Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-25 / 45. szám

I« „Csak népképviseleti alapon létrefött törvényhozás rendezhetiaíársadalombiztoslté kuszált ügyelt létlány szA a tizennyolc ponthoz Komfeld Móric által a Társadalombiztosító sza­nálására Javasolt 18 pontból álló tervezetet le­becsülni nem lehet. Nem azért, mintha e 18 pont tflzzel-vassal való keresztülerőszakolása egy­csapásra megoldaná a Társadalombiztosító problé­máját — mert alioz nemcsak 18 pont nem elég, de 118 sem —, hanem mert végre valahára egy konkrétizált tervezet, amellyel legalább segíteni akarnak. De az valóban hlu reménység csupán, hogy • tervezet megszüntetné vagy csak némileg is csók kerítené azokat a bajokat, amelyek az egész raagyarországi társadalombiztosítást már-már a tel­jes esőd szélére vitték s amely bajok az egész rendszer gyökeréig nyúlnak vissza. A társadalombiztosítás eszméjének nemes és magasztos voltát modern ember nem vonhatja kétségbe, de igenis azzal már mindenki régen tisztában van, hogy mai megoldása nemhogy hasznos volna, de egyenesen mérhetetlen károkat okoz RX egész magyar közönségnek, mert amel­lett, hogy a biztosítottaknak nem adja meg a legradikálisabb és kellő mértékűk segélynyújtást, oly rettentő terheket ró egész közgazdaságunkra, amelyeket a mai általános világgazdasági helyzet következtében nemhogy egy trianoni Magyaror­szágnak, de még egy gazdag birodalomnak is nehe­zére esnék elviselni. Ha visszatekintünk a magyar munkás, illetőleg társadalombiztosítás történelmi kifejlődésére, köny­nyen meggyőződhetünk arról, hogy egyetlen Jog­fejlődésünk sem mutat fel akkora baklövéseket, mint aminőket ezen biztosítási rendszer kiépí­tése körül a kormányzat elkövetett. E cikk keretei kicsinyek ahoz, hogy részletesen foglalkozzunk az immár 50 éve fennálló magyar munkásbiztosltás egészv mai formájáig való kifej­lődésével, de elég lesz vázolni azokat a kőrülmér nyeket. amelyek a mai rendszer hibás alapozását megmutatják. A munkásbiztosltás a kiegyezés utáni Idők ipart fellendülésével kezdődött Magyarországon s kül­földi emigrációból visszatért Ifjú vasmunkások csi­nálták meg a hetvenes évek végén teljesen ön­segélyzőegyleti alapon. Az első törvénnyel való rendezését a néhai nagy közlekedésügyi minisz­terünk: Baross Gábor vitte keresztül, megalkot­ván az 1892. évi XIV. tc.-t, amely kötelezővé tette a m unkásbiztositást, de teljesen meghagyta az érdekeltek: a munkásság kezében, amennyiben a munkaadóknak csak egyharmadrészes beleszólási jogot adott meg. Igaz, hogy csak egyharmadát fizették a járulékoknak, amelyek akkor összesen 2 százalékot tettek kl > munkabérek után és — gyakorlatilag — majdnem teljesen agyanazt • segélyezést tették lehetővé • tagoknak, mint ma, amidőn II százalék a Járulékkulcs. De az adminisztráció a lehet® legegysze­rűbb volt a Hz év alatt — a számos mun­kásjóléti éa gyógy Intézmény felállítása mellett — félmillió korona tiszta meg­takarított pénze is volt a Betegsegély­zőnek, pedig l)MI2-ben 100.M0 koronát sikkasztott ei egy tisztviselője. De az intézmény mindinkább' politikai szerve­zeti Jellegét megszüntetendő — ahelyett, hogy ezt más módon küszöbölte volna kl —, a kor­mányzat az 1907. évi XIX. tc. kel állami lezelésbe vette s ezzel egyszerre megszüntette egyrészt vál­lalati rentábilitását, másrészt a már akkor Is ne­hézkes állami adminisztráció alá vonva megve­tette a mai bürokratikus tormájának az alapját. Ettől kezdve — dacára annak, hogy e törvény a járulékot több' mint kélszeresére: 4 és fél­százalékra emelte — a Mnnkásbiztositó állandó anyagi bajokkal küzdött, amelyek csökkentésére állandóan olyan rendelettömegek láttak napvilá­got. amelyek amellett hogy segíteni épenugy nem tudtak, mint ahogy hiu remény volna a Kornfeld­féle 18 ponttól várni a gyökeres orvoslást — olyan káoszt teremtettek a biztositó körül, ame­lyet már csak egy egységes törvény ntján lehe­tett rendezni. Ez volt az uj törvény, az 1927: XXI. tc. Ámde e törvény meghozatalának szükségessége csábitó alkalmul kínálkozott néhai való Vass Jó­zsef miniszterünknek arra, hogy gyökeresen meg­reformálja a m unkásbiztositást s az 6 nagy kon­cepcióját dicséri, hogy az addig partikuláris Je­DfiLH MiYAROFSSZACi BBJ 1931 február 25. Ientőségü Intézményt általánossá tegye Ss kiter­jessze az ipari munkásokról a társadalom más rétegeire is és az addigi Munkásbiztositó helyett létrehozza a Társadalombiztosítót A Bonban néhai nagy miniszterünk nem számított arra. hogy ezen minden dicséretet megérdemlő és igen nemes intencióból fakadó szándéka olyan la­vina megindulását fogja eredményezni, amely egész tervének intencióját megváltoztatja és alkotását minden mássá teszi Inkább, mintsem a társa­dalomjólét előmozdítójává. A Társadalombiztosítóvá való átszervezés idő­pontjában ugyanis oly önző érdekek kapcsolódtak bele a nagy munkába, továbbá a nagy eszme ap­róbb gyakorlati megoldásai oly tehetségtelen, semmi modern érzékkel nem bíró Íróasztal-embe­rek kezébe kerültek, hogy míg az ellenállhatatlan protekciós rohamok a mai intézetet C más hiva­talokban feleslegessé vált és bélistás tisztviselők aziüurnává tették, addig a szervezet gyakorlati ügyviteli megoldása oly nehézkes lett s amellett — éppen a protekciósok áradata folytán felvett ren­geteg tisztviselő foglalkoztatásának szükségszerű­sége következtében — oly bürokratikus tulten­gésbe jutott., hogy ily körülmények között termé­szetszerűleg nem is lehet gazdaságosságról be­szélni vele kapcsolatban. Az aggság és rokkantsági ágazat bevezetése pe­SZEMÜVEGET Kárász ucca 3, 32 Okulárium, Kellnernél. dig betetőzte az elhibázottságot és végkép megadta neki azt a Jelleget, hogy a Társadalombiztosító ma nem más„ mint egy impontens mammutintéz­mény, amely az amúgy is beteg magyar gazdasági élet vérén élősködik és egyéb gyakorlati haszna nem igen van, minthogy a benne alkalmazott tisztviselők megélhetését biztosítja fis e jellegét megváltoztatni sem a Komfeld. féle 18 pont nem képes, sem pedig a munkaadók kivonulása a választmányból. Itt oly gyökeres hibák vannak, amelyeket csak egy Igazán népképviseleti alapon létrejött tör­vényhozás ttirt eliminálnl, amely független az egyes egyéni érdekektől s amely át van hatva attól a modern szellemtől, amely egyedül alkal­mas arra, hogy nemcsak ez intézményt, de az egész országot is kihúzza abból a kátyúból, amelybe immár reménytelenül és végérvényesen megrekedve látszik lenni. Dr. Zsótér Bertalan w Asi apagyilkossággal vádolt fiu a törvény s&éte elöli Bóxó József: ,,/lpdm nem adott enni, nem volt ru&dm, test­véreimet elKergelte a Qdxtól" — A törvény sxéK Qelysxlnl szem­lét rendelt el (A Délmagyarország munkatársától.) Bózó József sövényházai legény a mult év őszén élesrefent kaszával megölte édesapját, Bózó Jánost. Az apa és fiu között lezajlott halálos­végű verekedésnek az előzménye az volt, hogy a fiu egy kocsi fát akart bevinni Kistelekre, hogy annak az árából kifizesse szabójánál a tartozását. Amikor apja látta a megrakott kocsit, a fát ledobálta a kocsiról 'és megtil­totta a fiának, hogy bemenjen Kistelekre, de pénzt sem adott neki, hogy tartozását kifizethesse. A veszekedés hevében az öreg elverte a fiát, aki ekkor előhozta az éles kaszát és azt apja hátába vágta. Bózó János kórházba került, ahol napok multán, közvetlenül halála előtt olyan val­lomást tett fiára, amelyről a nyomozó hatósá­gok is megállapították, hogy nem fedi a való­ságot és az öreg csak bosszúból vallott Igy. Bózó halála előtt ugy vallott, hogy fia akkor vágta a hátába a kaszát, amikor ő mit sem sejtve behajolt a disznóólba. »A" kaszát a fiam — mondotta az öreg — a tornác alól hozta el. Megölésemre régebbi Idő óta .ké­szülhetett és valószínűleg legidősebbik fiam biztatására követte él tett ét.« A1 ügyet kedden tárgyalta a szegedi tör­vényszék Tfabermann-tmicsa. A fiatal Bózó ellen' az ügyészség felmenő ágbeli ro­konon elkövetett szándékos emberölés büntette miatt adott ki vádiratot. A tárgyalást a fiatal gyilkos végigsirte. Kihallgatása során előadta, hogy apja nagyon rossz ember volt. Amióta édesanyja meghalt, azóta az apjával élt, mert az öreg többi gyerkekéit sorra elkergette a háztól. Vele is rosszul bánt, nem öltöztette, bár volt pénze. Enni se rgen adott neki, csak akkor lakhatott jól, bn ellophatott egy darab kenyeret. Télvíz ideién majd megfa­gyott rossz ruhájában, lyukas csizmáfában. Ha panaszkodni mert, apja durván elverte, sokszor annyira ötötte, hiogy beletekettvlett a tecte. Mindezt hangtalanul tűrte, soha egy szóval nem ellenkezett. A mult év nyarán már annyira rongyos volt, hogy széyrfell ki­menni az uccára. Elment napszámba, hogy pénzt keressen. Egész héten kenyéren és ví­zen élt, nehogy a keresetét felélje, de még igy se keresett eleget. Hogy a ruhát raeqve­gye, egy szomszéd állott érte jót a kisteleki szabónál, akinek tíz pengővel maradt adósa. Az ősszel fát termelt ki és keresett két-három kocsira valót. Amikor a szabó kérte a pénzt, ezt a fát akarta eladni, tehát jogos tulajdo­nát. Az apja azonban először vasvillával verte él, később újra rátámadt. Ekkor ő a disznó­ólnál állott. Apja elől nem menekülhetett el, mert utja mindenfelé el volt zárva. Hogy apja támadásával szemben védekezzék, le­kapta a disznóól tetején lévő kaszát és azzal maga körül csapkodott, hogy apját távoltartsa magától. Eközben szúrhatta meg az apját. A" biróság igen sok tanút hallgatott kl. A' tanuk kivétel nélkül az apát vádolták és a fiu mellé állottak. Elmondották, hogy az el­hunyt fukar ember volt. Ez időben két nővel élt közös háztartásban, de ezek a nők is megszöktek tőle, mert nem adott nekik enni. A fiút mindegyik tanú jóravaló, munkás fiú­nak ismerte, aki soha egy rossz szót nem ejtett ki apjáról. Az öreg nem egyszer borjú­kőtéllel verte a fiát. A' többi gyerek is azért hagyta el a szülői házat, mert az apa nem" akarta őket odahaza megtűrni. A gyilkos fiu egyik testvérét is beszólították, azonban ez ki­jelentette, hogy nem hajlandó az ügyben val­lomást tenni. Dr. Balázs Sándor ügyész terjesztett elő '' bizonyitás kiegészítésére vonatkozó indítványt. Előadta, hogy a nyomozás hiányos, mert pél­dául nincs helyszíni jegyzőkönyv. Igy nem lehet azt srm megállapítani, hogy a fiúnak volt-e módja menekülni apja elől, vagy pe­dig védekeznie kellett. Dr. Falcione Kálmán védő ellenezte a bi­zonyítás kiegészítését. A' biróság ugy határo­zott, hogy a tárgvalást elnapolja és dr. Bátky Zoltán, törvényszéki bírót kiküldi a helyszín pontos lerögzitésére. ítéletet csak azután hoz majd a bíróság. GLÓBUS fWeisz Manfréd) főzelék, conservek nagyrairtár. Schlesinger ffisJ: KlgyA UCCA 1. 274 Olctő Arak. BACH ^szén' koksz csak príma áru. 22 Felhívás kerékpárosok és varrónőkhUzi Kerékpárjaikat és varrógépeiket legtöbben. legolc*6bbaa «s leg ontoaabban fe'elfisaég melleit KARDOS műszerész javítja Csekonlct ucca 5. azok alkatrészei gyári Aron kaphatók. Vállalunk felelősség mellett fflzzom&neozésl, gnml Tnlkantrálást. hegesztést éa dnkkeiaa! minden uinben 6 pengOéri! 115 B" versenyeik kek nagy raktára. ~M

Next

/
Thumbnails
Contents