezért a költ­ségekért, nem kár az aratás munkájának Ilyen méltatlan megzavarásáért? Hát" nem mindegy az, hogy ha már egyszer a nyílt ke­rületek többséget adnak a kormánypártnak^ kikből áll ez a többség s ötszöröse, vagy hat­szorosa-e az ellenzéknek? Mi azt mondjuk: mindegy az, hogy a nyilt kerületekben kit választ meg a nép és kit választ meg a közigazgatás, de nem mindegy hogy a titkos kerületekben kik lesznek a képviselők. A titkos kerületekben is nyilt az ajánlás s ha egy jelölt nem kapja meg a szükséges számú ajánlást, az még nem bizo­nyítéka annak, hogy a választók többsége nem őt akarja-e képviselőnek. A titkos kerüle­teknek azonban nemcsak választaniok kell, hanem hitet is kell vallaniok. Hitet ksll ten­niök amellett, hogy az ország szabadon, el­lenőrzés nélkül megnyilatkozó része mit akar, tnit helyesel és mit ítél el; Az ország népe nem vár már csudát és nem vár földöntúli jeleket, hordta már eleget a keresztet, a mások politikai cselekedetei­nek keresztjét is, most már el szeretne érni a kenyérnek, munkának és szabadságnak nap­sütéses tájaira. Hogy az elmúlt tizenkét év po­litikai rendszere mit tudott adni és mit tu­dott elvenni a magyar néptől, azt tudja jól és tudja emlékezetesen ennek az országnak népe, de tudja azt, hogy mire éhes és mi oltaná a szomját. Öngyilkosok szomorú me­nete szegélyezi utunkat, — mi élni akarunk. Roskadozunk a botorul reánk rakott terhek súlya alatt, — fel akarunk egyenesedni. Az adóból büntetési eszköz lett, a termelő mun­kára kivetett pénzbüntetés, — dolgozni aka­runk. Élni akarunk, föl akarunk egyenesedni, dolgozni akarunk, el akarunk jutni mi is a magyar élet napsütéses tá jaira is, — ez nem is politikai program, nem is világnézeti célki­tűzés, az élet parancsa ez s ahogy mi fel­vállaljuk s ahogy mi teljesíteni akarjuk- a magyar élet parancsa. A harcot nem mi idéztük fel, az élet kény­szerit harcra. A programot nem ifti szöve­geztük meg, mi csak vállaljuk ennek a fátu­mos magyar életnek programját. Már nem is meggyőződés, világnézet, kontemplációt az életfentartás ösztöne szövegezi meg ezt a pro­gramot s követeli tőlünk a bátor helytállást. Szinte azt mondjuk: még a pártkeretek is el­vesztették átmenetileg jelentőségüket. A ma­gyar népnek meg kell mutatni, hogy nincs megelégedve a mai magyar élettel •> nincs meg­elégedve azokkal az életfeltételekkel, melye­ket sorsának urai szabnak elébe. Közjogi és gazdasági egyenlőséget akar a magyar nép s véget akar vetni annak a rendszernek, mely esak a kiváltságosak számára gondoskodik Rassay Ismételten kijelenti, hogy jem mandátumot koldulni jött Szegedre, han?m azért vállalta a jelöltséget, mert ugy ér?zte, hogy az ország legnagyobb vidéki városában győzelemre kell segítenie a szabadelvű gondolatot. — Nemrégen beszéltem arról — folytatta ezután —, hogy köztem és Szeged város kö­zött állítólag nem volt meg az elmúlt ciklus­ban az a harmópia, amely szükséges a kerület és a képviselő között. Ennek az az oka, mert Szeged másik képviselőjének és 3 város ha­tóságának gazdasági politikájával nem tud­tam egyet érteni. Szembe akarták állítani •velem a város polgárságát, amikor felemel­tem tiltakozó szavamat a Szegeden és az egész országban folyó tékozló pazarlás ellen. Az én politikám sohasem volt ellenté­tes Szeged egyetemes érdekeivel. Azokkal a pazarlásokkal szemben nem huny­hattam be a szememet, amelyek már évek óta folynak. Szeged miniszter képviselője nem a sajátjából ad Szegednek, hanem az önök ke­serves adófilléreiből. Amit én adhattam a magaméból, azt adtam is, de kérdem, mit adott a kultuszminiszter ur a magáéból? Je­lentkezzen az az ember,., aki az elmúlt öt év alatt hiába kopogtatott áz ajtómon. Ha igaz­ságos ügyben kérte a támogatásomat, min­dig rendelkezésre állottam. Ha közreműkö­désemnek még sem volt meg a kellő eredmé­nye, azért nem én vagyok a felelős, hanem a kormányzat, amelynél az igazság szavai sü­ket fülekre lalá'tak — Nem vállalkozom soha arra, hogy akár Károly tettekkel, akár hallgatással elősegítsem Sze­geden a pazarlást, amely ezt a várost nem viszi, de belevitte már a katasztrófába. Ha a kultuszminiszter ur a szegedi tanyákon tett kortesutján azt hirdeti, hogy le kell szállítani a borfogyasztási adót, én azt kérdem, miből fedezi majd a város azt a hatszázczerpengős deficitet, amely a kortesigéret esetlegei be­váltása esetén a város nyakába szakad? Ennek a városnak az a legnagyobb érdeke, hogy vége legyen egyszer már a rettenetes pazarlásnak. Fel kell háborodnom azon, hogy qnpeii a tanyai lakosságot akarják szembe állítani ve­lem, aki azért küzdök, hogy a kiadások ne a kevesek örömét szolgálják és a bevétele^ ne az eleseit sokak vállait terheljék. (Helyeslést Én cimeket nem tudok kijárni, zsíros vál­lalkozásokat nem tudok szerezni, de aki igaz üggyel jön hozzám, mellé állok. — Ugy érzem én is, hogy Szeged szabad­elvű polgársága keresztül törte azt a válasz­tási harrikádot, amit az ajánlási rendszer Je­lentett. ' A Független Balpárt ajánlási iveit sok . ezerrel több ellenzéki polgár irta alá, mint amennyit a választási törvény előír. Szeged szabadelvű polgársága a választási harc első barrikádjait dicsőségesen elfog lalta.és a harcot csakis akkor veszítheti 1

Next

/
Thumbnails
Contents