Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-19 / 88. szám

o DfiLMAGTÁKORSZAG ^ - . — . — 1331 áprflfs Figyelje árainkat! • h flinden olcsóbb lett! • Csak elsőrendű árak! Figyelje árainkat! • h • Csak elsőrendű árak! Férfi puplining Q" Ideál nfii harisnya. M jobb minőségben . . . ™ ™ 0 Nfii divalkeztyü 1"90 Férfi puplining 0-511 •zinekben " ww Ideál női harisnya ^.bb, 0"9 II Divat férfi nyakkendfi fan,,, " legújabb minőségben • Ww Férfi l-a Oxfording ujdo. ff-cn 3 gallérral . • • GFB harisnyák ^o* 2'90 Crep irico seiyemkombiné J-fin újdonság • ww Férfi panamaing Qa_ ben, 2 (Tallérral , , , , " Férfi divafzoknik r-.ar-. -'7 | Félselyem esőernyök férfi g"5Q Férfi apacsing . fl'50 S (Tallérral W Férfi 1 • flórzoknik 2 50, leo. 1'4l J Selyem esőernyftk U" " nyőrfi színekben .... -tőt Ingpuplinok, ,<^1**, 9'30 terje ... . •• Férfi 1 • sportharisnyák VG! 3*60, 2-40, • v D M0EtLsif,0,l0k~ 1'30 oicsó áraki Pollák Testvéreknél szabottéi Hangok az Alföldről Irta Tonelli Sánd«». Egy alföldi vármegye alispánja, aki nemcsak papiron körülrajzolt közigazgatási területnek látja a vármegyét és aki nem öncélnak ismeri a közigazgatást, körültekint a saját alföldi megyéjében és a Kárpátok medencéjének szivét alkotó egész Alföldön és mélységes szomorúsággal állapítja meg azokat az eltolódásokat, melyek az utolsó évek folyamán végbementek. A mezőgazdaság elveszítette jövedelmezőségét, a falaszerten szétterülő városokban, az igazi falvakban, az akácfáktól beárnyékolt bogárhátú kis tanyákban szegénység honol, a termelő- és földművesosztályból élő Ipar és kereskedelem egyensúlyi helyzete megrendült, szaporodnak a kenyeret és foglalkozást nem találó munkástömegek s ami mindennél szomorúbb, valami letargia sorvasztja az Alföld népét, amely olyan, mint a beteg test, amelyből k^zd eltűnni az életkedv és a lélek akaratereje. A közigazgatás vezető tisztviselőinek szobáiba küldöttségek vonnlnak fal, földművesek, iparosok, kereskedők, hogy a hatóságtól kérjenek munkaalkalmat, segítséget De megtörténik az is, bogy tisztes iparosok titkolózva, egyedül jönnek, nehogy valaki megtudja és adományt kérnek, mert elfogyott az eladható botor és elfogyott a kenyér. Az alispán elgondolkozik a látottakon és a tapasztalt jelenségeken. Lehetséges-e az, hogy panaszok és jajszavak hangzanak az Alföld közepéről, ahol a gondviselés oly bőven osztogatta adományait és ahol minden előfeltétel megvan, hogy az emberek legalább is ne nyomorogjanak? Töprengeni kezd a kérdésen, hogy eleget tesz-e a hatóság a hivatásának, ha megelégszik azzal, hogy inségmankákat eszel ki, segit a nyomorgó családokon s igyekszik a munkanélküli munkásokat esetleg másutt munkához juttatni? Vájjon megoldás-e a szflkségmunka, amely csak olyan, mint a morfiuminjekció és előbb-ntóbb úgyis elapad? Fel vagyunk-e mentve a további cserekvés alól, ha azt mondjuk, hogy minden "balunknak eredendő betűje Trianon, vagy azt szögezzük le, hogy olyan világjelenséggel állunk szemben, amelylyel megküzdeni amúgy sem tudunk? Mindezek a kérdések feleletre várnak. Az alispán jegyezni kezdi a gondolatokat, amelyek hite és meggyőződése szerint feleletet adnak ezekre h kérdésekre. A jegyzetek betűsorokká tömörülnek és a b tüsorokból könyv születik, amely az Alföld problémáit viszi az olvasó elé. A kultuszminiszter egyik tanulmányában saembeáUitotta az alföldi gondolatot a dunántuH gondolattal. Mondhatnám, hogy ez az Alföld talajából és az Alföld viszonyainak ismeretéből megszületett könyv az alföldi gondolatnak a a jövőbe való kivetítése. A könyv elme »Az Alföld problémát.* Szerzője Csergő Károly, Csongrád vármegye alispánja. Mondhatnám róla azt is, hogy erkölcsi jogutóda annak a Vadnay Andornak, aki éppen harminc esztendeje irta meg könyvét az alföldi munkáskérdésröl és szinte riasztó szavakkal hívta fel a kormány és társadalom figyelmét a Tlszamellék nincsetlenjetaek súlyos helyzetére. Csergő alispán könyve nem olyan Irodalmi, mint a Vadnay Andoré, de beállitása jóval szélesebb és általánosabb, ö ott látja meg és ott fogja meg az Alföld problémáját, hogy az Alföld népe, mely benn gyökerező konzervativizmusában még a megváltozott viszonyok mellett sem aka reltérnl régi, meyszokott gazdálkodási rendjétől. A gazda még mindig főterménynek tekinti a gabonát és kukoricát, pedig a gabona ára oly alacsony, hogy az önköltséget sem fedezi, a kukoricát pedig minden második évben elpusztítja a szárazság. A munkás kubikmunkából akar megélni, mikor kubikmnnka nincs. A eserép- és téglaverő nem enged foglalkozásából, mikor nem vernek téglát és cserepet A gazdasági munkás hatvan-hetven napi nyári keresetre alapitja egész évi megélhetését, holott ez elégtelen az egész esztendőre. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer tartósan nem maradhat meg. A közgazdasági életnek és embereknek alkalmazkodnlok kell a megváltozott viszonyokhoz és olyan uj foglalkozási ágakat kell keresniök, amelyek a mai viszonyok között is megvalósíthatók. Ez a probléma lényege és itt kell a hatóságnak irányitőan közreműködnie. Ax öt fejezetre tagolt könyv ebből a szemszögletből nézve végigveszi az összes lehetőségeket Részletesen tárgyalja a Duna—Tisza csatorna ügyét, amelyet természetszerűleg kapcsolatba hoz a termények Jobb értékesítésével és az 'öntözés kérdéseivel. Rámutat a mezőgazdaság fokozatos átszervezésének szükségességére, a többtermelésre, a gyümölcstermelésre, baromfitenyésztésre, Juhászaira és számszerű adatokkal vllágitja meg, hogy milyenek ezekben a termelési ágakban a kilátások a kizárólagos szemtermeléssel szemben. Keresi a módozatokat a kubikos munkásság elhelyezésére és a mezőgazdasági munkásság zömépek nemcsak nyárig hanem téli foglalkoztatására. Végezetül biráló bonckés alá veszi a földbirtokreformot, mely megállapítása szerint nem váltotta be a hozzáfűzött reménységeket, mert nem az Alföld viszonyaihoz mérten állapította meg a teremtett aj gazdasági egységeket Sok életrevaló, megfogható és megszívlelendő javaslat van ebben a könyvben, amelyet nem lehet nélkülözni azoknak, akik ezentof az Alföld gazdasági kérdéseivel akarnak foglalkozni. Tartalmát illetőleg nekem csak egyetlenegy lényegbe vágó észrevételem van. Beosztása és az egyes részek terjedelmének mértéke szerint a könyvnek talán túlságosan centrális problémája a Dana—Tisza csatorna. Ha valaki futólagosan szalad végig rajta és a elmeket nézi, azt hiheti, hogy az egész könyv elsősorban propagandairatnak készült a csatorna és szorosabban annak psongrádl torkolata mellett Nehogy félreértessem, kijelenteni, hogy. az Alföld két nagy folyóját összekötő csatornát én ls szükségesnek tartom, tekintet nélkül arra, hogy tíz kilométerrel idébb, vagy odébb tervezik meg a torkolatát De sajnos, számolnom kell és mindannyiunknak számolnánk kell a tényleges körülményekkel és nem szabad eltitkolnunk önmagunk előtt, hogy azok az okok, amelyek 1905-ben és 1906-ban a csatornakérdést égetően aktuálissá tették, ma nagyon megváltoztak. Akkor a vasutak nem tudták lebonyolítani a forgalmat, ma pedig a vasutakon sincs forgalom. Akkor egész Iv eleiMagyarország szolgáltatta volna a csatorna Hinterlandját, mig ma a Tiszától keletre megmaradt rész, — akárki kimérheti a térképen, — csak egy olyan sávot alkot, amely nem szélesebb a Duna—Tisza közénél. Én teljesen értem, ha Csongrád vármegye alispánja, akinek szívügye a csongrádi torkolat ügye és még inkább talán munkaalkalmak teremtése a csongrádmegyei kubikos magyarok számára, itt akarja megfogni a kérdést de viszont számolok azzal is, hogy esetleg előbb és sürgősebben kell az ő könyvében felsorolt többi dolgokkal foglalkoznunk, mert azok gyorsabban és könnyel>ben megvalósíthatók. Amtt mondok nem szembehelyezkedés, hanem esetleg a sorrendnek a viszonyok kényszerűsége által diktált módosítása. De ha már egy pár pillanatra elidőztem Csergő alispán könyvénél, akkor felhasználom az alkalmat arra ls, hogy egy másik kis fűzeiről megemlékezzem, amelyet véletlenül ugyanazon a napon tett le a postás az asztalomra. Tavaly nálam járt a bécsi exportakadémiának egy fiatal előadója, Randolf Fungaldier és előadta, hogy annyit hallott az alföldi magyar városok sajátos alakulásáról, a tanyarendszer-