Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-14 / 282. szám

OfíOfAGVARORSZ-lR 1930 derem ber If Ne várfon tovább I mert megérkezett a legújabb TELEFUNKEN 33 W/L 3+1 csöve» hangszóróval egybeépf tett hálózati készülék Az egész rád¡6berendezés egyben! Oly meqveszlegeíöen szép, annyi állomást ve»í tiszt «n, hangerősen, oly olcsó az ára és a fizetést feltételek oly kedvezőek, hogy előnyösebben nem vásárolhat Kérjen még ma díjtalan bemutatást Deutsch Albert, Fonyó Soma, Jani AndrásJ Déry Ede, Kelemen Márton, Rosner József cégektői A* euröpni adóAllom<i»ok (avorészél Teles« 249 fűnkért epllettc, s ha a -vételhez Is relefwv* ken készllltkcl vásárol, uqy n legfőbb eredményi éri el, mert akkor a Stúdió mikrofonjától az ön füléig minden TelefunUen! 6 tanyaiak, merf harmincéves korában már hófehérré őszölt a haja. —> A ml papunk, ha az oltár előtt áll és ax oltár felé néz, a legöregebb pap, — mondogatták dicsekedve —, de ha felénk fordul, fi lesz a legfiatalabb. Várhelyi József templomépiltf pap volt. Alatta épült fel a felsőközponti templom és alatta fejezték be a rókusi templom építését is, amikor 1907-ben rókusi plébánossá választotta a közgyűlés. Rókuson, ahol káplánkorából ismerték és szerették, folytatta a Felsőlanyán megkezdett munkát. Megszervezte a külvárosrészeket — a mostani külvárosrendezők már jól megmunkált talajt és kész keretet találtak —, amelyeknek Rókus volt a főhadiszállásuk". Rókuson gyűltek össze és Várhelyi plébános ur vezérletével dolgozták ki a városrendezési csataterveket Várhelyi fáradhatatlanul dolgozott az érdekükben. Vezette a sürgető küldöttségeket Lázár György polgármester elé, harcolt a csatornáért, a kövezésért, a feltöltésért, a külvárosi nyomorúság megszüntetéséért. A' rókusiak nem is akarták elengedni, amikor 1914-ben Jászai püspök elárvult belváresi plébániájának az élére megválasztották. Itt is templomot épített, a fogadalmi templomot és élete legszebb pillanata volt, amikor két hónappal ezelőtt a hercegprímás felszentelte a város testet öltött árvizi fogadalmát. m Most készül, hogy az uj templom márványból épített főoltára előtt bemutathassa miseáldozatát első miséjének félszázados evforduAZ ÉLET M (A csodálatos őrmester) — Hajnal őrmester, mesélte Bárdoss Béla, sokkal külőmb poziciót foglalt el abban a régi időben az ezredben, mint amityennel őrmesterek általában dicsekedhettek A tiszturak két kiváló tulajdonságáért dédelgették. Az egyik a bámulatos memóriája volt, ugy, hogy meg tudta mondani, kinek mikor, mekkora összegű váltója jár le. — Főhadnagy urnák alásan, jelentem, a jövő héten esedékes a kétszáz forintos vekszli. Most már fizetni is kell rá valamit, nem elég a kamat. A főhadnagy ur többnyire idegesen szivta a cigarettákat és az arcával csodálkozott — Aztán mennyi pénz kell? — Legalább husz forint — Hajnal, Hajnal, derék öregem, fogadja részvétemet. maga nagyzást mániába esett. Hol veszek én a hónap végén husz forintot? — Affelül ne tessék busulni, majd kitalálunk valamit Mint ahogy ki is talált, nagy terheket szedve le a vállakról. Meséket mondott, hogyan torkolászta meg pénzért az uzsorást, — azt hiszem mégis, ő maga uzsoráskodott. De mit kereste azt akkoriban az emberi Másik jó tulajdonsága a példátlanul ügyes detektlvtehetsége volt Ha valaminek lába kelt, akár csak elkallódott, senki se esett kétségbe. — Majd előkeríti Ha inal 1 Előkerítette. Amúgy gyöngéd lelkű ember és szerette a madarakat. F-gy sereg galamb, egy gólya, meg egy csóka kisérte állandóan, körülrepdesték, ettek a tenyeréből. Elkallódik egyszer egy zsebóra Nem sokat érő, valakinek azért becses holmija. Ott hevert a kantln-asztalon. egyet fordul csak a gazdája s máris nincs sehol. — Majd a Hajnal.., — Igenis, alásan jelentem. Volt az őrmesternek egy remekbe készült bicskája, azt elhelyezte a bakkancs-magazin ajtaja előtt, ő maga meghúzódott belül és teste, hogy mi történik. Mint a hiúz jött vizsgálódó tekintettel Miók Pável, az oláh.cigány baka. Körülnézett, látja-e valaki, aztán felkapva a bicskát, vágtatott a külső raktár mögé. Amit folytatólag müveit, azt Hajnal már amannak a magazinnak a szellőztetőjéből lesle. Nevezetesen, hogy papírba csavarja és elássa a drágaságot, nyilván ugy okoskodva, hogy össze-vissza harminc hónapja van még hátra, leszerelés után viszi magával. Egy órával később riadót fúvatott az őrmester. lóján. Áhítatos lélekkel készül az aranymiséjére. — A célom most is ugyanaz, mint ötven évvel ezelőtt volt, — mondja szelid, halk hangon — életem maradékával is ki akarom érmelni elsősorban hivclm, de azután a város egész lakosságának osztatlan szeretetét is. I MMflffNMMMNMMnAMMMMMWMMMNMQ OZIJABÓL — Fiuk, elveszett a bicsakom, ki találta meg? Figyelmeztetlek benneteket, hogy Hajnal őrmester ur előtt nincs titok. Azért jeientkezzék a megtaláló, ha van benne becsületérzés. Senki se mozdult Hajnal most füttyentett a madárnak. — Kedves csókám, ide a vállamra. Máris ott volt, billegett kedveskedve. — Csókám, csókám, kinél van a bicsakom? Közben a madár odaért az őrmester füléhez, aki riadozva szótagolta a beszédét — Micsoda? Miók Pávelnél volna? Igaz? A legények dermedten bámulták a «J/^gokat a babonás Pável reszketve lépett elö. — Igaz. A hatás azonban csak fokozódott mikor az őrmester ujabb beszédet intézett a csőkához. Madaram, ezek a zőldfülüek azt hihetnék, hogy csak bolondjában találtam ki. Áruld el azt is, hogy hová dugta el? A madár, hogy foglalkoztak vele, ugrándozott, rekedten károgott egyetkettőt — Azt mondod, a külső raktár mögé? Hogy papírba van csomagolva? Majd meglátjuk, de Jaj neked, ha nem mondasz igazat A bicska igy előkerült, következett az uj fejezet — Derék madár vagy, csókám, most azt ls áruld el, hogy kt lopta el az órát? De erre már roskadó inakkal vánszorgott ki a aorból Szpatár Petru. — Domnu őrmester, nem bánom, ha fel ts akasztatsz, bevallom, hogy nálam van az óra. Csak ez az ördöggel bélelt madár ki ne mondja a nevemet Attól kezdve nem is tünt el semmi a kaszárnyában. (A képtalány) Abban az időben, mikor Lipcsey Adám minden szombat este megérkezett a gyorsvonattal, a Borsszem Jankó képrejtvényei igen híresek voltak. Megfejtésükkel egészen komoly emberek is foglalkoztak, igy volt, teszem azt. Pesten egy egyetemi tanárokból álló asztaltársaság, amelyik ki nem adta kezéből a lapot addig, amig tul nem voltak a rébüszon. Az újság Szegedre érkezett már szombat délben s a Kassban legelébb dr. Fülöp Zsigmond kezébe került Az ő éles esze átlépett minden akadályt neki a képrejtvény nem sokáig maradt rejtély. Ámbár néha épp az volt a vicc az ilyen feladatban, hogy túlságosan egyszerű volt, mig a szörnyű nekigyürkőzés messzeálló, szinte egzotikus megoldást keresett Az egyik számban vak szerzetes volt a rébus< tárgya, se több, se kevesebb. Ott állt a kámzsái alak üres szemüreggel, — Fülöp Zsiga tudomás nya pedig csődöt mondott. Hiába forgatta, hass« talan járult az egész törzsasztal közönsége a se. gitségére, sehogy se ment Este, mikor a Kis Kassba tart Lipcsey, a szo№ bati vacsorázó társaságba, a kávéházon megy ka. resztül, ahol elfogja Fülöp, — Ádámkám, nem tudtuk megfejteni a ma| képrejtvényt Ugyan, mit jelent? — Magam se tudom, válaszolta Lipcsey, Inkább! csak arra gondolva, hogy hamarosan nem em. lékszik rá, melyik rébusz került sorra. Azzal megy mindenki a dolga után. ,, Javában pezsgett már a hangulat, Jóval tut • vacsorán, amikor. Lipcsey Ádám — akinek különösen váltott az esze, — azt kérdi az ettviW pincérföl: — Ugyan, kérem, nem láttaj hogy itt van-« még Fülöp ügyvéd ur? — Itt van a kerek asztalnál. Azzal elővesz egy névjegyet lr rá valamit — Adja át ezt nekt Két percbe se telik, feltűnik a Kis Kass ajtaiJában Fülöp, csupa méltatlankodás. — Micsoda vicc ez, Adám? Hogy Jövők fta a megtiszteltetéshez, hogy igy megsérts? Kezében a névjegy ezzel a ceruzairással: »Szem" telen fráter». Lipcsey kacagva válaszolta; — A Borsszem Jankó képrejtvényének megfejtése jutott az eszembe, mert hogy kérdezted az este. Csak nem gondolod? — Az más, mondta Fülöp, aztán mosolyogva bár, de fejcsóválások kőzött ment vissza a kávéházba. (Becsületsértés) Taschler József járásbiróhoz beállit egy magyar. Azaz dehogy állit be. Az egész ember, el« nyújtózva, kint maradt Ellenben a feje olyannak látszik, mintha az ajtó közé szorult volna. — Beljebb a testtel, atyámfia. Mi baj? — Nagy ügyem van, veszélyben a becsület Azt szeretném leginkább tudni, hogyan pöröljem, b« az égetni valóját? — Melyiket? — A Kisguczi Ferkót — Aztán mi baja vele? — Azt mondta rám, üdős emberre, hogy menyecskés vagyok, sokat forgolódok a szoknyák körül, mert hogy szörnyen szeretem a fehérnépet Taschler Jóska nyugodtan pipázik tovább, ugy böki oda a szót — Hát mán, édes tatám, amtg módunkban van, szeretjük azt mindnyájan. A magyar megtorpan. — Nonól A tekintetes btró ar ist — Debizatyaisten én magam ls. Kiragyog a magyar ábrázatja. — Akkor semmi baj, nem panaszolom be a Fer-» kőt Ha egyszer a tekintetes biró ur is ... Bob. Mogyoror«zAq legfőbb hlrncvll óráscége BRAUSWETTER JÁNOS » Óról Apponyl Albert (iskola) uccu 23. szAm.