Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-29 / 23. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1931 január 29. A Karteljavaslat és a »proielcciós Kereskedők* A szociáldemokraták Külön Javaslata a KarteleK Kilengései ellen — Interpelláció a roKKantfáruléKoKról Budapest, január 28. A képviselőház szerdal ülé­sén megkezdte a karteljavaslat általános vitáját Napirend előtt Lukács György szólalt fel a genfi tárgyalások és a népek önrendelkezési joga tár­gyában. A világ közvéleményének el kell ismernie, hogy a népek önrendelkezési joga mindinkább tért foglal az emberek mentalitásában. Mint ilyen ked­vező jelenségre, hivatkozik arra, hogy a Népszö­vetség kitűzte a leszerelési tárgyalások időpontját, a kisebbségi panaszok már nem kerülnek a papír­kosárba és a Népszövetség ülésein már fel lehet szólalni a békeszerződések revíziója érdekében. Ifa idejekorán nem orvosolják azokat a brutális sérelmeket, amelyeket a páriskőrnyéki békék okoz­tak, bekövetkezik az erők olyan riemi kitörése, emely egy még borzalmasabb világháborúhoz fog vezetni. A háború befejezése óta eltelt évtized azonban bebizonyította azt, bogy Magyarországot kizárólag a viszonyok ellenállhatatlan ereje so­dorta bele abba a háborúba, amelytói semmi várni­valója nem volt és elérkezett az ideje annak is, hogy a franciák végre megismerjék a valóságot Bizunk és várjuk annak bekövetkezését, hogy a francia nemzet, a nagy tradíciókhoz híven, meg­adja nekünk azt az elégtételt, amelyet joggal el­várunk. Ezután áttértek a karteljavaslat tárgyalására Elsőnek Baracs Marcel siólalt fel. Élesen bírálta a kartelek működését és árpolitikáját és kifogásolta, hogy a kormány már régebben nem avatkozott bele a kartelek ügyeibe. Nem helyesli, hogy az ár­drágítók ellen hozott tőrvényeket csak a piaci árusokon és a vendéglősökön alkalmazzák, ellen­ben a karteleket nem rendszabályozzák meg. A kartelblróságok működésében nem bízik. Nem he­lyesli azt, hogy a törvény a kormánynak olyan sok jogot és felhatalmazást ad s ezzel szemben a kar­teleknek semmi joguk sincs. A kartelbiróság csak papíron fog megmaradni, mert a kormánynak azonkívül is elég hatalma lesz arra, hogy a kar­teleket térdre kényszerítse. Beszéde végén élesen kifogásolta a javaslatnak azt a szakaszát, amely a piaci vásárlások megengedése ellen irányul Ezzel a szakasszal az agrárválasztókat akarják megnyerni, csupán ezért került a javaslatba. Farkas Elemér vázolta a kapitalizmus fejlődé­sét és hangoztatta, hojjy a vallási és nemzeti érzés kifejlődésére jó hat 'nsal volt a kapitalizmus. Grieger Miklós: E't h idom! Hogy fér össze a vallás, a nemzeti irzés és a nagytőkéi Farkas Elemér: El kell ismerni, hogy a lapitaliz­mus kinövéseiben sok könnyet és szenvedést ho­zott, de állandó küzdelemben van a marxizmussal és erősíti a vallásos és a nemzeti érzést. A kartelek túlzásait korlátok közé kell szorítani. A mai Ma­gyarország népét csak nagyszabású iparosítással lehet eltartani, éppen ezért szükség van a gyár­iparra és a külföldi tökére. Propper Sándor rámutatott arra, hogy akkor,, amikor a kormány a magyar gazdasági életet meg akarja menteni, nem karteljavaslattal kellene a Ház elé jönnie, hanem más szociális javaslatok­kal. A tárgyalás alatt álló javaslatból az agrá­riusoknak nem lesz hasznuk, a javaslat előnyeit csak néhány tucat ember fogja érezni, a kar­telek ezután ls kizsákmányolják a fogyasztókat. Ezután Ismertette azt a Javaslatot, amelyet a szo­ciáldemokrata párt dolgozott ki és megállapította, hogy az ő javaslatuknak az a célja, hogy mélyre­ható rendszabályokkal megszüntesse a kartelek káros kilengéseit. Nem állja meg a helyét az az állitás. hogy Magyarországon Iparellenes hangulat van Ezzel szemben tény az, hogy nálunk ipar­ellenes helyzetről lehet beszélni, mert a kormány­zat nem fordit elég gondot az ipar fejlesztésére. Ezután áttértek az Interpellációkra. Egyes protekciós kereskedők részére biztosított kiváltságok tárgyában interpellált Sándor Pál. A kereskedelmi minisztert kereskedelemellenes szán­dékkal vádolta meg. Egyes kiváltságos kereskedő­szövetkezeteknek kedvezményeket juttatott, nem­hogy hozzájárult volna az egyes szakmák válsá­gának megoldásához, hanem ellenkezőleg, az illető szakmák állami támogatásával segítette elő a nagy­kereskedelem kikapcsolását. Kérdi a minisztert, mi indította őt arra, hogy a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara óvása ellenére megszavazta a keres­kedők árubeszerző szövetkezete számira a 300 ezer pengőt vesztetégi garanciát. Bud János kereskedelemügyi miniszter válaszá­ban tiltakozott az ellen, mintha politikájában ke­reskedelemellenes tendenciák vezetnék. Kereske­dői tömörüléseket igyekezett elősegíteni, ez azonban nem jelenti azt, mintha priviligízálni akart volna bizonyos kereskedőket. Tévedett Sándor Pál abban, hogy 300 ezer pengős veszteségi garanciát vállalt a kormány az emiitett kereskedők csoportosításá­nál. Erről nem volt szS, a pénzt nem kapták meg a kereskedők, az egy pénzintézetnél van elhelyezve és az állam teljesen biztosítva van a pénze el­vesztésével szemben. Kéthly Anna a hadirokkantak, özvegyek éa árvák járulékának kifizetése és e körül való visszaélé­sek ügyében Interpellálta meg a népjóléti mtnisz­tert Interpellációjában a kiskundorozsmai esetre hivatkozott. Ernszt Sándor népjóléti miniszter válaszában kijelentette, hogy a kiskundorozsmai ügyet nem is­meri. központi vizsgálóbiztost fog kiküldeni, aki­nek kötelessége lesz az ügyet kivizsgálni Kabók Lajos: Interpellációjában a kilakoltatások kíméletes végrehajtását kérte. Ernszt Sándor népjóléti miniszter: A miniszteri biztos a kilakoltatásokat nem engedi meg indoko­latlanul és mindenben kímélettel jár el. A népjó­léti minisztérium vigyáz arra, hogy önhibáián ki­i vül senki sem maradjon lakás nélküL Az ülés négy óra után ért véget Szakadás a Heimwe§r-hen Steldle csapatai Síar&ambergéK ellen (Budapesti tudósítónk telefonjelenté*'.) Bécsből jelentik: A Heimwehr-szövetségben szakadás történt. A szövetség két csoportja; a Starhembcrg vezetése alatt álló nemzeti szo­cialisták és a Stilfle vezetése alatt álló ke­resztényszociális csoport közöli súlyos nézet­eltérések merültek fel, amelyek a keresztény­szociális csoport kiválására vezettek. Tirol, Voralberg, a nyugatmagyarországi és Bécs vá­ros Heimwehr-szervezetei a vonatvédelmi szer­vezettel együtt kimondották, hogy nem ismerik el a Heimwehr mostani vezetőségének illeté­kességét és bizalmatlansággal viseltetnek Star­hemberg herceg iránt. Az emiitett szervezetek' független munkaközösséget alakítottak és ki­jelentették, hogy amig a Heimwehr mai ve­zetősége, elsősorban Starhemberg herceg nem adja be lemondását, nem ismerik el kötelező nek a Heimwehr utasításait. II beteg géplakatos kiirtással fenyegette családját, szerdán felakasztotta magát (A Délmagyarország munkatársától.) Szer­dán délelőtt a Veresács-ucca 27. számú ház­ban Horváth Ferenc 48 éves géplakatos a padláson felakasztotta magát. Mire tettét ész­revették, halott volt. Igy szólt az a szűkszavú rendőri jelentés, amit az alsóvárosi őrszobából továbbítottak a központi ügyeletre, ahonnan a jelentés vétele után dr. Deák Ferenc rendőrfogalmazó és dr. Acs Sándor tisztifőorvos szálltak ki a hely­színre. Horváth Ferenc száradó paprikafüzérek kő­zött, arccal a földre bukva feküdt a padláson, kezén, nyakán, ingén megalvadt vérnyomok. A géplakatos csinos kis házban lakott felesé­gével és 13 éves, harmadik polgáriba járó leányával. Hat hold földjük volt, szerényen él­degéltek'. Az életerős ember egy hét óta feltű­nően megváltozott. Az volt a rögeszméje, hogy tönkretették, nem hagyják nyugodtan élni. Pedig szinte senkivel sem volt baja. A felesége unszolására Horváth orvoshoz ment, aki bro­mot rendelt, ezt az orvosságot szedegette na­pok óta. Néhány nappal ezelőtt azután kije­lentette feleségének, hogy megöli magát, de előbb vele is végez, meg a leányával is, mert azt akarja, hogy együtt menjenek a halálba. Az asszony rémülten tiltakozott férje terve ellen, majd csillapítani igyekezett Horváthot, akin a búskomorság jelei mutatkoztak. Lát­szólag letett arról a tervről, hogy kiirtja csa­ládját, szerdán azonban azzal ébredt fel, hogy most már itt az ideje annak, hogy együtt meghaljanak. Az asszony megijedt a fenyegetéstől és elsie­tett hazulról, hogy orvost hívjon. Mire haza­érkezett, a lakást bezárva találta, nem tudott bemenni. Átszaladt a szomszédokhoz, akiknek a segítségével azután felfeszítette a bezárt ajtókat. Horváthot azonban nem találták. A konyhában vércseppek mutatták, hogy valami történhetett, az asztalon egy véres borotva hevert. > A' kutatást a padláson folytatták, ahol az életunt géplakatost megtalálták a földön. A padlás sarkán akasztotta fel magát egy ge­rendára. A vékony zsineg elszakadt, Horváth lezuhant a főidre. Rendőrt hívtak, aki a zsineget levágta az öngyilkos nyakáról, kihívták a mentőket, de már csak a beállott halált konsta­tálhatták. Horváth Ferenc a feltevések' szerint elübb a torkát akarta elvágni, de ettől ugylátszik visszariadt, mire felment a padlásra és fel­akasztotta magát. Az öngyilkos géplakatos holttestét a rendőri bizottság intézkedésére a törvényszéki orvos­tani intézetbe szállították, ahol fel fogják bon­colni. Bethlen Budapesten (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Bethlen miniszterelnök háromnapos bécsi tar­tózkodás után szerdán délben visszaérkezett Budapestre és nyomban átvette hivatala veze­tését. Bethlen rendkívül bizakodóan nyilatko­zott utjának eredményéről és kijelentette, hogy a tárgyalások kedvező hatással lesznek nem­csak a magyar—osztrák barátságra, de a gaz­dasági szerződésre is. Útjáról a külügyi bi­zottság csütörtöki ülésén fog beszámolni Bethlen egyébként a határról meleghangú táviratot intézett Ender kancellárhoz. Scho­ber is nyilatkozott és kijelentette, hogy Bethlen bécsi látogatása általános megelégedést vál­tott ki. A miniszterelnök' szerdán este a minisz­terelnökségi palotában fényes dinét adott Takamatsu japán heroeg tiszteletére, majd nagyszabású fogadás következett, utána be­mutatták a japán hercegnek a magyar csár­dást cigányzene hangjai mellett. Joffre után meghall Berlheloí tábornagy is (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik; Berthelot tábornagy szer­dán este fél 7-kor meghált. A tábornagy há­rom hétig viaskodott a halállal. Éppen ugy, amint Joffrenál, lábát hála is amputálni kel­lett, az operációt azonban magas kora miatt nem tudta túlélni. Berthelot 71 éves volt, a világháborúban Joffre marsall vezérkari főnökeként működött. A háború után a legfőbb haditanács tagjává nevezték ki és ezt a tisztségét haláláig vi­selte.

Next

/
Thumbnails
Contents