Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-13 / 35. szám

mi február 13 í r U ELM A ü VAKU Kb L AG példátlan siker,e9y ben LUSZTIG mm LELTARI VASARA. 222 Hihetetlen olcsó árak él a legjobb minőség. Széchenyi tér 2, Tisza-szálló mellett Pénteken megkezdődnek a légszeszgyárral a szerzödésmeghosszabbitási tárgyalások Egy esztendei előkészítés, megbeszélések és fanul mányi kirándulások ulán régre odáig érlelődött a helyzet, hogy ma leülnek' a zöld asztal mellé dr. Somogyi Szilveszter polgármester és vezérkara: Rack Lipót pénzügyi tanáCsnók, dr. Szekerke Lajos tiszti ügyész, Scultity Sándor főszámvev ő és Csányi Ferenc főmérnök' az egyik részről, Jasznovszky János igazgató, Dessberg Antal vezérigazgató, Bornemissza Géza igazgató és Pongrácz Albert igazgató a másik részről, hogy alapot teremtsenek ama tárgyalások bevezetésére, amelyek a gázgyári szerződés meghosszabbítását eredményezhetik. Az első érdemleges megbeszélés lesz ez a mai ebben a rendkívül nagy horderejű kérdésben, amelynek aktái már a tárgyalások megindulása előtt métermázsányira sulyosodtak. A mai összetalálkozás természetesen csak formális, kölcsönös udvarias bemutatkozás, ismerkedés és tapogatózás. Sok TÍZ folyik le addig a Tiszán; amig a mai nappal kezdődő tárgyalások a szerződés aláírásáig jutnak. Nem érdektelen a tárgyalások megkezdésének küszöbéről rövid visszapillantást vetni a gázgyár történetére. Charles Georgi párisi mérnők volt a merész és szerencsés vállalkozó, akivel 1863-ban Szeged megállapodott egy légszeszgyár építésére, felszerelésére és üzembehelyezésérc nézve. A szerződés 35 évre monopóliumot biztosított a párisi mérnöknek légszesz előállítására és szolgáltatására és biztosította neki egyssersmind a jogot ugyancsak kizárólagossággal villanytelep létesítésére. A szerződés aláírása után rövidesen fel is épölt az első szegedi légszeszgyár, amelyben két nyomorúságos kis kályha fejlesztette a gázt. A szerződés időtartamának több, mint fele már lejárt, amikor 1883-ban a város unszolására és arra a fenyegetésre, hogy más vállalkozónak adják a koncessziót, a gyár kénytelén-kelletlen felállította a villanytelepet, de hosszú idő telt el még ezután is, amíg a vállalat — am<?Iy ekkor már egy angol pénzeső port tulajdonába ment át — * kábeleket lefektette. A tőkések, ugylátszik, nem bíztak a villanytelep jövedelmezőségében, mert minden törekvés a légszeszgyár tökéletesítésére irányult A nagy Igyekeset nem ls volt eredménytelen, mert — számszerű adatok nem állanak ugyan rendelkezésünkre — kétségtelen, bogy például 1985-ben vagyis amikor az első gázgyári koncesszió lejárt. » légszeszfog-isztás lényegesen nagyobb volt, mint az ezidőjzerínti 1893-ben kötötte meg a város a második gázgyári szerződést és pedig 40 évre szóló érvényességgel. Ez a szerződés, amely 1863 óta már vagy tízszer lett átruházva egyik pénzcsoportról * má« síkra, ma a Salgótarjáni kőszénbánya érdekeltié* gének van a tulajdonában és 1935. október 51-én fár le. A villanyvilágítás kezdetben a legszűkebb területre szorítkozott. A szinház. a városháza, a fbzas/álloda és néhány kivételesen modern é;. előkelő ház vezette be a villanyt s a kőzönsOf: csak Széchenyi-téren kapott az újfajta közvilágításból mutatót. Nagyobb lendületet csak a háború előtti években vett Szegeden a \illanyvilágitas és a háború után vált igazán népszerűvé és általánossá. Azóta ugy alakult a helyzet, hogy ma már ujy le'jesi'.őképcsség, mint fogyasztás szempontjából a gázgyár kullog messzi távolságban a villanytelep mögött, amely a legmodernebb felszerelésű és olyan kapacitású, hogy erös fellendülés esetén is évtizedekig el tudja még látni a várost árammal. Ezzel szemben a gázgyár fogyasztása megcsappant, amiúek következtében nem is fejlesztették. A berendezés kiment a divatbél, az idők folyamán elavult és a gáztermelés nem jövedelmező. A baj az, hogy hozzáértők szerint, a gázgyári berendezési nem Is lehet modernizálni. annyira elavult. A gázt ma már teljesen uj eljárás szerint állítják elő és ehez teljesen uj berendezésre lenne szűkség. Egyszóval az egész gázgyárat át kellene épitenL Ilyen beruházásokra nem vállalkozik a gázgyár arra a négy esztendőre, ami még a szerződésszerű időből hátra van. Ezért fordult az elmúlt év márciusában a város hatóságához a szerződésmeghosszabbitás iránti javaslattal. A gyár, illetőleg a gyári érdekeltség tiszta helyzetet akar teremteni. Tudni akarja, hogy érdemes-e njabb tőkét fektetni a vállalatba, vagy sem. Ha Igen, akkor halasztás nélkül akarja megkezdeni az építést és berendezést. Ha pedig nem számithat a szerződé* meghosszabbítására, akkor beszüntet minden ujabb beruházást és csupán arra szorítkozik, hogy a meglevő berendezéssel minél több hasznot húzzon ki a gyárból. Nem vitás, hogy a gázgyár ajánlatának kedvez a rettenetes gazdasági válság, amely csaknem elviselhetetlen terheket ró a városra és a közönségre. A város nem zárkózhat el a javaslat komoly mérlegelése elől, mert a légszeszgyár akkora ősszeggel viszonozná a szerződésmegbosszabbitást, amiből ha nem is lehetne elvégezni mindazokat a közmunkákat, amelyekre a városrendezés szempontjából szükség lenne, de mindenesetre hatalmas lépéssel vinné előre azt a problémát, amelynek megoldásán a város már évtizedek óta eredménytelenül fáradozik. Azzal mindenki tisztában van, hogy a város saját erejéből hosszú (évekig nem kerül abba a helyzetbe, hogy nagyobbszabásu közmunkába kezdjen. Reguláris bevételei már a legszükségesebb kiadásokat sem fedezik, hosszúlejáratú kölcsönre pedig nem számithat, sőt Ilyen felvételét a kormány sem engedélyemé. A gázgyár pénzt akar adni. tekintélyes összeget klnal és ugyancsak tekintélyes kölcsönt méltányos ka^jat mellett. Minden igyekvéssel oda kell most már hatni, hogy minél nagyobb legyen ez az Összeg és a kölcsön minél kedvezőbb. Vannak azonban még más szempontok is, amelyek a tárgyalások megindítását sürgetik. Ezek kőzött első helyre tesszük a gázgyárnak, a mult év március 5-én a városhoz intézett beadványát, amelyben kifejezetten az áll, hogy a vállalat hajlandó a szerződésmeghosszabbilá'i tárgyalás megindítását kővető hónap el<K> napjától kezdve a kirakatvilágitási áram árát 85 miérről 75 fillérre, a kisipari áram árát pedig 48 fillérről 40 flllérre leszállítani. Hogy ez mit jelent, arra nézve talán elég utalnunk az általános elkeseredésre, amely a közelmúltban a kirakatvilágitási sztrájkot kirobbantotta. És itt nem hallgathatjuk el, hogy a városnak már a kereskedők és iparosok érdekében is régen fel kellett volna venni a tárgyalásokat. Nagyon helyes, ha a hatóság körömszakadtáig védi a város érdekeit és ebben a törekvésében bisonyosan maga mellett találja a lakosságot, de ÍZ is bizonyos, bogy semmiféle jogfeladást,, vagy engedményt nem jelentett volna a tárgyalások hónapokkal előbb való megkezdése, ellenben sok ezer pengő maradt volna az Iparosok és kereskedők zsebében. Mégis örvendetes, hogy a ma kezdődő tárgraÜsoknak eredményeképen március 1-ifil kezdődőleg érvénybe lépnek a mérsékelt árak. Másik szempont, amire ugyancsak ráakarnnk mutatni az, bogy az uj gázgyári szerződé* kétségtelenül erősen mérsékelt áramárai lehetővé teszik nemcsak a kűlvárosrészek, de a telepek vtMgitását is Aki a Somogyi-, Aigner-, Klebelsberg-, Kecskés-, vagy Vasutas-telepen mostanában az esti órákban megfordnlt, az Istennek ad hálát, hogy baleset nélkül került vissza a városba A gázgyár, illetőleg a villanytelep, túldimenzionált és a vj0« lalat sietni fog az áramra fogyasztókat kereroi a telepeken. Bizonyos, hogy ai olcsóbb árak mellett ngy az uccák, mint a lakások világítása a villany lesz. De ez is csak a szerződésmeghosszab* bitás esetén válhat rövidesen valóra fis bármenynyire csalogató is a kilátás, hogy már ez ér őszén villany ragyogja be a telepeket, ennek kedvéért sem kívánjak, hogy a város könnyű mgedményeket tegyen és akár esak egy tollvonással is súlyosbítsa a lakosság helyzetét Mi csak azt kívántuk é« azt sürgettük, hogy kezdjenek tárgyalni. Mindenütt csökkentik az üzletbéreket, csak a város emelte fel harminc százalékkal a Püspök-bazár béreit Az érdekelt boltbérlők izgatott hangulata gyűlésen határozták el, hogy küldöttsé~ glleg kérik a régi bérek visszaállítását C^ Délmagyarország m unkatársától^ A Púspők-bazár üzlethelyiségeit bérlő kereskedők csütörtök este izgrtott hangulatú gyűlést tartottak a Paffay-étteremben. A gyűlés összehívására az adott okot, hogy ' város még a mult év novemberében mintegy 39 százalékkal felemelte az üB letbérefcet és a kereskedők most rájöttek, hogy azt a terhet, amelyet novemberben kénytelen-kelletlen elvállaltak, a rossz gazdasagi helyzet, a példátlanul gyenge üzletmenet miatt képtelenek elviselni. A Püspök-bazár épületét 1921-ben építtette a város, még pedig a/>»knak a kereskedőknek a pco »o, akik most a magas házbérek miatt gyűléseztek. A kereskedők akkor egyévi bérösszegei fizettek le a városuak az épület felépítésére. A kereskedők csak a nyers üzletet kapták; «blak-, ajtótokokat/ portálokat maguknak tellett metfépi tenf. Emellett az üzletek nem voltak ideálisak, tekintettel arra, hogy egészségtelen, cementpadlózattal épültek és rossz beosztásuk miatt .sötétek lettek. A városnak adott kölcsön után a kereskedők tízéves szerződést kötőitek « várossal. Azok a kereskedők, akik nem vettek részt az ^alapításban*, szintén hoztak áldozatot, mert az átirás fejéber tetemes összegeket fltettrk le. A szerződés értelmében az egységes üzletek után a kereskedők évi 926 pengőt fizettek. Akinek még egyszer, vagy háromszor ilyen nagy üzlete volt, az természetesen az egységár kétszeresét, illetve háromszorosát fizette Ezek az árak, tekintettel az üzletek >k«m torijára , nem voltak túlságosan kedvezőek. A tízéves szerződés a mult év novemberébea járt A kereskedők már előre féltek ettől a lejárattól annál is inkább, mert a város már szeptemberbe* figyelmeztette őket, hogv emelni fo«. Már akkor