Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-20 / 15. szám

SZEGED. üzerKeKioMq: Somogyi ucca U. L em. Teleion: 23-33.^ Kiadóhivatal, kOlo*«nh ilnyvnax ti tcqylrodn Aradi oeea S. Telefon: 13-06. - Nyomda i L»w Llpól ueca 1». Telefon - 26-34. Távirati él levélcím: DélmaqyaroruAg Singed. Kedd, 1931 január 20 Ara 1© fillér VII. évfolyam, IS. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, itlliroidHn ö*40 pengd. - Egyes szám ára hétköznap 16, vasAr- és Ünnepnap 24 ml. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megfelenlk héllrt kivételével napnnto rcnqri Destrukció... A szegedi közigazgatásnak régi baja, hogy nincs »önállősága«, hogy mindent »a kormány kezdeményezésétől* vár és hogy egyetlen egyszer sem hallatta szavát •öntudatosan és erőteljesen*, Nézzük a példákat. A rendőrséget mindjárt a kommunizmus után államosították. Az állami rendőrség kiadásait a mult évig az állam viselte. JKét évvel ezelőtt aztán gondolt egyet *a belügyminisztérium és a rendőrség fenntartási költségeinek egy részét — jókora részét — áthárította a városokra. Az adóhivatal, hogy kerek számban beszéljünk, beinkasszál évenkint ötmillió pengőt. Ebből az ötmillióból — s ez az arány egészen pontos — hárommillió, tehát hatvan százaiéit, az államé és kétmillió, tehát negyven százalék a városé. De az adóhivatal fenntartási költségeihez a kormány egyetlen fillérrel se M hozzá. Itt *s körülbelül háromszázezer pengőről 7an sző. Addig, amig hittünk abban, hogy lehetséges is, meg érdemes is fentartani a szinház házikezelését, város és igazgató sorozatos szinházi képtelenségei ellenére Is kerestük az eszközöket, amelyek segítségével esetleg sikerülne megmenteni a színházat az állítólagos magasabb kulturhivatásnak, irodalmi, zenei és művészi föllendülésnek. Ma már tisztán látjuk és tisztán látja a város egész közönsége, hogy mi a különbség a házikezelés és a magánvállalkozás között. A legfőbb különbség az, hogy házikezelés mellett á város adja meg annak az árát, ha az igazgató nem ért a mesterségéhez. Magánvállalkozás esetén hasonló körülmények között az igazgató vagy a melléje szegődött tőke fizet. Tanulópénzt is ők fizetnek. A gazdasági krizis pénzügyi következményeit is ők viselik. De azért a házikezelés mégis kevesebbe került volna, mint amennyibe kerülni fog — s valamit ebben a tőkeszegény és munkanélküli világban ez is ért volna — ha a város mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy állami támogatást szerezzen a szinház részére. Ezzel szemben mi történt? A 280 ezer pengős rendőri hozzájárulás elengedését csak az idén kéri a város. Két év után. Lehet, hogy az idén rászánja magát a hatóság arra is, hogy hozzájárulást kérjen a kormánytól az adóhivatal fentartásához. Ha egyáltalán kellene bizonyíték amellett, hogy rosszul állunk pénzügyileg, ennél különb bizonyítékot akarva sem tudnának szállilani. A szegedi hatóság mindig nagyon kiterjesztőleg magyarázta a tekintélytisztelet elvét. Ez a kiterjesztő magyarázat az oka annak, hogy a polgármester a szó fizikai értelmében is összerezzent, amikor meghallotta azt a szentségtörő gondolatot, hogy a rendőrségi hozzájárulás visszaháritása érdekében álljanak össze a városok, küldjenek együttes monstredepüLáeiót a belügyminiszterhez, aki előtt tisztelettel hivatkozzanak a városok közismerten fossz pénzügyi helyzetére s akit kérjenek meg arra, hogy hagyja meg a városoknak a lakosság nagy áldozatkészsége folytán előálló kis jövedelmét — városi célokra. Az adóhivatali hozzájárulás kieszközlése érdekében is föl lehetett volna lépni »önudatosan és érőteljesen*. S a szinház állami szubvencióját sem lehetett semmi mással olyan biztosan meghiúsítani, mint azzal az osztrákmagyar-diplomáciás óvatossággal és hüperformalizmussal, amellyel a hatóság eljárt. De eddig csak mi sürgettük az öntudatot, az önérzetet, az erőteljes hangot. Baloldali publicisták és baloldali közéletiek. Szinte kézenfekvő volt ebből arra következtetni, hogy az önérzet és az öntudat — destrukció. Mi fog azonban most történni? Gróf Klebelsberg Kunó is ugyanezeket a bűnöket ajánlja a vidéki városok vezetőinek figyelmébe. A kultuszminiszter, akinek vannak tapasztalatai. A kulturális és gazdasági decentralizáció zászlóbontója, aki ma még fölmérhetetlen érdemeket szerzett a fejlődésükben elnyomorított, visszaszorított és megcsonkított vidéki városokkal szemben s aki a vidéki városok hatóságaival való gyakori érintkezés meg a kormányzati ügyekbe való beavatottsága révén bizonyára tudja, hogy mi hiányzik a vidéki városokban a fejlődés lendületéhez. Nem először történik meg, hogy városi figvekben vallott felfogásunk tailálkozik kormányférfiakéval. Csökönyösködő hatósági akarattal és mindent megszavazó közgyűlési többséggel szemben ez nem elégtétel. De talán érv a tekintélytisztelet túlzóinál. Nekünk nem hitték el. Most a kultuszminiszter mondja. Most csak elhiszik. »Nem szabad mindent a kormány kezdeményezésére bizni.« Mennyit ruházott be a hatóság a kormány kezdeményezésére s mennyit a saját kezdeményezésére? »Elsősorban öntevékenységre van szükség.« A bérházak építésén kivül miben öntevékenykedett a hatóság? A tanyai vasút építésével? De odáig nem ment ez az öntevékenység, hogy megpróbálja mentesíteni a várost az évi 350 ezer pengő deficittől. Ha másként nem, olyan módon, hogy tárgyalást kezd azokkal a bankokkal, amelyek egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a kisvasutak iránt. S öntevékenység nyilatkozott-e meg a hatóságban akkor, amikor a kultuszminisztérium megkérdezése nélkül nem mert beszélni arról, hogy helyesnek tartja-e vagy se, hogy a város a házikezelésért kidobjon még egy évig százezreket. A kultuszminisztériumnak nem volt módjában ezt előre látni. A szegedi hatóságnak igen. Sajnos, a hatóság tehát megint nehéz helyzet elé került. De most bizonyára tulteszi magát minden kényelmetlenségeken és nehézségeken. Miniszter beszélt. Azt pedig, hogv ugyanazt beszéli, amit destruktív újságírók beszéltek és beszélnek, egyszerűen ne vegye észre. A város jól fog járni vele. Tizhetf ülésezés után hétfőn befejeződött az indiai alkoímányozó konferencia MacDonald nagy beszéddel zárta be a konferenciát — Telfes politikai amnesztiát kap India (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") Londonból jelentik: Az indiai alkotmányozó konferencia lizheti ülésezés után hétfőn befejeződött. MacDonald miniszterelnök a záró ülésen a kormány nevében deklarációt olvasott fel. amit politikai körökben a legnagyobb érdeklődéssel vártak. MacDonald rámutatott azokra a különböző Ígéretekre, amiket az előző kormányok Indiának tettek, kilátásba helyezve India önkormányzalát. Ha az angol kormány az elmúlt tiz hét alatt non possumussrtl válaszolt volna a különböző követelésekre, ugy megszegte volna adott szavát. Az angol kormány minden tekintetben elment az engedékenység végső határáig és mindent megtett, ami pillanatnyilag lehetséges volt. Az angol kormány egyetlen óhajtása az, hogy minden indiai alattvalót az indiai egység szelleme töltsön el, mert ez a szellem differenciát kiegyenlít. Az angol kormáqy egységet és rendet akar Indiában. Az uj indiai alkotmány alapja a pánindiai államszövetség gondolata lesz. Az uj alkotmányba természetesen megfelelő rendelkezéseket kell felvenni a kisebbségek védelmére. MacDonald végül azt az óhajtását fejezte ki. hogy az értekezlet uj fejezetet nyit Anglia és India történetében. Indiában teljes politikai amnesztia lesz, mihelyst helyre áll a rend és nyugalom. Végül felolvasta a király kéziratát, amivel a konferenciát berekeszti. Csütörtökön érkezik Budapestre az osztrák delegáció a kereskedelmi tárgyalások folytatására Budapest, január 19. A mult héten a magyar— | osztrák kereskedelmi szerződés előkészítésére a magyar delegáció Bécsbe utazott és több napon át tárgyalt az osztrák kormány kiküldötteivel. Ezeken az előkészítő megbeszéléseken az osztrákok előterjesztették kívánságaikat, amelyeket a magyar delegáció tudomásul vett. A magyar delegáció a mult hét végén visszaérkezett Budapestre és a kormány elé terjesztette az osztrák kívánságokat, amelyek felett tanácskozás indult meg A tanácskozás fogja eredményezni azokat az utasításokat, amelyeknek alapján a magyar delegáció a tárgyalást az osztrákokkal folytatni fogja. Az osztrák delegáció csütörtökön érkezik Budapestre és folytatja a magyar kiküldöttekkel a tárgyalást. Beavatott helyen ugy látják, hogy mindkét oldalon meg van a legteljesebb jóakarat és a kölcsönös jószándék mellett sikerülni is fog a megegyezés.