Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

lSSTdecemEer 25." OfiLMAfiYARORSZAG Koleklivizmus lélektani megvilágításban Irta dr. Rapaport Samu. Korunk egyik legszembetűnőbb karakterisztikonja a jelszavaknak az az óriási tömege, amely az emberj élet minden megnyilatkozásában: a gazdasági, politikai és művészeti életben egyformán felénk, árad. Az >uj pszichék«, a kollektív ember, a lelki komplexum, mentalitás, ideológia, hogv néhányat emlitsik a legdivatosabbak közül, a társadalmi érintkezésnek cl maradliatat'an kísérői. A társadalmi jelenségekre figyelő szociológus és lélekkutató okr kai kérdezheti, hogv a i szavadnak ebben a fétis szerű imádatában a kiélésnek Dr. Rapapori Samu milyen terültére talált az ember? A nagy világháború, a vér és borzalom látásában kifáradt ember menekül ma mindentől, ami terhet jelent a számára, ami erőt és akarást kiván tőle. Az élet minden megnyilatkozásában benne van ez a menekülési vágy és ha ma azt látjuk, hogy a detektivregénvek, a sárga és kék kötésű olcsóságok milyen óriási tömegekben kelnek el, akkor ez a jelenség kétséget kizáróan bizonyítja annak az igazságát, hogy a ma embere fáradt és nem akar gondolkozni. E jelszavak tulajdonképen ugyanazt adják, amit a könnyű és limonádés regények: a gondolkozástól való mentességet. Az cm. berek a társadalomban egy-egy könnyen odadobott jelszóval intéznek el ma elvi ellenléteket gyakran anélkül, hogy tudnák, hogy a ielszavak milyen értelmet takarnak. A gazdasági életnek és a vele összefüggő súlyos problémáknak előrejutásával azt»k a jelszavak Is előtérbe kerültek, amelyek ezzel kapcsolatosak. A gazdasági termelésnek és az embernek az összekapcsolása és a sorrendben az ok és okozati viszony önkényes (felületes szemlé'eti) megkonstruálása egy nagyon divatos jelszót teremtett: »a kollektív ember« jelszavát. Akik e jelszót különös szeretettel jelszavukká fogadták és zászlójukra irták, azwknak fogalmazásában azt jelenti, hogy az ember feladva egoizmusát és az egyéni versenyt, annak tudatában találja meg örömös kiélését, hogy ó nem önmagáért van és nem önmagáért dolgo zik, hanem a nagy közösségért. Az emberi egoizmus feladásának mikéntjét azonban nem tudják megmagyarázni a »kollektív emberi hirdetői. Ez az elgondolás az utópia terüUgy beszélt tovább, mintha az előbb hagyta rolna »bba azt, amit mond. Állandóan pacskolta a kezemet s még közelebb húzódott. — Mert, tudod, én azt sose tudtam elképzelni, hogyan csinálják a verset és énhozzám még nem irt senki. A tisztek, akik a mamához járnak, azok nem foglalkoznak ilyesmivel, de meg németek is. A honvédeknél van egy hadnagy, arról mondják, hogy ir, de annak is olyan lányos neve van, hogy Fausztin. Hát ezért van. — Én most elbeszélést fogok írni, jelentettem ki elszántan.. — Jé, azt is tudsz? — Tudok. — Ja persze, neked könnvü! Lányról lesz* — Arról. — Szép? — Nagyon szép. — Igazi? — Ugyan! Én találom ki. — Hogy fogják hivni őtetí — Még nem határoztam. — Ha szeretsz, legyen Nelli. Hogy mondta? — Mért mondta? Ha szeretsz? Hát ki mondja, hogy szeretem? Egyáltalában szeretem-e? Aztán csak régóta, öntudatlanul, már aklcpr, amikor először nézett rám a nedves fekete szemével, vagy most jött hirtelenül? Száz kérdés, ezer is, amire nincs felelet, mert van az ember életében idő, amikor nem meri ezeket feszegetni, bár sokkal okosabban tenné ha később sem feszegetné, legalább megmnradnának érintetlen virágnak, aminek bimbóját kő rülgyöngyözi a harmat, hogy ne jusson hozzá semmi hervasztó. Mindössze az bántott, hogy megint belém látott, hiszen úgyis az volt a tervem, hogy a hősnőmet Nellínek fogják hivni. Már az uton elhatároztam, amikor a temető felé mentünk. — Megmutatod, ha kész? — Me* letére vezet és nem egyéb, mint megismétlése a legprimitívebb és infantilis állapotnak, az annyiszor visszasírt gyermekkornak, az emberiség gyermekkorának, ami tor a természeti erők és az emberi ösztönök Rousseau által elgondolt szabad megnyilatkozásai nagyszerű és harmonikus társadalmi közösséget alkottak. Ugy kulturhistóriailag, mint lélektanilag mind a két elgondolás könnyen megcáfolható A történelem tanúsága szerint az emberiség örökös harcban állott. A lélektani kutatások pedig kétségtelenné tették, hogy a kultura és civilizáció máza alatt a ma embere is megőrizte még az ősi vadság állapotának beléje teremtett ösztönös adottságait és igy, amint azt Freud professzor nagyon sok munkájában bizonyította: az eredetileg szabad javaknak megszerzése, magántulajdonba vétele, a bírásnak telhetetlen szomjúsága őrök és változhatatlan ösztönös szükségszerűségnek a következménye. Ma nem tudjuk még megmondani, hogy mi az élei eálja. Freud empirikusan eljutott az úgynevezett »Lustprincip«-hez, vagyis hogy a gyönyörre való törekvés, az élvezeteknek megszerzése egyik legprímerebb adottsága az embernek és ez az adottság, amely az ősemberhez nagyon hasonló primitív gyerekben ma is világosan megnyilatkozik. A kollektív ember típusának elgondolói több bizonyítékot hoznak fel állításuk igazolására. így többek közt azt, hogy korunk a gépek kora lévén, a a mindig nagyobb méretűvé való mechanizátódása a világnak, átalakítja az embert és a közösség egyszerű közkatonájává teszi. Hivatkozik arra, hogy ez az átalakulás megy végbe a művészetekben is és hogy egy kifejlődött kollektív műfaj érzékelteti a közösség gondolatát. Ugyanezt érzékelteti a ma kiváló színházaiban Relnhardtnál, TayroJf nál és Piscatornái előadott minden darab. Az egyes szinész, a sztár teljesen eltűnik és sikere abban nyilvánul meg, hogy miképen illeszkedik bele az egészbe, az együttesbe. Eltekintve attól, hogy. ez a valóságban nincs igy, mert a Darvas Lilik és a Thiemigek ugyanugy éhezik Reinhardt-nál sztár voltuknak minden lehetőségéi: de ha még igy is volna, az se az ember kollektivizmusát bizonyítaná, hanem csupán azt, hogy a különböző sztár.kiskirályok helyét egyetlen nagy és abszolutisztikusán uralkodó vezető foglalja el: Reinhardt és Piscator. Ez az argumentum éppen nem az, amely az állitólagosan kifejlődő kollektív ember létét bizonyítja, hanem az autokrata törekvések diadalát. Ugyanugy könnyen Veresre verte a kezemet, ugy pacskolta, — Te leszel a legaranyosabb ember. Mikorára készül el? — Majd... majd. — Ugye, szeptemberben, vizsga után. Nagyot nyeltem, szárazat. — Akkor biztosan, de lehet, hogy előbb Is, ... A novellából nem lett semmi, sőt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy öem xs készült el soha. Valahogyan ugy volt, hogy nem mertem hozzányúlni, fájt az emléke, akkor nagyon fájt a nyár, amely néha olyan erősen érlel, hogy elperzsel útközben sok mindent. Egy hétbe sem tellett ugyanis — addig se láttam Nellit, de akkor hirtelen elvitték messze vidékre, rokonokhoz, viszont egy hadnagyot kitiltottak a családi házból. A kapitányok megmaradhattak, azok abban az időben öreg sarzsik voltak, í.yugdijra érettek, nem ugy, mint a hadnagyok, akik viszont a novellák megírásában voltak járatlanok. A házban sokat beszéltek Nelliről, mint általában a városban. — Megmondtam én azt előre, — nyilatkozott az anyám. A szeme sem állt jól a fejib)ea. A csapást, ami égette a szivemet, az anyám tetézte, aki nyilván mégis csak belenyúlt a fiókomba, amelyhez nem kaptam kulcsot. Amint azt már emiitettem. Egyszer nagyon komor volt, érdeklődött, hogy mennyire vagyok az anyaggal, majd hosszas hallgatás után, miközben derűt láttam az arcán, egyszerre megszólalt: — A családapa pedig a harmadik nyaklevesnél pipaszárát emelve ezeket mondta: Gyermekem, ha az Isten éltet és mához egy hétre megbuksz a pótvizsgán, a suszteripar egy daliás inassal szaporodik. Nem értette senki, csak én. Jómagam pedig igen helyénvalónak találtam, hogy lehajtsam a fejemet és mélyen hallgassak. Most is tán csak azért mondom el, mert a temetőben jártam szelíd alkonyaton s nagyon belenéztem a búcsúzó naoba. jo felhozhatnók bizonyítékul a kollektivizmus kialakulására azt a magyar történelemből nagyon ösmert tényt, hogy az abszolút királyság a renitenskedő és kiskirályoskodó főurak letörésével és engedelmes ségre való szorításával létesült. Ami pedig végül azt az állítást illeti, hogy a társadalmi élet legpregnánsabb kifejezője, a politika, kollektív irányba fejlődik, ennek megcáfolására azt hiszenv elégséges rámutatni a mai politikai életre, hogy a kü'önböző pártalakulások egyes politikai sztárok nak vetü'etel. A kollektív ember típusának elgondolói a legna gyobb hibát abban követik el, hogy ennek az em. bertipusnak kifejlődését a valóságos lehetőségek határán és magának az embernek adottságán kl vül keresik. A valóság ösmerésétől messze esnek a kollektív ember típusának elgondolói akkor, mikor tétellé igyekeznek merevíteni azt az állításukat, hogy a mások őrömének a tudata elégséges, hogy az ember a maga életét is teljessé, boldoggá tegve. Az ösztönös dolgokat sohasem lehet tu dalon keresztül igy elintézni és ahogyan az éhes ember nem lakhatik azzal a tudattal jól, hogy az embertársának van mit ennie, ugy a kollektív ember életének teljességéhez se lehet elegendő a mások élete teljességének a tudata. Az egyén boldogságához csak az egyénen keresz tüi vezet az ut és nem kétséges, hogy a Stephen sonok és az Edisonok, akik zsenialitásukkal a maguk életét dobták előre, az egoista törtetéseikben is fel mérhetetlen javakat adtak az emberiségnek. És ez a példa kétségtelenül rávilágít arra, hogy az ember egoista — és az egész emberiség utjif nem kontrakarirozzák egymást és ¿ogy az összesség az egyén egoizmusában a saját maga boldogulásának nagyszerű és kiapadhatatlan erőforrását találhatja meg. A közösségbe vaTő beolvadás szükségességét a lélekelemzés kezdettől fogva hangsúlyozta, csakhogy ezt a beolvadást nem külső kényszerekkel, egyik napról a másikra, varázsló módjára akarja megteremteni. Az emberi egoizmus kikapcsolása örök ábránd, mert az nem gazdasági produktum, hanem minden társadalmi organizációt megelőző születési adottság, mely minden időkben impulzív ereje volt az emberi életnek. Az egolzmusnak csak a beteges megnyilatkozásait kell orvosolni a nevelés megreformálásával, a valóságra való szok. tatással, a megvalósíthatatlannak harmőnikus elfogadni tudásával. És ami a legíontosabb; épen az emberi egoízmusra való utalással kell a nevelésnek megkísérelnie azt, hogy állandóan rávezesse a gyermeket annak a belátására, hogy a maga egoista törekvései ugy teljesednek a legjobban, ha a közösség érdekeivel párhuzamosan haladnak. Ilyen értelemben valósulhat csak meg a kollektív ember ideálja. Budapest s&fö?* Dunaparton UJ vezetés mellett ajánlja i Előkelő, patinás szállodájának gyönyörű szobáit a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő polgári árakon: Egy ágyas uccai . . . . . P 10—lfí-ig udvari . . . . P 6—10-ig Két ágyas uccai dunaparti , P 24—tt)-íg P 20—24-ig • > udvari P 15—18-ig A Jobb szobák árai fttrdószobával értendók. Minden szobában hideg és melegvíz, telefon és rádió. Éttermi árak: Complett reggeli: kávé v. tea v. kakaó pcrv toiással, vajjal és jam-el . . , P 1.90 Kitűnő ebéd v. vacsora menll . P 2.40 Kltónő ebéd v. vacsora menü előétellel P 4.— Ezen lapra Dfiia№attfiMal a szobadraUbOI klflVn engedmény. Szobarendé lés lefle'OIea 2-3 nappal elttbb esarköx lendö. Bristol-szálloda szobáiból és terrasszáról a leggytfnyörübb kilátás nyílik a Danára és a budai hegyokro. „VICTORIA" Koptala és Faipart Részvénytársaság KIsllsza ucca 6. Telefon r $ SUrcFdnyclm s 11-35, 23—16. Vlclorla kaptafa. Guáríja a legdivatosabb kaptafákat, clpö- és csizma-sámfákat, tasarkot, cipész-széket, vánvolú-, szabd- és térd-deszkát, esztergaárat.