Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-07 / 102. szám

Csöiöriök, 1931 május 7 Ara 19 fillér VII. évfolyam, 102. szám • ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO, vldélten «» Budapetlen3'60, ktllIUldlfn 0-40 pengő. - Egyes azAm Ara hélkUz­nap 16, -vasár- Ünnepnap 24 (111. Hlr­deteiek felvétele tarifa Merlnt. Megje­len-h httírt kivitelével naponta renget SZEOED. Szerkeir.lOtég: Somogyi ucca 2Z.Léna. Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal, fe01cs**nlc»nyvtAr é» Jegyiroda Aradi ucca 8. Telefon: 13-06. - Nyomda : Ltíw tlpól ucca 19. Telefon: 26-34. TAviratl levélcím Délmagyarország Szeged. II szegedi polgári ellenzék A szegedi nemzeti szabadelvű párt ve­setőségének tegnapi határozata a város politikai mozgalmaiban üj és tiszta helv­zet kialakulását késziti elő. A választások napja még bizonytalan, de közeli idő­pontja bizonyos s ez a határozat most a választások előtt egységes és ellenzéki ál­láspont mellé kötötte le a párt minden tagját. Szegeden egyetlen polgári ellenzéki párt van, a szegedi ellenzéki polgárság erejét most nem törik meg frakciók és nem gyöngítik ellentétek. A másfél évvel ez­előtt lezajlott községi választások eredmé­nye azt mutatja, hogy a szegedi ellenzéki polgárság még külön frontokon harcolva is értékes sikereket tudott elérni. A front azóta egyesült és egyesültek a csapatok s mindezeken tul: — a siker feltételei meg­sokasodtak. ilyen előzmények után s ilyen körülmények kőzött fokozott jelentősége van annak a határozatnak, melyben az egységét s az egységével együtt "a teljes aktivitását visszanyert párt lekötötte ma­gát elvei megalkuvás nélküli kép-vaselete rnéllé, — a párt nem tárgyal, a párt nem alkuszik, a párt nem paktál, a párt tőrhe­tetlenúl és megalkuvás nélkül ellenzéki s a tegnapi batározátaval kifejezésre jut­tatta azt az elhatározását, hogy ellenzéki álláspóntját töretlenül fogja érvényesíteni a most meginduló választási harcban is. Soha olyan jogosultsága ellenzéki párt­nak nem volt. mini amilyen most van. Az ország mai állapota, a mai közviszo­nyok, a magánháztartások siralmai — a legfájdalmasabb, de a leghatásosabb pro­paganda az ellenzéki politika mellett. Ezek a közállapotok s ezek a gazdasági viszo­nyok, szükségtelenné teszik az ellenzéki szervezkedés számára a felvilágosító mun­kát. Kit kell ma már felvilágosítani arról, hogy ez tovább már nem mehet, hogy vál­toztatni kell a gazdasági politikának alap­elveiben s változtatni kell a közszabad­ságok kezelésének módjában, ha még egy­szer talpra akarjuk áílitani ezt a társa­dalmat s ezt a nemzetet. Csak a politikai csecsemők s a kormánytámogatás tömjén­jétől elszédült nagy gyermekek hihetik azt, hogy járható tovább is az az ut, amin eddig kényszeritették a botorkálásra ezt a társadalmat s ezt a nemzetet. Rend­szerváltozásra van szükség s ez a rend­szerváltozás nem történhetik azoknak az értékeknek a kormányzatba való bevo­nása nélkül, melyek eddig a polgári el­lenzéki politikának adtak komolyságot és európai szinvonalat. A választások közeledése elég volt ahoz, hogy egy táborba terel je a város ellenzéki polgárságát. Óriási hajtó ereje van ennek az ellenzékiségnek: az elégedetlenség. Ez heviti a tisztánlátást lelkesedéssé s az el­határozást ez keményíti meg kitartássá. Az elégedetlenség változást sürget, aki elé­gedetlen, az nem akarhatja a kormányzat mai irányának változatlan fentartását. Ne legyen félreértés: senki nem akar forra­dalmat és senki nem akar olyan gyökeres változást, amelyik alapjaiban rázná meg a teherbíró képességét rl vesztett társadal­mat. De mindenki azt akarja, hogy a pro­tekcionizmus dédelgelést'iiek rendszere, a közpénzekből alimentált magánvállalkozá­sok rendszere, a társadalom államosításá­nak rendszere, a kormánytámogatás meg­győződésből gazdasági érdekké kényszerí­tésének rendszere egyszer már véget ér­jen s jöjjön vissza az az állapot, melynek gazdasági és politikai szabadsága terem­tette meg széles lehetőségeit a munkának és keresetnek. Szeged polgárságának meg kell talál­nia elvesztett önmagát. A mesterségesen kitenyésztett személyi kultusz tömjénfüst­je nem tévesztheti meg a szegedi polgár­ság ítéletét s nem homályosíthatja el tisz­tánlátását. Minden elismerésünk az alko­tóé, de az alkotások fénye nem kápráz­tatja el annyira szemünket, hogy ne lás­suk meg azt a rettenetes árnyékot, ami­nek sötét súlya alatt roskadnak össze a város és polgárai A város polgársága világosan látja, hogy teherviselő képes­ségei felől rettenetes tévedésben voltak (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A Berliner Tagebtatt pá-, risi és prágai jelentéseket közöl, amelyek szerint az angol jogügyi szakértő bizottság összeférhetetlennek találta a német—osztrák vámunió tervét a f-nnálló szerződésekkel A bizottság arra a megállapításra jutott, hogy Bodapest május 6 A képvjrelöház mai ülésén folytatták a kereskedelemügyi tárca általános vitá­ját. Az első felszólaló Lingauer Albin volt, aki a nyugatmagyarországi útviszonyokat tette szóvá. Kun Béla a kisipari hitel kérdését telte szóvá. A kisiparosok mindannyian el vannak keseredve és ezt az elkeseredést bizonyítja az, hogy U;-m lehet kormánypárti kisiparosi találni az ország, han. Nem lehet engedni azt, hogy ez az elkese­redés mind ujabb és ujabb rétegeket szakítson el a polgári társadalomtói. Tabódy Tibor arról beszélt, hogy nem elég ha a kisiparosság hitelt kap, hanem munkaalkal­makat is kell biztosítani a kisiparosoknak. Ki­fogásolta, hogy Magyarországon nem fordítanak­elég gondot a légi forgalomra, Rolhenstcln Mór azt hangoztatta, hogy a gaz­dasági válságot csak a fogyasztoképésség eme­lésével lehet enyhíteni, ehez pedig a munkabérek emelkedése szükséges. Tiltakozott a papirvám fel­emelése ellen. Pctrovácz Gyula az ipari szakoktatási kérdé­sekkel foglalkozott és hangoztatta, hogy nem az egyetemek szaporítására van szükség, hanem az ipari szakoktatás kiépítésére. Kabók Lajos hibáztatta a kormány kereskedelmi politikáját, mivel a kereskedelemügyi miniszter nem fordít elég gondot a W-siparosokr.i és a niun. kasokra. Sürgette a vasút clektrifikálásá' \z Állani vasutak beruházási terv-ét végre kell haj­tani, mert ezáltal a munkanélküliség számát lé­azok, akik helyetlük, de az ő terhükre vállalták a terheket. Az alkotások far­sangja után a teherviselés böjtje is elér­kezett s ennek a böjtnek szigorúságát nem azok érzik, akik kivették részüket a far­sang örömeiből. A kormányzat gazdasági politikája, a város gazdasági politikája ugyanazt a ta­nulságot nyújtja s ez a tanulság legna­gyobb összeterelője a szegedi ellenzéki polgárságnak. Szeged mindig hűséges vé­delmezője volt a szabadelvű gondolatnak s ne tiigyje senki, hogy a szegedi polgárság éppen akkor lesz dezertőrje a szabadéi­vüség frontjának, amikor a gazdasági vi­szonyok s az élet tapasztalatai megcáfol­hatatlan bizonyságként állnak a szábad­elvüség princípiumai mellé. Szeged pol­gársága vállalja ezt az alkotmányos har­cot "s el fogja végezni azt a kötelességét, amit a harc sikerének biztosítása szab meg. Ausztria részéről a£ 1922. évi genfi jegyző­könyv megszegését jelentené., ha csatlakozna a vámunióhoz. A Berliner Tagebtatt megjegyzi, hogy ezt az értesülést hivatalosan még nem erősítették meg, nyegesen csökkenteni tudnánk Oroszországgal fel kellene venni a kereskedelmi kapcsolatokat, mert így remény lenne arra, hogy kereskedelmi és iparcikkeinket megfelelő feltételek mellett érté­kesitchi lehetne. A magyar ipar fellendítése ér­dekében fontos, hogy ne vásároljunk olyan ipar­cikkeket, amelyek külföldön készültek. Meskó Zöltán: A társadalomnak kellene össze­fogni és hazafiatlannak kellene minősíteni azt, aki külföldi árut vasáról. Amig nálunk a legna gyojib munkanélküliség uralkodik, addig azáltal, liogy külföldi iparcikkeket vásánolunk, háromszáz­ezer külföldi munkást látunk el munkával és kenyérrel. Bródy Ernő a közüzemek kérdésének megol­dását követelte. Semmi szükség sincs arra, hogy az adózók pénzével tovább is fentartsák a köz­üzemeket, amelyek a magánvállalatokat tönkre­teszik. A kisipari hitel folyósítását, a nyugdíjas vasutasok ügyének rendezését és a fegyelmi Íté­letek revízióját sürgette. Pintér I.ászló szerint Európa gazdaságpolitikája rossz, vágányon halad. Egyik állam sem akar ál­dozatokat hozni, már pedig áldozatok nélkül soha sem fogjuk a gazdasági krízist megoldani. A vám­tarifa egyes tételeinek revízióját és a vasárnapi munkaszünet törvénybeiktatását követelte. Péyer Károly elitélte azt a tervszerűtlen gaz­dálkodást. ameiy az egész világon folyik és amely­nek következménye. hogy az egyes . Hámok dum­pinggál dolgoznak egymás ellen. K-. tekintette a 4 német—osztrák vámunió a genfi jegyzőkönyv megszegését jelentené, mondja az angol szakértő bizottság Interpelláció a laKásrendleleiröl és a Prónay—Darvai ügyről ftáxtulafdonosok felmondanak a lah.61s.nalc olyan esetekben ls, amikor a&ox nincs foguk« Sem lettet kormánypárti kisiparost látni ax országban, — mon­dották a kereskedelmi tárca vitájában

Next

/
Thumbnails
Contents