Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-07 / 201. szám

gze&ED. SzerKeszlöseg: Somogyi ucca 32. L cm Felelőn: 13-33. ^ Kiadóhivatal, ItölcsönkiinyvJftr 6s fegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda : Ww Upól uoea 19. Telefon : 16-34. TAvlratl é* levélcím: Délmagyaronzég Szeged. Vasárnap, 1930 szeptember 7 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 2,01. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ÖO, kUHidrtön ©-40 pengfl. — Egyes szám éra hétkt]z» nap 16, vasár- és Ünnepnap £4 'Hl. Hir. delések felvétele tarifa szerint. Meg(e< lenlk héttő kivételével naponta reggel Közbókesség Nagy megnyugvással látjuk, hogy rendészeti hatóságaink ismét a »helyzet magaslatéin állanak. Ezen a szombati napon újra nyugtalansággal fűtötték alá az uccákat s rémeket festettek fel a tűzfalakra. Az ember csudálkozva nézett körűi, amikor »kommunisták uccai tüntetésre készülnek Budapestem s más hasonlóan kiabáló cimek rémitettek bele polgári nyugalmába. Ma már Magyarországon csak rendőrségi ügyeleten és" börtönben lehet kommunistát látni, aki kommunistának vallja magát, az már Magyarországon szabadon nem élhet. Ha a leprásokat meg lehet szabadságuktól fosztani, akik csak betegek s nem bűnözési hajlamaikkal, csak betegségükkel veszélyesek a társadalomra, akkor meg lehet fosztani szabadságuktól azokat is, akik egyformán gyilkos ellenfelei a polgári társadalomnak és a demokráciának. Végtére mi más a járványkórbáz is, mint szabadságvesztési intézete azoknak, akik járványos betegségük tartama alatt veszélyesekké válnak a közegészségre. Hatósági intézkedésekkel korlátozni lehel a járványos betegek szabadságát is s hatósági intézkedések joggal korlátozzák szabadságukban a társadalmi rendet veszélyeztető baktériumok hordozóit. Ez eddig igy rendjén is van s e tekintetben civilizált és polgárosult társadalomban nincs is véleményeltérés. Találkozik itt is, ott is olyan félkótva, vagy egész őrült, akit a pénz, az elvetemültscg, vagy az őrület fantáziája a társadalom ingovánvai felé sodor. De ahogy soha nem olvassuk az orvos dicsekvését, aki közveszélyes őrültet az elmegyógyintézetbe utal be, épp ugy nem szeretjük olvasni a rendészeti hatóságok intézkedéseivel dicsekvőket sem, ha egyik-másik, a társadalomra közveszélyes egyént szabadságának korlátozásával káros tevékenységében megakasztanak. A sebész operálni akar, a katona harcolni akar, a rendészeli hatóságok összeesküvéseket akarnak leleplezni. A sebész olykor nagyobbnak látja a veszélyt, hogy beavatkozásával a beteg élete megmentőjeként tűnhessen fel. A katona sokszor a kardjára üt akkor is, amikor békésen lehetne elintézni a nemzetek konfliktusát. A rendészeti hatóságok is talán nagyobbnak látják a veszélyt, liogy nagyobb legyen a közbéke l'entartásának érdeme is. Most szombatra újra kommunista felkeléssel rémitetlek bennünket. Természetesen nem a kommunisták, mert, ha lehetne mondani, kommunista agitátor — szerencsére — ma Magyarországon csak a börtönben agitálhat szabadon. Azok az újságok nyugtalanították a magyar polgári társadalmat, melyek a rendőrségi jelentéseket lobogtatták meg fáklyaként a nélkülözések sötét éjszakáiban s az elfelejtett gyűlölködés vérgőzös szavaival a gondjaikkal viaskodó polgárság maradék nyugalmát riasztották fel. Mi szükség volt erre az izgalomra? A legnagyobb hálával fogadjuk a rendészeti hatóságok megnyugtatását, de engedjék meg, hogy arra kérjük őket: ne is nyugtalanítsanak bennünket. Mi nem tudjuk, hogy vannak-e készülődések s van-e még olyan csatorna ebben a civilizált társadalomban, mely földalatti gondolatokat bugyborékol fel. Minket nem rémitenek el ezek a készülődések, mert nem tudunk róluk s mert nem hiszünk nekik. A polgári társadalmat csak a rendőrségi jelentések nyugtalanítják, melyekből arra kellene következtetni, hogy a kommunizmusnak még mindig veszélyes zónájában fetreng ez az ország s soha nem lehet tudni, hogy az emberi elvetemültség tűzhányója mikor explodál. Nizzában nem szabad nappal temetni, hogy halotti menet ne zavarja meg az élők mulatságát. Ennyi tapintatot a legfelcsigázottabb önzés sem igényel, de azt gondoljuk, hogy ha a rendőrség a nyilvánosság kizárásával leplezné le a szervezkedőket, híradás nélkül lepné meg a kommunista gyűléseket, nyomban kevesebb lenne az összeesküvés s igy nyomban kisebbnek látszanak a polgári társadalmat fenyegető veszélyezettségek is. Mint ahogy —azt mondják — a rablógyilkosságok száma is megfogyatkozna, ha nem oldalakon számolnának be a szenzációkból élő újságok a kivégzésekről. A bűn romantikája is vonza a hirnév szomjuhozóit. S lehetnek ezek között a szegény őrültek között is olyanok, akik fejére rögeszméjük tébolyult társaik előtt a martiromság koszorúját iparkodik feltenni. Amilyen hálásak vagyunk tehát azért a védelemért, amit a rendészeti hatóságoknak köszönhetünk, épp olyan jó sziwel kérjük meg őket: ne rémítsenek bennünket örökös veszedelmekkel. Ez az átvészelt ország nagyon jól tudja, hogy közbékességét sokkal jobban fenyegeti a hatpengős rozs, mint az egész negyedik internacionálé. A téboly frontjának önkéntesei nem zavarhatják meg ennek az országnak népét, kinek van abban öröme, hogy állandóan Stalinokat és Trotzkijokat festenek a falra? Ezek a lézengő őrültek nem érdekelnek már itt senkit. Amikor a hatpengős rozs s a tizenkétpengős buza lázit, kit érdekel akkor a dilettáns őrület s a forradalmi amatőrizmus. Bár annyi munkánk és annyi kenyerünk lenne már, mint amennyi rendünk van! Rassay Károly szombaton este nagy beszédet mondott a gazdasági válságról és a liberális politikáról A luxuskiadások, a munkanélküliség és Szeged „A polgárság érezze át feladatát és fogjon össze a demokrácia jegyében ti (A Délmagyarország munkatársától.) Impozáns és nagysikerű pártvacsorával nyitotta meg szombaton este a szegedi liberális párt őszi politikai programját. Háromszáz teritékes vacsorát rendezett az ipartestület nagytermében, ahol nagyszámban jelentek meg a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői, sőt teljesen megteltek a karzatok is érdeklődő polgárokkal. A megjelentek lelkes és meleg éljenzéssel fogadták Rassay Károly országgyűlési képviselőt, aki délután politikai barátainak társaságában autón érkezett meg Szegedre. A vacsora végeztével _ Oflovay Károly üdvözölte Rassayt, áldt sokáig éljenzett a közönség. Beszédében vázolta azt a tiz évet, amikor a polgárság összeszorított fogakkal, de türelemmel nézte a kormányok működését. Most azonban már — mondotta — a polgárság elvesztette türelmét és döntően kívánja, hogy egy egységes és erős szabadelvű párt lépjen be a politikai életbe. A szegedi polgárságnak az a kérése Rassay Károlyhoz, hogy tömörítse továbbra is a parlamentnek azokat a liberálisan gondolkozó elemeit, akik ma még pártokon kivül és izoláltan támadják az uralkodó rendszert. Mert csak egy ilyen liberális párttól lehet várni azt, hogy végre döntő súllyal lépjen fel a kormányzat ellen. A tapssal fogadott megnyitó után Ottovay Károly elsőnek dr. Bodnár Gézát szólította fel szólásra. A kormány bölcsője —mondotta — ott ringott az ellenforradalom bölcsőjénél és az egyik eleme: a reakció. Köszönetet mond Rassaynak, hogy mindig a liberálizmusért dolgozott. Már-már sülyedni kezd az ország hajója. Kéri Rassayt, hogy legyen majd ott, amikor a sülyedő hajót el fogják hagyni a kormányosok, mert az országnak nagy szüksége van Rassay Károlyra. (Éljenzés.) A következő felszólaló dr. Kertész Béla volt, aki egy stockholmi szoborról beszélve azt mondotta, hogy az utókor nem fog szobrot emelni a mai kormányzatnak, de ha mégis, akkor annak a szobornak egyik alakja Rassay lesz, amint diktálja a kormányzat hibáit. Beszélt ezután a gazdasági programról. Még nincs késő, még lehetne segíteni az országon, csak azt kellene megtenni, amit a mai kormányzat elmulasztott. Beszéde végén a polgári öntudatot és a demokráciát éltette. Szűcs Imre mondott ezután beszédet a gazdák helyzetéről. A városi közigazgatás — mondotta — túlméretezett, állandóan uj adókkal terhelik a tömegeket. Csökkenteni kell a közigazgatást, Szolnok és Kispest önként adott erre példát. A mai gazdálkodással, luxuskiadásokkal nem lehet a várost vezetni, mert a polgár is proletárrá változik. Végül hangsúlyozta, hogy revízió alá kell venni az uj közigazgatási törvényt. Wolff Miksa mondott ezután szellemes szavakat, majd nagy éljenzés közepette