Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-22 / 43. szám

t DELMAGVARORSZAG 1931 február 22. Z'mmermann Ignác elmondotta, hogy ő járt Klein Sándor kérésére az anyakőnywezetőnéL VgrőiMti Lajos fogházfelügyelő vallomásában •lmondotta, hogyi Klein a fogházban jólviaelkedett, de nyugtalan vult. Akkor felment hozzá és megkérdezte, hogy mi az oka nyugtalanságának. Klein azt mondotta hogy nem tudott aludni egész éjjel. Elnök: Tud-e arról, hogy milyen körülmények között Irta Klein Sándor memoár jatt » fogházban? — Mindig clózetes engedéllyel irta abból a célból, hogy vallomását kiegészíthesse, mert a vizsgálóbíró előtt nem tudott mindent elmondani. — Meg tud arra esküdni, hogy minden befolyás nélkül Irta ezeket a leveleket? — Igen. • Gaál Gábor fogházőr kihallgatása után Oláh (lona fényképészsegéd következett. <5 fényképezte te Klein Sándort a gyilkosság után. Nem emlékszik arra, hogy Klein arcán sérülés lett volna, de a lemezen meglátszik, hogy felső ajkán eg\l nagyobb, alsó ajkán egy kisebb, sérülés volt. A védO még több tanú kihallgatását kérte, majd M elnök 15 perces szünetet rendelt cl. Szünet után az elnök bejelentette, hogy elfogadja a védő indítványát és elrendelte a bizonyítás kiegészítéséi. Fedur József és Grász Mihály vallomása után Vats Amália rendőrségi tisztviselőnő következett, aki Klein utlevélkérésének ügyében adott felvilágosítást. Ezzel a jelenlevő lantik kihallgatását befejezték. Ezután dr. Konthy Gyula törvényszéki orvos mondotta el szakvéleményét. Az orvosszakértő feltevése az,'hogv ->•-.:.'._" a htiloll fején talált hArnm sérülés balta csapásoktól származik, Ar elnök a szakértő kezébe adta a francia kulcsot, amellyel Klein állítólag elkövette a gyilkosságot. A szakértő szerint ezzel aligha lehetett Starkot megölni és ezt nem is tartja valószínűnek, A vádlott elmeállapotáról nyilatkozva kijelen, .ette, hogy Klein lelki betegségben nem szenved, akaratának teljes birtokában van, degeneráltnak nem találja. Dr. Demjén József, a másik orvosszakértő véleménye teljesen megegyezik dr. Konthy Gyula véleményével. Dr. Ernyei János ellenőrző szakértő szerint Klein degenerált, szabad elhatározásában korlátott. Herceg Esterházy A • • • fn ' SchlesingerföMe Állandóan friss Aruk. nagy választékban. Detektívek őrzik Bécsben az albán királyi (Budapesti tudósítónk telefon j e I entése.) Bécsből jelentik: Az »Imperíal«-szállóban, ahol Achmed Zogu lakik, még mindig nagy az izgslom. A szállóban titkos rendőrök vigyáznak arra, hogy senki metf ne közelíthesse a király lakosztályát. Szombaton kihallgatták a király soffőrjét, aki elmondotta, hogy amikor az első lövés eldördült, Achmed Zngu is kirántotta pisztoly*! és tfljelt a mprenylökre. A sofjőrnek már netn volt ideje lőni. 0 a pisztolyával vágta arcon az egyik merénylői. A merénylők letartóztatásukkor ezt kiáltották a tömeg felé: tReméljük, golyóink nem találtak osztrák emberl.« A délutáni tárgyaláson a bíróság felolvastatta Klein Sándornak a fogságban Irt memoárjából az Ehrenfeld Magdához valő viszonyáról Irt részleteket, melyben megírja, hogy Magda elmondta neki, hogy Strak erőszakosan bánt vele és ő ezért ölte meg Starkot. A bűnjelként szereplő véres ruhanemüeket mutatta fel ezután az elnök, a gyilkos nem kívánta Iáin'. A védő a hivatalos grafológus analfzisének felolvasását kérte, továbbá a vádlott elmeállapotának az Igazságügyi orvosi tanács általi megvizsgálását. A biróság a védő indítványait elvetette. .Ezután az ügyész tartotta meg vádbeszédéi, indítványozva, hogy a vádlottat előre megfontolt szándrkból elkövetett emberölés mialt Ítéljék el Előadja, hogy a vádlottnak célja a gyilkosság ei. követésével az üzletvezetői állás megszerzése, később a főnök leányának feleségül vétele, végül a fatelep megszerzése vott. Kizárt dolog, hogy Klein önvédelemből ölte volna meg Starkot. Enyhítő körülménynek veszi a vádlott büntetlen előéletét és hogy önként jelentkezett, súlyosbító körülménynek, hogy a vádlott a bűncselekmény nyomait megsemmisítette, továbbá, hogy nem egy embert ölt meg, mert Stark édesanyja, amikor megtudta fiának borzalmas halálát, hirtelen meghalt. Halálos itélel kiszabását kérte. , A védő mondotta el ezután védőbeszédét. Hivatkozott arra, hogy a vádlott degenerált, könynyen felingerül és ezért az előre megfontolt szándék mellőzését kérte. Szermte nem bizonyíthatja az emberölési szándékot az, hogy gyilkosság közben többszőr odaverte a mérleg sarkához Stark fejét, mert az erős felindulásban az ember nem ura akaratának. Nem lát súlyosbító okot abban, hogy a vádlott Starkot elásta. Kérte a bíróságot, hogy vegyen figyelembe minden enyhítő körülményt. Az elnök ezután felszólitotta Kleint, hogy ugy a vádló, mint a védő beszédéhez van-e valami hozzáfűzni valója. Mondok én még nagyobbat is * Irta: Móra Ferenc. ;Alapfokban ma egy hete mondtam nagyot, — ugy hallom. Azt irtam ezen a helyen, hogy ha minden esztendőben ötezer pengőm volna ásatásokra — persze nem ugy, hogy annak harmadát autóköltségben visszafizettesse velem a város — akkor én tíz esztendő alatt akkora házat megtöltenék régiségekkel, mint a kultúrpalota. (Félreértés ne legyen belőle: régiségek alatt csak cserepek. vasak, bronzok, kövek értendők. Élő antikvitások csak addig foglalkoztattak, mig vezércikk-író is voltam, de gyűjtésükért és konzerválás sukért akkor se lelkesedtem.) Erre a fogadkozásomra mondták azt, hogy egy kicsit elhirtelenkedett volt $ ha fogadni mernék yalakivel, bizonyosan elveszíteném a fogadást A tamáskodók nem nekem fejezték ki a szkepszisüket, — nem vagyok beszédes az előkelő urakkal, akik Így megítéltek, Éppen ez muszájit rá, hogy Itt tisztázzam velük a dolgot. Igazán sine ira. Azt világért se mondom, hogy sine studlo is. Sőt nagyon is örülök neki, hogy legalább mire megöregedtem, sikerült témává tennem a régészet ügyét még ráérő uri emberek előtt ls. Szegeden eddig leginkább csak a csizmás nemzet tudta méltányolni a cifrasági találmányokat. Már olyanformán, hogy amit össze nem tőrt odakint, azt nagyon megcsudálta idebent, mikor tisztára pucolva meglátta az üveg alatt. Volt már olyan magyarom, aki meg is mondta, hogy ba odakint Is ilyen szépnek tudta volni az avar vitéz övesattját, akkor magának csinált, volna nadrágszlj-csattot belőle. Hiszen nem mondom, ilyen érdeklődés néha városi emberikben is tapasztalható. Adataim vannak rá, sőt nevekkel is szolgálhatnék, hogy némelyik uri ember lelkének könnyebb, ha ráteheti a kezét valamire mielőtt a muzeum neszt fog róla. Nem is sejti, mi ai; célja sincs vele semmi, legföljebb ajándékba küldi valakinek Pestre, vagy az íróasztalára teszi, hogy legyen mit leütni a legközelebbi nagytakarításkor. De a legigazibb őröm mégis csak a virtus: hogy ezt sikerült elcsaklizni « muzeum elül. Valami aktívabb érdeklődésről itthon nem igen tudok. Másfelé igen. Pár évvel ezelőtt — még a korona-számitás idején volt — beállít hozzám a kultúrpalotába egy bekecses uri ember. — Kérem. — azt mondja. — meg lehetne nézni a nagyszéksósl aranyleletet ? Mondom neki, hogy nem lehet. El van zárva vasládába. Este hét órakor különben se szokás régiségeket megcsodálni, különösen aranyakat reggelre megárthatna nekik a szemverés. Tessék reggel jönni. — Hja kérem, — vakargatta az uri ember a tprkóját, — én megszállott területről jöttem, Zorrborból. — De csak nem ezért tetszett jönni? — De bizony ezért jöttem volna, kérem, reggel már megyek is vissza. — Pardon, az -nás, — keresgetem a kulcsot, abban a hitben hogy az ur valami szenvedélyes magánrégész. — Vknor tessék velem átfára^ni a folyosó végébe. — Szóval ténylew létezik' derült föl a látogató arca. — Micsoda? — képedtem el. — Az az aranylelet. — No de micsoda kérdés ez? Tessék csak velem jönni — Dehogy megyek, - ne\ o„ett az idegen, — hiszek én az igazgató uia^k s már nem vagyok kivánc&i. Tetszik tudni tegnap este beszélgettünk a ombori kaMi^ba.-,. ulra ta^ * na© aranyieleKlein Sándor ekkor arra kérte az elnököt, Hogy bocsásson meg neki. Az elnök ezután a tárgyalást bezárta. Az ítéletet hétfőn délben fog iák kihirdetni. Pablo de BscarateP a Népszövetség kiküldötte szombaton Szegedre érkezett (A Délmagyarország munkatársától.) Pablo de Ascarate, a Népszövetség kisebbségi osztá-' lyának előadója, aki néhány nap óta Magyar* országon tartózkodik, szombaton délután Szegedre érkezett. Kíséretében voltak dr. Haisz Aladár és dr. Benis Artnr miniszteri osztály* tanácsosok. Az állomáson a főispán, a polgármester és az egyetem tanácsa fogadtáK. Este az egyetem vacsorát adott Ascarate professzor tiszteletére. A népszövetségi kiküldött vasárnap megtekinti az egyetem intézményeit, délben a város ebédet ad tiszteletére, majd délután tovább utazik Szabadkára. KÖRETTE" t \nyltépescögéq fogalom * XgyMimriM: Llebmann látszerész a Felhívás kerékpárosok é* varrónőkhöz: Kerékpárjaikat í» Tarrtgfpelket legjobban, legelcaftbban «• legpontosabban Welhtéi mellett KARDOS műszerész javítja Ctekonlc* ucca S. É» uok a.U»tr«uel sylrl f.ron kaphatók. VMlalnnk MaWtaég meUtft razzomSncezásl, gnrol T«lkanU*l4«t. hPoeortéet 6* dukkolAot rotnd«i srinbon « pengO«rl! 115 versenycikkek nagy raktára. tet s mindenkinek nagyon tetszett a dolog. Csak* hogy az egyik részen az tetszett, hogy milyen szerencsés keze van az igazgató urnák, a másik részen me- azért, hogy milyen nagyszerű fantáziája van. Szóval nem tudtunk megegyezni, találásról van-e itt szó, vagy kitalálásról s npgy fogadások történtek. Hát ezért jöttem én át, megállapítani, hogy ki nyert. Nagyoi» őrülök, hogy szerencsém volt, s l'á meg tetszik engedni, ezt a harmincezer koronát felajánlom ujabb ásatások céljaira. Hát Szegeden még nem tartunk iti Itt még csak fogadás léikül hitetlenkednek, de már ez is valamL Persze nagyon rá férne a muzeumra, hogy fogadnának is a javára. Hogy alkalmat adjak rá, megismétlem, amit a mult vasárnap irtam. Csak" méltóztassék klguberálnl azokat az ötezer pengőket a tam.'i kodó uraknak. Én tán hamarább ls készen leszek -íint tiz esztendő, /fia a ió Isten ugy nem határoz, hogy rövidesen egészen kész leszek.) Különösen, ha olyan lelkes földerítő munkatársaim akadnak a tanyai tanitó urak közt, mint Hock Lajos ur Dorozsmán és Jaksa János ur Pusztaszeren. Hátha még a szegedi tanyai tanltd urak is meggondolják magukat, -kiket természetesen nem akarok megbántani enn^k a két nem szegedi névnek a kiemelésével. De konstatálnom kell a magam harminc éves tapasztalata és ötven esztenuős régészeti naplók hivatalos bejegyzései alapján i-Wgy a szegedi muzeumnak még egyetlen szegedi tanyai tanitó se jelentett be régészeti lelőhelyet. Megnyugtatásul szolgáljon az, hogy — három kivétellel — más hivatalos ember se. Most pedig áttérek a középfokra. Nagyobbat fogok mondani még az eddigieknél is. Azt, hogy én pár évvel ezelőtt felelősséget mertem volna vállalni a szegedi idegenforgalomnak régészeti alapon való megteremtéséért Mertem volna vállalni, hogy megcsinálom azt, amiről eddig mindenki csak beszélt, de senki se tudott megcsinálni Nem is tudhatott, meri ninre miv«L Azt pedig, ami