Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-03 / 50. szám

TÍJÍ m'írcíus 3. DÉLMAGTARORSZAG 9 Óvakodjon a fényképUgynököktől és ne hagyia magái félrevezetni az ingyen hirdetett nagyítások ka?. A mi műtermeinkben elsőrendű munkát nagy képpel együtt sokkal olcsóbban készittink, t Áraink: 3 darab Igazolvány kép 1 pengő ét 1 pengő 20 fillér 6 » levelezőlap és 1 nagykép .... 4 • és 5 • 3 • nagy családi vagy menyasszony kép 7 • és 10 • Simányi Laios Ruer Lajos Brenner Utódai Rutkay és Vitkay KArAsz u. r. Jókai «. 3. Kárász u. ÍS. MIGNÖIIIN ts ELINDULNAK REOÉNY Irta: HOSSáK LatOS 32 Az A'nva szemben vele leült az asztalhoz. — Ne hidd, hogy én csak magamért beszélek. Érzem én azt jól, hogy belőled se lesz semmi. És, én édes Istenem! Ha azt is mondom, hogy segits nekem, ezt sem veheted rossz néven. Beláthatod, más ilyen idős aszszony előtt még nyitva áll a világ. Én már nem kivánok semmit az élettől. Se embert., se jómódot. Megelégszem én azzal, ha valaki leveszi a terhek felét a hátamról. Te erős, nagy legény vagy, gondolom hát, mért ne segíthetnél az anyádnak. Á kamasz hiába tartotta magát, nagyon meghatódott az Anyja szavaitól. Be kellett látnia, valóban semmi élete nincs ennek a törékeny, korán megöregedett asszonynak. Persze hogy a segítségére kell lennie. Hiszen ő a férfi a házban, ő neki kell megfogni a dolgok nehezebb végét. Ma este nem találkozik össze a többiekkel, lefeküdt hát az Anyjával egyidőben aludni. Eloltották a lámpát s a sötétben még beszélgettek egy darabig. Azaz az Anyja beszélt, fi pedig hallgatott. Nem is tudhatni, hogy meddig figyelt értelemmel a zsongó, egyhangú heszédre. Az ifjúságáról és a háború előtti Időkből mesélt az asszony. Az Apja, szegény kalapossegéd volt, anyflylra sem tudott vergődni, hogy egy kis mfl\ helyt nyithatott volna. Az Anyja nem járt Idegeneknek dolgozni, de otthon ugy le volt foglalva, mint az igavonó öszvér. Tizenegy gyereket szült s közülük kilenoan életben maradtak. Mind a kilencen olyanok voltat, mint valami falánk, növendék állatok. Sohasem volt nekik elég az. amit enni kaptak, mindig akadt közülük olyan, aki végtelen kitartással és kétségbeejtő könyörMenségí?el sírdogált valamelyik sarokban. Aztán az idősebb lányok férjhez mentek, a fiuk pedig alig hogy fölcseperedtek, éppen alkalmasak lettek volna arra. hogy segítsenek a "szüleiknek, szép, csöndesen eltűntek hazulról. Ugy elrepültek, mint ahogyan a megtollasodott madarak kirepülnek a fészekből. Mátyás anyja az ötödik volt az élő gyerekek közül. Mintán férjhez ment, egy ideig még érintkezett a többiekkel, de hogy a szülők meghaltak, a testvérek elfelejtették egymást, anynvit sem tudnak egymásról, mint amennyit fgyik idegen ember tud a másikról. Kolacsek józan, dolgos ember volt, nem gyötörte a feieségét, de, csodálatos, az asszony szemlátomást mégis sorvadt mellette. A= első gyereke halva született, a másik is sokat betegeskedett kicsi korában, de aztán szépen összeszedte magát. Hogyan örültek neki mind a ketten. Hányszor mondta az ura: »Meglátod, milyen embert nevelünk ebből a kőlyókből. Én hizonv azt sem bánnám, ha több lenne helöliik. Vénségére legalább belékapaszkodhatik cgyikbe-másikba az ember.« Az asszony is igy gondolkodott s most is éppen ezért beszélt a fiával. Megérti ő azt is, hogy a gyerek ilyen gyökértelenül lóg ide-oda a világban. Apja elment a háborúba s ő ugy maradt itt, mint a gyönge fácska, támaszték nélkül a viharban, esőben. Hiszen egészen mis is lehetett volna belőle. A nyómOruság sók mindenre ráviszi az embert s mi jót tanulhatna egy gyerek kint az uceákon, a pajtásai között. Hála Istennek, hogy minden baj nélkül ilyen szépen föl növekedett. Megértéssel és megbocsájtással gondolt át a másik ágyba. Kicsit már meg is bánta, hogy az előbb olyan szigorú volt hozzá. És ő milyen békességes, ugy beszélt, mintha még mindig kisgyerek lenne. Olyan megelégedettnek és boldognak érezte magát az Anya, hogy akár reggelig is elmesélgetne. De azt mondta Matyi, hogy reggel nekikezd a munkának, aludjon hát, pihenje ki magát. — No most már aludjunk, gyerek, — mondta, jólesően nagyott sóhajtott s ő is megfordult arccal a fal felé. A párna csücskét kicsit begyűrte. Nehezen lélekzett, ha alacsonyan feküdt a feje. Csönd lett, a kamasz nem is válaszolt Aludt már. Nem szokott korán lefeküdni a most mégis elnyomta az álom. Egy darabig hallotta és értette az anyja duruzsoló szavait, aztán az egész átalakult valami egyhangú, altató zakatolássá. Elaludt tfile és egy másik parton ébredt föl. Ez az álom volt, de Matyi nem vette észre a változást. Hányat feküdt, lerúgta magáról a takarót, két markát egymásra fektetve az ágyékán tartotta, mintha igy álmában is takargatna és őrizgetne ott valamit az Idegen tekintetek elől. Ugy látszott, mintha valóban itt feküdne a szalmazsákon, igazánbői pedig rnessae vándorúton volt, hosszú, jőszagu botot tartott a kezében s egy nyirottfülü, göndörszőrü kutya szaladt mellette. Honnan került mellé ez a kutya? Az ilyen fajtával eddig még nem is találkozott. Olyan értelmesen tudott nézni a kerek szemeivel, mint egy ember. I>a nemcsak értelmesek voltak ezek a szemek, hanem valami különös tüz Is ragyogott bennük. 5 ha Matyi bel'Jük nézett, akkor remegés hit ott rajta keresztül. Olyanok voltak ezek a szemek', amilyenek csak a lányoknak vannak Vihrálóan ragyogtak és beszéltek anélkül, hogy hangot adtak volna. »No jő, csak gyere, barátom.* Mondta hangosan a kutya felé. Egy kut elé értek, a kut káváján tüzeshasu béka ült és kükorifott. A kamasz megijedt, a lábai gyökeret vertek s nem tudott tovább mozdulni. Ékkor észrevette, hogy az Anyja már ott áll a béka mögött tollseprővel lesöpri a káváról s a natr h«su pók belépőtt; ;n a kútba. Matyi szólni akart az anyjának, de már sehol sfltí találta. Póna alá fogta a kutyát s elkezdtek repülni. Egészen hajnalig szálltak a levegőben, néha bányát. néha hason, néha oldalt, ugy, ahogyan az úszók szoktál: úszni a folyóban. Pontosan hat órára érkeztek be. Kinyitotta a szemét, világos volt a szobában, fölült, nyújtózott, egészen fölébredt. — Jó! aludtam az éjjel, — mondta az Anyja, aki már fölöltözve járt a lakásban. — Erősen lehűlt a levegő s ilyenkor könnyebben tudok Iélekzetet venni. De tehet, hogy most megint beáll a lábfájásom. — Azt hiszem, én mindenféle butaságokat álmodtam az éjjel. Volt egy kutyára is, vagy madaram, már nem is emlékszem rá Lehet, hogy kutya volt, de mintha tukoritanl is tudott volna. A* anya nevetett: — Nem a kutya kukoritött, hanem azok" a húsok, amiket megettél az este. ,Tó hely ez, ahova most járok. Zsidók, de azért egész rendes emberek. Hát azt nem álmodtad-e ki, amit tegnap este mondtál? — Tizennégy fogasom van, — mondta a fiu nyugodtan — azokat ma elsütöm. S csakugyan be akarta váltani a szavát. Együtt indult el az Anyjával, darabig egymás mellett mentek, aztán elváltak, hogv utána nézzen a maga dolgának. De korán vol tmég, ilyenkor nem kopogtathat be az az ébredező családokhoz. Járt az uccákon és látta a különböző munkahelyekre siető embereket. Mindenki sietett, mintha mindenki félne, hogy elkésik valami boldogságtól, öreg munkások, foltos, olajos ruhákban, pipával a szájukban; gyárilányok vérszegény sápadtsággal és kidagadt, álmos szemekkel rohantak el mellette; a villamosok túlzsúfoltan döcögtek, valahol a mentőautó szirénája visított s egyszerre, mintegy láthatatlan jelre fölzengtek a gyárkürtők dudái. A kamaszban főikavarodtak megszokott gondolatai. Megint azt kérdezte, mindez miért? Hol ar értelme ennek a hajszának, gondolnak-e az emberek azzal, hogy mért kell igy rohanni s mi vár rájuk ott, ahova lihegve, megérkeznek. Valószinü, hogy ezekkel a kérdésekkel nem igen foglalkoznak az emberek'. De talán jól is van ez Így. ő keresi a dolgok értelmét és mire megy? Csak eszi magát és semmi eredmény. A gondolkodás olyan, mint a betegség, rágja, rágja az embert s egy napon szépen fölfordulunk anélkül, hogy valaminek is meg tudtuk volna az okát, anélkül, hogy észre vennénk, fáradtan az ut végére értünk, amin egykor vikáman elindultunk. Meggondolta magát és bekopogtatott az első lakásba. Sápadt, kócoshaju asszony kinyitotta az előszoba ablakát s a rácson át kérdőn rátekintett. — ölcsó ruhafogasaim vannak, kezeit csókolom, — mondta a kamasz s megpróbálta, hogy az egyik fogast áterőszákolja a rácson. — Patent dolog, kezeit csókolom. Az asszony anélkül, hogy szölt volna valamit, becsapta az ablakot. (Foíyl H. Lengyel Grete kozmetikai Intézete Kállay Albert ucca 1. sz. Egyéni arcápolás, alkaimi kikészítés, Összes szépséghibák kezelése. Olcsó bérletrendszer. AZ ELET CSODÁI H. G. WELLS nagy blologlája Ember, állat, növény l>knlh«»n kladá* Hárem hatalmaa kötet. Fordifo'ta: Dr. LambracM Kálmán. | Attfl 73 PBNOO Ebből a könyvből mindenki megismerheti és megértheti at •gyén és fal utjall, az ember, állat és növényvilág izgalmasan érdekes éleiét. A világ legnépszerűbb tróla és a zseniális ludós közérthetően táriák ellbénk a lét változatos formált és gyakorlati útmutatással szolgálnak a helyes és egészséges éleire. Szegeden kapható — részletfizetésre is — a Ddmafftjarorszaii kiadOMvataMfean