Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-25 / 20. szám

3 •rrrn jsatrai" rc DÉLMAGYÍRORSZÁG Inségmunkások kálváriája a munkáiéi ap: inséglzérig Meglepetések a munkánál, kétpengős napibérek a kifizetésnél A munkások szájából dől a panasz. Azt mondják sokan: — Voltunk mi kérem Szibériában is kényszermunkán, de ami ott volt, az semmi ehez képest... Olyan dolgokról adnak számot a munkások, hogy elkeseredésük teljesen érthető és indokolt. Mi történt például szombaton este? öt órakor jár le a kilencórai munkaidő. A felügyelők azonban nem akarták elengedni a munkásokat, mert azt akarták, hogy egy órát, a jobb eredmény kedvéért, dolgozzanak rá. Ez az óra már ingyen ment volna, mert az e heti munkásokat a jövő héten uj transzport váltja fel. Éppen ezért a munkások kijelentették, hogy elég volt a 45 vagon, tovább nem dolgoznak. Erre a felügyelő kijelentette, hogy akkor nem adja ki a sorszámot, amire felvehetnék a pénzt a városnál. El is tünt a felügyelő ugy, hogy a munkások hiába keresték a munkahelyen. Az emberek kénytelenek voltak enélkül bejönni a városba és egy félóráig várni a folyosón, amig. a felügyelő megérkezett és kiosztotta a sorszámokat. A felügyelő megérkezésének szemtanúi voltunk. Beállt a tömeg közepébe és a következőket kiáltotta: — Ki verte félre öt órakor a kolompol? Valaki megszólalt: — Akárki is telte, jól tette, jogos volt... . — Csönd! Jelentkezzen, aki tette. Nem ütöm agyon... — Gyáva társaság — mondotta ki a szentenciát a felügyelő és otthagyta a munkásokat. 2601 ingatlan cserélt gaszáál azt elmúlt évben 83 árvetést vétel — 8800 fjoláat parcelláztak Számok az 1930-as év telekkönyvi torgalmáról (A Délmigyarország munkatársától.) Szombaton esti fél 6 óra tájban a Délmagyamrszág szerkesztőségében megjelent 35—10 inségmunkás, akik a Mars-tér feltöltéséhez a Tiszapályaudvar mögött termelik ki a földet. Az emberek a napi 9 órai munka után nyakig sárosan, elfáradva, kimerülve és elkeseredve jöttek be a városba, hogy a heti munkájukért járó pénzt a városi pénztárnál felvegyék. A munkások olyan panaszokat mondottak el, amelyek az első pillanatban szinte hihetetleneknek tűntek fel. Még az esti órákban utánajártunk a munkások panaszainak és megállapítottuk a következőket: A földkilermelési munkáknál körülbelül 100—120 ember dolgozik. Ezeknek a fele csillét tol, mig a másik fele kubikol. A munkanélkülieket a hét elején 2 pengő 40 filléres napi bérrel vette fel a város. Az első napon 20 vagon, a második napon 40 vagon, végül szombaton 45 vagon földet termeltek ki a munkások, akiknek száma természetesen szombaton is ugyanannyi volt, mint az első napon. Ezekből a számadatokból kitűnik, hogy a felügyelők a legerélyesebben sürgették a munkásokat a munkára. Komoly emberek, családos, háborút járt munkások panaszolták, hogy a felügyelők viselkedése — enyhe szóval — sok kritikára ad alkalmat. Égy öreg munkás, aki több évet töltött hadifogságban, megrokkant, ez mondotta el a következő jellemző esetet. A megállapodás szerint minden' munkás csak. egy üres csillét tar,tozik tolni. ' Ez az egy is nehéz, mert % kereke!* rozsdásak és bizony a munkások nem a legjdbb erőben vannak a sg.k nélkülözéstől'. A felügyelő iaz öregre rákiabált, .hogy két csillét toljon egyszerre. Amikor az öreg azzal védekezett, hogy nem akar összeesni és kidőlni, a felügyelő azonnal elkergette és nem engedte tovább dolgozni. Egy másik eset is a csilléknél történt. Az ígyik földdel telt csille fel borait és a fö'd a sinek közé zuhant. A felügyelő még azt se engedte meg a munkásoknak, hogy lapátot hozzanak, hanem felszólította őket, hogy az összefagyott földet a kezükkel lapátolják el. Ez meg is történt, mert ilyen kijelentések hangzanak el: — Ha nem tetszik', már mehet is, van munkás elég a közvetítőben... (A Délmagyarország munkatársától A teiekkönyvi forgalomról szóló most elkészüli statisztika igen érdekes adatokat mutat az elmúlt 1930-as évről. Ezek az adatok, összehasonlítva 1929. statisztikájával, szomorúan mutatják, hogy a gazdasági válság fokozatosan növekszik, mélvül. Különösen fel'iünnen mutatkozik ez a zálogjogi bekebelezése' nél, de itt n in annyira a for fialom növekedésiben, mint inkább csappanásál»an. 1930-ban a zá'ogjogi bekebelezések forgalma elérte a tulajdonjogi forgalmat, ami azt jelenti, hogy számszerűleg az eladott, elárverez 11, ela'án dekozott objektumok összege majdnem egyenlő a bekebeleztetetl összegek forgalmával. Legjobban néhány adat világit rá erre a kérdésre. 1930-ban 2GÍ!f esetben vásároltak, illetve adtak el ingatlant 9,252.811 pengő értékben. Ezzel szemben 1929-ben 43i!» eset volt összesen 18,592.891 pengő értékben. Ingyenes jogügylet (ajándékozás) alapján 1930-ban 328 ingatlan cserélt cazdút. Ez a szám 1929-ben 500 volt. Sokkar érdekesebb azonban, hogy a mult év !>en végrehajtás utján történt bekebelezi lés 23 eselbrn volt, mig 1929 ben 20: árverési vétel » mult évben 83 eretben történt, mig a tavalyelö ti évbea csak 33 Ilyen eset volt. öröklés alapján 1930-ban 1010, l?29-ben 1378 ingatlant irtak át. Megemlítésre érdemes, hogv a mult évben 8832 katasztrális holdat parcelláztak lel 9590 részrs, . mig 1929-ben 5296 katasztrális holdat osztottak fel 6864 parcellára. Sokkal érdekesebb a tulajdonjogi résznél a ziÁlog jog' rész, amelynek forgalma, mint már emiitettük, meghaladja a tulajdonjogi bekebeleztetések forgalmát. Megállapítható mindenekelőtt, hogy a mult évben a pénzintézetek a kölcsönök nyújtásánál jóval óvatosabbak voltak, mint 1929-ben, inkább megnézíék, hogy kinek adnak kölcsönt. Zálogjogi bekebelezletés váltóhitel biztosítására 1930-ban 3685 esetben volt 9,657.073 pengő értékben, 1929ben 5137 eset volt 13,617.335 pengő értékben. Egyéb hitelre 1930-ban 756 bekebeleztetés volt 511.038 pengő értékben, 1929-ben 1472 eset S58.473 pengőnyí ősszegben. Forgalmi jelzálog bekebelezése zálogleveles követelések alapján a múltévben 2 volt 135.318 pengő, 1929-ben 768 377 pengő érték4 csöves hálázaü kisMk és ftaiigszácÁ eqy&m Készséggel L

bemutatják a nagyobb szegedi ^dSókeres'-edések Végre másfélórai várakozás után a pénzükhöz jutottak a munkások. De ekkor ujabb meglepetés érte őket. Nem tartották be a megállapodást, nem napi 2 pengő 40 fillérjével, hanem csak 2 pengőjével fizették ki őket. Hogy miért, erre a pénztár nem adott választ. A munkások azt is sérelmezik, hogy nem a munkahelyen fizetik ki őket, hanem a fárasztó munka után még be kell gyalogolniok a városházára és ácsorogni a hidegben, amig hozzájutnak a néhánypengős keresethez. ben. Egyéb követelések alapján bekebelezés történt 1930-ban 787, összesen 1,279.641 pengő értékben, amig 1929-ben 1413 ilyen «et volt 3.898.150 pengő értékben. Kitűnik a statisztikából, hogy a végrehajtások száma is emelkedett. Végrehajtási jelzálogjog bekebelezése és a végrehajtási jog teljesítése, továbbá a közadók módjára behajtandó követelések bekebelezésének száma 1930-ban 2381 volt, mig 1929-ben csak 1966. Egy vásárhelyi bankigazgató borzalmas öngyilkossága Hódmezővásárhely, január 24. Borbás Sándor, a Népbank volt vezérigazgatója, a hódmezővásárhelyi társaság legyik ismert tagja, ma délelőtt zsebkésével szivenszurta magát. Mire rátaláltak, meghalL, Hl rom jelölt Vcüzd a váci kerületben Vác, ianuár 24. A választási biztos, Csonka Antal törvényszéki tanácselnök ma délután megalakította i választási bizottságot. Az ajánlásokat ja nuár 28-ig kell beadni. Három Jelölt maradt. Kornis Grula államtitkár, Báthory József és az ellenzéki Szenle József. Meghívó. A Szegedi Zsidó Hitközség elöljárósága meghívja a hitközség közönségét dr. Vázsonyi Vilmosnénak 1931. évi Január hö 25-én este Vs» órakor a hitközségi székház dísztermében tartandó előadására. Belépti dij nincs. 362 — Ugyan ne tanálgassa már, mikor azt úgyse lőhet eltanálni. Azt a röttenetességöt, amit ez a legény tött az asszony miatt. Mert ahogy mögbosszankodolt, amért az asszony lávött a lcezibűl, hát leszúrta mérgiben az udvaron az egyik malacot. Ezért nyújtom panaszomat a Tóni ellen, mert ez már mégse való. Akaratlanul rábólint a menyecske is. Akárhogy «®lt, mint volt, abban igaza van Mátyásnak, a malacban mégse kellelt volna kárt tenni. — Hát hogy voll az, menyecske? — ül le megint a biró. — Mi járatban volt maguknál ez a fiatalember, mikor a gazda a kukoricát kerülte? A menyecskének lobbot vet a képe, szorosabbra rántja az álla alatt a kendője csomóját és negédesen megrántja a vállát: — Mit tudom én? Erőszakosan jött be a ta íyába Tóni, noha sárga cipőt hord, ez alkalommal mégis csizmaszárba dugja a gavallérságot. Dacosan fölüti a fejét: 1 — Az se igaz ám, ángyi. Hivatalos voltam én oda éppen akkorára, mikor Mátyás bácsi kerülni mönt, — Hát osztán Id hitt oda? — veszi át a szót Mátyás és odavillan a biróra a szeme sarkával, hogy ide vigyázzon, mert most bújik ki a szög a zsákból. — Ki hitt? Hál az asszony hívott, a kend felesége, ha tudni akarja kend, — vágja ki a legény elszántan. Mátyás kiegyenesíti a derekát és fölényes bölcsességgel néz a fiúra: —• Minek mőntél, ebadta? Hiszőn embör létödre neköd köllött volna több eszödnek löuair mint az asszonynak...