Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-04 / 51. szám

ikZCGED. Szerkesztőség. Somogyi ucca 22.1.cm Telefon: 23-33.'Klad6hlvalo(, kölc»i)nkönyvíAt es tegyirodo Aradi ucca Telelőn: 13-00. — Nyomda : L«w l.lDól ucca l«. Telefon: 20-34. TAvIrall és levélcím DílmaqyaronzAq Sre-ird. Szerda, 1931 március 4 Ara ÍO fillér VII. évfolyam, 51. szám El6FlZET£<t Hovonla helyben 3.20, vidéken és Budapesten 3-60, itUlföldlSn ©•••O pengd. «- Eayei szAm éra hétköz­nap 16, vasér- és Ünnepnap 14 flU. Hir­detések felvétele tarlta szerint. Megje­lelek hétfrt klvetelével punonln reoael A* ipartestületi választások Bármilyen csonka eredménnyel végződ­tek is az ipartestületi választások, bár­milyen kevés hare előz.te is meg ezt a választást, az eredmény mégis megér­demli, hogy egypár sort szenteljünk mél­tatására. S talán azt is lehetne mondani, hogy az a küzdelemnélküliség, amivel az úgynevezett ellenzék a harcba bocsát­kozott, még alkalmasabbá teszi a vizs­gálódást egy-két olyan eredmény expo­nálására, mert megmutatta, hogy milyen erőt reprezentál a régi rezsim akkor, ami­kor minden erejét a harcba veti s ami­kor vele szemben komoly erőt kifejtő agitáció nem volt. Az ipartestületi választások eredményé­nek mérlegelésénél teljesen figyelmen ki­vül kell hagyni azt a körülményt, hogy bár nem imponáló szótöbbséggel újra Körmendy Mátyás lett az ipartestület el­nöke. Az ellenzéknek nevezett iparoscso­port, mely politikai pártállásra való te­kintet nélkül komoly és tisztes iparoso­kat gyűjtött maga körül, nem Körmendy Mátyás elnöksége ellen vonult fel, csak eszközül volt szüksége Körmendy elejté­sére, bár nem lehet tagadni, hogy ez a cél az iparosság tekintélyben és számban komoly tömege előtt egyre népszerűbbé vált, amikor főként az ellenjelölt szemé­lyével mérték össze az eddigi elnököt s az ellenjelölttől várható munkássággal ha­sonlították össze azokat az állapotokat, melyek az eddigi elnök vezetése alatt ál­lottak elő az ipartestületben. Mivel azon­ban nem Körmendy Mátyást akarták meg­buktatni, Körmendy Mátyás megválasz­tása Körmendy Mátyásnak lehet szemé­lyes sikere, de nem sikere az őt támoga­tóknak és nem kudarca azoknak, akik, mint az eddigi rezsim ellenzéke foglallak íllást a Körmendy-csoport ízléstelen és illetéktelen korteséi ellen. Ez a harc, is­mételjük, nem Körmendy Mátyás ellen folyt, hanem azok ellen, akik' csak a Körmendy Mátyás elnöki dobogóján jut­hattak eddig szóhoz és juthattak újra sze­rephez. akiknek nemcsak közéleti, de ipar­testületi működését az iparosság már meg­elégelte s ugy gondolkodott, hogy ha az elnök nem tudta lerázni magáról azokat, akik nélküle szóhoz és szerephez nem juthatnak, akik az ipartestületi béke leg­konokabb ellenségei voltak a múltban s akiktől személytelen és objektív munka nem várható a jövőben sem, akkor szá­mukra csak két ut áll nyitva: vagy el­végzik azt a munkát, amit az elnöknek kel­lene elvégezni s az elnökség összeállítá­sában mellőzni fogják a testőröket — el­végre Tisza Istvánnak lehetett az ország­gyűlésen sbihari gárdá«-ja, "de Körmendy Mátyásnak ne legyenek az ipartestületben gárdistái —, vagy periig kénytelenek a kortesgárdisták, a "közéleti kuíibajnokok, a kisipari kölcsönből házvásárlók s a kincstári posztó szabászspecialistái mel­lőzése kedvéért mellőzni az elnök sze­mélyét is. Ha azonban azt nézzük, hogy hány sza­vazatot kapott elkeseredett agitáció után a régi elnök s hány szavazatot kapott min­den agitáció nélkül az ellenjelölt, akkor azt is meg kell állapitanunk, hogy Kör­mendy Mátyás nem hivei támogatásának, hanem ellenjelöltje tartózkodásának kö­szönheti az elnöki tisztséget, amiről tud­nia kell, hogy utoljára kapta most meg, ha folytatni fogja eddigi működését az ipartestületben s nem gondoskodik arról, hogy áz ipartestület ne legyen Lillafü­redje egy-két hangos kortesének, az ipar­testület ne legyen közéleti önképzőkör, ne legyen botrány fészek, ellenben: az ipartes­tület legyen az iparosoké s az ipartestü­letben komoly, harmónikus, semmiféle politikai tekintettel meg nem zavart és semmiféle baráti szolgálattal meg nem csúfolt önzetlenségü munka folyjon a sze­gedi iparosság érdekeiért. Minél rosszabb az iparosság helyzete s minél keserveseb­bek azok a feltételek, melyek között az iparosságnak élni és dolgozni kell, annál komolyabb munka s annál jelentősebb feladatok várnak az ipartestületre. Az ipartestület működése szakítson az eddigi hanggal, eddigi tempóval s az eddigi mód­szerekkel, — a választás eredménye min­den személyi vonatkozáson tul azt iga­zolja, hogy" a szegedi iparosság pártkü­lönbség nélkül kivánja a csetepaték meg­szüntetését, a személyi torzsalkodások ki­zárását, az okveteüenkedéseknek és ok­vetetlenkedőknek s a hivatottság nélkül hangoskodóknak kirekesztését az ipartes­tület működéséből. A választás eredménye ennek a rendszerváltozásnak személyi fel­tételeit teljesítette, most az elnökre vár a feladat, hogy teljesítse a szegedi iparos­ságnak békét és érdemleges munkát sür-' gető komoly akaratát. Curtius bécsi látogatása német-osztrák egyesülés legyében Gazdasági unió és egységes vámrendszer Ausztria és Németország közöli (Budapesti tudósítónk telefonfelentése.') Bécsből jelentik: Dr. Curtius német birodalmi külügyminiszter és dr. Pünder államtitkár háromnapos hivatalos látogatásra Bécsbe ér­keztek. Fogadtatásukra dr. Schober alkancel­lár fe külügyminiszter, valamint a szövetségi elnök és a szövetségi kancellár képviselői je­lentek meg. Curtiusék fél 12 órakor meglátogatták Ender szövetségi kancellárt, majd Schober szövet­ségi alkancellárnál és külügyminiszternél je­lentek meg. Délben Miklas szövetségi elnök fogadta a német államférfiakat, aki a német külügyminiszter tiszteletére ebédet adott. fBudapesti tudósi! ónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A Vossltche Zeitung érde­kes kommentárt füz Curtius bécsi útjához. A lap szerint a bécsi tárgyalások a gazdasági unió körül forognak. — Ausztria és Németország politikai egye­sülését megtiltották ugyan — irja —, Curtius látogatása azonban ennek ellenére, vagy ép­pen ezért azt domborítja ki, hogy Ausztria és Németország közösen viselik nehéz ter­heiket és mindent megtesznek régi 'álmuk megvalósításáért. A legfőbb feladat ebben az irányban: egyenlőség minden téren, ahol csak lehet Jogi téren a büntetőtörvénykönyv egy­ségesítésével érték el ezt, gazdasági téren most gazdasági egyezményben kell ezt kifejezésre juttatni. — A német birodalmi gyűlés és az osztrák nemzeti tanács vámbizottságain van most a sor — irja a Vossische Zeitung —, hogy egységes vámrendszert dolgozzanak ki. Ha ez meg lesz, akkor a német—osztrák egye­sülés hatalmas lépéssel haladt elSré, Gand&i kibékül Angliával KiisxQbön az Indiai béke — Megegyezés a sómonopóllum ügyében (Budapesti tudósítónk telefonfelentése.') Bombayből jelentik: Az indiai béke megkötése most már csak órák kérdése. Az indiai kor­mány és Gandhi között kedden létrejött a megegyezés a legfőbb kérdésekben, igy az angol sómonopólium ügyében és ezzel elsi­mult a legnagyobb akadály'« Politikai körökben azt hiszik, hogy a nem­zeti ellenállás rövidesen véget ér és megtör­ténik a formális békekötés Gandhi és az an­gol birodalom között. Briand az angol—francia—elasz megegyezésről és Németország revans mozgalmáról (Budapesti tudósítónk telefon jelentés*..) Párisból jelentik: A francia képviselőház mai ülésén az egyik képviselő az angol—fran­cia—olasz tengerészeti egyezmény iránt ér­deklődött, mire Briand külügyminiszter a kő­vetkező kijelentést tette: — Meg vagyok győződve, hogy amikor az egyezmény ismeretessé válik, a parlament épp ugy meg lesz vele elégedve, mint ahogy meg volt elégedve a kormány is A mait befejező­dött tárgyalások olyan légkört teremtettek, amely alkalmas az olasz és francia kormány tanácskozásainak továbbfolytatására és a tel­jes megegyezés biztosítására. A francia és az olasz népet sohasem választotta el egyetlen komoly ellentét sem. A képviselőház megtapsolta a külügymi­niszter nyilatkozatát. Franklin Boaillon a francia—német együtt­működés tárcvában intézett kérdéseket a kül-

Next

/
Thumbnails
Contents