Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-28 / 243. szám

1930 október 28. DÉL.MAííYARORSZÁÖ 9 Ingyenes lyimszöianfolyam régi és uf varrógépvevőinknek. 351 HA-., rí An«3 rilhó? Csepel varrógépek 12 Pengős havi részletre uerJ yeparundZ. MIMIN MMMA ÚTJA IRTA: UMBERTO NOBILE 90 Társaim, mikor felbontották fcr egyik csomagot, rendkívül megörültek a jő, erős bőrcipőknek. Szegények már annyira voltak, hogy majdnem harisnyájuk sem volt, siettek hát felhúzni az uj harisnyát és cipőt, amelyek szemmelláthatólag az égből estek számukra. Láttam, hogy sugárzott az öröm szemükből. Végre visszanyerték igy mozgási szabadságukat is: Szabadon mozoghattak a jégen anélkül, hogy lábuk nedves lett volna. Végső esetben most már fel is kerekedhettek volna, hogy a szárazföld felé gyalogoljanak A sok boldog közül csak ViglierI volt szomorú: nem sikerült olyan nagy cipőt találnunk, amely illett volna lábára. Részemről nagyot csalódtam, mikor az őszszegyüjtött élelmiszereket láttam. Semmi olyan tápanyag nem akadt, amit kértem, hanem csak könnyű, izlctcs dolgok: narancs, citrom, egy kis edényben gyümölcsíz, egy kis csomag kakaó, 2—2 kg piskóta, kb. 30 drb friss tojás, ezeknek is legtöbbje összetört a leesés következtében és végül mintegy 50 drb banán! Természetesen mindnyájan örültünk ezeknek a nyalánkságoknak is, mivel végeredményben azért küldték azokat, hogy változtatni tudjunk általuk ebédeink egyhangúságán. Mindamellett nagyon sajnáltam, hogy ezek helyett nem pemmikánnal és csokoládéval emlékeztek meg rólunk. Kiszámítottuk, hogy a küldött élelmiszerek sokkal kevesebb tápértéket képviseltek, mint kb. 10 kg pemmikán, bár lóval súlyosabbak voltak Még ugyanazon estén, tehát junius 20-án a iövetkező rádiógrammot fogalmaztam a »Cittá ii Milano« számára: »Ma a 250. fok irányában látjuk a Fovnszigetet.« »Hála nektek azért a nagy őrömért, amelyet ma reggel szereztetek nekünk, amikor Hazánk színeit hozzánk küldtétek.« »Szükséges, hogy holnap ujabb akkumulátorokat küldjetek, de ezeket csomagoljátok be jobban, mert a maiak mind összetörtek, mire megkaptuk őket.« >Azután még más csónakokat is kellene küldenetek, vagy gumiuszókat, bármilyen alakúak lehetnek, épugy pemmikánt, szőlőt, egy Primus-főzőt, fűtőanyagot, gyógyszert és egy pár hatalmas cipőt Viglierinek, cigarettát, csokoládét, hószemüveget, zsebkendőt, két puskára való farészeket küldjetek. Ez utóbbiak szintén összetörtek, mikor lecsapódtak.« »Helyzetünk ilyen módon lényegesen megjavult.« »Sajnos, meg kellett állapitanom, hogy itt az utóbbi napokban észlelt hőmérsékletemelkedés következtében a jégtömeg mindinkább olvadni kezd. Félek, ha igy tart tovább az idő, ez az állapot megakadályozhatja a szánok tovajutását, igy azok nem érhetnek el kellő időben bennünket, ha nincsenek sem minden szükségessel kellően felszerelve, sem kitűnő vezetőik nincsenek. Azt gondolom, hogy ez alkalommal összeköttetésbe léphetnénk Amunclsennel, aki a legkiválóbb szakértő azok között, akik veletek együtt fáradoznak. Részemről azt a nézetet vallom, hogy a szánexpediciókon kivül meg kell fontolnotok azt a lehetőséget is, ha légi uton szállítanátok el minket sorjában, de csak addig, mig melegebb nem lesz s be nem áll a ködös időszak, vagy, mig az áramlat nem sodor tulmesszire bennünket állomáshelyetektől, illetve a szárazföldi öl. Maddalena egy szántalpas repülőgépiül leszállhatna hozzánk.« »Tanácsolom, hogy Sora kis csapatát kísértessétek repülőkkel, hogy segíthessenek nekik a tovajutásban, ha esetleg az állójégen széles rianások tartanák fel őket utjukban.« »Használjátok ki a szép időt, szintúgy a mi majdnem állandósult helyzetünket. Vagy, küldjetek további készleteket is számunkra, vagy kíséreljétek meg elszállításunkat légi uton. Tegyetek meg mindent, egy időben, minden rendelkezésre álló eszközzel. Értesítsétek Riiser Larsent, hogy ma reggel láttuk, amint elrepült a partok felett.« »Ma este 20 óra 15 perckor a 230» irányában, a sziget felé, három repülőgépet láttunk. Néhány kilométernyire megközelítettek bennünket, néhány spirálist irtak le felettünk, azután visszarepültek.« »Adjatok hirt MarianoróF.« »Amint megkaptuk az akkumulátorokat, határozott tanácsokat adunk, hogy kell a léghajót keresni.« »Gondoljatok ma reggel szerzett tapasztalatotokra: milyen nehéz megtalálni bennünket, még ha ismeritek is pontos koordinátáinkat. Hát ha még helyzetünket sem ismeritek pontosan, akkor legalább négy repülővel kellene kerestetnetek bennünket.« • • • Ez a rádiőgramm is bizonyítja, hogy állandóan a mentés problémája foglalkoztatott. Sokkal fontosabb probléma, mint bármi más, és mégis, én legalább is ugy láttam, hogy a »Cittá di Milano« emberei nem feküdtek eléggé bele a dologba. Láttam ezt már az eddigi hibákból is, amelyeken azonban nem is csodálkoztam egyébként, mert elemi ismereteik is hiányoztak ahhoz, hogy elképzelhessék, mi is a helyzet, hogy aszerint cselekedjenek. De most, hogy annyi mentőexpedició és oly sok eszköz állott rendelkezésre, bosszankodtam azon, hogy nem mozognak elég szapo rán és nem csinálnak semmit sem gyors készI

séggel. Szinte magamon kivül voltam, mikoi nem tehettem mást, minthogy rádióteleráfiaj uton tanácsokat osztogassak. Tele voltam cse vWMK «HSV, l^ereskedöipályánk UO, f cégünk fennállásának 23n/< éi/Fordulói a alkalmából. &EGEDEN EDDtü NEM ISMERT CLCSÓÁRAK! Figyelje áras hirdetésünket! SzécbenuiNézze meg kirakatainkat!