Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-10 / 105. szám

1931 tajjus 10. DÉLMAGYARORSZAG 9 A magyar Alföld öntözése Tanulmányul az alföldi öntözések lehetőségéről Irta dr. Benda László geológus, oki. mérnök. Amikor Széchenyi István összefogott Vásár­helyi Pállal, a határtalan tudásu és lánglelkü magyar mérnökkel, az Alföld belvizeinek ren­dezésére, tisztán állott előttük feladatuk a maga óriási mivoltában és szinte emberi erőket meg­haladó problémáival. A feladat akkora volt, hogy egy emberöltő alatt nertí végezhették el a felét sem. Nem is lehet csodálkoznunk rajta. Nem kisebb dolog­ról volt szó, mint arról, hogy megszabadítják az Alföldet azoktól a stagnáló belvizektől, ame­lyek több százezer kat. holdnyi területet borí­tottak, de (és ez a de a fontos!) egyúttal pótolják is ezeket a vizeket, amelyekre — amint az alábbiakban látni fogjuk — az Alföldnek szüksége van. A feladat kettős. Először lecsapolni, azután pedig öntözni kellett volna. Am sem Széchenyi, sem Vásárhelyi nem érhette meg, hogy pnunkáját siker koronázta volna. Még a lecsapolásnak is csak a kezdetén voltak, amikor az egész gi­gászi munka, az egész gyönyörű elgondolás az utódokra maradt És amint történni szokott, az epigonok kezé­ben ellanyhult a tett, elsikkadt a gondolat. Az öntözésről elfeledkeztek egészen. Sőt! Hogy egy jellemző, konkrét esettel szolgáljak: tavaly ősszel az Alföldkutató Bizottság egyik szak­ülésén megjelent az egyik tiszamenti ármsnte­sltő és belvizlecsapoló társulat igazgató-főmér­nöke és nem titkolt önérzettel jelentette ki: »Uralm, sikerült a társulat érdekterületéről az utolsó csepp vizet is levezetnem/« Ennyire félremagyarázták már azokat ar el­gondolásokat, azokat az egészséges terveket, amelyekkel nekifogtak az atföldi vizimunkála­toknak. L Ml tette szükségessé az alföldi belvizek le­csapolását és mi lett. ennek a következménye? Alföldünkön igen nagy területet borit a futó­homok, arrjely még piejsztocénkori (diluviá­lis) eredetű. A plejsztocén korban ugyanis, körülbelül abban az időben, amikor már a csiszolt kőeszközök is feltünedeznek, nagy al­földi folyóinknak még nem volt beágyazott medrük, hanem nagyon gyakran válto?tatták futásukat. Egy-egy árviz után a folyó átvágott egy-egy kanyarulatán és máris szárazon ma­radt a meder további szakasza. A holt med­rekben felgyűlt homokot a szél felkapta és kiröpítette a partok közelébe, ahol buckákat épitett belőle. Hosszú homokhátak, dünék kisérik alföldi folyóinkat és sokszor ezek töltésként, völgy­zárógátként szerepelnek a folyók felé siető belvizek előtt. Még más, fontos szerepe is volt a futóhomok­nak a stagnáló belvizek kialakulásában. A nagy kiterjedésű futóhomoktáblákat, de ugyanugy a nagyobb, sik lösztáblákat is kikezdte az ÉNy—DK irányú uralkodó szél és ahol csak talált valami parányi foltra, amelyen hiány­zott a laza homokot védő növényi takaró, ott máris bontogatni kezdte azt Elég, ha a juhok nagyobb darabon letépik a füvet, vagy a kocsik széles nyomán pusztul el a biztos növényi takaró, már megkapasz­kodik a szél s lassan-lassan mély barázdákat von a homokba. Ezek a szélbarázdák mindig, kivéteí* nélkül északnyugat—délkeleti irányúak, több km szélességüek és nem ritkán 20—50 km hosszúságúak. Ezekben a szélalkotta mélyedésekben mocsa­rak alakultak ki, minthogy a mélyedéseknek nem volt semmifék irányban sem lefolyása. Alföldi mocsaraink legtöbbje, amelyet vagy lecsapoltak már, vagy most vannak lecsapolás alatt, ilyen eredetű. Vannak azonban másféle eredetű mocsaraink is. Ezek tektonikus törések, — beszakadások, vagy egyéb okokból előálló süppedékes helye­ken keletkeztek. Az ilyen természetű helyeken a felszíni vízfolyások is találkoznak, de a kisebb lefolyástalan medence miatt (amelyet laza üledékek töltenek fel), esésük csökken. Idővel átitatják a felső, laza üledékeket és nagy kiterjedésű lápos, mocsaras vidéket varázsol­nak elénk. Ilyen eredetű volt például a híres Ecsedi láp is. A műszaki emberek és a közgazdászok, akik a mindig racionálisabb gazdálkodás útjait egyengetik, ezekben a mocsarakban az agri­kultura egyik nagy kerékkötőjét látják és ezért eleve halálra itélik a.zokat. Kétségkívül óriási területet borítottak el a mocsarak. Még a háború éveiben is, mai országunk területére több mint 100.000 hektárnyi, belvízzel borí­tott terület esett. Ekkora területet vizmentesi­teni nem kis feladat! De az is lehetetlen, hogy ne járna bizonyos geológiai következményekkel ilyen óriási víztömeg elengedése az Alföld vizet szomjazó medencéjében. Nagy hiba, óriási mulasztás volt az, hogy az egész lecsapoláskérdést a mérnökök és a jogászok maguk között intézték el. Meghall­gatták az orvosokat, akik kifejtették előttük, hogy az állóvizekben élő rengeteg mikroorga­nizmus, a sások és nádasok sűrűjében mil­liárdszámra rajzó szúnyogok sok ragályos be­tegségnek terjesztői, vagy okozói lehetnek. Veszedelmesek emberre, állatra egyaránt Bizo­nyos az is, hogy esetleg megfertőzhetik a közeli kutak vizét, stb. Ezek az alföldi mocsarak azonban halban nagyon gazdagok voltak. Amikor Pótharaszti közelében a lecsapoló csatorna felkúszott óva­tosan a kis haraszti tóig és már-már eljött az óra hogy átvágják a munkások az utolsó méte­reket is és kiürül a dombtetőn magasan fekvő tavacska, sírva, könyörögve jöttek a környék­beli érdekeltek; vagy káromkodva-szitkozódva: hogy ne vegyék el tőlük a vizet, amelyből ők — halászat révén — ötször annyit keresnek, mint amennyit az ugyanolyan terjedelmű jobb gabonafcldekből préselhetnének ki. De nem volt irgalom. A vizet elnyelte a csatorna éhes szája. HIRDETMÉNY I O TT OVAY | vaskereakedéi e hft folyamán a Mik­száth Kálmán uccn és a Valéria tér tar­kán levd volt Bokor ]áno«.f«le Helyi- I •éobe hely estetik At. 20S Konkrét adataim vannak arra vonatkozólag, hogy a lecsapolt állóviaek iszapos fenekén, a lecsapolást követő első években három-négy­szeres termés mutatkozott, mint a környező legjobb földeken. Láttam nagyon jövedelmező rizs- és bambuszültetvényeket is, amelyeket részben lecsapolt területen rendeztek be. És általában a Duna—Tisza közén és a Tiszán­túl, a lecsapolt területeken (ezeket a vidékeket részben hivatalból, részben hivatásommal kap­csolatban részletesen bejártam), mindenütt olyan információkat szereztem a legmegbíz­hatóbb helyekről, nem is szólva azokról a tényekről, amelyeket alkalmam volt láthatni: a lecsapolt területeken az első időkben mutat­kozó nagy fellendülés, bő termések után még nagyobb visszaesés, részleges, vagy általánölt terméketlenség, vagy a. tcuaj termőképességé­nek csökkenése következik be. Ez az a pont, az alföldi öntözések prob­lémájának Achilles-sarka, amelyen eldől az egész kérdés. Ez az a pont amellyel a Széchenyi munkáját folytató mérnökgeneráció nem törődött Nem az ő bűnük. Nem értettek hozzá. Nem is gondoltak arra, hogy ezeknek az állóvizeknek léte, vagy nemléte milyen szorosan összefügg az Alföld talajának bioló­giájával. Meg kell említenem ugyanis, hogy ezek a tavak többnyire sós, vagy szikes vizüek. Lapos, kiterjedt medencékben sekélyek a tavak. A Fehércégtáblás BOROS MIKSA.ii HETI ELŐJEGYZÉSI NAPTÁR 1931 M á i u s | 20. hét Hétfő 11 Mamert pk. Azsurnyilas műselyem ha- A • A E? risnya 2-28 / le 10% pénztári engedm. —"23 ™ w Kedd 12 Pongrác vt. Férfi keménygallér divat- bTVA szinekben —-78 — 11 le 10% pénztári engedm. -»"08 • ^^ Szerda 13' Szervác pk. Női háziruha gyönyörű Ab A A mintákban 2-98 / gftff le 10% pénztári engedm. —"30 •• wW CsOtőrtök 14 Áldozó csütör'ők Női divaternyő, fekete JbAA le 10% pénztári engedm. —"45 • W W Péntek 13 De 1. Saile János Női íennis-pulover, három nagyságban 1*98 | II) le 10% pénztári engedm. —"20 • • " Szombat ie Nepum. János Férfi ing, oxford és zefir Pa"|A gyönyörű mintákban 6'40 1 Él le 10% pénztári engedm. —"64 " • " Vasárnap 17 Exaudi Figyelje jövö heti naptárunkat 253 A fent! cikkek csak a kijelöli napokon kaphatók 10°/o pénztári engedményes nropaganda-árakon

Next

/
Thumbnails
Contents