Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)
1930-09-07 / 201. szám
Df.LM vnY \RORS7 ^•'"nfprriher 7. Rassay Károly emelkedett szólásra — Ma ellenzéki politikusnak nem volna gyönyörűség kormányt átvenni, — kezdte nagy figyelemmel hallgatott beszédét —, nekünk eszünk ágában sincs miniszteri tárcákról álmodozni, miiniszteii tárcákért verekedni, ha semmi másért* már csak azért sem, mert a kormányzati rendszer, mint minden mást, a miniszteri tárcákat is alaposan devalválta. Nekünk azonban van lelkiismeretünk és kötelességérzetünk és nem nézhetjük ugyanazzal a nemtörődömséggel a kormány politikáját, mint fogadják azok, akik a kormány háta mögött állanak, de akik lelkükben éppen olyan elkeseredéssel nézik a kormány politikáját, mint ahogy nézzük mi és az egész magyar társadalom. — Akinek alkalma volt beszélni kormánypárti képviselőkkel a balatonfüredi értekezlet után, annak nem lehetett más gondolata, minthogy ebben az országban teljesen szétesett minden; mert ha a kormánytámogató körök ugyanazzal a reménytelenséggel nézik a kormány ténykedését, mint ahogy nézzük mi az ellenzéki oldalon, ez már egyenesen alkotmányos anarchiát jelent! — A . kormánynak nem az a baja, hogy rossz a politikája, hanem az* hogy nincsen politikája. Eljutottunk odáig, hogy ezt az országot most már nemcsak nem kormányozzák, hanem nem is adminisztrálják. — Két körülményre hivom fel a figyelmet A mezőgazdasági válságra, amely a gabonaárak leszakadásával állott elő. Ez nem meglepetés, az egész világ tudta azt, hogy Amerika és Argentína hihetetlen versennyel lép az európai piacra. A kormánynak kötelessége lett volna tiz év alatt a mezőgazdaság átalakítása terén a megfelelő lépéseket megtenni. A másik a minőségi kérdés. Tiz év alatt másfél milliárdot invesztáltak be különféle címek alatt. Ebből az ösz» szegből valamit mégis csak kellett volna felhasználni a termelés minőségi feljavítására. Ezután foglalkozott a boletta bukásának kérdésével és megállapította, hogy a mezőgazdaságot akarták segíteni a többi osztály rovására. — Én tudom — mondotta —, hogy a mezőgazdaság válságban van, de ml lesz a kereskedelemmelj- mi az iparral, mi a rettentő nyomorban sínylődő szellemi osztállyal? Hát fel lehet azt tenni, hogy ott, ahol a mindennapi kenyér megszerzése is problematikussá válik, ugyanolyan módon akarnak segíteni azon, akinek húszezer holdja van' mint azon, akinek csak négy-öt hold földje van! Ezt fenntartani nem lehet mert ami az egyiknél az élet megmentése' a másiknál csak a rentabilitás kérdése. Mi azt javasoltuk, hogy a boletta helyett a földadó terén megfelelő adóelengedést hajtsanak végre. Akkor leintettek bennünket, mig most azt olvasom, hogy, nem lesz sem buzabTBE R PORSZÁRflZ LAKÁSOKAT ÉS HELYISÉGEKEI TEREMT! Fehér szagtalan minőségben is gyártjuk. a ez: „BIBER'-F. Kapható : Candesbera Mór eementArn5r?' gyér és Harasxt&y Géxa festébkereskedésében, Szeged. B.4 Rassay Károly minimálás, sem bolettaemelés, hanem a földadónak egy degresszív elengedésévei próbálják a kérdést megoldani. Foglalkozott ezután Rassay a külföld! kölcsön kérdésével. Ez megint egy olyan fejezet — mondotta —, ami a kormányzat büne. A hágai és a párisi tárgyalások után ünnepelték a miniszterelnököt, amit én nem jő szájízzel néztem. A kormánypárti lapok reggeltől estig azt fújták: visszanyertük pénzügyi szuverénitásunkat, a gazdasági élet meg fog indulni, ígéretet adott a francia kormány, az angol kormány, az olasz kormány. Ebből a kölcsönből azonban nem lett semmi. W 0 Kézikönyv ditlalan! Hz anno! WELLINGTON S. C. P. gázfénypapi' ™ A minőség változatlanul a legjobb! "Eat-! Kapható: 35 Cfebmann SKKfSS — Egy-két évvel ezelőtt valóban állott rendet kezésre külföldi kölcsön. Akkor kellett volna hatalmas beruházási programot alkotni és a kölcsönt megszerezni. Ehelyett leintették a közületeket, leintették a magánosokat is, mondván, hogy nem engedik az ország eladósodását. Kijelentette: a pénzügyminiszter ur, hogy olcsóbb kölcsönöket kapni. Ma pedig az a helyzet hogy a külföldi] kölcsönből nem lett semmi. Az előtte felszólalók szavaira reflektálva, kí. jelentette Rassay, hogy amikor ők kifogásolták, hogy luxuskiadásokra költ az állam, akkor a fel&let az volt hogy nem szabad kifogásolni ezeket a tételeket, mert ezek enyhítik a munkanélküliséget] Sok embert megtévesztett ez az argumen. tum itt, Szegeden is. Egyszer kaptam innen egy sürgönyt a külváros!! párttói, amelyben az állt, hogy bizalmatlanságotszavaznak nekem, mert helytelenítettem a luxus. kiadásokat. Akkor mondtam e! a parlamentben,! a hasznos beruházások és a munkanélküliség enyhítése nem ellentétes fogalmak. I Gyönyörködöm én is a szép palotasorokban, de| törődni kell a tanyai lakossággal is. Ez a lakosság is nagy áldozatokat hoz és feltétlenül szükséges, hogy az ő érdekeik is kielégítve legyenek. — A kormányzat elszakadt a polgárságtól. Mit lehet ez ellen tenni? Lehet kettőt Lehet alkotmányosan küzdeni ellene választások utján és lehet ellene forradalmat csinálni. Forradalmat csinálni nem az én megggS. ződésem, ~ mert ez az ország tökéletes elvesztését vonná maga után. Küzdeni tehát ellene csak alkotmányos uton, a választás utján lehet. Maradt egypár kerület az országban, ahol a választás titkos. Nem fontos, aj személy, fontos az, hogy a polgárság érezze át feladatát, dobjon M magából minden személyi ellentétet, mert ez nem méltó a mai kritikus '' 'íkhöz. Töm5-1 A' gyors-szekér a Kedveskedő-ben Irta: Móra Ferenc. Először is illik tudni, mi volt az a Kedveskedő. Jeles bécsi magyar újság volt száz esztendővel ezelőtt, megjelent hetenkint kétszer és »öszveséges ára volt kötésben 1 f. 20 Xr. csinos boritékben kötve 1 f. 36 Xr. Ezüstbe.* Szerkesztették Pánczél Dániel és Igaz Sámuel tudós hazánkfiai mert abban az időben mind tudós volt az újságíró, meg is látszik az újságjaikon I — és nyomtatta ns. Hagkul Antal. Igenis a nyomdász volt ns, vagyis nemes és azt rányomatta minden számra, hogy össze ne tévesszék a szerkesztőkkel. Mindezt pedig én is csak tegnap óta tudom ilyen pontosan, mióta Kétegyházán keresem az ősöket Hát bizony egyebet nem igen találtam, mint ezt a saját ősünket, a mai sajtóét még pedig sokkal nagyobb becsületben, mint a mai sajtót. Mert az ős a gerendára volt feltéve, még pedig az egész évfolyam, ellenben a mai sajtó csak az asztal alatt tartózkodott, ott is csak a legyek becsülték meg, azok is csak azért, mert paprikás szalonna szagát érezték rajta. Meg is érdemelte a száz éves Kedveskedő masa s polcát, már csak a cime miatt is, sőt mai szemmel nézve az ért benne legtöbbet. Az beszélő cim volt és az ilyent ma is divatba kellene hozni. Ha a lap homlokára az volna nyomtatva, hogy Hetvenkedő, Gorombáskodó, Káromkodó, Csúszó, mászó, Hason járó, in ingyárt tudná az olvasó, mit vesz a kezébe. A Kedveskedő mindenkinek kedveskedett A felséges ausztriai Háznak azzal, hogy »dütső Honunk felett korány pirul», amelyben József-nek, a nádornak »Hellászt Rómát varázsoland keze«. A hosszú hajjal álmodó Dámáknak azzal járt kedvében, hogy vezércikket irt a makasszár-olajból készült hajkenőcsről. (Kopaszok napjában háromszor éljenek vele; ha nem női ki tőle a hajuk, akkor bizonyosan őbennük van a hiba. Látnivaló, hogy ez ma is vezércikk-téma lehetne s legalább az irója nem tenne vele kárt magában.) A gyerekeknek használati utasítást ád a Kedveskedő a bodzafapuskához s megtalálható benne az is, miképp lehet a ludat fájdalom nélkül megkoppasztaní, (Már t L hogy a koppasztónak ne fájjon; ez a cikk bizonyosan az akkor országló politikusoknak szólt) Engem azonban mindezeknél jobban megkapott egy szenzációs cikkely, amelynek cime: A' gyors, szekér (Eilwagen.j — 1823 olta — mondja a cikk az Ausztriai Birodalomban megint egy uj intézet vette kifejlődésének kezdetét amely már eddig is szép foganatokkal ajánlja magát 's igen örvendetes következésekkel kedveskedik és jövendőbe még nagyobb várakozásokra nyújt reménységet. Ez a honnos intézet a' gyors utazás', gyorsposta' béhozatala, amelyet is köztudomásul a két magyar Hazával megismertetünk. A gyorsszekér »jókeményen munkált és minden oldalról tökéletesen béfedett kocsi,« melynek belseje »minden jó alkalommal ajánlja magát«, amely egy hosszú utazáshoz megkívántatik. Pontosan indul, pontosan érkezik és i>naggon illendő a fizetés, bér.« Bécstől Pozsonyig 6 óra alatt teszi meg a 10 mértföldes (4000 osztrákö!) 2 frt 50 kr-ért pengő pénzben. Bécstől Budáig 361/2 mértföld az ut, időben 28 óra, pénzben 11 frt 7 kr. Ebbe a menetidőbe azonban >belé van számítva azon idő is, mely alatt az utasok fölöstökölnek, ebédelnek és vacsorál nak. c Természetesen meg van szabva, az utas mennyi terhel vihet magával. Mert a régi világban volt mit vinni és nagy bagázsiáva! volt szokás utrakelni. Minden utas ingyen vihetett magával 50 font terhet még pedig 20 fontot a kocsiban, másik kocsin küldtek előtte, vagy utána 30 fontot amint kivánta. »Csak az olyan bugyorért Éell különösen fizetni«, amelyik 50 fonton felül van. Mivel a nagy sietség sohse volt jó, a gyorskocsi nem indult minden nap, csak egy héten kétszer* háromszor; ha azonban összeverődött egy négyhat tagu társaság, amely győzte a költséget, annak a kedvéért extrakocsi is indult Hogy milyen gyögyörüségei voltak az ilyen utazásnak, azt mindnyájan tudjuk, ha soha nem láttunk is gyors-sze* keret, részint Dickensből, részint Krúdy Gyulából; ők ezt sokkal szebben megirták, mint a Kedveskedő, azért erre ne is terjeszkedjünk ki ebben a prő.-ai jelenben. Kedvesebb ennél, ahogy sí lap eldicsekszik vele, milyen tömérdek nép uta-j zott gyors-szekéren. A bécs-pozsonyi vonalon éa vissza 4300 ember utazott 11 hónap alatt és * bécs-budai utat 6i9 ember tette meg gyorskor csivai négy hónap alatt. A Kedveskedő nem győz rajta csodálkozni, hogy ilyen mozgékony nép lett; a magyar, noha ez a szám még valamivel nagyobb is a valóságban. Mert akik legtöbbet forgolódtak Bécsben a magyarok közül, azok akár mágnások voltak, akár gazdag tőzsdések, leginkább magán* fogaton utaztak. — Kitetszik ezen előadásból, — végződik a vezércikk — hogy ezen nemrégiben még elképzel* hetetlen rettentő gyors utazás az ő kifejlődésének folytában más szomszéd státusokban is már fennálló hasonló intézetekhez fogja magát kapcsolni* más tartományokban is ily honnos intézeteknek fundálását előre munkálni és sokat tenni arra* nézve, hogy az európai szárazföld" lakosainak egy* az előbbi időkben egészen ismeretlen közhaszna jót adjon. .. .Kedves, drága naivság, de azért ne mosolyogjunk rajta. Gondoljunk arra, hogy száz év múlva a mi közlekedési intézeteink is olyan meghatódott dolgok lesznek — az újságainkkal együtt! — mi™! a gyorsszekér, meg a Kedveskedő.