Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-19 / 236. szám

2 Szét Gyula ezután azt fejtegeti, hogy a há­ború után a háztulajdonosok csak néhány szá­zalékát kapták meg a békebeli lakbérértéknek. — De a vagyonuk megmaradt, egyedül az 6 vagyonuk maradt meg csorbítatlanul, — kiál­tozzák szenvedélyesen Széli Gyula felé, aki végül az indítvány elfogadását kéri. Láfer Dezső szólalt fel ezután. A vitát eldöntötte, amikor a város legnagyobb háztulajdonosa, Wagner Ferenc (éljenzés) állástfoglalt a felszabadítás ellen. Csodálkozik azon, hogy a kisgyűlés és a város hatósága nem a kisexisztenciák ér­dekeit védte. Most, hogy ezt az indítványt be­nyújtották, utánanézett és megállapítottá, hogy a lakás felszabadítás egyik párt programjában sem szerepelt. Ahol felszabadították a laká­sokat, ott a lakbér könyörtelenül felszökött. Dr. Meskó Zoltán volt a következő felszólaló. A kötöttséget örök­ké fentartani nem lehet. A kisgyűlés javas­latát teljes egészében nem fogadja el. Az egy-, két- és a háromszobás lakások kötöttségét fentartaná, négy- és ölszobás lakásokat egy év múlva, a halszobásokat azonnal felszabadítaná. Dr. TonellI Sándor megállapítja, hogy a lakások felszabadítása nem közérdek, hanem egyetlen csoport ér­deke. A kérdést ugy állították be, hogy az ipar szempontjából fontos. Ez nem áll, mert a munkaalkalmat nem a felszabadítás hozza meg, hanem a kedvezőbb gazdasági helyzet. A kapitalista világszemlélet alapján óvást emel Széli Gyula beállítása ellen, hogy itt a magán­tulajdon szentségéről van szó. A közérdek fon­tosabb a magántulajdon szentségénél is. Dr. Szarnék Sára megállapítja, hogy a kisgyülési javaslat pro­vokáció a nyomorgó tömegekkel szemben. In­dítványozza, hogy a város állítson össze szo­ciális statisztikát. A tanitók írják össze azo­kat a gyerekeket, akiknek külön gyermekszo­bájuk van, akiknek külön ágyuk van, de azo­kat is, akik többedmagukkal alszanak egy ágyban, vagy akik nem is ágyban alszanak. A bűn, az erkölcstelenség az ilyen nyomor­tanyákról kerül ki. Kéri a közgyűlést, hogy vesse el az antiszociális és időszerűtlen indít­ványt. (Helyeslés.) Dr. Singer István megállapítja, hogy Szegeden azért van helye Páter Bernát, meg a cenzorok Irta: Móra Ferenc. A magyar piaristáknak a tízennyolcadik század második fele volt a heroikus korszaka. A lelke­veszett, fajafeledett országban csak az ő iskoláik­ban lobogtak a nemzeti eszme és az egyetemes haladás őrtüzei. Nem csináltak mást, csak tu­dományt és irodalmat, mégis ők mentették meg, amit a karok és rendek eldiétáztak. Csöndes, jám­bor emberek voltak, kapcsos könyvek fölé hajló együgyű lelkek, betümagok álmatag vetői, — a hatalom kezelői mégis ugy féllek tőlük, mint a tűztől. De ők nem féltek senkitől. Könnyű annak nem félni, akinek nincs egyebe egy szál reveren­rlánál és a rendje szent törvényeihez való ragasz­kodásnál. Pedik morlifikálták őket minden módon. A ta­nítási metódusukat gáncsolták, az iskoláik épí­tését megnehezítették, a szónoklataikat ellenőriz­tették s áz írásaikra rászabadították a Ferenc császár érdemes cenzorait, azok pedig értettek a mesterségüket. Bizonyság rá a Benyák Bernát esete. Benyák Bernát e kor legnagyobb piaristái kö­zé tartozott. Jó darabig Szegeden tanárkodott, de itt még aludt benne az erő. mint kerette'etlen ru­binban a fény. A pesti kegyes oskolában Arany kezeibe került. A tudománypatakok, amelyek a szegedi társház könyves pulpitusairól szivárog­tak a lelkébe, ott buggyantak Dunává. Csodá­latos nagy elme volt, irt világtörténelmet, gram­matikát, közgazdaságtant, pedagógiát, latin ódá­kat, magyar énekeket, fizikát és zenetörténetet. (Nem maga volt akkor a piaristák közt ilyen sok lapura köszörült zseni. Katona Dienes is a káprázatos polihisztorok közé tartozott, aki maga készítette sirföliratában ezt mondja: DFLMAGYARORSZAG a lakások felszabadításának, mert ezerszámra épültek az uj lakások. (Zaj, ellentmondások.) Olefnyik József szólalt fel ezután. Legjobb lenne Singer dok­tor felszólalása után sirvafakadni a szegény háztulajdonosok sanyarú helyzete fölött. (De­rültség.) — Szobrot a névtelen háziúrnak! — kiáltja közbe Pásztor. Olejnyik ezután kifejti, hogy a lakásfelsza­baditás nem indítaná meg a tatarozási munká­latokat. Szeretné, ha Petrik Antal, aki a vá­lasztások idején minden jót igért a külvárosi kisexisztenciáknnk. most nvilatkozna állás­pontjáról. Gombos István szintén Wagner indítványá­hoz csatlakozik Több szónok ezután nem je­lentkezett, a polgármester bezárta a vitát. Dr. Meskó Zoltán zárszó jogán kérte indít­ványa elfogadását. Harminc bizottsági tag aláírásával névszerinti szavazást kértek, amit a polgármester el is rendelt. A névsort Pávó Ferenc tb. tanácsnok ol­vasta fel. Felháborodás viharzott végig a pad­sorokon, amikor Petrik Antal, a külvárosi kis­exisztenciák állítólagos képviselője megsza­vazta a kisgyűlés javaslatát. „Nem"~el szavaztak a háziurak indítványa ellen: Back Bernát. Bagáry László, dr. Biedl Samu dr. Bodnár Géza, Bokor Adolf, dr. Dettre János, Domán Mátyás, di\ Eisner Manó, dr. Erdélyi Jenő, dr. Fajka Lajos, Gál Miksa, Gombos István, Grosz Marcel, Horváth József, Iritz Béla, dr. Kelemen László, Iveller Mihály, Kertész Jó­zsef, Kis Géza, Lájer Dezső, Nyárv György, Olejnyik József, Ottovay Károly, Pásztor Jó­zsef, dr. Szarnék Sára, dr. Tonelli Sándor, dr. Tóth Imre, dr. Török Béla, dr. Ujj Jó­zsef, Varga Mihály, Wimmer Fülöp, Zarnó­czay Béla, dr. Csonka Miklós, Scultéty Sándor. „lqen"-nel szavaztak: Ábrahám Imre, Balogh Péter, Barta Mihály, vitéz Csányi János, Csűrik János, Danner János, Deák János, Dobóczky Szilveszter, Do­ránszky Károly, Erdélyi András, Farka Já­nos, Fenyő Hugó, Forgács István, Ulmann András, Kispéter Lőrinc, Korom Mihály, Kó­szó József, Löffler György, Masa Miklós, dr. Máriaföldy Márton, dr. Meskó Zoltán, Nagy Dercsika szült engem, Pozsony, Szeged és Tata képzelt, Pest iparom dijját juttatta babérkoszorúval, Hőseit énekelém kettősen erős magyaroknak, Bölcsességet, erényt, tudományt irtam, tanogattam. A filozófia tanára volt, az analízis zátonyos ten­gerén hajókázott és közben kertészkedett is, de még hogy! Győrffy professzor ur igen tisztelt ba­rátomnak, meg a többi szegedi botanikusnak fi­gyelmébe ajánlom ezt az elveszett nevű elődjü­ket. A kávéfát, a batátát, a cukornádat akarta meghonosítani Magyarországon. Böszkén meg vagy nyolcszáz indigó-bokrot ültetelt — már, gondo­lom, csak olyan magyar indigót, alighanem az I s a t i s-t, érdemes lenne utánajárni, a szegedi piaristák levelesházában bizonyosan maradt en­nek nyoma. Én csak annyit tudok, hogy a kí­sérletek beváltak s Dienes atya a tengelici pusz­tán be is rendezte az indigógyárat. Persze ha­marosan felvette a néhai nevet, mert a kilátásba helyezett államsegélyből nem 'ett semmi. Látnivaló hogy már akkor fel volt találva a magyar ipar­pártolás.) Benyák Brimo azonban még annyira se tudta vinni, mint Katona Dienes. Tömérdek munkájá­ból néhány püspökköszöntőn kívül nem látott nap­világot semmi. Mert drága vólt a könyvnyomta­tás, ő meg szegény, mint a templom egere. Arra pedig ki gondolt volna még akkor, hogy lesz ám még olyan világ is, mikor bolond emberek pénzt is adnak azért amiket egv másik bolond össze­firkált! Egyszer azonban a páterek, akik ugy néztek öreg társukra, mint a napra, összezsugorogtak annyi tallért, amennyin egy könyvét ki lehetett volna nyomatni. Melyik legyen az most már a sok közül? Benyák azt választotta, amit élete fő­müvének tartott, mégpedig teljes joggal: Leibnitz filozófiájának az ismertetését^. akit minálunk még 1030 október 19. Ferenc, Petrik Antal, Peregi Mihály, Schütí István, dr. Singer István, dr. Széli Gyula, Szirányi Béla, Tápav Dezső, Tem^sváry Jó­zsef, dr. Turóczy Mihály, Wolf Miksa, Zá­dory Béla, dr. Pálfy József, dr. Simkó Elemér. A szavazatok összeszámlálása után kiderült, hogy a kisgyűlés javaslatát 38 szóval 3b elle­nében, tehát négy szótöbbséggel elfogadta a közgyűlés. A polgármester igy uj szavazást rendelt el a kisgyülési javaslat és a dr. Meskó-féle módosító indítvány fölött. Most a közgyűlés ugyancsak 38 szavazattal 34- ellené­ben Meskó indítványát fogadta el és ezzel ki­mondotta, hogy felterjesztést intéz a kormány­hoz és kéri, hogy a négyszobásnál nagyobb lakásokat egy év múlva, a két- és háromszo­básakat két év múlva, az egyszobásakat pedig három év múlva szabadítsa fel, A polgármester ezután napirendi javaslatot tett. Bejelentette, hogy szombaton délelőtt te­lefonon tárgyalt Lukács ödön miniszteri ta­nácsossal, aki közölte, hogy a pénzügyminisz­térium az inségadóra szabályrendeletmintát dolgoz ki, ha azt a városok elfogadják, akkor a jóváhagyást sem kell megvárniok az ínség­adó szabályrendelet végrehajtásához. Mivel ez a szabályrendeletminta csak a jövő héten ér­kezik meg és mivel a jövő héten már meg­kezdődnek az ünnepségek Szegeden, azt java­solta a polgármester, hogy a közgyűlés októ­ber 27-ére napolja el ülését. Október 27-én kerülne igy sor az inségjárulék ügyére, a költségvetés tárgyalására és a fehértói halas­tóra vonatkozó előterjesztés tárgyalására. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a pol­gármester javaslatát. Az ülés félhét órakor ért véget. Qrák,ékszerek 6 havi részletre Alpakka evőszerek 12 ff 19 rtr4snA1, KMosey ncca 7. Tv'aar javítóműhely! T8rt I O til arany, ezttst, régi pénz bevftlt&a. A. B. 0. beszerzés. Dugulás és aranyeres bántalmak, gyomor­és bélzavarok, máj- és lépduzzadás, hát- és de­rékfájás ellen a fermészetadla „Ferenc József" keserűvíz, naponként többször bevéve, hat­hatós segítséget nyújt. Tudományos meg­figyelések beigazolták, hogy a Ferenc József viz alhasi megbetegedések eseteiben gyorsan és mindig enyhén hat. A Ferenc József ke­serűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerözletekben kapható. bj mwmtwmm,mw*m*mmma—m—nm—iMmmtBwmmmmMmim akkor névről se ismertek. Aztán hozzácsápta egy, értekezését a véleményszabadság szükségességéről. 1799-ben! A francia forradalom tizedik évében! Ez még Leibnitznél js leibnitzebb dolog volt. Hát odakerült a nagy nyaláb kézirat a pesti cenzor elé, aki valami tisztes táblai asszesszor volt. Sábeszteklit viselt, de a lelke sarkantyús csizmát pengetett. Varkocsba font szép tisztes parókát hordott, de alatta kuruc magyar sörte ágasko­dott. Amúgy nagyon tanulmányos ember volt, Verbőczyt kívülről tudta, de a monadikus filo­fia olyan idegen volt neki, mint sapkakészitőnek a teleszkóp. — Leibnitius, Leibnitiius, — nézegette a kéz­iratot. — Ki fia-csillaga ez a Leibnitius? Va­lami kórságos nimöt. No áz minket ne tanétgas­son filozófiára. »Nyáron szűrödet, télen subádat el ne hagyd«. Ez az igazi magyar filozófia. Meg az. hogy »bor, buza, békesség és feleség: ékest széna, szalma, szalonna és ruha: kékes«. Azzal ráirta a lúdtollal a kéziratra nagy mér­ges belükkel, hogy non admittitur. Igy szállá alá poklokra a pars príma, az első rész. A másodikat nem bántotta, mert a véleményszabad­ságnak, mint az ábra mutatja, rajongója volt a spektábilisz. A pesti cenzornak azonban följebbvalójá is volt, a bécsi cenzor. Ez már pallérozott értelmű, nyu­gateurópai férfiú volt és a filozófiában is ösmerte az ujmódit. Tehát kihúzta azt, amit a pesti kol­léga meghagyott. No még,csak ez kellene, véle­ményszabadság a magyarnak, mikor igy se bír vele az ördög se. A kék Úristenre Bajorország­ban, örüljön annak az egy szabadságának, hogy adót fizethet! Igy nem látott soha napvilágot Benyák Beftiát legfőbb ópusza. S igy maradt belőle csa"k annyi amennyit Toldy Ferenc följegyzett róla: Pilla­nat volt az égen. amelyre csak soká következett nap«.

Next

/
Thumbnails
Contents