Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-21 / 138. szám

el, ha becsfelen eszközökkel tabilkázzák el tőle a győzelmei. (Éljenzés, taps.) — Mielőtt elindultam ma Szegedre, telefonon fölhívott Juhász Nagy Sándor, Hajdúszoboszló igaz Szivü, becsületes ellenzéki jelöltje és segítségemet kérte a kerületben megnyilatkozó hallatlan terror ellen. Elmondotta, hogy most kézbesitetlék ki ezerkétszáz választójának a szavazóigazolványt, de ezzel együtt ki kézbesítettek ezerkétszáz adóárverési --hirdet-' ményt is, amely arról értesíti a választókat, hogy adótartozásaik fejében junius 28 án, tehát a választás napján árverezikel ingóságaikat! (Nagy zaj. Közbeszólások: Gyalázat!) — Azt kérdezem — folytatta Rassay —, nem látják, hová sülyesztik le az-or.' szágot ezzel a balkáni választási szisztémával, ezzel a román rendsz~errct? ; 1 Sokan kérdik, hogy ilyen körülmények kőzöl mi értelme van az ellenzék további kiizko : bének. A válaszom az, hogy a becsületes ember nem hagyja el akkor sem a posztját, ha mellette már szakad a gát. Az az érzésem, hogy - .. az ellenzéknek ki kell íartanla, bármi Is történik, 'az ország jövője követeli, hogy ne engedjük át a polgárságot a néma kétségbeesés, a szolgai megalázkodás hangulatának. Ha föladnánk a küzdelmet, akkor a forradalom és a felfordulás korszaka, következne. Az ellenzéktől a polgári rend védelmének érdeke., követeli a küzdelem folytatását. A polgári társadalmat mi képviseljük, akik azt hirdetjük, hogy az országot csakis a haladó, a kossuthi demokrácia mentheti meg. Mi szolgáljuk elsősorban és legőszintébben a revízió ügyét is, mert az a meggyőződésünk, hogy • a világ előtt csak akkor követelhetünk' igazságot az ország számára, ha igazságot szolgáltatunk az ország polgárságának is. (Nagy taps.)' — Ahol megtörténhetik az, hogy tanárok, tanítók, közigazgatási és pénzügyi hatóságok lépnek akcióba a kormány jelöltje érdekében, ott nem lehet erkölcsi eréje a kormánynak arra, hogy hasonló visszaélések ellen tiltakozását jelentse be. Ne szavaljanak tehát ezek az urak hazafiságról, revízióról, jntegri[BENZINKÚT szerdától Belvárosi | tásról, mert ezeket az eszméket mi képviseljük, mi küzdünk értük, amikor el akarjuk hárítani a nemzet útjából ereket az erkölcsi akadályokat. (Nagy taps.) — De szolgáljuk a revizió gondolatát akkor «is, amikor szembe szállunk a kormány tizéves gazdasági politikájával. Hogy lehessen revízióért küzdeni, áldozatot követelni attól a polgárságtól, amelynek állandóan azt hirdetik, hogy nem az eszme, az ideál, hanem az •alamizsna a fontos. Itt Szegeden is azt hirdetik," hogy pokolba a politikával, mert az a fontos, hogy a kormány milyen alamizsnát tud adni. Pedig ezzel önmaguk alatt fürészelik a •ját. Mi a magyar jövendőt szolgáljuk, amikor védjük a mai polgárságot az eleséstől. — Én nem támadtam és nem támadom a kultuszminiszter urat személyében. Készségesen elismerem, hogy tanult ember, szerencsés ember, mert mindig a hatalom árnyékában tudott elhelyezkedni — nem irigylem érte —, becsületes alkotásokat is adott, hálás vagyok érte, de a politikája, amely azonos a kormány politikájával, gazdasági és erkölcsi csődbe viszi ezt az országot, tehát elébe állok és harcolok slléne.-(Taps és éljenzés.) Ha a hatalom és a visszaélés meg nem akadályozza, meg vagyok győződve róla, hogy ai'öhök képviselője leszek — folytatta emelt hangon Rassay —, de a képviselőjük leszek, bármi történjék fs: Csak azt ígérhetem, hogy Szeged egyetemes- érdekeiért akár elnyerem a város mandátumát, akár nem — mert hiszen nem egyforma fegyverekkel vívjuk a választási harcot —, változatlan szeretettel és lelkesedéssel fogok harcolni. (Hosszantartó taps, lelkes éljenzés. A'vacsora résztvevői felállnak helyeikről és ugy ^ünneplik Rassay Károlyt.) Á hosszantartó ünneplés után dr. BsaJkényi Kálmán szólalt fel . Találkoztak már. velem Szegeden — mondotta —, de még'sohasem látlak politikai gyűlésen. El kelleti most ide jönnöm, mert meg kell mondanom, hogy Rassay Károly a UTcsIwd lemnek és az Iparnak olvan képviselője volt, hogv különbül senki sem képviselte érdekeiket » parlamentben.1- Szeged kereskedői és iparosai már 10 éwel előtt megmondották, hogy mit kell tenni ebben az irányban Balkánvi ezután felolvasta azt a határozati javaslatot, amelyet az 1921-ben megtartott kereskedői kongresszuson elfogadott — Mit látunk most? — folytatta beszédét Egy gyökerében eltévesztett gazdasági politikát, amely paizsra emelte az állami beavatkozás rendszerétFordulatot hirdetnek? Akkor lenne fordulat, ha írott és faragott képek Irta Móra Ferenc, !•• Amerikai magyar lapot kaptam s abban megpirosplajbászoít cikket találtam, amely arról szól, hogy az ország Kossuth-szobrát nem a főváros köbarlangjai közt kellett volna felállítani, hanem a szegedi pusztákon- Magányos bucka tetejéről nézné, itt a sasok röptét, a felhők futását, a villámok születését, — az volna a neki valót. kör* n fizet, nem a pesti bérházak Elbeszélgetne nappal, holddal, csillagokkal, hajnali szellővel, esti főr^.-tegyel, — mégis csak mást mondanának azok neki, mint atyáink a központban- Délibábot is látna, szikra patt<?gásu, árvalányhaj-lágy magyar nótát is hallana- Aztán meg mégis csak más lenne a?, h» bojtárgyerek, csikóslegény, számadógúlvás nézne rá áhítattal, mint mikor méltóságos díszmagyar fordít neki hátat — lélekben Hát még ha az arató' magyar szalutálna előtte a kaszával. — Hej, Kossuth apánk, ha még egyszer egyenesre kalapáljuk a kaszát... Uiztos, hogy erre még a pesti szomorú Kossuth ís fölemelné a fejét! Hát szép elgondolás ez nagyon. Nekem rá is kellene szavaznom, .különösen mint szegedi embernek, akit kötelez a tradíció- Mikor az árviz után >Szeged szebb lett, mint volt«, akkor ugy kapkodtunk minden fényesség ulán, mint az édesanyja karján ülő gyermek a hold után Ismerek abból az időből egy röpiratot, amely azt kiv-Anja, hogy a pápát ki kell szabadítani az olasz rabságból é. elhozni Esztergomba, a hercegprímást perli,' leinvitálni Szegedre Ennél csak az a szegedi magyar talált ki szebbet — valamelyik régi s/e^edi újságban megtalálni a nevét —, aki azt indítványozta, hogy a Szent Jobbot ide kell hozni Szegedre, mert az itt sokkal jobb helyen lesz, mint a budai svábok közt és a mi kedvünkért még tán csodát iá tesz. De hát azért mégis azt hiszem, kár volna a pesti Kossuth-szobrot kimozgatni a helyéből, még ha lehetne is. Nincs már nekünk ahhoz se pusztánk, se sasmadarunk, s attól félek, a nótáink is inkább kabarészaguak. mint vadszcfgfüillatuak Aztán meg — kicsillem is a szobrot a Kaszás magyarok közéMingyárt megmondom, miért A mi határunk akkora, hogy a taediatízált német fejedelemségekből beleférne három s még mindig maradna belőle egy őrgrófságnyi csücsökA háború előtt ennek a nagy határnak a szélén még lehetett találni olyan öreg magyarokat, akik életükben soha se jártak a városban- A háború aztán bekényszeritette ezeket az öregeket is a kőházak közé- A fiatalok oda voltak a császárt szolgálni s őregapó maga hozta be a búzát a városi népeknek, mert az úrféle is csak istenteremtése s annak is csak enni kell, ha kár is bele az étel. Este tizenegy órakor elindult öregapó ötömös széliből a kocsival s reggel hatra már ki is fogta a lovakat a búzapiacon, ahol a víztorony mereszkedik- Sőt akkorára már körül is járta, fel is tekintette a víztornyot és kimondta róla a szentenciát: — Ez mán ügön Mindég hallottam a családjaimtól, hogy szép szoboremiékőt állítottak a városban Kossuth atyánknak, de szép is, az Isten aranyozza mög a kézit, aki kifundálta öregapó a víztornyot gondolta Kossuth apánk szobrának- Mert ő eddig csak a nepomuki szent szomorú kis szobrát látta a nádas érparton és 193Í juffto ~3t. IBENZINKUT szerdától Belvárosi | • Bethlen akceptálná egyik hívének, Éber Antalnak azt a felfogását, hogy csak adóterhek lefokozásával lehetne a magángazdaságot szanálni- De Bethlen Debrecenben kijelentette, hogy a közterhek csökkenéséről szó sem lehet- Ezt nevezzük tehát fordulatnak, amikor ezrével pusztulnak a kereskedők? Ez legfeljebb a régi politikájuk kimélyitését jelenti — Rassay mellé állt az ország demokratikus polgársága 48-as és 67-es elvekkel, hogy a dicsső liberalizmus arany korszakát hozzák vissza az országba, — fejezte be nagyhatású beszédét Lelkes tápsok után dr. Deltre János szólalt fel Beszédét azzal kezdette, hogy a transforoátor szerepét kell teljesítenie s Rassay Károly magasfeszültségű igazságait gyakorlaü alkalmazásba kell venni a- polgári elhatározás és polgári cselekvés kisipari üzemeiben- Majd arról beszélt, hogy minden probléma megoldásához két kérdésre adott válasszal kell közeledni: mit kíván az ország & mit kíván a város polgáraitól? Hogy mit kiván ár ország, azt megmondotta Rassay Károly, hogy mit kíván a város, arra magunknak kell megtalálni a feleletetEzután arról beszélt, hogy a kultuszminiszter ur cikket irt pár hónappal ezelőtt »A demagógia kiskátéja* cimen s ebben részletesen megszabta azokat a követelményeket, melyeknek a képviselőjelölteknek meg kell felelniök. A szegedi egységes pártban, hiába való volt a kultuszminiszter ur figyelmezi*, tése, a d-msgógia győzedelmeskedett ai intelligencia felett s azoknak a követelményeknek, melyeket a kultuszminiszter ur a képviselőjelöltekkel szemben tanusitott, nem a szegedi egységes párt jelöltjei felelnek meg, hanem — Rassay Károly. A kultuszminiszter cikkével teljes egyetértésben fejtette ki ezután, hogy mi a szegedi mandátum jogcíme- A szegedi mandátumhoz — mondotta —, nem elég a larhonyamüveltség, a papri' a-európalzmus, a halbicskakoncepció, a kö'töltés-horlzoat s nem elég a sprieetr k világnézete- Annak, akit ez a város képviselőjének választ, méltónak kell lenni ehez a városhoz, ennek a városnak kulturhivatásához, a város polgárságának a kultura szolgálatában felmérhetetlen áldozatkészségéhez Intellektuális felkészültség, jellemtisztaság, erkölcsi bátorság és morális nagyság azok a jogcímek, melyekkel bárki ennek a városnak mandátuma után nyúlhat. S ne mi döntsük el — mondotta —, feleljenek rá a szegedi egységes párt európai műveltségű tagjai, hogy ki lesz méltó képviselője azt tartotta, hogy az be is érheti vele, mert csak cseh nemzet volt Kossuth apánknak azonban legalább is akkora szoboremlék dukál, mint e£v ötemeletes házAki nem ismeri a parasztot, az erre azt fogja mondani, hogy ezt én találtam ki Magam ís azt mondanám, ha vasárnaponként közé nem keverednék, mikor a muzeumban mutatja magát a festett vásznak, a kitömött madarak s a mindenféle ősi encsembencsemek közt, amiket üveg alatt mutogatnak a muzeumi pedinterek- Olyankor látom, hogy az én véreimnek csak a nagyon nagy és a nagyon régi imponál Még István szent királyunkat is szívből szánták, mikor a vékony kis pénzeit szemlélgették az érmes tárlókban • — Szögény kiráj löhetótt az istenadta, mert nagyon kis péze vót (Persze ez régebben volt, most már esztendők óta nem lehet a régi pénzeket nézegetni Föl kellett dugnunk valahova a padlásra vagy húszezerre valót mert máshol már nincs hely. A pincénkből már régen muzeumot csináltunk ) Egyszer sokat emlegetett szatymazi öreg barátaimat, Szél ángyót, meg az urát magam kalauzoltam végig a képtárunkon- Tulajdon szememmel akartam látni, mit szól hozzájuk a művészet és mit szólnak ők a művészethez Hát nem szóltak egymáshoz semmit Itália bocsássa meg, majdnem olyan értetlenül jártak a muzeum képei közt, mint ahogy a selyemruhás Szél ángyók járnak az Ufficiben, meg a Pittiben. Megállítottam őket a Csók Báthory Erzsébet-e előtt és elmondtam nekik a csejthei asszony történetét Az öreg parasztasszony ezt az ítéletet mondja a várurnő felett: — Cigányvér lohetótt ebben az Orzsében