Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-28 / 48. szám

S2 E.OEO. Seeraesztóség: Somogyi ucea 22.Lem. Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal, Klncs»al(»nrvlAT é» tegylroda r Aradi ucea S. Telefon s 13-oe. Nyomda : LOw Upól ucca 1». Teleion t 26-^4. TAvIraU levélcím • Pélmngyaror»zAg Szeged. Képkiállítás Színes, eleven képek, amelyek élénken élnek az emlékezetünkben s amelyek szí­nei és vonalai megfakulhatnak, de el csak nagyon hosszú idő múlva múlhatnak. Az egyik a közgyűlési teremben rajzo­lódott elénk. Díszközgyűlést tartottak. A padokban a városatyák majd teljes szám­ban. ünnepi ruhában. Az örökös tagok is mind eljöttek. A jellegzetes arcú, magas és erős Herczeg Ferenc leereszkedően fog kezet néhány városatyával. Lőw Immá­nuel kulturprofilja hangtalanul, csend­ben szerénykedik az egyik — jobboldali széken. A többi örökös tag aránylag sűrű vendég a közgyűlési —padokban. Hajdúk, főtisztviselők közel két sor támlásszéket cipelnek be. Nagy és még egyre nő az izgalom. A pápai nunciussal az élükön bevonulnak a püspökök. Magyar ruhák, zsakettek, zakók, sőt Ferenc Józsefek is izegnek-mozognak a tumultusban. Az el­nöki emelvényen ismert arcú ur megrázza a csengőt. A következő perctől kezdve egy-egy ur áll fel a padsorokban és be­szédet mond. Valamennyi szónok elmond­ja a legszebb beszédet, amire képes. Nem tehetnek róla, hogy sokan ásítoznak. A vi­haredzett padsorokban is, a mostanában hullámzó hangulatu elnöki emelvényen is és a támlásszékeken is, amelyeken az örö­kös tagok mellett nagyméltóságú és mél­tóságos urak érdeklődnek a szegedi köz­élet színe, hangulata, lendülete, értékei, emelkedettsége és színvonala iránt. A jobboldali bejáratnál most izgatottan föl­figyelnek. Föiharsan az első lelkes éljen s az ünneplés zsivaja és moraja gyorsan továbbfutó széles körökben hullámzik vé­gig a termen. Mindenki jobbra néz. Há­rom ismerős arc. Back Bernát keskeny­vágásu, sápadtas, de érdekes és intelligens profilja. Berecz János egészséges színű, > derűs és okos arca. És a kultuszminiszter szigorúan ünnepiruhás alakja, kedves és közvetlen cvikkeres arca, feketekeztyüs kezében cilinder. Aki az imént még funkcionált, most a helyére siet. Back is, Berecz is. A tömör padsorokban mindenki áll. Viharzik a taps, harsan az éljen. S a kultuszminisz­ter, aki a két padsor közötti vonalban állt meg az elnöki emelvény előtt, akihez fogható gonddal és precizitással senkisem öltözött fel az ünnepélyes alkalomra, meg­igazíttatja a rosszul elhelyezett mikrofont és beszélni kezd. Ha a hüperlojalitástól csepegő hatóságoknak és egységespártiak­nak tetszenék a gerinces szegedi hang, már régen meginditványozták volna, hogy ezt a beszédet szórói-szóra vegyék fel a város közgyűlési jegyzőkönyvébe s vala­mennyi szavát és mondatát "ajánlják min­den idők valamennyi eljövendő polgár­I mesterének. Kőbe érett szavak hangzottak el a város szerepéről, szerény igényei­nek nemzeti szempontból is fontosságá­ról, fejlesztésének eddigi balkezességéről, a vele való bánásmód mostohaságáról, jo­gosült nagyratöréséről és igazolt nagyra­hiv^tásáról. A kulturális és gazdasági de­centralizáció zászlóbontója szint vallott szegedi érzelmeiről és mély értelmű sza­vakjkal adott hangot Szeged naggyáfejlesz­• *ésf|í szükségességének és elodázhatatlan­Szombat, 1931 február 28 Ara 10 fillér VII. évfolyam, 48. szám ságának. Az álomlátó is megszólalt. De hiszen azok, akik örökösen a próza útját járják, nem is tudnák a városukat se széppé álmodni, se széppé építeni. A második kép- A budapesti Gellért­szálloda márványtermében. Jóni oszlop­sor, ragyogó csiílársor, félelmetesen szép márványfalak, gazdagon teritett asztalok néhány száz vendég részére. Vendégek az ország minden részéből. Aktív miniszte­rek, nyugalmazott miniszterek, magas­rangu állami tisztviselők, katonák, poli­tikusok, lapkiadók és újságírók. A kul­tuszminisztert ünneplik s megint a kul­tuszminiszter van a legválasztékosabban, a legnagyobb' műgonddal öltözve. Frakk. Fehér mellény. Fehér nyakkendő. Magas érdemrend. Újságírókkal, lapkiadókkal beszélget. Minden lépésénél a nyomában vagyunk. Hallgatjuk. Figyeljük. A debre­ceniekkel a debreceni, ügyekről beszélget a legnagyobb tájékozottság hangján. A pécsiekkel pécsi, a szolnokiakkal szolnoki, a miskolciakkal miskolci, a magyaróvá­riakkal magyaróvári, a nyíregyháziakkal nyíregyházi, a kecskemétiekkel kecske­méti, a szombathelyiekkel szombathelyi, a győriekkel győri ügyekről; Ismeri a ma­gyar városi életet, kulturát, szükségletet, iqémjeket, bajokat, tervekel, célokat, mun­kákat, munkátlanságot, segítési módokat és lehetőségeket. Ugy, mint ő. senki nem ismeri ma a városokat. Ugy. mint ő, senki nem tudna segíteni a városokon. Úttö­rője a decentralizációs programnak. Pub­licistája a városi kultúrának. Hirdetője a kulturális áldás általánosításának és Szeged nngyrahiva/ásának. Harmadik kép. Az egységespárti klub­helyiség, amelyben még sose voltunk. Azt se tudjuk, hol van, merre van, melyik ház melyik eipeletén. Bizonvára fénves helyiség. Sok csillárral. Drága bőrbuto­rokkal. Irodákkal és kártyaszobákkal. Ké­nyelmes karosszékekben nagy urak sütik, főzik az ország dolgait. A héten egy bi­zottságot alakítottak. Városi bizottságot. ELŐFIZETÉS»: Havonta helyben 3.20, vidéken é* Budapesten 3-00, KtllftfldiSn 0-40 pengd. — Egyes szém éra hétkSz­nap 16, va»ér~ és Ünnepnap 24 mi. Hír« detétek felvétele farlta szerint. Megje­lenik hétfA kivitelével nnpontn reoqel A' decentralizációs kultuszminiszteri pro­gram megvalósítására. Negyedik kép. Szerény kicsi lakás vala­melyik vidéki városban. A kicsi lakásban meleg szívű, dolgos emberek, akik gondok közepette, de meghittségben élnek. A fa­lak mellett könyvállványok tömérdek könyvvel. Itt mindenki olvas. Tanul. Ol­vas újságot is. A kultuszminisztert isme­rik. Decentralizációs programjáért becsü­lik és lelkesednek érte. Pedig nem egy­ségespártiak. Politikával egyáltalán nem foglalkoznak. Politikai csalafintaságokhoz nem értenek. Meg is ingott a hitük a — decentralizációban. Minek az a város! bí­zottság abban az egységes pártban, aggo­dalmaskodnak. Annak, hogy kormány­program a decentralizáció, meg kell végre nyilvánulnia valamennyi resszort intéz­kedéseiben s ebben az esetben fölösleges a bizottság. Ha pedig a decentralizáció továbbra is megmarad csak program­pontnak, mint például az általános, titkos választójog, akkor meg nem lett volna szabad megcsinálni a bizottságosdi ko­médiáját nem a városokkal, amelyek vá­rakozását a végsőkig felcsigázták, hanem a — kultuszminiszterrel. . Az ötödik kép. Utolsó kép. A Kass­kávéház. Meglehetős üresen. A balsarok táján elég sokan ülnek a nagy kerek asz­tal körűi, amely köznyelven, de csak köz­nyelven, okos asztalnak is neveztetik. A vita hevében most csapnának össze a vá­rosi bizottság körül. De nincs kivel össze­csapni. A helyeslés egyhangúan felzug. amikor valaki kijelenti: — Igaza volt Bassavnak, amikor arrá az álláspontra helyezkedett, hogy az egész decentralizációs program — politikum. Valaki rámondja: — Jaj a jóhiszeműeknek, övék a csaló­dások országa. A szomszédos asztal felől kártyaszakki­fejezés vegyül a bibliai tónusuvá halkuló beszélgetésbe. Ügyvédek még mindig Elek Ica pőre miatt rendeznek egymásnak ká­Felborult a megegyezés Gandhi és az Indiai alkirály között Megszakadtok a tárgyalások — Ujabb konfllkíus ? (Budapesti tudósítónk telefon jelentés*,.) Bombayből jelentik: Mahatma Gandhi és az indiai alkirály tárgyalásaiban váratlan fordu­lat történt Az indiai kormány és a pánindiai kongresszus már-már küszöbön álló megegye­zése felborult és minden jel arra mutat, hogy ujabb súlyos konfliktusok következnek be. Be­avatott körökben azt beszélik, hogy a tárgya­lások teljesen megszakadtaié. Hogy mi tőrtént Gandhi és az alkirály kő­zött, azt senki sem tudja, csak annyi a tény, hogy Gandhi rendkívül lehangoltan hagyta el a palotát. Az újságíróknak csak annyit mon­dott: lehetséges, hogy a tárgyalásokat tovább folytatiák. Henderson tárgyalásai Rómában Róma, február 27. A tengerészeti szerződésre vonatkozó megbeszéléseket ma folytatták. Dél­előtt Grandi külügyminiszter ötnegyed óráig értekezett Hendersonnal, majd Mussolinivei tárgyalt 1 órakor Hendersont és Alexandert Grandi külügyminiszter villásreggelin látta vendégül az angol nagykövet és a szakértők társaságában. A szakértők délután újból összeültek. Este 6 órakor Grandi külügyminiszter és Siríanni tengerészeti miniszter jelentést tett Mussolini miniszterelnöknek a tanácskozásokról és a szakértői munkálatokról. Később a brit nagy­követségen estebéd volt, amelyen Mussolini miniszterelnök, Grandi külügyminiszter és Si­ríanni tengerészeti miniszter is résztvettek.

Next

/
Thumbnails
Contents