Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-21 / 263. szám

1930 november 2TT DÉLMAGYARORSZAG 3 A belügyminiszter jóváhagyta a vizmütelep elektrifikálását és elrendelte a vízmérők felszerelését (A Délmagyarország munkatársától.) rA belügyminiszter értesítette a város hatóságát, hogy azt a mult év júliusában hozott közgyűlési határozatot, amelyben a törvényhatósági bizottság elrendelte a városi vizmütelep elektrifikálását és amelyet több oldalról is megfellebbeztek, minden változtatás nélkül helybenhagtvja és engedélyt ad a vizmütelep kéményének lebontására is. A' közgyűlés, mint emlékezetes, hosszas tanácskozások után ugy határozott, hogy n vizmütelep gőzgépeit elektromos gépekkel cserélteti fel, a régi gőzgépek ugyanis annyira elhasználódtak, hogy az iparfelügyelő életveszélyeseknek minősítette azokat és csak rövid terminusokra adott engedélyt a kazánok használatára. A szakértők alapos számitások' után megállapították, hogy a város jobban jár, ha az uj gőzgépek beszerzése helyett áttér az elektromos erőre, a régi gőzgépeket pedig tartaléknak használja olyan esetekben, amikor az elektromos üzemben esetleg valami zavar áll elő. A közgyűlés határozatát többen megfellebbezték, először Balogh Lajos, majd Pick Jenő és társai A fellebbezők szerint az elektromos üzem fentarlása drágább, mint a gőzüzemé, mert a gőzüzem lényegesen gazdaságosabb, azonkívül megbízhatóbb is. A belügyminiszter ezeket a fellebbezéseket elutasította és megállapította, hogy a fellebbezők számítása nem helgfálló, az elektromos üzem fentartása még akkor is olcsóbb, ha a város 7.8 fillér egységárért kapja az áramot. Nem járul hozzá azonban a belügyminiszter ahoz, hogy a város a vizmütelep régi gőzgépeit használja fel tartalékként, ehelyett azt tanácsolja, hogy erre a célra egy megfelelő erejű Diesel-motort szereltessen fel a vizmütelepre. Külön foglalkozik a miniszter a fellebbezőknek azzal a kifogásával, amely szerint a vizmütelep fentartása azért olyan költséges, mert Szegeden igen nagyarányú vízpazarlás folyik és mert igen nagymennyiségű víz vesz el a rossz vezetékhálózaton keresztül a talajban. A' belügyminiszter megállapítja, hogy a szegedi vízfogyasztás tényleg abnormálisan nagy és nem tartja kizártnak, hogy a víz egy része tényleg a talajban vész el. Ezért utasilja a város hatóságát, hogy szükség esetén külső szakértők segítségével is alaposan i>i:sgáltassa meg az egész vízvezetéki hálózatot és sürgősen gondoskodjék a hibák kijavításáról. Végül elrendeli a miniszter a vízmérő szerkezetek felszerelését az egész városban. Mivel a hozzávetőleges számitások szerint A'örülbelül kétezer vízmérőre lenne szükség, a belügyminiszter azt a megoldást javasolja, hogy a város öt év alatt fokozatosan szereltesse fel a vízmérőket, de a vizmütelepre már most szereltesse fel a fővizmérőt, mert enélkül a vizmüvek üzemére vonatkozólag pontos számításokat nem lehet végezni. A belügyminiszter leirata csütörtökön érkezett meg Szegedre, de — mint ismeretes a város már régebben elektrifikáltatta a vizműtelepet, amely szeptember elseje óta elektromos energiával működik. A' hatóság azért nem várta be a miniszter Írásbeli döntését, mert annak idején az elektrifikálás tervezetét bemutatta a miniszternek, aki annak minden részletét jóváhagyta és kijelentette, hogy a közgyűlés határozatát jóvá fogja hagyni. Az üzemtartalékhoz szükséges Diesel-motort szintén megvette már a város és annot hn. szerelése most van folyamatban. A txesftdi zfidó hitközség tiltakozása az egyetemi zavargások és Gömbös Gyula beszéde ellen 4 képviselőtestület csütörtöki ölésén elhatározta, hogy tiltakozását beieleníi a kultuszminiszternek, akit arra kér, hogy az állam hatalmának minden eszközével vessen véget az országra káros esettlényeknek Tiltakozás minden megkülönböztetés és erőszak ellen (A Délmagyurország munkatársától.) A szegedi zsidó hitközség képviselőtestülete csütörtökön délután rendkívüli közgyűlést tartott dr. Biedl Samu elnökletével. — Az elöljáróság — mondotta megnyitó beszédében az elnök — látva az egvetemi zavargásokat, összeült és megtárgyalta a kérdést, vájjon szükség van-e arra, hogy a szegedi zsidóság egyeteme állást foglaljon az egvetemi zavargásoknál mutatkozó destruktív jelenségekkel szemben. Ugv látta, hogy ezeket a jelenségeket tovább szótlanul hagyni nem lehet. Ezek az egyetemi zavargások nem a nemzetet ért katasztrófa utáni fájdalomból táplálkoznak, tervszerű hadjárat ez a magyír zsidóság ellen, ami ellen határozottan szembeszállunk. .... Dr. Biedl Samu ezután így folytatta beszédét : — Amióta a gettó falai összeomlottak szerencsétlenebb zsidó ifjuróg nem nevelkedett. Nekünk még volt gyermekkorunk, mi láttuk az egyetemet; mint szabad ifjúság mi még gondtalanul űztük a pillangói és az iskolákban ugy éreztük magunkat, hogy egyenlőéi; vagyunk, mert az iskolákban az volt akkor a jelszó: hogy győzzön a jobb! Ma az a jelszó: győzzön a vallás! — Nyitva állott a tér mindenki előtl. lekintet nélkül arra, hogy milyen templomban imádja Istenét. Az egyetemen egyek voltunk a munkában és fiatalsásban, t'intettünk mi is. de í.soha sem tévelyedtünk odáig, soha sem sülyedtünk annyira, hogy szervezett társaságokig állva, egyes védtelen embereket ütlegeljünk. Soha nem történt meg velünk, hogy a tömegbe felszívódva, kivonjuk magunkat a felelősségrevonás alól. Ez a generáció, amely ezt teszi, ez legyen a nemzet reménye? Ez a generáció fonja a nemzet öntudatát kifelé és befelé képviselni? Kirekesztik a tanulni vágyó zsidókat az egyetemről, hát lehet ez pedagógiai elv? Bátran a művelt világ elbírálása alá bocsájtjuk e kérdést. — Ha pedig azt nézem, hogy ml a sorsa a magyar zsidóságnak, akkor megállapíthatom, hogy egy cirkusz porondjára vagyunk bezárva, amelynek minden kijárata el van reteszelve! Hát elképzelhető egy klinika, ahol egy zsidó tanár, adjunktus működik? Van-e olvan zsidó fiu, aki el tud helyezkedni az állami és városi közigazgatás bármelyik ágában? Dr. Biedl ezután a legutóbbi napok eseményeire tért ki és foglalkozott Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ismeretes kecskeméti beszédével, Dési Géza és Bethlen István tegnapi beszédével. — Sajnálattal hallom — mondotta többek között dr. Biedl —, hogy az egységes pártnak egyetlen zsidó képviselője — akit egyébkén! a párt alibizsidónak tart. azt mondja»0 nincsen kirekesztve az egységes pártból és ő nincsen ki. ekeszl ve a nemzet testéből « Közbeszólás: »Régen ki kellett volna lépnie !« — Lehet, hogy nincsen kirekesztve Dési Géza a nemzet testéből, csak éppen azt a hibát követte el, hogy a saját személyén keresztül nézte az egész magyar zsidóságot. A kérdés az, hogy a magyar zsidóságot szívesen látják-e a nemzet testében? Hiszen erről beszélt mostanában a honvédelmi miniszter, aki nem is tudja, hogy milyen súlyos dolgot mondott Kecskeméten. — Hál nem volt elég a honvédelmi miniszter urnák — mondotta ezután dr. Biedl Samu —, hogy az ország területének kétharmadrészét elvesztettük, nem volt elég, hogy annyian itt hagytak bennünket, — még mindig nem vagyunk elég kevesen? Az államférfiúi bőicseségnek a non plus ultrája az, hogy még mindig szűkíteni akarják a magyarság köreit! — Azt is mondotta a honvédelmi miniszter ur, hogy ő hallja, amint dübörög a történelem szekere. Én is hallom, de látom azt is, hogy a történelem szekere keresztül fog nyargalni a honvédelmi miniszter politikáján. Nemsokára szánalommal fognak nézni erre a középkori politikára! (Éljenzés, nagy, taps.) Ezután dr. Biedl Bethlen miniszterelnök tegnapi beszédével foslalkozott és ezeket mondta; — A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy ismerjék el a zsidók, hogy nagyszámban vettek részt a felfordulásban és most kénytelenek bűnhődni, mert magukhoz ragadták' a vezetést. De nem gondol arra a miniszterelnök ur, hogv 'a magvar társadalom felett mondott Ítéletet? Ez azt jelentené, hogy a magvar társadalom nem tudott úrrá lenni a maroknyi zsidóság felett. Büntető hadjáratot nem lehet vezetni egy széles népréteg ellen. A képviselőtestület beszéde végeztével sokáig tapsolta az elnököt, aki ezután a következő határozati favaslatol terjesztette elő: >Szemtantii voltunk a közelmúlt napokban 3 szegedi Ferenc József Tudományegyetemen lefolyt diákzavargásoknak. Szemtanúi voltunk, amint keresztény magyar diákok csapatokba verődve ütötték verték a kezük ügyébe került egy-egy zsidó vallású magyar kartársukat. Szemtanúi voltunk, miként 'eremtettrk az egyetem autonómiájának örve alatt zavargó ifjak oly területenkivül álló szigetet, ahol a büntetőtörvénykönyv hatálya megszűnik. ahol büntetlenül lehet a zsidók sérelmére bűncselekményeket elkövetni. Szemtanúi voltunk a tekintély övezett f,idós és az egyetem hatalmi eszközeivel rendelkező Rector Magnificus küzködésének, pki az egyetem külső rendjét, ugyahogy csak a fegyelmi hatalma alatt álló diákokkal folytatott tárgyalások és közös hirlapi nyilatkozatok utján volt képes megteremteni. Szemtanúi voltunk, miként vált lehetetlenné az egyetem vezetőinek minden jóakarata dacára, a felekezetünkhöz tartozó hallgatóknak az egyetemi előadások látogatása Szemtanúi voltunk végül annak, hogv botrányok rendezésére a tanulóifjúság egyrésze — a tekintély elvének nagyobb dicsőségére — akkor látta az idői elérkezettnek, amikor a nagyméltóságú m kir vallás, és közoktatásügyi miniszter ur, minden magyar egyetem legfőbb hatósága, városunk falai között időzött. Mindezek láttára, mint felekezetünk legfőbb helyi szerve mely egyszersmind az egyetemes magyar zsidóság törvényes szervezetének egyik tagja, nem habozunk kijelenteni hogy a zsidó vallású egyetemi haUaatóknak hún\dmazásúl. tanulási szabad-