Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-18 / 14. szám

1931 a. Vizsgálatot rendellek el >gkenyér kiosztásánál tortént események ügyében (A Délmagyarország munkatársától) Pénteki számában közölte a Délmagyarorsiág azt a levelet, amelyet a városi ingyenkenvérért jelent­kező munkanélküliek intéztek a polgármesterhez és amelyben panaszt emeltek a kenvérosztás körül nralkodó állapo'ok miatt. Panaszuknak az volt a l£n\'ege, hogy Bózsó kapitány, aki a kenyérutalvá­nyokat osztja ki, igen keményen bánik a mun­kanélküliekkel, többször felcitáija őket, de az utal­vány kiadását órákig tartó várakozások után máskorra halasztja. Legutóbb azzal küldte haza délután három órakor a várakozókat, hogy már ő is éhes, nem maradhat tovább a hivatalban. A Délmagyarország munkatársa nyilatkozatot kért szombaton ebben az ügyben dr. Somogyi Szilveszter polgármestertől. — A munkanélküliek panaszos levelét olvastam és azonnal intézkedtem, hogy dr. Pálfy József polgármesterhelyettes, ald hivatali felebbvalója Bózsó kapitánynak, a legszigorúbban vizsgálja kl az ügyet. Elrendeltem Bózsó jegyzőkönyvi kihall­gatását is, mert abban az esetben, ha • pana­szok Jogosultaknak bizonyulnak, nag<wi szigorúan kívánok eljárni. A város nem azért igyekszik az ingvenkenyérakcióval enyhíteni a nyomoron, hogy az ilyen állítólagos eljárások miatt felfokozott elé­gedetlenség és elkeseredés formájában nyilatkoz­zék meg a hála. Érdeklődtünk dr. Pálfy József polgármester­helyettesnél is, aki Elmondotta, hogy már kihall­gatta Bózsó kapitányt, aki azzal védekezik, hogy nem győzte azt a nagy rohamot, amelyei az utal­ványért Jelentkező hatalmas tömeg Indított hiva­tala ellen, annyira kimerült, hogy el kellett tá­voznia hivatalából. — Megállapítottam — mondotta a polgármes­terhelyettes —, hogy pénteken tényleg nagyon so­kan jelentkeztek kenyérért Hogy az ujabb torló­dásokat elkerüljük, ugy intézkedtem, hogy ezen­túl a Somogyi-telepről jelentkezők ne pénteken, hanem csütörtökön kapják meg kenyér utalvá­nyaikat, Nagykovács Erzsébet harmadszorra sem tudott meghalni... 24 óra alatt háromszor kísérelt meg öngyilkosságot — Felakasztotta magái, elvágta ereit, beleugrott a Tiszába, de míndháromszor megmentették (A Délmagyarország munkatársától) Nagykovács Erzsébet, a Tábor-ucca 4. számú ház­ban szolgáló 23 éves mindenes leány huszon­négy óra alatt háromszor kísérelt meg öngyilkos­ságot. Pénteken a késő délutáni órákban a leány fel­akasztotta magát. Az erős zsinegből készített hurok már majdnem megfojtotta Nagykovács Erzsébetet, amikor a házbeüek észrevették a kísérletet és a fuldokló leányt levágták a zsinegről. De nem telt el egy óra sem, amióta Nagykovács Erzsébetet le­vágták a kötélről, a leány ujabb öngyilkosságot kísérelt meg. Egy éles késsel mlndkél kezén Tel­vágta az ereit. Nagy vértócsában találtak rá, ki­hívták a mentőket, akik sebeit bekötözték. Nagykovács Erzsébet azonban sehogy sem tu­dott azzal a gondolattal kibékülni, hogy másod­szor sem sikerült kísérlete. A második eredmény­telen kísérlet után elhatározta, hogy ha tőrik­szakad, mégis megválik az élettől. Szobájában fe­küdt gyötrő fájdalmakkal, gazdái azt hitték, hogy a leány a két szörnyű kísérlet után most már le­tesz szándékáról. Nem igy tőrtént. Beggel hiába keresték szobájában, a leány eltűnt. Az ágyon ku­szált, exaltált vonásokkal egy papírzacskó feküdt: »Drága jó Nagyságos Asszony, bocsássanak meg nekem, de nem tudok tovább étaf...« >Drága Jó testvéreim Isten veletek...* >A rojtos kendőm adjátok a Mari néninek...* Nagykovács Erzsébet közben — mint később megállapították — kiment a Tiszapartra. Korán reggel volt, járókelők nem Igen mutatkoztak. A leány egy darabig ődöngött a parton, azután han­gos sikollyal a vízbe vetette magái. A hangos kiáltás mentette meg az életét. A közelben dol­gozó munkások meghallották a kiáltást és a ful­dokló leány segítségére siettek. A mentés sikerült. Nagykovács Erzsébet harmadszorra sem tudott meghalni. Az alélt leányt bevitték a belgyógyászati klinikára, ahol ápolás alá vették, A leány állapota igen súlyos. A Társadalombiztosító 26 ezer pengő bírságot vetett kl a szegedi munkaadókra A központi flzemellenőrök körulfa a szegedi kerflletben — Küldöttségileg tiltakoz­nak a hatalmas összegű bírságok ellen (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi munkaadókat az OTI-vel kapcsolatban egy különös ügy tartja izgalomban. A közel­múltban ugyanis az OTI központja üzemellen­őröket küldött ki a vidékre, akik sorra járták a vállalatokat, ipartelepeket és felülvizsgálták a munkás be- és kijelentéseket. Az üzemellen­őrök végig járták a szegedi gyárakat és válla­latokat is, de végig vizsgálták Hódmezővásár­hely, Makó, Szentes, Csongrád valamennyi üzemét is. Munkájuk eredményét az mutatja, hogy azok a bírságok, amelyeket Szegeden ki­vetettek, 26 ezer pengőt, Hódmezővásárhelyen ÍO ezer pengőt, Szentesen és Csongrádon pe­dig 20—20 ezer pengőt tesznek ki. Ezek' a nagyösszegü bírságok most kerültek nyilvánosságra és általános az a felfogás, hogy az OTI ezekből a bírságpénzekből akarja némileg fedezni sokmilliós deficitjét. FOG orvosi rendelés Tisza Lafos körut 23. PoghiMéa SO •» Árengedménnyel, hétközna­pokon rendel fél R—8-ijf. Mflfogak, fogsorok fog klinikai Árban rendel fél 8-Wg és délután 2—8-ig. 318 'Az üzemellenőrök' vizsgálataikat abból a szempontból folytatiák, hogy a betegsegélye­zésre kötelezett alkalmazottak be- és kijelen­tése a szabályoknak megfelelő formában tőr­tént-e. Az üzemellenőrök a legtöbb helyen az akkordmunkások be- és kijelentéseit kifogá­solták és hiába tiltakoztak a vállalatok, volt olyan szegedi üzem, amelyet 8000 pengőre bírságoltak meg, egy másikra 5000 pengő bír­ságot vetettek ki. — Teljesen igazságtalanul történtek" ezek a bírságolások — mondották nekünk munka­adói körökben. A helyzet ugyanis az volt, hogy ott, ahol a munkaadók változó keresetű munkásokat foglalkoztatnak és nem heti, vagy havidijasokat, megállapodtak a munkásokkal, hogy milyen magas keresetet jelentenek be. Ez a bejelentés az OTI szegedi intézeténél szó­belileg meg is történt és azt a szegedi pénztár rés-érői el is fogadták. Az üzemellenőrök azon­ban nem voltak egy véleményen a szeyedi pénztárral és azt mondották, hogy a szóbeli bejelentés nem elégséges. Szerintük az OTI­nak 1929 március 21-én kiadott alapszabályai szerint a munkaadóknak a szegedi pénztárral írásban kellett volna megállapodást kötni az ^ M • 11 >; ia i r» i1 ÉSSÉ 3+1 csaoes hálázati készülék éss ^ ^ flam&zócé egvíefl ^LEGNAGYOBB n ar Cn IECJE&ITME'NY HAVI RÉSZLET I ilO.OU Készséggel L bemutatják a nagyobb szegedi rádlókeres^edések akkordmunkások be- és kijelentésére, továbbá a megállapított keresetek tudomásulvételére vonatkozólag. — Az üzemellenőrök munkája ezzel még nem fejeződött be, mert nemcsak az 1929 március 21-e óta felülvizsgált esetekre rótták ki a bírságokat, hanem két-három évre vissza­menőleg is és ezeket az irásba nem foglalt, de a munkásokkal megkötött egyességet semmis­nek vették. Ezek után is hatalmas összegű bírságot vetettek ki, amelyek minden eseten­kint meghaladták az ezer pengőt, A Szegedi Munkaadók Szövetsége az üzem­ellenőrök vizsgálataival legutóbb már foglal­kozott és ugy határozott, hogy január 22-én, csütörtökön küldöttség utján keresi fel Papp Géza államtitkárt, aki előtt tiltakozni fognak a hatalmas összegű bírságok ellen. Hangverseny a Várban Budapest, január 17. Szombaton este nagysza­bása hangverseny volt a budai várpalota márvány­termében a kormányzóné nyomorenyhitő akciója javára. A fényárban uszó teremben jelen voltak a kormányzó, a főhercegek, a diplomáciai tes­tület, a kormány, a parlament kiküldöttei, a tá­bornoki és püspöki kar, a tudományos és közgaz­dasági élet előkelőségei A programon Stefánia! Imre, Bátky Anna, Zathureczky Ede, Z«o" Nán­dor és a Zeneakadémia zenekara szerepeltek. A hangverseny 21 ezer pengőt jövedelmezett az akció javára. Délmagyarország jegyiroda ÍÉMNTil'II III 7llliljiTtlH I IMÍÍJF tllfl ANNA MARIA GUGLIELMETTI JANUAR 33. HARMÓNIA V.

Next

/
Thumbnails
Contents