Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-13 / 281. szám

1930 december IS. T>fLM4nYAROÏ»SZAG 9 13 Pengő havi részletre Standard \ Hálózati Philips Rádiók Kerékpárok Varrógépek Gramofonok Clehíly lészleiflzetésre lb D<éry Gépáruház. 0'Bm0,0t^«e0,i: M agyar • « 4*9 • íniafuroh |rfa : jarnó Józsel 2 — Mit értsz te ahhoz! Verekedni tudsz, inni tudsz; csiszárt szidni tudsz, de mit tudod te, hogy mi az a nóta?... A nóta él és jobban él, mint az ember... Az ember rossz, istentelen, verekedő, csapodár, de a nóta szent, mert olyankor jön elő az emberből, amikor az jő akar lenni. Itt vagyok én: hűséget szegtem, hűtlenkedtem, kötekedtem, pénzes boltokat törtem... Mondom neked, sok lenne a gyónásom, ha egyszer paphoz akarnék! — de amikor nóta kelt belőlem, tiszta voltam mindig! Olyan tiszta, mint amikor gyermekkoromban a felvégi hegyek közt csavarogtam naphosszat... Tudod-e, Gergő, tiszta voltam! — Tiszta voltam! — fejezte be a mondatot még egyszer a hadnagy, aztán nagy nekifohászkodással felcihelődött az asztal mellől és nehéz, tántorgó léptekkel kiment a teremből. A lovag hosszasan nézett utána. A szeme tiszta volt, mint a gyermeké. Megragadta az asztal mellé állított hatalmas kancsót és színültig töltötte borral a megürült kupát, mely előtte szomorkodott az asztalon. Darabig nézte a bort, mely vörös volt, mint a vér, amikor frissen fakad a kardcsapás nyomán. Utána is nyúlt, de aztán nem ivott. Papirt vett elő, s lassú, egyforma betűkkel felrótta rá: Kegyelmes Isteni Kinek kezében Életemet adtam; Viseld gondomat, Vezérld utamat Mert csak rád maradtam. Néhány fegyveres ember hangos, kongó léptekkel sietett át a termen. Kint már pirkadt, az őrség leváltására mentek. A lovag észre sem vette őket, lázasan tüzelő szemmel nézte a keze alatt szaporodó sorokat. A szája mellől lemaradt a kemény, katonás vonás, a szava pedig, mely a leirt szavakat dallal kisérte, olvan lett, mint a tiszta gyerme k gü gyögés. A pataki várban feevverre tett kézzel álltak a vitézek. A' poros országúton Tovassereg kígyózott a vár felé, hogy eleget tegyen a király parancsának: el kell venni a várat Balassa Bálinttól, aki minden jogo-k ellenére,, fegyveres! erővel foglalta el ezt sógorától. A várbeli vitézekben nem lobogott erősen a harci kedv tüze. Kis verekedésre, török elleni csatározásra készen lett volna valamennyi, de a király csapataival szembeszállni, — erre kevés kedve volt a merészebbjének is... Balassa Bálint ingerülten járkált fel s alá a várudvaron. Ezer gondolat, emlék kisértett a fejében. A feleségére gondolt, akinek kedvéért ez a várat elfoglalta s a sógorára, aki őt minden lőhető bűnökkel megvádolta a király előtt bitorlás, vérfertőzés, világi és egyházi törvények semmibevevése...« Balassa Bálint elmosolyodott: távolinak, idegennek érezte magától mindeme dolgokat. Most már csak a büszke, gazdag Losonczy Anna járt az eszében. Ez az asszony, aki végigkisérte az egész életén. Akinek a képét akkor is a szivében hordozta, amikor más asszonyokai ölelt. Ez az egyetlen asszony, aki nem hódolt meg soha Balassa Bálint szavai és csókjai előtt... * — Talán másképén is lehetett volna... Talán, ha Losonczy Anna... De most már mindegy, közelednek a király csapatai, hogy megbünetssék a lázadót... Most már mindegy... Vagy mégsem! Egy ut még van! Az ingerültség gúnyos dacba csap át s olyan lesz a hangja, mintha kacagás volna a harsány vezényszó mögött: — Hadnagy, ide hozzám! Keményvágásu vitéz áll meg előtté. S Balassa Bálint szavai már keményen döngenek, mint az ágyúgolyók: — Hozzál ide egy pápista papot! A mi papjaink kimondták: vérfertőzés a házasságom, — a pápista papok majd mást fognak mondani! Ugy hát: pápista leszek! A hadnagy még mereven áll, mint a cövek. S a szemei, mintha kérdezni akarnának, még rámerednek a parancsoló szájra. — Mit bámulsz? Megmondtam: katholikuS leszek és ezzel vége! Akkor majd megsegít a császár! Ha a csapatok a vár, alá érnek, le kell ereszteni a felvonóhidat. Ma nem verekszünk, — keresztelőt csapunk! Az én keresztelőmet! Siess hát! • A király lovasai lassú ügetésben érkeztek a várfalak alá. A főherceg, aki a csapatot vezette, csodálkozva nézett fel a falakra, melyeken semmi jel nem mutatta, hogy a bentiek harcra készülődnének. A bástyákon vigyázó őrszemek tisztelgésre emelték kopjájukat, aztán megcsörrentek a felvonóhíd láncai s a hid lassan ereszkedni kezdett a várárok fölé. A' főherceget meglepte a nem várt fogadtatás. ő csatára készült, háborúra jött és itt békésen hódoló vár fogadja... Elmosolyodott: — Ez hát az a hires Balassa Bálint, a zabolázhatatlan és fékezhetetlen főúr? A hírhedt verekedő? Hiszen ez már a fegyverek puszta látására is hódol... Magához intette a lovasok egyik hadnagyát. Néhány pillanat múlva egy kürtös vált ki a királyi seregből. Odavágtatott a várfalak alá és megfutta hangszerét Az öblös kürtszavakat megszázszorozva verték vissza a vaskos bástyafalak. Aztán egy percre csend lett, melyet az egyik tiszt érces szava tőrt meg: — Őfelsége a király parancsára! Nyissátok meg a vár kaput! Az egyik ablakból szitok felelft — Egy kékkővi és gyarmathi Balassa Bálintnak nem parancsol a német, még ha király is! A magam várában én vagyok az url Kurta parancsszavak pattogtak a félig leengedett felvonóhíd újra a magasba emelken dett s a bástyákon harcra emelt fegyverrel jelentek meg a katonák'. A főherceg csodálkozva bámult maga elé. Nem értette a dolgot, ingerülten harapdálta az ajkát s aztán felmordult: — Das verstehe ich nicht! Der verfluchte UngarI • , A' kolostor sekrestyéjében letette vállairól a mise ruhát az apátur. Két kezei még összetette egy miatyánkra, aztán a körülötte ácsorgó barátok felé fordult: — Imádkozzatok érte, a pogány ellen harcolva halt meg s Krisztus neve volt a száján, amikor meghalt... Az egyik szerzetes keresztet vetett: — Isten bocsássa meg az ő bűneit... A' barátok összesúgtak. Mindegyiknek volt itélő szava: — Sokat ivott és duhajkodott! — Verekedett és nem volt szent előtte se rokon, se barát! — A király ellen is fegyvert emelt 1 — Csalt és lopott! — A pataki várat fegyverrel vette el tulaidon sógorától! — Csapatával fosztogatta a népetl — Édesunokahugát vezette oltár elé. Vérfertőzés ! — Bűnre kivánta más feleségét... A' szép Losonczy Anna és sok más asszonv... — Hitet cserélt és hitet sértett! — Bűnös virágénekeket szerzett, melyei? egyként botránkoztatják' a jő és jámbor lelkeket ... *Az apátur szomorúan bólintott — Rossz ember volt Az Isten legyen könyörületes hozzá: halottak fölött már csak ő ítélhet Oremus... Lassú léptekkel indult meg a templomajtő felé. Mögötte kettesével, imára kulcsolt kézzel vonultak a barátok. A sekrestye üresen maradt s a nyitvafelejtett ajtón beszűrődtek az orgona komorfenséafi hangjai... (Folyt KÖv.} SserRe^síői tízzenei E. M> Verse finom érzésre vall, mégsem közölhető. A kézirat szerkesztőségünkben rendeltezésére áll. Sehol olcsóbban! RADIO és kellékek n">t'1nq választékban St hálózati és fOtő készülékek legújabb modemekben 19 fiavl részletre nálam kaphatók Szántó Sándor oépkereskedSnAI Szeged. Kiss acca 2. PHILIPS három méter mélyen leszállított árakon kapható Legszebb Sï*"®"*' wM\ mm Kelme schatz m. Fim a jancselt imm ,,;„„ ••«HaimiM cégnél »> KSIcsey u. 4. IftA^lM V ^"'écsonyt kézimunka vásár KSlcsev ucca 10. »t. alattt tVeHi* ylségemben rwgy mttiyx Tiz pengünél magasabb készpénzvásárlásnál 107<ros karácsonyi engedmény! „HezimunKatiáz" Fisc fier Izsó. karácsonyi aiándék egy valódi perzsaszőnyeg mélyen leszállított áron, óriási választékban Domán Mihály és Fia szőnyegáruházában, Kárász ucca 12. Sz. alatt. Fizetési könyitések. -m l Alapítási év 1857.