Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-20 / 262. szám

6ZEGED. SzerHesztö96g: Somogyi ucca 12. L cm. Telefon: 13-33.Kladóhlvoto 1, kdlOldnkOnyvVAr és leqylrodn : Arad! ucca 8. Teleion: 30ft. * Nyomda: LBw Llpól ucca 19. Telefon : ÍO—34. Thvíroil es levélcím: Délmagyarország Szeged. Csütörtök, 1930 november 20 Ara 16 fillér 61 VI. évfolyam, ^SÖT szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben J-IO vidéken és Budapesten 3-ÖO, uuildldon 6-40 pengő. — Egyes székm Ara hólköz. nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 llll. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hélfrt uivételével naponta reggel Mi lesz az inségmunkával í A polgármester sürgönyzött, levelezett, felírt s amikor minden hiábavalónak bizonyult, a polgármester felutazott, informált, sürgetett, előterjesztést tett, közbenjárót kért fel, végül mégis pénz nélkül jött haza. Mi lesz az inségmunkával? Augusztus vége felé, talán a szeptember elsejére megrendezett tüntetés hatásosabb ellensúlyozására a kormány tagadhatatlanul komoly arányú közmunkálatokat készített elő. Ettől a téltől felelős és felelőtlen egyaránt félt. Mint sötét fenyegetés riasztó kérdése meredt mindenkire a nagy probléma: mi lesz ezen a télen a fázó és éhező tömegekkel, ügy látszott a társadalom lelkiismerete megmozdult. Egymást követték az áldozatkészség megnyilatkozásai s azok a tervek és gondolatok, melyek segítséget Ígértek az Ínségeseknek s a társadalom nyugalmának. De jött a kormány Ígérete s ami ígéretnél több volt, a minisztertanács határozata s azoknak adott igazat ez a határozat, akik azt hirdették, hogv az Ínségesekről való gondoskodás nem társadalmi, hanem állami feladat s a társadalmi jótékonyság már csak azért sem vállalhatja magára ezt az államhatalmi tevékenységet, mert nincsenek eszközei, nincs felkészültsége annak megoldására. A kormány ötszázezer pengőt adott a városnak a külterületi uccák és terek feltöltésére, s kétszázezer pengőt a Fehértónak halastóvá való átalakításához, illetőleg — »s ez itt a bökkenő« — adni éppen nem adott, de megszavazott, kiutalt, folyósított, szóval mindent megtett annak érdekében, hogy a város ezt a pénzt meg is kapja, éppen csak nem küldte el. S ebből a mulasztásból, attól kell tartani, rettenetes terhei lehetnek még a városnak. Pedig mi, Isten látja leikünket, gyönyörűen felkészültünk ennek a hétszázezer pengőnek elköltésére. Már külvárosi bizottsági tagokból teljhatalmú bizottságot is akartunk alakítani, elkezdtük a szegénykataszter összeállítását, kijelöltük a f eltöltendő uccákat, kicsit talán az érdekelt városatyák testsúlyának sorrendjében, olyan szivbemarkolóan elvitázgattunk azon, hogy a Mars-teret kell-e előbb feltölteni, vagy a kis Buvártavat, esetleg egyszerre mind a kettőt, kiírtuk, sőt megtartottuk a versenytárgyalást a görpálya hullámvasutjára, kirajzoltuk a városfejlesztési terveket, a külvárosrészek rendezését, szinte már a szánkban omlott szét a fehértói halból főzött paprikás, éppen csak hogy nem tudunk még egyetlen darab kenyeret adni az éhezőknek s egyetlen órára munkát adni a tizgyerekes munkanélküli családfőnek. Rettenetes tragédiák szele csap ki ebből a valóra válni nem akaró kormányigéretből. Ha a várost magára hagyták volna, a társadalom megszervezésével s a törvényhatóság áldozatkészségével tudott volna komoly munkát végezni a munkanélküliség legyőzésében s az inség enyhítésében. A kormány ígérete azonban felmentette a városi attól a feladattól, hogy az inségmunka számára pénzügyi fedezetet teremtsen, mert a kormány által megszavazott hétszázezer pengő azzal a kétszázezer pengővel, ami a költségvetésben az inségmunka számára felvett négyszázezer pengőből megmaradt, olyan arányú munka végzését tette volna lehetővé, amit fokozni már alig lehetett, de alig kellett volna, mert ugy a népjóléti, mint a társadalombiztonsági s a — rendészeti igényeket az ilyen arányú munka végeztetése kielégítette volna. De itt a tél, ma már havazott, november vége van, — ha most nem, hát az Isten szerelmére, mikor foqják elkezdeni az inség munkákat? Amikor beállt a fagy, még a kubikosmunkák végzése is lehetetlen, mert a fagyott földet felásni nem lehet. Ma már minden elvesztett nap egvegy fokkal sülveszti az elkeseredés és kétségbeesés pokla felé a nyomorgók ezreit. Az ötszázezer pengőből ötvenezer pengőnek sürgős kiutalását kérte a polgármester és pénz helyett megint ígéretet kapott. Meddig halaszthatják még az inségmunká- ! latok elkezdését? Nyakunkon az éhség, 1 nyakunkon az Tsten hidege, a munkanélküliség soha el .sem képzelt arányokat ölt, a nyomor nem egyenkint, de századonkint sorakoztatja rongyos zászlaja alá az éhség újoncait, — ki meri vállalni a felelősséget nemcsak azért, mert a kormány megszavazott segítsége késik, hanem azért, hogy a város társadalmát s a város törvényhatóságát a kormány megszavazott segítsége felmentette a munkavégzés s az áldozathozatal kötelességei alól. Itt az első hó, de mikor lesz itt a hó elseje? — kérdi a boldog tisztviselő is. De mit mondjon a munkanélküli, látván az első hót s dideregve, üres gyomorral s ekéről, kalapácsról, kapáról lehervadt kezekkel lézengve munka és remény nélkül. Ezzel akarják a kormánypolitikát népszerűsíteni? Ezzel kés7Ítik el az atmoszférát az uj választások előtt? S a megszavazott, de meg nem adott százezrek papirbakancsaival és fürészpor muníciójával védekezünk a nyomor és fagy rettenetes ellenségével szemben? Sándor Pálv Dési Géza és Bethlen Gömbös beszédéről »Gömbös kijelentése alkalmas a felekezeti béke megzavarására«, mondta Sándor Pál Bethlen védelmezte Gömböst, de kijelentene, hogy beszédét safnálfa Sándor Pál: »A miniszterelnök elítéli miniszterének kiszólását, de azért öl keblére öleli« Budapest, november 19. A képviselőház mai ülésén Dési Géza napirend előtti felszólalásában szóvá tette Gömbös Gyula Kecskeméten elmondott ismeretes beszédét. Hangoztatta, hogy a trianoni határok között megmaradt magyar tábort nem szabad különféle címeken egymástól elszakítani. A honvédelmi miniszter Kecskeméten elmondott beszéde lelkes ós hazafias beszéd volt. Némelyek azonban a beszédnek egyes kitételeit félreértették, mások tévesen magyarázták, — mondotta az egységespárti Dési. Különösen ez a mondat adott magyarázatra okot: »Végre engedjék meg nekem azt. hogy mi magyarok legalább egy intézménybe teljesen magyarok maradjunk.« ő a hite miatt soha sem érezte magát kitagadottnak a magyar nemzetből. Azt a türelmetlenséget, amely a háború utáni években a zsidósággal szemben fellépett, idegen jelenségnek tartotta, mert tudKa, hogy a nemzet mindenkinek egyenlő igazsággal mérte a jogokat. A kecskeméti beszéd a határokon túlra (g elhallatszott és azt a tévedést keltheti, mintha itt különbséget tennének az Állampolgárok között és mintha nálunk lehetnének olyan Intézmények, amelyekben, amikor a magyarság Jellegét és Jellemét akarják kidomboritani, megkülönböztetéseket teszünk Csonkamagyarország fial között. Meg van győződve arról, hogy ez a magyarázat téves és helytelen, de a közérdek megkívánja, hogy a legilletékesebb helyről adjanak helyes értelmezést és magyarázatot. A vitézi széket helyes, okos, bölcs és hazafias intézménynek tartja, a zsidóságnak azonban bizonyos Jogos óhajai vannak a vitézi székkel szemben. A kecskeméti beszéddel kapcsolatban felveti a kérdést: Vájjon kizárólag a vitézi székben a nemzet lelke és öncélúsága nyilatkozik-e meg? Szomorú lenne, ha így lenne. A kecskeméti beszédből téves magyarázatok keletkezhetnek ellenségeinknél, akik azt a felfogást terjeszthetik, hogy az idézett mondat kitételei nemcsak énre az taté*, ményre, hanem egyéb intézményekre Is vonatkoznak, azaz, hogy egyéb Intézményeinket is nem a nemzeti egység szellemében tartjuk fenn. Ezután áttértek a napirend tárgyalására. A vadvizek lecsapolásának állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták először le, majd áttértek j az interpellációkra. Györk» Imre azt kérte az igazságügyminísztertől, hogy emelje fel a munkásbiztositó felsőbíróság birói létszámát. Az igazságügyminiszter kijelentette, hogy a felsőbirósági létszámot amennyire lehetett, már szaporították. Kabók Lajos kifogásolta, hogy a vidéki hatóságok a szocialista pártszervezetek megalakulásával és azok működésével szemben nem járnak el megfelelően. Scitovszky belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy az egész országra érvényes általános rendelkezést adott ki. Ennek a rendeletnek teljes mértékben érvényt szereznek a hatóságok, ha egykét kivételes eset előfordul, amikor például egyes csendőrőrsök magatartását kritika tárgyává teszik, akkor gondoskodik arról, hogy a hatóságok a rendeletek szellemének megfelelően járjanak el. Ezután Sándor Pál interpellációlát olvasták fel, amelyben Gömbös Gyula kijelenté- ' séért elégtételt kéri a miniszterelnöktől. A miniszter kijelentése — mondja Sándor Pál — alkalmas a felekezeti béke megzavarására és mélyen sértő a magyar zsidóságra. Sándor Pál ezután azzal kezdte interpellációjának indokolását, hogy csalódni fognak azok. akik szenzációt várnak. A zsidóság egyetemes érdekeiről van szó. A magyar zsidóság soha agresszív hangot nem használt és az utolsó 10 év mellőzése ellenére is mindig laazafi volt. Gömbös Gyula Kecskeméten idegen elemnek nevezte a zsidóságot,