Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-01 / 220. szám

ÍO DÊLMAGYARORSZAG 1930 október 1. KORDA-RUHA Legfőbb Legtartósabb Legjutányosabb KÉSZEN ÉS MÉRET UTAN FÖLDES IZSÓNÁL KARASZ UCCA AZ-ITAIIA- iszMSAüifl IILIA IRTA: UMBERTO NOBILB 68 »Both parthies will die.«*) Nagyon csodálkoztam, mikor másnap reggel azzal jönnek hozzám, hogy most már tényleg nem lehet tovább halogatni, hogy Mariano, Zappi és Malmgren elinduljon. Annál is inkább meglepett ez az előterjesztés, mivel az előző napi tanácskozásunk alkalmával elveiettük a gyalogút eszméjét, minthogy volt élelmiszerünk. Most azonban, hogy volt élelmünk, ee az érv ingatag volt és Zappi sietségét nagyon különösnek találtam. No de megvolt a magyarázata. Még jobban délkelet felé sodródtunk. Utolsó napméréseink óta tényleges helyzetünket 80» 36' sz. és 27° 23' h.-ban állapítottuk meg. Ezt a pontot berajzoltam a térképbe. Az eredmény azt mutatta, hogy előző napi helyzetünkhöz mérten mintegy 5 mérföldnyivel sodródtunk délkeleti irányban és még jobban közeledtünk a Foyn-szígethez. Tényleg, e reggel egészen a közelben tünt fel nekünk a sziget. Térkép szerint számítva mintegy 7 mérföldnyi távobág lehetett közöttünk. Amint Zappíval beszélgetek, feltűnt nekem, milyen ideges. Mint a többiek, ő is aggodalmaskodott amiatt, hogy jégtáblánk folytonosan tovasodródik. Meggyőződése volt, hdgy hiu az a reményem, hogy előbb-utóbb felelnek majd rádiónk hivójeloire. Három napja kínozta már az a gondolat, hogy menekülésünk egyetlen módja, ha ők elindulnak. Ez a gondolat úrrá lett rajta. Sem ar hogy figyelmeztettem öt a köteles engedelmességre, sem Cecioni tiltakozása, sem Behounek magatartása, nem hatottak rá többé. Ugy látta, hogy folyton csak a drága időt vesztegetjük. Beláttam, hogy sehogy sem lehet őt többé eszméjétől eltéríteni. Ő most már indulni akart és csodálkozott az én aggodalmaimon. Megmagyarázta, hogy semmi sem tudja már viszszatartani attól, hogy keresztülvigye azt, amit elhatározott és helyesnek ismert meg. Megtagadott minden, feljebbvalójának járó engedelmességet. A legnagyobb mértékben ingerelte az, hogy eltolódik az indulás időpontja, amelyet ő és társai már titokban megállapítottak, mivel mi nem akarunk beleegyezni az 5 gyaloguljukba. Hogy az élelmet illető érvek elestek', mindjárt volt másik a kezében. Szükséges volna szerinte, hogy amilyen gyorsan csak lehet, érjük el az Eszaki-fokot, mert különben félő, hogy megérkeznek oda azok az emberek, akikét a mi felkutatásunkra küldtek ki oda s ha nem találnak oft senkit sem, minden további nélkül visszafordulnak. Aggodalma — természetesen — gyermekes volt. Megjegyeztem, hogy el sem tudják érni az Északi-fokot, ha nem készítenek. először útközben egy élelmiszerdepót. hogy azt maguk mögött hagyják hátra. Zappi eltávozott, majd bejött Mariano és ő is ragaszkodott az induláshoz. Mikor már Cecioni mégegyszer elmondott minden lehetőt, ismét kérte, hogy mondjon le arról, hogy elszakadjunk egymástól. »Sokkal jobb volna, ha együtt tennénk meg ezt az utat.« Cecioniuak ez a gondolata abszurdum volt és Mariano nem is törődött vele, hanem folytatta: »Az elmúlt éjjel kipróbáltuk a szánokat, amikor a medvét 50 kilós darabokban az elejtés helyszínéről a sátorba hoztuk. Ez •) »Mindkét csoport el fos veszni.« csak 40 méter volt és több, mint egy óránkba került!« Mariano és Zappi meggyőződésével szemben, akik még gyalogutukban látták megmenekülésünket, be kellett látnom, hogy nincs jogom tervük kivitelében továbbra is megakadályozzam őket. Beleegyezésemet adtam tehát és szóltam Zappinak, készítsen mindent elő. Mindamellett szükségesnek tartottam, hogy a másik kettő közül egyik velünk maradjon. Másrészt Trojani és Biagi különösen ahhoz ragaszkodtak, hogy Malmgren velünk maradjon, minthogy az ő tanácsai nagy értéket képviseltek a mi szemünkben, mivel egyedül ő ismerte közülünk igazán a sarki életet. Ezt különben már az elmúlt éj eseményei is igazolták. Evégből magamhoz kérettem Malmgrent, hogy megbeszéljem vele "csüggedő társaim óhajtását s kifejtsem előtte álláspontunkat arra vonatkozólag, hogy vagy ő. vagy Mariano maradjanak velünk. Malmgren igv válaszolt: »Szükségesnek tartom, hogy az eltávozó csoportnak olyan vezetője legyen, aki ismeri az állójeget. Az állójégen igen nehéz a gyaloglás és igen sok veszéllyel járó vállalkozás az. Szükségük van valakire, aki kiismeri itt magát.« Majd — ugy látszott — pár pillanatig latolgatott valamit. »Nos jó, — folytatta — én ugy fogok tenni, ahogy ön óhajtja. Itt maradok, vagy megyek a többiekkel, egészen ahogy ön akarja.« Erre a válaszra megkérdeztem, nem állott-e el már azért is az úttól, mivel törött karja állapota nem engedi azt. De ő igy felelt: »A karom javult azóta. Csak erős zúzód ásom volt és nem törésem, amint azt kezdetben hittem. Természetesen nem tudok majd olyan nehéz terhet cipelni vállamon, mint a többiek, de 15—20 kilót bizonyára minden nehézség nélkül elviszek még.« Malmgrennek ez a válasza megmutatta, hogy. nem akar tágítani a gyaloglástól. Előkészült hát ő is, hogy elmenjen Zappival együtt. Később még sokáig beszélgettem Marianovai, hogy maradásra bírjam. • * « Eközben e reggelen étkezésünkben fontos ujitás következett be: medveleves volt. Malmgren felügyelt az elkészítésénél. Várakozásunkban mindnyájan csalódtunk egy kissé. A levesben a hus daraszerüvé főtt szét, úgyhogy alig különbözött a pemmikánlevestöl. Mindegyikünk megitta a maga részét, aggódón ügyelve arra, hogy egv_ csepp se vesszék kárba. A levesben sokatigérően úszkált egy-egy kis félig nyers húsdarab, de fogaink nem bírtak velük megbirkózni. Bajtársaink, akik az útra készülődtek", nem nagyon épültek medvekonyhánk . tökéletlenségén, de mi azzal vigasztaltuk magunkat, hogy majd ügyes szakácsunknak sikerül pompás husievest készitenie belőle. E naptól, május 30-ától kezdve, étrendünk: sorozatosan csupán medvehusból állott Ekkortól számítva, három álló hétig, nem ettünk mást. Ahogy megittuk a levest és megettük a hust, Mariano felkelt, hogy kimenjen. »Egyedül szeretnék beszélni önnek, szóltam hozzá. Nem is felelt. E perctől kezdve kerülte, hogy visszatérjen a sátorba, de egyszer csak hallom, hogy Zappival beszélgetnek- »Nekünk kettőnknek együtt kell tartanunk, mert megbízunk egymásban.« Szemmelláthatólag nekem szánta ezt a választ Malmgren már rég' megmondta neki ugyanis, hogy a mi kívánságunk az, hogy vagy ő, vagy Mariano maradjon velünk" vissza, Mariano igy utasította vissza kérésünket. Megértettem. Hiába itt már minden kísérlet, hogy lebeszéljük őket erről a gondolatról, amely már néhány napja megérlelődött Marianoban és Zappiban. Együtt akartak indulni Minden beszéd hasztalan itt már, hogy, egyiket vagy másikat visszatartsuk. Elhatároztam, hogy nem állok többé utjukba, . (Folyt köv.) Csődvéteiből ¡Kfttt női szőrmés télikabát csoda olcsó áron. »r Az olcsó (Ipairusltás még mindig tart. TM 35, 36 és 40-es női, 37, 38, 30 és 40-es Hu, 44 és 45-ös férficipők. ^ Kérjük (.«UX ¿. IIÁhIj ammi Széchenyi tér 9, olcsó éráinkról meggyőződni! UdDQ C9 W ölTSC^Í 51 jfl ("Korzó Mozi híz.) 105 Színházjegyek a Délmagyarorsiág lagyirodájáhan. Jegyárusítás d. e. 8—12-ig, d. u. 3-7-ig. Vigyázat! №ss-rádiókat. Megérkeztek a CSEPEL és R. G. varrógépek. Kerékpárok rendkívül olcsó áron kaghalók. Amerikai Írógépek nagy választékban. Áruimat 6—12—18 havi részletre beszerezheti. Nagy javítóműhely. « Díjtalan bemutatás. Kelemen Márton Kelemen u. 11. mellett.) Telefon: 13-22. Üzlet áthelyezés, fpcfíkáril ÉÍ7^tpmpl Tisztelettel értesítem i.t. vevőimet és a n.é. közönséget, hogy •«'»Jlvlllila U SS &. h Ö 8 V III V I a Városi Adóhivatal épületéből, szembe, Tábor ucca 7. szíVm alá (Mérey vi. sarok.) Továbbra is szíves pártfogást kéT PÉkÉSW IStTOf* fGítéklieF©$k©dŐ