Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-28 / 292. szám

ELŐFIZETÉS : Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ÖO, uUIfUIdttn 6-40 pengd. ^ Cgye» sziSm Ara hétköznap 16, vníAr- ét Ünnepnap >111. Hír» detések fel-vétele tarifa szerint. Megjelenik néttö kivételével naponta regge RZCOED. Szeri(eSEtOt6« »omogyl ucoa »a- L em. Teleion - 21-J3. - l< todOhlrnlnl, kOletSnkanyvHAi és lenyirodB : Aradi ncca 8. Telefon: 13-Oö. - Nyomda j LBw Upól ucoa 19. Telefon : 2H-34. TAvlratl te levélcím < Délmagyarortzdg Szeged. Vasárnap, 1930 december 28 Ara 24 fillér 2, VI. évfolyam, szám Nagy gyerekek karácsonya Elmúlt ez a karácsony is. Fehéren kezdődött és sárba fulladt, — mintha szimbólum lenne, keserű tanulság, gyászos tapasztalat, az illúziók sorsápak példázata, melyek szállnak alá, mint a fehér hópehely s ragadós, csatakos sárrá olvadnak meg. Itt volt megint az alkalom, hogy megnyilatkozzanak azok a gondolatok, tervek, szándékok, melyeket sorsunk ural s melyek a mi sorsunkat akarják vezetni. A politikusok és bankvezérek, a társadalom vezetői, a művészet reprezentánsai egymás után nyilatkoztak meg s egymás után nem mondíak semmit. Tanulságos lenne rövid beszámolót tartani a magyar lapok karácsonyi számairól s megirni mindazt, amit a karácsonyi számok tartalmaznak, de megirni azt is mind, ami belőlük kimaradt. Nyilvánosság nincs, parlameníárizmus csak csökevényében tengeti életét, a magyar törvényhozásban csak nagyritkán szólalnak meg azok, akik sorsunkat és életűnket valósággal is kormányozzák, — legalább a mindenkit megszólaltató, legalább a mindenki nyilatkozatát kérő karácsonyi számokban mondanák el mindazt, aminek kinyilvánítására se a törvényhozásnak, se a magyar közéletnek nyilvánossága nem szolgáltat alkalmat, vagy nem szerez kedvet. Arról kaptunk elég felvilágosítást, hogy hogyan kezdődött, mi volt az első könyv, amit olvastak, mikor voltak először szinházban és képviselőházban, mikor gondoltak először arra, hogy poliiikusok lesznek, mik szeretnének lenni, ha nem lennének poliiikusok, mit csinálnának, ha megnyernék a főnyereményt, mik szeretnének lenni, ha nem lennének azok. amik, mi a három legfontosabb kívánságuk, sportnak tartják-e a bridget, VclgV j ex téknak, kit tartanak a tiz legnagyobb embernek s ha uj vizözön jönne, melyik tiz könyvet vinnék be a bárkába, — minderről a szenzációsan érdekes és aktuális kérdésről hallottuk azok véleményét, akik megszabják közterheink mértekét, akik a szabadságjogok kiterjesztését a jövendő feladatai közé sorolják, akik a Társadalombiztosító mai szervezetének megalkotásában közreműködtek, akik könnyed kézzel módositgatják az igazságszolgáltatás gépezetét, akik az élet, jog és szabadság mértékét, jogcímeit és szabályait al^-oiiák meg a számunkra. Természetesen bennünket ezek a nvifatkozalok is szerfelett érdekelne!;. Illő tisztelettel fogadjuk azt a kijelentést, hogy mi lenne, ha nem az volna, ami, — s ennek a tiszteletünknek őszinteségét, mélységét és gyökerességét talán nem is csorbítja az a nyugtalanság, amit a körkérdések körvadászatai — újságírók a hajtók és a közéleti férfiak a vadak — után is megmaradnak: talán az ország népe nem is ezekre a kérdésekre s talán nem is mindig ezekre a válaszokra kíváncsi s talán nem is arra szeretne választ hallani, liogv mi lenne öhatalmasságából, ha nem öhalalmassága lenne, hanem inkább, hogy mi lesz ebből az országból « ebben az országban mi lesz vele és mi lesz a gyerekeiből? Ha a szavak narkotikumát akarták volna csak nyújtani ennek a lázbeteg országnak s ennek a lázbeteg népnek, hogy legalább karácsonykor ne gyötörjön senkit a reménytelenség s akit a gond tép is, ne szagassa a kilátástalanság fájdalma: akkor talán nem is tehettek másként, mint ahogy tettek. Ehez kellett ez a szinháziujság-nivó, ez a divatujság-mélyséc, ez a közéleti intimpistáskodás s ennek az előszobakiváncsiságnak mesterséges kitermelése. A gondokat egy pillanatra talán el lehet hallgattatni, de el lehet-e űzni akárcsak három-négy napnak messzeséére s ki lehet-e simítani a gondok és étségek felszánlotta homlokot? Akinek nincs kenyere, akinek nincs fája befűteni a rideg szobát, az iparos, akire nem nyitja rá az ajtót a megrendelő, a kereskedő, aki nem tudja a boltbérét fizetni, a gazda, akinek nem termi ki földje a bankkamatot, a tisztviselő, aki fizetésrendezés helyett kereseti adópótlékot s előlépés helyeit a kihalás rendszerét kapta, nem azt szeretné tudni, hogy öszépsógc mikor volt először színházba, őhafaJmassága mikor (Budapesti tudósítónk lelcfonjelenlése.) Az állami tisztviselők körében nagy izgalommal tárgyalják azt a hirt, hogy a kormány nagyszabású tisztviselői reformra készül. Az elterjedt hírek szerint a reform két részből áll, az egyik a tisztviselői kodi'ikációs törvényt vállozlatná merj bizonyos vonatkozásokban, a másik rész pedig lehetővé tenné az állami alkalmazottaknak egyik tárca köréből a másikba való áthelyezését. Jól informált helyen ugv tudják, hogy elsősorban egy kormányrendeletről van szó, amelyet a belügyminiszter készit elő és a rendelet be akarja hozni a közigazgatási gyakorlati szakvizsga intézményét. Minden közigazgatási (Budapesti tudósítónk telefonjelentéss.) Parisból jelentik: A francia fővárosban szombaton délben futó tűzként terjedt el az a hír, hogy a 72 éves Joffre tábornagy halálán van. A kora délutáni órákban kiadott orvosi bulletiné szerint a tábornagy állapota aggasztó. gondolt először a politikára s öbölcsesége mire költené a pénzét, ha megnyerné a főnyereményt, hanem olyan unott, olyan rideg, olyan köznapi kérdésekre szeretne már választ hallani, hogy fogják-e csökkenteni az adót, mikor vetnek véget annak a rendszernek, amelyik nem a közterheket szállítja le, hanem a fogyasztóképességét, okos, körültekintő s a protekcionalizmustól megtisztult vámpolitikával mikor enyhítik a gazdasági válság súlyát s a gazdasági válság haszonlesőit mikor fogja már megfékezni erélyes és okos karteltörvény? Lehet, hogy ezekre a kérdésekre adott válaszok kevésbé szenzációsak lettek volna. de egész bizonyosan sokkal érdekesebbek s sokkal közelebb estek volna a mai kor problémiához. öhatalmasságaik azonban talán már azt is gondolják, hogy a misera plebset jobban foglalkoztatják Magasságos személyeik testi kondíciójának változásai s pihent szellemük játékai, mint az élet gondjai és kötelességei. S talán ez a hit volt a leggvermekibb karácsonyi öröm ebben a fehérnek induló, sárosan végződő nagy ünnepen. tisztviselő, mielőtt a fogalmazási karba bekerülne, tartozna a szakvizsgát letenni. Nem egyszerű, színtelen vizsgáról lenne szó, hanem egy olyan előkészületről, amely az állami alkalmazottat a gyakorlattal szoros kapcsolatba hozná és megtanítaná egyrészt a közönséggel való bánásmódra, másrészt az ügyintézésnek olyan kérdéseire, amelyek eddig a tisztviselői kar előtt úgyszólván teljesen ismeretlenek voltak. Más forrásból származó információk szerint a tervezett kormányrendeleten kívül egy nagyobb törvényfavaslat is előkészület alatt áll. Joffre tábornagyot két héttel ezelőtt súlyos artéria bántalmak következtében meg kellett operálni. A tábornagy állapota azóta roszszabbodott. Pénteken ismét megoperálták, ezúttal már firnvulálni kellett egyik lábát. A párisi Oustric-bank botránya ügyében a parlamenti vizsgálóbizottság kihallgatásra idézi Briand~l Ujabb bonyodalmak a botrány körül (Budapesti tudósítónk lelefor.jrlenlése.) Párisból jelentik: Az Oustric-bank botránya napról-napra bonyolódik. Az eddigi vizsgálat adatai szerint az Oustric-bank ügyében egész sereg francia poli'.ikusl és főtisztviselői vesztegettek meg. Párisi politikai körökben nagy feltűnést keltett az a hir, hogy az Oustricügy kivizsgálása végett kiküldött parlamenti bizottság legutóbbi ülésen elhatározta, hogy kihallgatásra idézi Briand külügyminisztert, Jofíre tábornagy §al<3okliK Amputálni Kellett egyik lábát Nagyszabású tisztviselő reformot készítenek elő ?