Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-10 / 278. szám

SZEGED. Szerkeszttfseq: »omogyl ncca 22. L cm, Telelőn: 23.33.^ Kladúhlvntal, kölCíiinkrtnyvíAr és legylroda • Aradi uccn S. Telefont 13-OÖ. - Nyomda - t»w Llpöl ncca 1». Telefon - 2!»-34. TAvIratl és levélcím: Délmagyarorazág Szeged. •••••••Hmrai Szerda, 1930 december 10 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 27^. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 Vidéken és Budapesten 3-00, kUlIOlddn ö'40 pengő. — Egyes sseAm Ara hélkílznap 16, vo»Ar- és Ünnepnap a-4 1111. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponta reggel Oreg haszonbérlő a biróság előtt Idő: ma, színhely: a királyi járásbíróság tárgyalóterme, szereplők: dr. Rónay Dezső kir. járásbiró, a városi liszii ügyészség képviselője és özvegy Drinkóczi Pálné csengelei haszonbérlő. A tárgyaló biró beszólítja a szobába az alperest, aki természetesen nem Szeged város, hanem egyik szegény haszonbérlője: özvegy Drinkóczi Pálné. Az öreg asszony szelid »dicsértessék«-^ lépi át a küszöböt. Nem tudja, hogy miért van »hivatva«, a biró türelmesen magyarázza meg neki, hogy a város 720 pengőt követel tőle hátralékos haszonbér fejében, hétszázhúsz pengőt, ennek kamatait és a perköltségeket követeli tőle a váras. Az öreg asszony megrezzen: »soha nem maradtam én a haszonbérrel adós* — rebegi ijedten —, »hogy tudnék én most ekkora nagy pénzt kifizetni«. Megkezdődik az »érdemleges« tárgyalás s az aktákból, számokból és adatokból a következő »tényállás« bontakozik ki- Drinkóczi Pál vagy harminc évvel ezelőtt kibérelt Csengelén harminchat hold földet, a földet árverésen vette ki, az árverés feltételeinek eleget tett, kifizette nyomban a félévi bért s lefizetett félévi bérnek megfelelő összeget óvadékul is a város pénztárába. Aláirta a szerződést, amely szerint az óvadékul lefizetett félévi bért az utolsó félévi haszonbér kiegyenlítéséül fogja a város elfogadni. A haszonbérleti szerződések szerint ugyanis a városi haszonbérlöknek, amikor egy-egy parcellát árveréskor »kifognak«, egyévi bérösszegnek megfelelő összeget kell lefizetniök, ennek az öszszegnek fele a félévi haszonbér, amit előre kell fizetni, a másik fele pedig a -kaució«, amit a haszonbérleti szerződés szerint a város a legutolsó félév haszonbérére »számol el«. Jött a háború s jöttek azok a kötelességek, aminek viselését nem akarta megtagadni senki. Drinkóczi Pálnak négy fiát vilték el a háborúba s Drinkóczi Pálnak mind a négy fia ottmaradt a háborúban. \ veszteségi .istán a halottak sorában öreg Drinkóczi Pál megtalálta mind a négy felnőtt fiának a nevét. De öreg Drinkóczi Páltól nemcsak négy fiát kivánta el a haza, Drinkóczi Pálnak hadikölcsönt is kellett jegyeznie. Egy szép napon pecsétes irást kapott, hogy jelenjen meg a városi könyvvivőségen s olt szép szavakat mondtak neki a polgár kötelességeiről, meg a hadikölcsön előnyeiről s öreg Drinkóczi Pál kezdte magát kicsit szégyelni, hogy talán még nem tett eleget a hazáért, talán van még neki tennivalója, talán nem elég, hogy csak négy fiát adta oda, de olyan szépen beszéltek akkor a városi urak s olyan nagyon kínálták neki a tollat meg a papirost, hogy öreg Drinkóczi Pál is aláirta a városi urak unszolására az ivet- megengedte, hogy óvadékán a város hadikölcsönt j* gyezzen. Nem sok idő múlva öreg Drinkóczi Pál is lehunyta könnyektől elfak.dt két szemét őrökre s elment pihenni négy fia után. Itt maradt az özvegy, elárvult anyja a négy fiának, akit a háború lekaszált. S most az özvegynek felelni kell: miért károsította meg öreg Drinkóczi Pál a várost, amikor megengedte, hogy a város hadikölcsönt jegyezzen az óvadékpénzen? Az öreg asszonynak elerednek könnyei: »Tekintetes ur — rimánkodik a bírónak —, én mindig elegei tettem a városnak, harminc évvel ezelőtt megfizettük előre az utolsó félévi bért, miért 'öveteli most a város másodszor rajtam. Négy fiamat adtam oda, mind a négy elpusztult, elpusztult utánuk az uram is, én nem tudok már miből fizetni, öt évvel ezelőtt még négy ökröm, két tinóm, tehenem, lovam, harminc bürgém volt s ma nincs másom, csak ami rajiam mn, ez maradt négy gyerekemből, dolgos uramból, régi életemből. Tekintetes ur, ha az uram nem jegyeztetett volna hadikölcsönt, akkor most a város nem követelhetné tőlem ezt a borzasztó nagy summát, de mert az uram hadikölcsönt jegyeztetett, most meg kell fizetnem újra a félévi haszonbért? A tárgyaló biró jósággal és emberséggel igyekezett az ügyet elintézni s figyelmeztette öreg Drinkóczi Pál özvegyét, hogy minden tárgyalás harminc pengő költséggel jár, ha úgyis fizetnie kell, ne növelje a költségeket, özvegy Drinkóczi Pálné azonban váltig azt hajtogatta, hogy ő negyvennyolc pengőt fizetett, amig a haszonbérleti idő tartott, egy hold csengelei föld után, ami után a bérlők százai semmit sem fizetnek, négy gyermekét adta a hazának, a város kívánságára, a város felhívására, a város unszolására adta hozzájárulását ahoz, hogy a város hadikölcsönkötvényt vásároljon az óvadékon, hogy lehetséges mégis az, hogy neki kétszer meg kell fizetni az utolsó félévi haszonbért s hogyan lehetséges, hogy akit nem lehetett rávenni hadikölcsönjegyzésre, attél a város nem követeli újra az utolsó félév haszonbérét, hogyan lehetséges az, hogy a város megbünteti azt aki hallgatott rá és hadikölcsönt jegyzett s jutalmazza azt, aki nem hallgatott a városra s nem tett eleget hazafiúi kötelességének? A kötelességek teljesítése ilyen bántó ellentétet nem teremthet. Amit öreg Drinkóczi Pál özvegye megérteni nem tud, azt nem tudjuk megérteni mi sem. Hogyan lehetséges az, hogy a város nem követeli az utolsó félévi haszonbért attól, aki nem jegyzett hadikölcsönt, de követeli attól, aki négy gyerekén kivül még csöpp kis vagyonát is feláldozta? özvegy Drinkóczi Pálné ügyét a nyilvánosság védelme alá helyezzük s a város nagy nyilvánossága előtt terjesztjük megnyugtat* elintézést kérve a város polgármestere elé. öreg Drinkóczi Pál özvegyének ügye — ügye az egész városnak s problémája a városi haszonbérlők egyetemének. Jól tudjuk, hogy a város polgármestere emberséggel és jósággal segit a város haszonbérlőin s méltánylást érdemlő kérés nem marad teljesitetlen előtte. De a város polgármestere nem foglalkozhatik tizenhatezer haszonbérlő sorsával egyenkint. Abba viszont nem lehet belenyugodni, hogy a mozgékonyabbak, az élelmesebbek, a szívósabbak kiharcolják kérelmeik teljesítését, de az irni, olvasni nem tudó öreg, elesett, támasz nélküli Drinkóczi Pálnék koldussorba jussanak csak azért, mert kétszer kell megfizetni a haszonbért. A városi haszonbérlők ügyeit azzal a törődéssel s azzal a jósággal kell intézni minden hatóságnak és minden tisztviselőnek, amivel a város polgármestere intézkedik a haszonbéresek ügyeiben. Kell, hogy pártfogója legyen minden városi tisztviselő özvegy Drinkóczi Pálnénak, aki soha a városnak adósa nem volt, aki a legrosszabb időben negyvennyolc pengőt fizptett egy hold csengelei homokföld után, aki négy élő gyerekét adta oda a hazájának. Higyjék el nekünk, ezek az esetek szervezik meg a városi haszonbérlők között a Bérlők Szövetkezetét, ezek az esetek agitálnak a tanyán a szövetkezet mellett s ezekkel az esetekkel tudnak politikai mozgalmuk számára sikert biztosítani a tanyavilág politikai ágensei. öreg Drinkóczi Pál özvegyének, négy hősi halott tehetetlen, ügyefogyott anyjának sorsát szeretettel és várakozással tesszük le a város polgármesterének kezébe. Kinevezték az ui külügyminisztert: gróf Károlyi Gyulát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Napokkal ezelőtt beszámolt a Délmagyarország arról, hogy Walkó Lajos visszavonul és utóda grói Károlyi Gyula lesz. A cáfolatok után Károlyi Gyula kinevezése ma megtörtént. A kormányzói kéziratok a hivatalos lap szerdai számában jelennek meg. A hivatalos közlés szerint a kormányzó Walkó Lajost saját kérésére felmentette állása alól és külügyminiszterré gróf Károlyi Gyula koronaőrt nevezte ki. A Walkóhoz intézett kézirat közli a kormányzó köszönetét a sokéves működés után. A kormányzó aláírásával ellátott fényképpel ajándékozta meg a visszavonuló külügyminisztert. Gróf Károlyival néhány soros levél közli kinevezését Az uj külügyminiszter 1871-ben született. 1906-tól 10-ig aradi főispán, 1919-ben Aradon, majd Szegeden elnöke volt az ellenforradalmi kormánynak. Az örökös jogú főrendek legutóbb felsőházi tagnak választották meg. A kormány válasza a cseh jegyzékre A magyar kormány nem fogadja el a cseh Javaslatot Budapest, december 9. Hivatalosan közlik: A csehszlovák kormány megbízásából tudvalevőleg a budapesti csehszlovák követ december 6-án jegyzéket adott át a magyar külügyminisztériumban a kereskedelmi szerződés ügyében A javaslat tüzetes megvizsgálása után a magyar kormány nevében ma este gróf Khuen-llédcrváry Sándor meghatalmazott miniszter a csehszlovák követnek válaszjegyzéket adott át, mely szerint a csehszlovák javaslat magyar részről nem fogadható el. Elvileg a magyar kormány kész ugyan az ideiglenes rendezés alapjaként a legnagyobb kedvezményt elfogadni, azonban csak abban a formában, hogy az 1927-ben kötött kereskedelmi szerződés összes rendelkezései, amelyek a két ország közti gazdasági kapcsolatok egész körét szabályozzák, érvényben maradjanak és csupán a két részről alkalmazandó behozatali vámok tekintetében történt megállapodások helyeztessenek hatályon kívül. A rendezésnek ez a módja összhangban van azzal, hogy, a