Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

1930 december 25. DftLM A fi YA RORSZ AG 13 A városi tiszáviselők Irta: Dr. Delire János Dr. Dalin lőuot A törvényhozás most foglalkozik a takarékosságról szóló törvényjavaslattal, melynek elfogadása a városi törvényhatóságok szervezeti kérdéseit is közelebb fogja vinni a megoldáshoz. Alig van a közigazgatásunk szerkezetét érintő olyan kérdés, melynek puszta felvetése ne tolná a közérdeklődésnek reflektora elé az adminisztráció mai rendszerének gyökerekig ható problémáit A' mi közigazgatásunk történeti fejlődésnek köszönheti szervezetét, ugy fejlődött, mint régen a falusi házak épültek. Először a kis igényekhez képest csak egy szobakonyha épül, de ahogy BŐ a család, ahogy egyik-másik tagja a családnak felnő és uj tűzhelyt alapit, uj szobát, dj Konyhát ragasztanak a meglévők mellé. A mi közigazgatási apparátusunkat is ugy alakították ki az 1886-os törvény alapján több, mint negyven évvel ezelőtt, ahogy az akkori viszonyok, az akkori igények, az akkori ügyforgalom megkívánták. A város uccáit és tereit a rekonstrukció idején századok fejlődésének szükségleteihez és igényességéhez méretezték, de a közigazgatás szervezetén a ráérős, boldog időknek pipafüstös emlékei ismerhetők fel. Már most, ahogy az idők folyamán jöttek az uj feladatok s az uj feladatokkal az uj intézmények, uj berendezések és uj hivatalok, a meglévők szervezeteihez egyszerűen hozzáragasztotlák az ujakat s most, araikor itt áll előttünk a kész épület s keressük a jogos kényelem és az egységes élet berendezéseit. a központi fűtést és a világos szobákat, az egymásután következő generációk' primitív szükségleteihez szabott falusi házat találjuk csak meg egymáshoz ragasztott szobákkal és földes padlókkal. A törvényhozás tárgvalása alatt álló törrénvjavaslat megköveteli a városi törvényhatóságoktól is, hogy hat éven belül a rendszeresilett állások tiz százalékát szüntessék meg. Akármennyire barátai vagyunk is a tisztviselőknek s akármilyen fon'on gazdasági érdeknek tekintjük is, hogy a lársndalom pgvetlen fogyasztóképes rétegének vásárlóképességét ne csökkentsük, mégis be kell látni, hogy sem az Miami hárt irtás. sem a városi háztartásai: nem képesek mai berendezkedésük mellett a mesterségesen fcldurzas-tntt tisztvisrlö'drsadalmat ugy, mjy olyan számban eltartani, mint ahogy s mint amilyen tzámban eltarthatták eddig. Az államhatalom pgyszer már Bé-listával igyekezett magán sedteni. Meghaladná ennek a cikknek kereteit annak a megbeszélése, hogy ezt a Bé-listál az állami hatóságok hogyan hajtották végre, bármilyen érdekes lenne is annak kimutatása, hogy ma Magyarországon sokkal több államtitkár. helyettes államlilkár és miniszteri tanácsos van, mint a háború előtti országban volt, hogy a magyar belügyminisztérium személyzete meghaladja a franci;: belügyminisztérium személyzetének létszámát s a kis Magyarország külügyminisztériuma nagyobb létszámú központi személyzettel végzi teendőit, mint az öt világrészre kiterjedő angol világbirodalom kül ügy mi nisztériuma. Maradiunk mi csak meg a körtöltésen belül s vizsgáljuk a városi közi gazgatás adminisztrációjának változásait. Tla a mai állapotokat az 1914-és állapotokkal hasonlítjuk össze, akkor elsősorban azt kell megállapítani, hogy 1914-ben 1930-ban 6:>0 573 közigazgatási tisztviselője volt, illetve van a városnak. Ez a két számadat egymásmellé állítva nem mutat azonban helyes képet, mert az 1911-os adat tartalmazza az akkori városi rendőrség Hsrlvisrlőinpk fa őrszemélvzetének létszámát már most ezt a 191-es számot levonjuk a 914-es létszámból, akkor eredményül azt kapjuk, hogy 1930-ban száztizennégy közigazgatási tisztviselővel van több, mint 1914-ben volt. Természetesen most csak az úgynevezett »szorosanvett« közigazgatási tisztviselőkről szólunk, az eddigi számokban a nem közigazgatási városi alkalmazottak, a tantestületek tagjai, a lelkészek, az üzemi tisztviselők és alkalmazottak nem szerepelnek. Rendőrség nélkül 1914-ben 459 közigazgatási tisztviselőnk volt s ugyancsak rendőrség nélkül most 573 tisztviselőnk van. Vagyis kél tlsztviselőredukclő után a közigazgatási tisztviselők száma mintegy huszonötszázalékkal emelkedett a háború óla. S ez az éppen nem örvendetes számadat még feltűnőbbé válik, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy Í9ÍÍ óta két létszámapasztáson ment át a tisztviselő-személyzet s ennek a két létszámapasztásnak huszonötszázalékos létszámemelkedés volt az eredménye. Amikor 1925-ik évben meg kellett alkotni a Bé-listát, egyetlen számmal nem fogyatkozott meg a tisztviselők létszáma. Két állást ugyan megszüntettek,' de két olyan állást, mely amúgy sem volt betöltve. Szegeden tizennyolc napldilasból tizennyolc kezelő lett s miután igy a tjzonnyolc napidíjas állás megszűnt, jelentették elégedetten a belügyminiszternek, hogy a létszámapasztást keresztülvitték. A »létszámapasztás«-nak nevezett létszámemelés végrehajtása után a belügyminiszter leiratot intézeti 51.239—926. szám alatt a törvényhatósághoz, melyben a rendszeres várasi alkalmazottaknak legmagasabb létszámát 615ben állapította meg. Ebben a számban benne van a szorosan és nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottaknak s a dijnokoknak száma. Miután pedig ezidőszerint a városnak 573 szorosan és 59 nem szorosan vett közigazgatási tisztviselője van s 30 dijnoka, tehát összesen 662 alkalmazotta. megállapítható az is, hogy a kffziqazgatási tisztviselők és MValmazoftak száma nenyvenh ét fel haladja meg a beltlgvmln'szférium által engedélyezett létszámof. Érdekes adatokra bukkanunk akkor is, ha az egyes kategóriákon belül hasonlítjuk össze az 1914-es létszámot a maival. Először is az tűnik szembe, hogy a számvevők száma 1914 óta majdnem háromszorosára emelkedett, mert mig 1914-ben négy számvevő volt, addig ma tizenegy van. Fel'ünő az alliszlek létszámának emelkedése is. (Az altisztek valamikor a »város cselédei« voltak, azután hajdúk, később szolgák letlek s a szolgákból »minősültek át: altisztekké.) 1914-ben 28 elsőosztályu altisztié volt a városnak, most pedig 48 elsőosztályu altisz'fe van. a háború előtt 119 másodoszfálvu altisztfe vott, most pedig 157 ilyen altisztié van. 4 szolgák száma a háború óta ötvennyolccal emelkedett. Ezt az emelkedést nem a viszonyoknak, sokkal inkább a kőzszellemnck változása hozta létre. Hogy a műszaki altisztek száma néggyel • ¿lECKEDYEtEBB KARÁCSONYI @ AJÁNDÉK 58-ra emelkedett, az már kevésbé feltűnő. Ellenben az adóhivatali gyakornokok száma 24, a háború előtt pedig 9 volt így emelkedett a közigazgatási és városi tisztviselők száma a háború óta a kétszeres létszámcsökkentés ellenére s Bé-listák után ötvennyolc szolgával több szolgálja ki a város urait, megháromszorozódott a gyakornokok, a számtisztek száma s amíg a létszámapasztó rendelet következtében két állást szüntettek meq, addig szá/tizennégy állást szerveztek! Ennek megfelelően emelkedtek természetesen a város kiadásai is s mig a városi tisztviselők és alkalmazottak illetményei 1916-ban — átszámítva — 2,237.000 P-t tettek ki, addig ugyanezek az illetmények 1930-ban már meghaladták a három milliót. Ebben a három millióban természetesen a város összes személyi kiadásai nincsenek benne, mert az összes személyi kiadások meghaladfák az öt millió pengőt Is. Ilyen körülmények között s ilyen előzmények után hogyan fogják majd végrehajtani azt a törvényes rendelkezést, ami tíz százalékkal csökkenti a tisztviselők létszámát, főként: ha nem a tényleges, hanem a kormányhatóság által megszabott létszámot kell majd tiz százalékkal lecsökkenteni? Pedig nemcsak a törvény, az élet törvénye is kényszeríteni fogja a várost arra. hogy a tisztviselői kérdést megoldja, azt a kérdést, amit hazug szentimentalizmus és olcsó népszerűségi ambíciók mélyítették el problémává. Ezt a kérdést a tisztviselők minden jogos igényének kielégítésével, egyéni sérelmek okozása nélkül, a tisztviselői kar érdekeinek a törvény rendelkezéseivel s az élet parancsával összeegyeztetése után lehet csak megoldani. Egy bizonyos: a tisztviselői létszám kihalás utján s a megüresedő állások megszüntetése, vagy be nem töltése utján végrehajtandó létszámcsökkentése előtt a városi adminisztráció gyökeres reformját kell végrehajtani.