Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-18 / 235. szám

1930 október 18. DFILMAGYARORSZAG 13 Pengő havi részletre Standard 1 Hálózati 23 „ „ Philips 1 Rádiók » Varrógépek csekély réizlelflzelétre Kerékpárok c»e«eiy letzierazeiesre Déry Gépáruház. °'Bm0,oCyT»vtomur,ky: Gramofonok iö WWAMJW*»»»»»»»»*»»»»^!»****»»^» 1 1 AziiMiA tsimxm iitja IRTA: UMBERTO NOBILE 81 De ezzel még nem kész. Visszaemlékeztem, hogy Biaginak megígértem, — vigasztalásul Cecioni csipkelődéseiért, mikor Biagi a rá­dióval dolgozott —? ha összeköttetést tud sze­rezni, jutalmul kap egy egész tábla csoko­ládét. Ezt a 450 gr csokoládét igazságos juta­lomnak tartottam fáradhatatlan készségéért. Habozás nélkül kiadattam neki Viglierivel. Biagi egy pillanatig magához szorította a cso­koládédarabot, azután remegő ujjakkal kezdte bontogatni a papirosát. Minden szem rátapadt, tele érdeklődéssel, talán irigységgel is. Ekkora adaggal mindnyájan mérhetetlen gazdagnak éreztük volna magunkat. A mi jó rádióteleg­ráfistánk meg egy kissé kényelmetlenül érezte magát ekkora gazdagsága mellett is és ahogy lebontotta a papirost, kettétörte a csokoládét és felét átadta bajtársainak. így valóban méltó ünnepséget rendeztünk, hogy megüljük a világgal való újbóli össze­köttetésünket, amelyre 14 napig hiába vár­tunk. Nevetgéltünk és élénken beszélgettünk a sátorban. A Tábornoknak mégis igaza volt: a rádió végül mégis működött ez egyszer! A többiek boldogan beszélgettek egymással, Trojani pedig feleletet várva újra megkérde­zett engem: »Ugy látszik, ön mégis csak a jövőbe lát, mondja hát meg nekünk, viszont­látjuk mi még családjainkat?« Még mindig nehéz volt felelnem erre a kér­désre. Én már azt is nagy haladásnak tekin­tettem, hogy összeköttetést tudtunk kapni a világgal. De megmentésünk problémáját ter­mészetesen sokkal nehezebben lehetett csak megoldani. Nem engedtem, hogy valami hiu illúzió kapjon szükségtelenül lábra. Ezért azt válaszoltam: »Már az is nagyon sok, hogy üdvözletet küldhetünk haza családunknak és hirt hallanak felőlünk. Vége a kincs bizony­talanságnak. De továbbra is kell remélnünk. Ha Isten ugy határozott haza érünk majd. Különben pedig nyugodtan meghalunk.« Ilyenformán beszéltem Pedig magam is ma­gamon kivül voltam az örömtől, mivel össze­köttetésbe jutottunk az egész világgal és így valamennyire csak megszabadíthattuk család­jainkat az őket sújtó kétségbeeséstől. Már az is vigasztaló volt reánk e rettenetes jégsiva­tagban, hogy tudtuk, tudják már az embe­rek, merre vagyunk. Hogy megmenekülünk-e, az más kérdés volt. Túlságos nehéz probléma, amelyre egyálta­lán nem lehetett válaszolni. Talán biztosan remélhettük, hogy egyszer mégis csak haza­jutunk majd, de mennyi ujabb aggodalmon, kinos várakozáson, mennyi reményen és csa­lódáson, küzdelmen és kétségbeesésen kell át­esnünk, mig eljutunk odáig. Régen tisztában voltam azzal, hogy milyen nehéz lesz innét megmenekülnünk és éppen ezért nem akar­tam, hogy társaim menthetetlenül túlságos op­timizmusnak adják át magukat. »Még mindig elő kell készülnünk egy csomó aggodalomra. Kemény problémák állanak még előttünk. Nem jutottunk még szenvedéseink végére«, szóltam. így is volt; a szenvedések uj korszaka várt reánk, de szivünk e pillanatban vidám volt. Nem volt nehéz gondja, amely nyomta volna, mint mikor olyan feltartóztathatatlan sebes­séggel sodródtunk folytonosan délkelet felé. Első összeköttetésünk rádiótelegráffal. S. Paolo állomás számunkra leadott köz­leménye szószerint a következő volt: »Italia. Ido. Pontosan 21 óra 55 perc van most. 19 óra 23 perckor a G. M. T.*) szerint a »Cittá di Milano« Jól hallotta S. O. S. kiál­tástokat és koordinátáitokat.**) A »Cittá di Milánó« 15 perc múlva megpróbál érintke­zésbe jutni veletek, 900 méteres hullámhosz­szal. Kéri, ismételjétek újra a koordinátákat és ellenőrzésül Biagi szolgálati könyvének sor­számát.« Készülékünkkel azonban nem tudtunk érint­kezésbe jutni velük, mert csak rövid hullá­mokkal dolgozott. Ezért még junius 8-án este a következő választ adtuk: »Pontosan a 28° keleti hosszúságon és 80° 30' északi szélességen vagyunk. Giuseppe Biagi 86891. Csakis rövid hullámokat tudunk felfogni. Az állójégen vagyunk szánkók nél­kül. két sebesültünk is van. A léghajó tő­lünk távolabb, keletre elpusztult.« E hirt jól értették és mindig megfoghatat­lanabb lett, miért nem hallott minket a »Cittá di Milano« 13 napon át. Ki akartam használni ezt a helyzetet, ami­kor könnyen megértettek bennünket s ezért, amit csak szükségesnek láttam, hogy a »Cittá di Milano«-val közöljek, leadattam. Junius 9-én reggel ezt sürgönyöztük: »Ellen­őriztük és megerősítjük megfigyelésünk he­lyességét. A mai napállás szerint még 28» hosszúságon és 80" 30' szélességen vagyunk. Az állójég tartósan délkeletre sodródik ve­lünk.« Szükséges volt, hogy hangsúlyozzuk azt, hogy helyzetünket a Nap állásával őriztük ellen, mivel a »Cittá di Milano« nem tudott még rólunk semmi közelebbit s könnyen fel­tételezhette volna, hogy tévesen határoztuk meg helyzetünket. 9 óra 45 perckor a kővetkező csonka jelen­tést fogtuk fel: »Legyetek készenlétben, hogy füst jeleket ad­jatok. Repülők fognak...« Mi rögtön válaszoltunk: Számos napmé­réssel ellenőriztük koordinátáink helyes ada­tait. Az állójégen vagyunk, amely a szél­irány szerint állandóan mozog. A léghajó tőlünk keletre egv másik helyen elpusztult. Két sebesültünk van lábtöréssel. Repülők kö­zeledésekor füstjeleket és Very-tüzet adunk. Akkumulátoraink pár nap múlva kimerül­nek. Azonban a hireket mindig fel tudjuk fogni.« Ezt az utóbb: megjegyzést azért tartottam szükségesnek, mert ha esetleg bekövetkeznék, hogy pár nap múlva el kell hallgatnunk, ne tartsanak bennünket ismét halottaknak, mikor csak az az oka, hogy akkumulátoraink ki­merültek és nem birunk' leadni semmit, de a hireket még felfoghatjuk rádiókészülékünk­kel. Hogy egyúttal helyzetünkről is tájékozzam őket, hozzáfűztem: »Még 50 napig tudunk élni parányi élel­miszeradagokkal. Hiányt szenvedünk cipők, fegyverek, munició, orvosság, szánok, csóna­kok és kályhák tekintetében.« Mindenekelőtt az a fő, hogy minden lehct­*) Greenwich mean íime (greenwichi középidő) *•) A Főid felületét a helymeghatározás kedvé­ért az egyenlítővel párhuzamos, valamint a sar­kokon átmenő hálózati rendszerrel kis terüle­tekre osztják. A beosztás a 360-as fokrendszer szerint. A helymeghatározás e beosztások (fok, perc, másodperc) alapján történik. A kétirányú beosztások, (szélesség, hosszúság) közös neve: koordináta, rossz magyarsággal; összrendezö. Két meghatározott koordináta metszéspontja szolgál­tatja az állásimntot. Dr. B. L. séges módon Igyekezzünk helyzetünkön javí­tani, hogy ezáltal — amig csak lehet — élet­ben maradjunk itt az állójégen. Ezért nem tartottam fölöslegesnek ezen dol­gok felsorolását, mert reméltem, hogy a be­ígért repülőkkel néhány szükséges dolgot küldhetnek. A repülők is valószínűleg igye­keznek majd, hogy megtaláljanak bennün­ket, ha már értesültek pontos helyzetünkről. Tájékozásul még az időjárásról is közöl­tettem valamit, hogy a repülők tudják mihez tartani magukat. » Az ég itt jobbára felhős, de repülés al­kalmával a köd alatt, 500 m magasságban, jól lehet látni.« Három eltávozott társunkról a következő hirt adtuk le: »Hárman közülünk gyalog nekivágtak, hogy az Északi-fok irányában elérjék a partokat.« Azóta már 10 nap telt el és az is meg­eshetett, hogy az ő haladási sebességük mel­lett már elérték a partokat. De most már be kellett szüntetni leadá­sunkat, mert a »Cittá di Milano« rendszerint este 10 óra 27 perckor szokott válaszolni: »Ma este megint 18 óra 55 perckor G. M. T. szerint jelentkezzetek, öránkint, mindig az 55-ik perctől kezdve jelentkezünk és hireket szolgáltatunk nektek Pillanatnyilag valami zavar van, lehetetlen megérteni benneteket.« Ezt a zavart valószínűleg az a zavaróterű­let idézte elő, amely Kingsbay fölött feküdt. 20 órakor nekifogtunk, hogy leadjuk előre megszövegezett híreinket ezzel a toldással: »Egyetlen sátrunkat vörösre festettük.« Mivel a »Cittá di Milano« híradásából azt sejtettük, hogy repülők jönnek vidékünkre, — akiknek óránkint szükségük volt pontos koordinátáink ismerésére, — óráról-órára je­leztük azt. S hogy sátrunkat jobban lehessen látni, nagy vörös csikókat huztunk a sátor külső oldalára azoknak az anilinfestékkel töl­tött üveggolyóknak a segitségével, amelyek a repülés alatt magasságmeghatározásra szol­gáltak. Az erős napsütés azonban már két-három nap alatt kifakitotta a csíkokat és nemsokára egészen el is tűntek róla. Valami piszkosfehér szin maradt nyomában. Kint a világban azon­ban legendát szőttek a »Vörös sátor« köré, amely azonban éppen ellenkezőleg, egysze­rűen szennyesfehér szinü volt. 20 óra 30 perckor újból hireket közöltünk": »Hatan vagyunk. Hárman már elgyalogol­tak, azelőtt együtt voltunk velük is. A töb­biekről semmit sem tudunk, mivel őket el­ragadta a léghajóburok; talán tőlünk 30 km­nyire keletre megtaláljátok őket.« (Folyt, köv.) 258 INGYEN oktatunk bárkit varrásra és hímzésre „CSEPEL" varrógépen vételkényszer nélkül Goldmann Ignác n „CSEPEL" vnrróqépoyór megb zottfa Tisza Lajos korul 24. tz. (HSforrAnsal szemben.) ZEPHIR a világszerte legismertebb magyar kályha 10 füt e^rmál 24 kff fival órán át Araimai leszállítottam! Szén­Jelenlegi árak : és koksztttzelésü L. 2 .HEROS'és .REKORD' M C kályhák P •W-től Fatiizelésü AA ,ZEPHIR* kályhák . P 5f W-től /fr VjjieJte/ Ingyen ém bérmentve küld Héber Sándor tűzhelygyára Budapest, Vilmos császár ut 39.

Next

/
Thumbnails
Contents