Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-10 / 105. szám

Tökéletes fényképmásolatokai angol Wellington S- C- P. gézfény, vagy Seltona onszinezo nnpfénypapiron érhet cl SOB Kopható Liebmann M'saeféMné' Kelemen u. 12 dS megfontolásra inteni az aranyban gazdag országok politikusait és közgazdasági szakembereit is. Meg kell szűnni annak az elzárk(5zási politikának', amely pénzügyileg is óriási terheket jelent az egész gazdasági életre. Ezek természetesen csak kívánatnak, melyeknek megvalósulása függ az intézők' belátásán kivül a léleklani momentumoktól is. A világ még mindig nem szabadult fel a háborús pszichózis hatása-alól. Végeredményben azonban hitem és meggyőződésem szerint a válság mégis csak önmagától fog megoldódni, ha azok a munkanélküli tömegek, amelyek ma ólomsullyal schozednek a közgazdasági életre, eltűnnek. Itt pedig egy olyan jelenséggel állunk szemben, amelynek néhány év lefolyása alatt a természeti törvény erejével kell érvényesülni. Ma már a férfikor küszöbén állanak azok a háborús évjáratok, melyekben a halálozások száma felülmulta a születéseket. A népszaporodás koefficiense azóta is állandóan alatta maradt a háború előtti esztendőknek. Akármilyen paradoxonnak látszik is ma ezt mondani, haladunk egy olyan időpont felé, mikor hiány tesz munkáskezekbe éa általánosságban is meg fog kőnnyebbednl az életben való elhelyezkedés. Ez fogja kikényszeríteni a jövedelemoszlás nj rendjét és ez fogja a gazdasági és társadalmi élet rendjét helyrebillenteni. U)don»Ag f GŐRGYAN l')don«*g 1 fflrfisüf A csőtészta levestészta Kapható mindenOHí Katona Dr. jogi szeminárium; alapvizsgára | Felvilágosítás JW\II szigorlatra i Ingyen előkészít. — KttOnó Jegyzetek. Somogyi ucca 33.» Telefon i Ant. 15-74. <& AZ AllAMSORSJÁTth főnyereményét 40.000 pengőre felemelték! t T 2 OEI.MAGY tRORS/ Én és a szinház Bercaeli Anzelm Károly az uj Írónemzedék egyik legtöbb reményre jogosító, legnagyobb tehetségű képviselője. Enn k » cikkének egy-egy része tagadhatatlanul ssarteJensésbe téved mégis változtatás nélkül köereadjuk, mert erősen, találóan: l«het«é(fw*n jellemzi nemcsak a szegedi szinházi viszonyokat, hanem azt a hatást is, amelyet a tehetségek egész sorában keltett az eredeti bemutatók szerencsétlen rendszene és szeikme. A sorrend mindenesetre szerénytelen. I)e csak első pillantásra. Alább ugyanis ki fog derülni, hogy a szegedi színházról van szó s azt senki se kivánhatja tőlem, hogy még egy Ilyen elárvult kultúrintézményt is magam elé tessékeljek. Ez igazán bűnös udvariasság lenne részemről. Még így is nagyon előre engedtem őintézménységét, tekintettel arra, hogy nv»st kimondottan az idei szezon kulturális eredményét szeretném összegezni. Nem mondom, ez igen nehéz lesz. De negativ értelemben annál könnyebb. Adva van tehát egy szinház. egy jobbsorsraméltó épület, (színpaddal és nézőtérrel), néhány zacskó arany és ráadásul egy igazgató. Az ember igy naivul, első benyomásra önkéntelenül ujjong. Van szinház, remek, nagyszerű, van tehát szószék, templom és fórum igék és művészet számára, milyen jó lesz nekünk, a mi kulturfőlénvünknek, nincs már semmi akadálya annak, hogy bebizonyítsuk végre, mit tudunk. Van nézőterünk is, istenem, lesznek emberek, akik végighallgatják a mi hivő szavainkat, kész boldogság. Van aranyunk is, tehát nem kell visszariadnunk sem• l'J3t május 10. Olvasóink figyelmébe afOnlJuk zongoratermei, hol HsztTl.elAk elölep nélkül. * ]»»<w<>k<llv«hh részletre 1«, vAaArolh»tn»k AB nlsSrendd zongorák*). Budapest, Hajós ncca tizenhat. H. 1 mitől sem, gyönyörű programokat fogunk , megvalósítani, néhány garas miatt nem kell lemondanunk egy kis esztétikai élvezetről, pompát, dicső, áldassál házikezelés! És van igazgatónk ls, tehát van valamiféle szellemünk is, mert hiszen azért igazgató valaki, mTt sz-lleme ixm. De netovább naiv Első Benyomás! Ne hidd, hogy számológépre lesz szükséged, ha a végeredményt akarod megtudni. Nem kell ide se gép, se ész, kérd meg az első elemistát, akivel találkozol, hogy adja össze ezt a sok, szép lehetőséget s az könnyedén, ha nem is minden megdöbbenés nélkül fogja palatáblájára irni a zérust. Volt egy színházunk muzsika és szavak számára. Ünnepre tartogattuk, östehetségek után kutattunk, hogy méltóképpen szólaltassuk meg nagy álmainkat: a fölfedező és kisérl'ti színpadot. Az egyetlent ebben az országban. S mire ébredtünk? A szinház főúri dilettánsok átjáróháza lett. Mellesleg-irodalmárkodók eldorádója, ahonnan visszariadtak a címek proletárjai. Macskazene és elkopott frázisok beszélőgél*, magas öszszekőttetések találkahelye, baráti kapcsolatok frissítő sörcsarnoka, az irodalom'llenes Liga kivilágított nyilvános páholya. De ez nem elég! Mi lett a kísérletekből, az önmagával vivódó dráma kérdéseinek szent és becsületes harcából? Néhány jófizetésü méltóság gyermeteg színpadi erőlködése, ócska szinházi élmények visszaálmodása, bűnösen érdektelen mondanivalók ricsajos vurstlija, tevék és kivesző állatfajok kísérteties karavánja. És kit fedeztek föl? Talán néhány fiatal tehetséget, akik szívügyükké merték avatni a dráma sorsát, akikben megcsörrent a hivatás aranya? A, dehogy! Tiszteletreméltó, esetleg élemedettkoru úriembereket, akiknek a miniszterelnökségig mindenre reményük lehet, csak arra nem; hogy friss és korszerű szempontokkal siessenek a szinpad segítségére. Fölzaklatták az ország bujdosó és zugdrámairóit, hogy a végén sajátságosan éles és ügyes kritikával csak is azokat juttassák szóhoz, akik fölkerültek már az ötödik fizetési osztályig s akik rangjuknál fogva is garantálták, hogy esztétikailag és világnézetileg csak biztos cs kitaposott ösvényeken masíroznak. A kísérlet szelleme ugyanis igy értelmezendő. Talán a direktorban volt hiba? 0, ez könynyen meglehet. Sok minden ráfért volna, mielőtt elnyeri méltóságát. Például előnyös l-tt volna valami bevezető tanfohfamot fartari számára, mondjuk, éppen a kísérleti színpadról, vagy az uj dráma kérdésiről, ho<ry legalább sejtelme legyen arról, amibe belefog. Órákat kellett volna neki adni arról, hogy a kísérlet ma nemzeti ügy s hogy még egy kisváros türelmével sem lehet visszaélni felelőtlenül. De eddig csak a színházról beszéltem. Most már magamra is rátérhetek. Nem szégyen-, lem a kilógó lólábat, mert nyilvánvaló, hogy én is mint zugdrámairó a Direktor mag<»s ítélőszéke elé járultam. De, Istenkém, én naiv, és gyermeki lélek vagyok, mert a darab megírásán kivül szokatlan szórakozottsággal elfelejtettem egyetemi tanár lenni, vagy monr/fnk, konzul, esetleg miniszterelnök felesége, avnqy éppen Mmsolinl s nagy zavaromban még a doktorságot sem tüntettem föl a darabom címlapján, hogy ezzel is kevesebb munkát adjak" a nagy rostáiénak. S mit tesz Istent A darab ugyan, hála gyanított értékeinek, nem nyerte meg túlságosan igazgatóm tetszését, (mert ha megnyerte volna, nem irnék' több drámát), de azért elfogadta. Mért ne szerezzen nekem is jó napokat, istenem, végtére őt senkisem vonhatja felelősségre s úgyis csak a fönt már letárgyalt ajánlóleveles színpadi szerzemények kerülnek a kíváncsi közönség elé. De azért vártam, vártam, hiszen megígérte 8 akkor még voltak fogalmaim bizonyos általánosan kötelező erkölcsi normákról. Ide juttatja az embert az együgyűség. Még arra is hivatkoztam, én nagy korlátoltságomban, hogy nekem nincs más állásom, mint a zugdrámairás s hogy ami másnak sport és előkelő passzió, nekem élet és hivatás. Néha a fiatalság jogait is fitogtattam, bizonyos szegedi kapcsolatokra is fölhívtam figyelmét... No, de elég! <5 győzött! És ez törvényszerű fs nálunk. Még a pénzünkkel ls támogattuk színházit nk Bach-korszakát. Talán még mentségeket is találhatunk számára nagy udvariasságunkban. Pedig ez a szezon szervezettség nolt a fiatalság "llen. Senki nem járt annyira pórul, mint a bizakodó és együgyű fiatalság s ha f elhördültem erre a bűnös és részvétlen kijátszásra, ezt nem csak magamért tettem. A kísérletekre elsősorban a fiatalságnak van joga. A jövő színpadát neki kell megreformálnia s ha nem is volt érzéke az igazgatónak a jövő színpadához, legalább ntját ne állta volna annak a szellemnek, meíy immár mindenütt kezd diadalmaskodni. És senkisem szólalt föl az egész esztendőben mi értünk és se a sajtó, se a szinház barátai nem kérdezték soha csudálkozva, hogy hol vannak azok a szegény fiatalokf Elárultak bennünket! De most vége! Nem lesznek" mlr eredeti bemutatók. Én mindenesetre lemaradtam. Do nem baj. Egy bemutató azért mégis csak lesz. József Ferenc főherceg darabja. Előkelő és előnyős szerző. Kár, hogy nincs már német-római császár, mert akkor arra ls sor kerülhetne. De lehet, hogy megesik rajtunk az angol király szive s a kedvünkért ő is főlcsap drámairónak'... Berezeli Anzelm Károly. pr. orétteie boraxos kölnivíz ngy ills.WnM, mint boriuctxvtalmAniU fogra kttflnS hstira. Csak iw s* « Szení Rókus gyógyszertárban. Kis Üveg Ara l'ZO, nagy Üveg Ara 2-tO. MEGNYÍLT!1 Széchenyi Fagylaltszalón • • ^ • • • • Széchtnvl tér 8. - Tulajdonos: Szalay Allrédné. iri«.H.nii..„i.i«v<hi .10 fiii. Nagy adag fagylalt .30 fin. 30 „ Nagy adag habbal .«o „ Kis adag fagylalt iribbai 30 „ Jeaeskáv* habbal 40 „