Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-25 / 93. szám

1931 április 25. DÉLMAGYARORSZÁG Megérkezett M ni typusn MERKÚR kerékpár részletfizetésre P 185 CSEPEL kerékpár részletfzetésre P165 Déry Gépáruház, mmc. MEGNŐTTEK ÉS ELINDIIIMK REGÉNY Irta: KflSSák UfOS 68 Sanyi várta, ha a mester vjsszajön a műhelybe, hosszú, unalmas prédikáció következik. De az ember hallgatott. Este is szó nélkül hagyta, hogy a kamasz elmenjen a műhelyből. Sanyi nem tudta, mi történhetett a két ember között. S határozottan ugy érezte, jobb lenne az, ha a mester pörlekedett volna vele, mint ez a buta, nyomasztó csönd, ami egész délután körülvette s a gyomrát is megfeküdte, mint a rossz étel. Éhes volt, szeretne egyenesen hazasietni, falni valamit, de nincs bátorsága az Apja elé kerülni. Könnyen lehetséges, akármit is mondana az Apja, mindenben igaza lenne. Mi is történt vele az utóbbi időben? Egészen elvesztette magát. Az italra is rászokott, holott azelőtt az ilyesmi eszébe se jutott volna Ingoványra került, érzi, ha nem vigyáz magára, elveszti a talajt a Iába alól. De mit csináljon? Hogyan és merre meneküljön? Legjobb lenne, ha megpróbálna visszatérni Kolacsekékhoz, de lehet, azok már vissza sem fogadják maguk közé. Mégsincs más kiút Meleg baráti szálak kötik hozzájuk, hiába ígér neki Laci akármit hiába csalja magával a kocsmákba, nem tud ő egészen elszakadni amazoktól. Elhatározta, ma elmegy Kolacsekékhoz. Jó lenne, ha az uccán találkozna valamelyikükkel. De hiába csavargott azokon az utakon, amerre azelőtt együtt jártak. Egyikükkel sem találkozott össze. Arrafelé indult s kilenc óra lehetett, mikor a kapun bement. Rosszl érezte magát majdnem idegen volt neki a táj, gyanús és ellenszenves. Kinyitotta a konyhaajtót, a szobából kiszűrődött fénysávban látja, hogy ott ül Kolacsekné egyedül á sámlin s most. hogy őt észreveszi, szárazon, erőltetetten köhögni kezd. — Jő estét kivánok, — mondja, előrelép és becsukja maga mögött az ajtót. Előbb hangokat hallott a szobából, most tompa csöndesség van odahent. — Itthon van a Matyi? Az asszony még egyszer köhög s azután Azt mondja: — Izé, te vagy az? No nézd csak! Te vagy az? Kinyílik az ajtó s Kolacsek megáll a nyílásban. — Szervusz, — szólalt meg Sanyi bátortalanul. — Te vagy az? Sanyi megindult a szoba felé s kinyújtotta a kezét. — Szervusz. Kolacsek kezet nyújtott. Bementek a szobába. A lámpa az asztalon állt. de nem ugy, mint máskor, papirernyő van a cilinderen, hogy a fényi; lefelé verje. Sanyi körülpillantott. Ismerős és néhány ismeretlen fiatalember ült körben. Középen Évi, nyitott könyv és ceruzával beirt papírszeletek feküsznek előtte. — Menjünk tovább! — mondta és körülnézett a társain. Sanyi nekitámaszkodott az ajtófának s egy pillanatra megnyugodtan érezte magát Hazakerült. Milyen barátságosan biztató körülötte minden. S ekkor megszólalt Kolacsek: — Mégegyszer ajánlom, fogadjátok el az indítványomat. — Micsodát? — kérdezte Évi s mindenki értelmetlenül felfigyelt az asztalnál, Kolacsek nyugodtan folytatta: — Ha szép időnk lesz, akkor nagyobb túrára indulunk, ha esni találna, akkor csak kedden találkozunk. Sanyi észrevette, valami különös történik körülötte. Hiszen látja, világosan látja, a többiek is meg vannak lepődve, azt sem tudják, miről beszél Kolacsek. Jól érezte, Kolacsek ki akarja lökni maguk közül. Nem bízik benne, félbeszakították beszélgetésüket s már látja, a többiek sem néznek rá az előbbi biztató tekintettel. Mintha egy átgázolhalatlan árok feküdne közte és az asztal között. Hiába kísérelné meg, hogy 'átjusson a túlsó partra. Ali, vár összeesuklottan, mint aki az elitéltetésére. számit A kínos csönd fölengedett s az asztalos szólalt meg elsőnek: — Én benne vagyok. Elég volt már ezekből a dumákból. Egész héten ugy is bent döglődik az ember, ha ideje van, menjen ki a szabadba. A többiek is benne vannak már a fordulóban. Megélénkül a beszélgetés, mindenki másról locsog, olyan lesz a hangulat, mint valami kocsmaszobában. Egyedül Évin látszik, hogy nehezen éli bele magát az iij hangulatba. Ott ül a könyve előtt, lapozgat benne, néha föltekint Sanyira, kérdőleg, mintha valamire feleletet várna tőle. Aztán megint lapozgat, végre becsukja a könyvet s kimegy a konyhába Kolacseknéhez. Panni egy nyúlánk, barnabőrü fiúval beszélget a sarokban. Sanyi nem hallja nflrfil van szó köztűk, de sejti, szinte a bőrén érzi őróla is mondtak valamit. "Meddig bírja ki itt? Szégyenli magát, "majdnem összeroskad. Rászánja magát s megkérdezi: — Féltek tőlem? Ki akartok tőlni magatok: közül. Látom, szóba sem akartok állni velem. Mond meg Kolacsek őszintén, ha ugy akarj játok, hát elmegyek. — Nem akartam mondani — felelte Kolacsek. — Igy van. Nem beszélhetünk előtted, elmentél tőlünk, hát nem tartozol közénk. — Visszajöttem. — Nem ugy van. Azzal a léhütővel lógsz együtt, mindenféle marhasággal telebeszéltek' a fejed. Hozzá pártoltál, hát élj vele boldogul. Mi azóta sokat dolgoztunk. Csönd volt a szobában. Az emberek hallgattak és figyeltek. Az Anya is bent van már. Meglepődve nézi a fiát. Jól érti-e. hogy mit mond az? Milyen nyugodtan áll és mégis milyen kemény és elutasító minden szava. Sajnálja a másik levert gyereket s 'Szeretné valahogyan kimenteni a kényelmetlen helyzetéből. De nem mer szólni a fiának, bizonyára tudja az, hogy mit csinál s mit is mondhatna neki, hiszen semmit sem ért ezekhfez a dolgokhoz: (Folyt, köv.) SZEGEDI SAKKÉLET A Szegedi Sakk-Kör vasárnap ITódmezővásár. helyen mérkőzik a szövetségi díjért. A csapat öszszeállitása a kővetkező: Soóky, Puskás, Liebmann, Köves, Sandberg, Fischer, Simon, Tóbiás, Ko«váts és Mák. Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott • kiadótulajdonos Délmagyaromé g Hirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelős üzemvezető: Klein Sándor. SomogQttelep VI. ncca 254. Délmagyarom kölcsönkön^wfár&iban Aradi ucca 8. orszőíul §2.