Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-26 / 242. szám

mű oEFőber 25T DELWÍÍTrrr5 és a polgármeste^beszédeTa^NemzIti Megújhodás" IKJCÍ2ATA IKOIÖÓBBÁNU! emléktáblájának leleplezésén Díszebéd a Kassban (A Délmagyarország munkatársától.') A szombati programnak impozánsabb része volt a Nemzeti 3Iegujhodás emléktáblájának leleplezése, amely féltizenkét órakor kezdődött a fogadalmi templom előtt. A teret majdnem teljes egészében a négyszöggé formált díszszázad töltötte be. A közönségnek csak nagyon kis része juthatott be a térre, az is a katonai kordon mögött, egészen távol, a kormányzó sátrától foglalhatott helyet. A kormányzó sátorát a csonkatorony előtt, a püspöki palota árkádjainál állították fel. A díszsátortól balra elhelyezett székeken kaptak helyet az államtitkárok, a felsőház és az alsóház tagjai, előttük annak a tisztiszázadnak meghívott képvl elői. ame'y 1919-ben leszerelte a negyvenhatos laktanya vörös katonaságát. A díszsátortól jobbfelé sorakoztak fel az egyházi méltóságok karosszékei. Az egyházi méltóságok mögött a törvényhatóság tagjai kaptak helyet. Az ünnepélyés mise tizenegy óra után ért véget a fogadalmi templomban. A templom közönsége a föbejárón keresztül a templom feljáró jobboldalán távozott el a térről, balfelé csak a meghívott előkelőségek jöhettek le a díszsátor mellé, a diszmagyaros urak, az egyházi és közjogi mélj tóságok, akik a díszsátor körül helyezkedtek el. Háromnegyed tizenkettő volt, amikor a katonazenekar rázendített a Himnuszra, jelezve, hogy a kormányzó és kísérete kilépett a templomból. A diszmagyaros urak sorfala között ment a kormányzó a díszsátorhoz, amely alatt a kormányzóné, József királyi herceg, Klebelsberg kultuszminiszter, Scitovszky belügyminiszter, Czettler Jenő, a képviselőház alelnöke, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, báró Wlassits, a felsőház elnöke, dr. Ernszt Sándor népjóléti miniszter és néhány hölgy foglalt helyet. Amikor a kormányzó és kísérete elhelyezkedett a díszsátorban, a katonazenekar a Hiszekegyet játszotta. A fényes egyenruhák, a diszmagyarok, a főpapi ornátusok koszorújában festői látvány volt a bibordrapériás díszsátor, amely előtt két testőr állt. A Hiszekegy akkordjai elhangzottak, a kormányzó és kísérete helyet foglalt és a nemzeti színű drapériával eltakart emlékmű előtt felállított szószéken dr. Aigner Károly főispán kezdett beszélni. A tér távolabbi részein felszerelt megafonok harsogva adták vissza minden egyes szavát. A főispán meleg szavakkal emlékezett meg azokról, akik áldozatkész sziwei teremtették meg a Nemzeti Megújhodás emléktáblájának alapját. Elmondotta, hogy a bronzbaöntött hatalmas emléktábla, amely Zala György szobrászművész alkotása, azt a történelmi momentumot örőkiti meg, amikor Horthy Miklós Szegeden megteremtette a mai nemzeti hadsereg alapját. Most Gömbös Gyula lépett a zöld szövettel bevont szószékre. Hangja harsányan zengett a tér fölött, szavai keményen, katonásan pattogtak. Azokról az időkről beszélt, amikor Szegedről megindult a nemzeti hadsereg magva, hogy visszaszerezze az ország megmaradt területét. Nem volt más eszköze, csak a hite a magyarság elhivatottságában és jövőjében. Végül engedélyt kért a kormányzótól az emlékmű leleplezésére. A fogadalmi templom toronyórája éppen a delet kondította, amikor lehullolí a lepel a fehér kőkeretbe vont hatalmas dombormű előL Ugyanekkor kemény vezényszavak pattogtak a téren, a katonai négyszög feszes vigyázzállásba merevült, a katonazenekar rázendített a Himnuszra, a fémsisakos tisztek szakaszaik előtt tisztelegve hallgatták végig. Most dr. Somogyi Szilveszter polgármester lépett a szónoki emelvényre. — Átveszem Zala mester müvét — mondotta harsány hangon — és szeretettel Ígérem Szeged közönsége nevében, hogy azt hűségesen meg fogom őrizni. Ezután arról beszélt, hogy egyesíteni kell minden erőnket és egyesült erővel támogatni kell a kormányzó karját, hogy a veszedelem igen nehéz küzdelme végső diadallá változzék. Amikor a polgármester befejezte beszédét, a távolból feldördültek az ágyulövések és a kormányzó szükebbkörü kíséretében megindult a rohamsisakos századok sorfala kőzött a Templom-tér főbejárata felé, a katonaság pedig diszmenetben elvonult a térről. A díszebéd Szeged közönsége a kormányzó tiszteletére szombaton délben díszebédet adott a Kass-kávéház gyönyörűé® feldíszített helyiségében. A kormányzó asztalát kávéházi terrasz alatt teritették fel hatalmas pálmák és dísznövények keretében. A vendégek számára kerek asztalokon teritettek. A terraszon helyezkedett el a katonazenekar. A diszebédín rengeteg ember vett rész. Megjelentek az összes Szegeden időző egyházi és világi méltóságok, az idegen törvényhatóságok képviselői, a katonaság, a hatóságok vezetői. Rengeteg díszmagyar, fényes egyenruhák, főpapi palástok mozgalmas, tarka képpé varázsolták a zsúfolásig megtelt helyiségeket. Négyszázötven vendége volt a diszebédnek, minden teríték mellett városi színekből szőtt pántlikában szivarok, cigaretták, emlékalbum Szeged látványosságairól, az asztal közepén művészi elrendezésben karcsunyaku borospalackok, zsardinettó. Az idegen vendégeken kívül résztvett ezen a halalmas méretű, mozgalmas diszebéden a szegedi társadalom is. Ott voltak a kisebbségi hitfelekezetek papjai, a törvényhatósági bizottság sok tagja, civilek, katonák. Egy óra előtt néhány perccel felharsant a Himnusz, jelentette a kormányzó érkezését. A zsongó kávéházi teremben mély csönd támadt, a vendégek helyükről felállva fogadták a kormányzót és a kíséretében lévő előkelőségeket, akik a terrasz lépcsőjén pálmák között Jöttek le a diszasztalhoz. Amikor a kormányzó alakja feltűnt, a teremben éljenzés suhant végig. A diszasztal fején foglalt helyet Horthy Miklós, balján a kormánvzóné, mellette József főherceg, a kormányzó jobboldalán Serédi Jusztinián hercegprímás. Szemben a kormányzóval a házigazda, Somogyi polgármester. A fehérkabátos pincérhad azonnal megkezdte a kiszolgálást. Kis csészékben erőlevest helyeztek a vendégek elé, majd az előétel következett, hideg tok tartármártással, aztán kappansült salátával, kompóttal, majd parfé, végül gyümölcs és feketekávé. A sült után hangzott el az egyellen pohárköszöntő, a polgármesteré. Elöljáróban Paganini londoni hangversenyéről szóló anekdótát mondotta el. A Standard 3a VIUGÍÍKER! -JÍRA P.225." KAPHATÓ'6-12-18 HAVI RÉSZLETRE Minden Jobb szaküzletben művész Anglia királya, királynéja és főurai előtt játszott. Játék közben lepattant hegedűjéről három hur, de Paganini a megmaradt egyetlen húron játszotta le egész hangversenyét. — A kérlelhetetlen sors keze a ml természettől eggyé alkotott ezeréves hazánk fenséges hangszeréről is lepattantott három hurt — folytatta a polgármester —, a megmaradt egyetlen húron kell kiszíneznünk az élet egész skáláját és felvenni a versenyt a nemzetek nagy koncertjében. Többet és jobban kell művelődnünk, munkálkodnunk, mint a boldogság verőfényes napjaiban. A gondviselés talán egy szellemet rendelt ki, aki a veszedelembe jutott nemzeten akként segít, hogy élére olyan férfiút állit, aki keresztülvezeti a veszedelem napjain a boldogulás országútjára. Hálát adunk az Istennek; hogy nekünk a Kormányzó ur személyében megadta ezt a férfiút. A katonazenekar rázendített a Himnuszra, a tarka vendégsereg felállva tisztelgett a kormányzó előtt. A kormányzó kíséretével két óra után néhány perccel távozott el a diszebédről. Ünnepély a rókusi Iskolánál (A Délmagyarország munkatársától) A szombati ünnepségek egyik legbensőségesebb része a rókusi elemi iskolánál játszódott le, ahol a kormányzó, valamint a kormfn több tagjának jelenlétében felavatták az 5000-ik tantermet. Az ünnepséget az iskola igazgatósága rendezte. Magyarruhába öltöztetett leányok és fiuk festői csoportját helyezték el a bejárat elölt, fent a magyar cimert két kisleány tartotta. Amikor a kormányzó megérkezett, « dorozsmai kisleventék tisztelegtek előtte. A kormányzó megszólította a tízéves kis parancsnokot és megkérdezte: hová valók. — Dorozsmára! — vágta ki hangosan a kis leventeparancsmk. -—.<•— Dorozsmára? Hányan vagytok kis barátom? A fogadtatás után a kormányzó feleségével virágesőben haladt a tornacsarnokba a tanulósereg ünneplése közben. Klebelsberg Kunó gróf üdvözölte itt a kormányzót, beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy elsőrendű kormányzási feladat az, hogy művelnünk kell a n'p legszélesebb rétegeit. A kormányzó 1926-ban 361 iskolát adott át a kecskeméti pusztákon, most pedig az ötezredik tanterem avatására került a sor. De nem elég az, hogy ezek az iskolák elkészültek, ezekbe az épületekbe lelket a magyar néptanítóknak kell önteni, Munkácsy-Céh és Fészek Klub együttes képkiállítás«. Legkiválóbb mesterek legszebb alkotásai. Nyitva az uj íparosianonciskolai (Zrínyi- és Eötvösucca sarok) kiállítási helyiségben 9-1 és 3—7.