Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

1930 december 33. DftLM A fi YA RORSZ AG 13 Tamay Ernő, Könyves Tóth Erzsi. Cselle Liios, Harmafh Hilda, Páger Untai és Vágó Artúr beszélitek Szegedről és a szegedi színházról Akiket elengedlek a szegedi színházból Részletfizetésre az öBtiet rendszerfl rttdlákétztlléket, hongtzórút és gramolont készpénz árakon 282b rádió szaküzletében Kölcsey ucca 4. szám. Fonyó (A Délmagyarország munkatársától) Három éven keresztül a szegedi Városi Színháznak külön jelentősége és híre volt mindenütt. Egységes társulat, kitűnő színészi egyéniségek és harmonikus együttes munka jellemezte a szegedi színház elmúlt éveit — és a szegedi színház hirét és rangját szankcionálta a közönség. Az ismeretes harcok és események után uj rezsim következett és egymásután engedték el Szegedről a szegedi színház jeleseit, akiket az egész nyilvánosság a szeretetébe zárt és akiknek egy-egy alakítása sokáig emlékes marad. Pestre, Debrecenbe, Hágába kerültek ezek a színészek, akikre most is szeretettel emlékezik Szeged. Könyves Tóth Erzsit, Harmath Hildát, Tar nay Ernőt, Páger Antalt, Csellé Lajost és Vágó Artúrt kérdeztük meg: hogyan emlékeznek viszsza Szegedre és a szegedi színházra. így beszéltek: Tarnay Ernő A' három szegedi év után a legnehezebb színházi gondok idején került vissza Pestre. Nincs darab, nincs közönség és nincs — színház; Kitűnő szinpadismeretére, szinésztlátó szemére, nagy színházi kulturájára. koncepciózus rendezői készségére azonnal kapott ajánlatot, de a sok egymásutáni budapesti szinházválság, sőt szinházbukás őt igazolta, amikor nem kapott bele teljesen labilis vállalkozásokba. Különböző meghívások és vendégszereplések után elvállalta a Király Színház Fedák-darabjának rendezését, illetve a zenés vigjáték egyik szerepét. Hogy milyen munkát végzett, mutatja az a tény, hogy a mai legnehezebb színházi viszonyok között, amikor sorra hullanak a darabok és a szinházak, — az Okos mama most van u'con az 5n előadás felé... A direktor igy emlékezik , vissza Szegedre, ahol nem egy emlékes színházi produkció élménye jelzi munkásságát: — Mindig, egész életemben úgynevezett pesti embernek tartottam és éreztem magam, hiszen itt jártam iskolába, itt ismertem meg a színházat, itt lettem szinész, itt lettem rendező. De amióta Szegedről visszakerültem Budapestre, igen gyakran azon kapom magam rajta, hogy — igazi szegedi lett belőlem... A Tiszát jobban szeretem, mint a Dunát, — rájöttem, hogy a szegedi nők szebbek, mint a Pestiek, Somogyi Szilvesztert nem adom oda Sipőczért és ha a pesti »Newyork«-ban ülők, — a »Kass«-ra gondolok, a sok meghitt estére, a felejthetetlen délutáni beszélgetésekre... És ha szegedi ismerőssel, baráttal találkozom itt a pesti életben — bevallom — ugy megörülök neki, mint a távolban élő szerelmes, aki túlárad a boldogságban, ha a messzi távolság és sok idő után meglátja szivének emberét... De azért egészen jól érzem magam Pesten, — csak egyet nem szeretek, hogy az emberek még mindig > igazgató ur«-nak szólítanak ¿.. No majd erről is leszoknak — lassan. Ennyit mondott Tarnay direktor; Szegedre emlékezett, de a szegedi színházról nem be- i Szélt. És ahogy emlékeztünk a régi szegedi estékről, emberekről és eseményekről, végül is igy búcsúzott: — Érzem: egészen szegedi lettemj.. Könyves Tólh Erzsi és Cselle Lajos A kitűnő müvészpár az egységessé hangolt szegedi együltes elengedésével, az uj rezsim bevonulásával Debrecenbe került. Alig né——»•wiiiii'i i»iiiin»Mgmwji'a»iiJuwMgi»aBrT«trtawBMWi hány nappal megérkezésük után, már ott voltak a civis város szivében és nincs premier, hogy virágok és forró tapsok ne jeleznék a két kitűnő szinész őszinte és egyre fokozódó sikerét. És nincs Debrecenben prózai előadás, ami meglehetne Könyves Tóth Erzsi és Cselle Lajos nélkül. A színlapok beszélnek arról, hogy egyre uj és uj szerepekben kivánja őket a Csokonai Szinház közönsége. Szendrey Júlia, Leona és a többi uj darab, repríz beszélnek a kitűnő müvészpár fejlődésének ivelő vonaláról. És Debrecen örül, hogy elhódította őket Szegedtől... Igy beszéltek a Délmagyarország kérdésére: — Nagyon nehéz egy szinház működéséről, eredményes működéséről szerénytelenség nélkül nyilatkozni olyanoknak, akik maguk is részesei voltak a munkának. Az bizonyos, hogy vidéki szinház nagyobb művészi lehetőséget még sohasem nyújtott tagjainak, mint a szegedi, éppen a mi rövid egy esztendős szegedi tartózkodásunk alatt. Bizonyára az volt az nf; amelyen a vidéki színészetnek haladnia kell, hogy a magyar színjátszás ideálját minél jobban megközelítse. — Szegedről, a városról nem is kezdünk el emlékezni, mert szomorú dolog -— az állandóan rosszabbodó viszonyok hozzák magukkal —-, hogy a mult emlékei mindig ragyogóbbak és kedvesebbek, mint a jelen örömei. Itt. Debrecenben is nagyon jó! érezzük magunkat, — a munkán felül megértést és szeretetet is találtunk az uj színháznál, de azért szívesen és gyakran gondolunk vissza a szegedi időkre és szegedi barátainkra. Jó és lelkes a munka itt Debrecenben, dolgozunk a színházért, de azért nem feledjük el Szegedet; — szép esztendő volt... Könyves Tóth Erzsi aztán még hozzáteszi az emlékezéshez: — Legszebb emlékem - talán a szegedi színházból, ahogy most visszagondolok a sok forró estére — a »Takáts Alioe« premierje... Á Harmafh Hilda Szegedről — Hágába került. Kitűnő szinészi képessége, csengő hangja, kedves egyénisége ott is azonnal megtalált az utat a teljes sikerhez. Hágából küldött néhány sort: — Kellemesen emlékezem Szegedre, — sok szép estét, lázas premiert, művészi eseményt jelentett számomra. Mindig megtaláltam a művészi lehetőségeket és soha sem éreztem, hogy — vidéken vagyok... A szegedi szinház nem volt vidéki szinház ezekben az években, — mindig szeretettel gondolok Szegedre, kitűnő kollégáimra, direktoromra és természetesen a művészi teljesítményt lelkesen honoráló nagyszerű közönségre. Páger Ama! Szegedről az Andrássy-uti Színházhoz került Egy-egy alakítására felfigyel a budapesti színházi világ. Találgatják legközelebbi állomásait... Igy beszélt: — A legérdekesebb probléma: hogyan alakul át az embei tizenkét évi vidéki színészkedés után — pesti színésszé«. Itt, Pesten minden más. az élet, az ucca, az emberek, a kávéház és persze — a szinház. Az ember fölkerül ebbe a nagy ritmusba egészen idegenül és benyit a színházhoz egészen ismeretlenül. A színházban a nézők elé kijön egy idegen ember, akit senki sem ismer, akit senki sem látott még és beszélni kezdj.. Szinte érezni a színpadon, hogy a nézők! egykedvűen oda se figyelnek... Aztán figyelem az arcokat és pár perc múlva látom a színpadról, hogy derülnek az arcok, hogy felfigyelnek... Aztán még néhány mondat, néhány mozdulat és a néma, í^ajdnem ellenséges nézőtér egyszerre fölemrli a szinlapot és derűs arccal keresgélni kezd a sok szinész, a sok név kőzött: Ki ez az ismerrtten ember... Nagy dolog ez, érzem és látom ezt minden este a színpadról... A legközelebbi műsorban — remélem — már nem fogják a színlapon keresgélni a nevemet... — Csak annyit tudok mondani, hogy még ebben a helyzetben is visszaálmodom a szc* gedi színházat... Külön jelentőségű volt ez a szinház, nem tudom elfelejteni. A múltkor történt, hogy itt a színházban hirtelen be kellett ugrani valakinek egy szerepbe. Az egyik kollegám felém fordult és tüntetőleg, szinte gúnyosan igy szólt: — Mondja, vidéken is igy ment ez? — Ránéztem és igy feleltem: — Én nem vidéken voltam, én Szeg«d?n voltami — Egyébként turista lettem a budai hegyekben és a nyárra turnéi szervezek, meglátogatom Szegedet: bemutatom uj szerepeimet. Az autómat csókoltatom, mond meg kérlek; ott van nálatok, Szegeden, szomorú rabságban... Vágó Artúr a Király Színházban játszik és minden darabban bent van. Nevét és hirét egyre jobban ismerik. — Olyan városra — emlékezik Szegedről —, ahol annyira szerettek és ahol olyan jól éreztem magam, csak elérzékenyülve gondolok vissza. Mindig szeretettel beszélek Szegedről és ha valaki, szegedi, feljön ide Pestre, szinte rohanok hozzá: kérdezem, érdeklődöm, mi van, hogy van, mit csinál Szeged... — Itt a színháznál szeretnek és jól érzem magam. Természetesen itt a nagy hajszában és a sok csatában nem megy olyan expresztempóban a dolog, ki kell várni, a sikert ég a szerepet »ki kell fogni«. Ila ez megvan, akkor minden megy szépen és gyorsan. Remélem, hogy a teljes beérkezés nagyon hamar megjön. Lázár direktor is biztat, csak egy, kis türelem kell. Nyugodt vagyok és türelmes. Pesti munkám jól kezdődött, a folytatás is meg lesz! — A szegedi szinház az elmúlt két év alatt — míg ott voltam — igen magas nívón állt. Innen látcm ezt csak, Pestről, ahogy most visszamclékezem Szegedre. Merem állítani most már az elmúlt idő távlatából, hogy olyan előadások voltak nálunk, amilyenekkel nem sok pesti szinház dicsekedhetett. Nagy kár volt e-t a társulatot széjjelengedni. Az azonban természetes volt, hogy ha nem adják meg a rendes gázsit, az elsőrendű színészeket egvmásután viszik el a direktorok Pestre és másfelé. Evekig külőnlrges nívója és híre volt a szegedi színháznak és mikor a társulatot hagyták széjjelmenni, szinte kapkodtak a szegedi színészek után. Sokat tanultunk Szegeden és — ugy érzem — produkáltunk is. Kimondottan rendes színházi élet volt Szegeden, amire most is és mindig meleg szeretettel és jó emlékezéssel gondolok. Minden vasár- és ünnepnap délután 5-től 7-lg ""VtAMf^l 1/ dirÁk «^vlk Cft^m nagy uisonnahangverseny aKOyal-ltaVCnalDall n Korzft No?i zenefcarfiisói alahnH szalonzenekar szólaltatta riőuelmes hlszolőólds. Polgári ároK.