Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-05 / 77. szám

IO PELMAGY ARORSZ Afl 1931 március 5.' 6TM ierakat! fi^fc Se Ffe Q} ÜÜi Pomrln, Oltóviasz, Uranla—Frankónia—Schwelnfurll-zöld, rézgálic, valamlnl a löbbl Leszáilll/Cl^l#Kll^9 gyümölcsösökben és szőlészetben nélkülözhetetlen növényvédelmi szerek, gyári áron kaphatók Jt.ob | Szeged. Valéria tér i. Kardos Sámuel és Fia STÍSaz1- ffli=ni£ . AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Béke-legenda) IKSbarátunk hisia fel a figyelmünket az alábbi kis legendára. Néhány évvel a világháború kitörése előtt jrtn Fogazzaró, a nagy olasz iró az olasz békeegyesület felkérésére a »Pro Pace« cimü propaganda-füzetbe: »A hős fejedelem intett kardjával tisztjeinek s a tüzérség dübörögve törtetett fel a hegyre a magányos fenyő irányába. Az ellenség vadul menekült, de az utócsapat nem akarta egész olcsón likvidálni az útközetet, még egy s*. stifthr vumot sortüzet adott s a hős fejedelem golyótól tulálva holtan rogyott össze. — Temessetek el ezen a helven, mondta, mielőtt kilehelte a lelkét, ebből a fenyőfából faragjátok meg a koporsóinat. Katonái szót fogadtak, ledöntötték a fenyőt, Kezdték gyalulni. Akkor megszólalt az egyik fenyőág: — Hajóárbóc szerettem volna lenni, hogy kereskedők portékáját vigyem a világ minden tájékára. — Családi asztal volt az ambidóm netovábbja. nem lehettem azzá, — sóhajtozott a másik. — Én arról álmodoztam, hogy nász ágy leszek! — igy a harmadik. — Bölcsői — sirta el magát a negyedik. Mind a négyen megátkozták a hős fejedelmet. aztán szétpattogtak, hogy a résen át a férgek könnyebben hozzájussanak a holttesthez. A férgek elpusztították az uralkodó egyik részét, de ami megmaradt belőle, az termékennyé tette a főidet, a főidből ujabb fenyők nőttek s azokból lett árbóc, asztal, nász-ágy, bölcsőt. _ Milyen jó, hogy Fogazzaró nem érte meg a világháborút! Azonban mintha álmodott volna róla valamit (Dankó-emlék) Pósa bácsi egyszer lehozta valami nagyszabású gyermekünnepélyre az édesanyját is, akit csaknem nagyobb szeretettel öveztek akkor, mint a gyermeklelkű költőt Este halpaprikásra gyülekeztek a céhbeliek, ott volt Pósa néni is, de megjelent Dankó Pista is, Pósa géniuszának kiegészítő társa. Meghúzódott a néni mellett és játszotta neki sorjába a szebbnél szebb Dankó-nótákat, köztük a legujabbakat, amik most hangzottak el először. A jó asszony elmerengte hallgatta, könnyes lett a szeme. — Tetszett-e néném t — kérdezi Dankó. — Csak gyakorolja, gyakorolja fiam, volt a válasz. Dankó Pista meghökkent egy pillanatra. Hát hiszen tudta ő azt nagyon jól, hogy nem versenyezhet virtuózitásban a közepes prímásokkal sem; őt nem tanította mester hegedülni, minden tudományra maga jött rá, nem la ez az ő ereje, — azért mégse kellene ilyen kíméletlenül a szemébe vágni! A dolgot észrevették mások Is, aztán hamar felvilágosították Dankó Pistát hogy a szó gómőri tájszólással azt jelenti: folytassa. Arra aztán felvidámodva a legeslegszebb nótáit vette elő. (Tékozlás a Vágó-képpel) Vágó Pál többszöri nekiülésre festette meg annak idején az árvizképet, egyszer félbeszakította a munkát^ lement Nagy becs kerekre, hogy befejezze a torontáli millenáris képet, majd a fővárosban foglalkoztatta a nagy kórképe, hozzá még egy párisi megbízatásnak is eleget kellett tennie, — hát csak rövidebb időkre volt vendége Szegednek. Elérkezett azonban egyszer annak is az ideje, hogy az árvizkép legyen a 1 gtőbb (gondja s akkor kijelentette: — Itt maradok addig, amig elkészül. Most már nem győzte a szállodaköltséget, állandó lakást keresett amolyan jobbfajta hónapos szobát Alkuba is bocsátkozott egy helyen, amely megnyerte a tetszését, csak a falakon éktelenkedő sok olcsó olajnyomat bántotta. — Ezeket nagyon nehéz lesz elviselnL Nyllassy Sándor, aki elkísérte lakáskereső utján, megszólalt — Nézd, Pali bácsi, ha nem vagy megelégedve a képekkel, festhetsz helyettük másokat Vágó Pál melankolikusan hajtotta le a fejét. — Ugyan, Sándor fiam, hogy gondolsz már ilyet? Szegény ember vagyok ám én, nem lelvetek olyan tékozló, hogy Vágó-képekkel diszit sem a szobámat! Ez azonban csak az első felületes pillanatban hangzik ugy, mintha hivalkodás volna. Vágó Pál épp ugy egyszerűen csak »festő«-nek irta magát alá, mint ahogy kiváló mesterek, akik Szegeddel szerződéses viszonyba kerültek, a > szobrászt szóval jelölték meg a foglalkozásukat. Azt, liogy >müvész«, vagy »müvésznő< leginkább azok használják, akikről máskülönben igen nehéz volna megállapítani, hogy micsodák. Ezzel azonban még nem mondtam azt. hogy a megállapítás nem egyoldalú. (Biró Benő a hallal) Hogy ezt a történetet meglehessen érteni, ismerni kell hozzá Biró Benőt, a város nyugalmazott helyettes főmérnökét Főleg a beszédmodorát, amely halk, diszkrét és letompított szavakból áll. néha-néha egy másodpercre hangsúlyos lesz, aztán megint beleolvad a suttogásba. Egyszer halvacsorát rendeztek a szegedi mérnökök. Sokan voltak, lassan ment a tálalás, mert a halat óvatosan kellett kiszedni a bográcsból, hogy össze ne zötykölődjön. Ilyenkor viszik egyenkint a vendégnek a vacsorát. Biró Benő éppen városrendezési problémákat fejtegetett, mikor megkapta a maga halát, megdöbbenéssel tapasztalva, hogy abban is társas öszszejövetelt rendeztek a fejek. Odainti hát a pincért s elkezdi a maga halk hangján leckéztetni. — Kérem^ ez mégse járja. Miféle halászlé ez, csupa fej, pedig tapasztalhatta máskor is, hogy nem szerelem a fejet Nem vagyok én csontonszálkán élő ember. Vigye vissza, hozzon helyette mást, amiben más is van, nem csak fej... — Igenis kérem, mondta a szörnyen elfoglalt ember a hullámzóan hangsúlyos beszédre, -.jövők már! — szólt másfelé, ahol szintén hívták s mihelyt kiszabadíthatta a kabátja gombját Bíró Benő kezéből, el is rohant — Siessen! — kiáltotta utána Biró. Hát valóban sietett, aránylag hamar visszatért, hozott magával egy tál halpaprikást, amelyben barátságosan úszkált egymás mellett... hat fej. Állítólag nagyon hallott szegény s Bíró Benő speciális beszédjéből csak a valamivel hangsúlyozottabban mondott fejeket értette meg. (Babona) A nép lelkéből talán sosem pusztul ki az a babona, hogy pappal találkozni szerencsétlenséget jelent A háború előtt véletlenül tanúja voltam ilven jelenetnek. A menetjegyiroda tájékán tőrtóit, hogy két uri ruházatú, látszólag intelligens, nővel szembejött 'Christea Miron, ha jól emlékszem. karánsebesi óhitű püspök. Már most nem keresem^ mi volt a lelke mélyén, mi nem, de magyar főrend volt, a személyes érintkezésben kifogástalan ur s ugy beszélt magyarul, mintha ezen nőtt volna fel. Mikor elhaladtak egymás mellett a két nő háromszor, gyors egymásutánban, kiköpött és mondta is hozzá: — Pfuj, pfuj. Christea hirtelen megfordult, utánuk ment, utói is érte őket Udvariasan megemelte a kalapját, aztán csatlakozott hozzájuk. Csak néztem, hogy együtt baladnak, messziről láthattam, hogy a püspök folyton beszél, azok ketten pedig hallgatják lehajtott főveL Sose szoktam hallgatózni, de akkor szivesen kihallgattam volna azt a prédikációt, amit kaptak. Az öreg Kreminger prépost ennél sokkal rövidebben intézte el a hasonló afférját Sétált az nccán. mikor egy körülboázott nyflku dáma önkéntelenül felkiáltott — Jaj, pappal találkoztam, nem lesz szerencsém. Szókimondó ember volt Kreminger, nagyon is hallhatóan felelt vissza: — Próbálkozzál fiam, a kaszárnyában, hátha ott szerencsésebb leszel. Dob. LICHTMAN.BALLY rr lr-»zailUoll Árban 9 CIPŐK Belvárosi Cipöüzlelben «lkSzíchenyl lér 11. VArwil bfrllAi PANNÓNIA SZÁLLÓ BUDAPEST, VIII., RAK0CZ1-UT 5. Elsőrangú szálló. Az előkelő családok régi, jóhirnevü találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés éa minden kényelem. Fürdők. Hideg éa meleg folyóviz minden szobában. 20 Pető Ernő U I föárusltónál Szened, Szlctteng! ser 3. sz. llazal öuárfmánuu es valödl angol SZÖVITEK úgyszintén nagii választékban bel- es külföldi közismert olcsö szabóit árban 74 kapbatök HOLTZER S. és FIAI detail-fflzietében. Kelemen és Hid ucca sarok.