Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-30 / 219. szám

SZEGED. SzerKe»t0s««: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13-33.'Kta<ióhlvotnl, kaicsOnkSnyWAr és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. - Nyomda ; löw Upói ucca 19. Telefon s ie-34. Tóvlrafl és levélcím : D61magyaror«zág Szeged. Kedd, 1930 szeptember 30 Ara ÍO fillér VI. évfolyam, 219. szám ELŐFIZETÉS: Havonla helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ttO, kUIJHIdön 6-40 pengd. — egyes szám éra héikSznap 16, vasár- és Ünnepnap 24 flll. Hirdetéseic felvétele tarifa szerint. Megjelenik ttéiiö Kivételével naponta reggel , S&egénységi biszonyiiványoU Legelőször teremtsünk tiszta helyzetet. Mert a szombati közgyűlés épp ezt mulasztotta el. Ha köztisztviselőnek vagy feleségének nincs vagyona, joguk van gyerekeik részére ugy az egyetemen, mint a középiskolában igénybe venni a tandíjkedvezményt. Az apa és az anya teljes vagyontalanságát azonban bizonyítvánnyal kell igazolni és kizárólag erre a célre szolgál az a bizonyítvány, amelyet Szűcs Imre a szombati közgyűlésen szóvá tett, amelynek a jegyzőkönyvét mindjárt szombaton délután kikeresték s amelyet ugy hívnak, hogy ^Szegénységi bizonyítvány egyetemi hallgató részére.« Az elnöklő polgármesterhelyettes szigorúan a törvény előírása szerint cselekedett, amikor a széksértési eljárást azzal vezette be, hogy felszólította Szűcs Imrét kifejezésének a visszavonására. Nagy kár azonban, hogy az izgalmak hatása alatt senkisem mondta meg világosan, hogy Szűcs Imrét nem azért vonják széksértési eljárás alá, mert azt állította, hogy a polgármester szegénységi bizonyítványt kért és kapott, hanem azért, mert azt mondta, hog}' a polgármester illegitim uton jutott a szegénységi bizonyítványhoz. Tudjuk, hogy a kérdés feltevését illetően tévedésben voltak egyes érdektelen közgyűlési tagok és tévedésben volt Szűcs Imre is. Meg vagyunk győződve róla, hogy az illegitim kifejezést Szűcs Imre visszavonja volna, ő csak abba nem akart belemenni, hogy a szegénységi bizonyítványról elhangzott állítását vonja vissza. Ez érthető. Kezei között volt az aktaszám, a kérelem beadásának, a bizonyítvány kiállításának dátuma és a bizonyítvány egész szövege. Ez a szöveg a teljes tárgyismeret hiányában tévedésbe ejtette Szűcs Imrét. Talán nem is kutatta, hogy a polgármesternek vagy a feleségének van-e ingatlan vagy ingó vagyona. Egészen bizonyos, hogy nem ismerte azokat a rendelkezéseket, amelyek annak idején, bizony már jó régen, a közlisztviselők gyerekeinek tandíjmentességéről megjelentek, ma is érvényben vannak s akkor is érvényben voltak, amikor a polgármester kérte és kapta a »szegénvségi bizonyítványt egyetemi hallgató részére«. Neki egészen naivul csak az jutott eszébe, hogy a város első tisztviselőjének nagyon szép fizetése van, a fizetése mellett kap pótlékokat, reprezentációs költséget, hogyan lehet tehát, gondolta Szűcs Imre, hogv az ilyen nagyfizetésü ur szegénvségi bizonyítvánnyal Íratja be a fiát. Altalános jogelv, hogy a jog nemtudása nem mentésit. Ez igaz. És helyes. De sokkal nagyobb hibája Szűcs Imrének, hogy közéleti pályájának a legelején tart. Egészen bizonyos, hogy másként viselkedett volna, ha anyagának mérlegelésénél es előterjesztésénél közéleti rutin és tapintat is irányították volna. Jogi tévedés mással is megesett a szombati közgyűlésen. Tessék csak elolvasni a közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi 30 törvénycikk 30 paragrafusát. Széksértés esetén a sértés elkövetése után azonnal kell intézkedni. Nincs ugyan igy, expressis verbis ez benne a törvényben, de logikusan következik abból a meghatározásból, hogy széksértést követ el, aki a sértést az elnök figyelmeztetése után azonnal vissza nem vonja és abból a rendelkezésből, hogy a széksértés megállapítása után az elnök a széksértést elkövető tagtól a szót megvonja. A szombati közgyűlésen a sértés elkövetésétől addig, amig sor került a széksértés megállapítására, hosszú fásítási aktát ismertetett a kulturtanácsnok, egy másik előadó bemutatta az utalapi költségvetést, egy másik a Balástyaiut kiépítésére tett javaslatot és felszólalt hat városatya. Aztán nem jogi mulasztás, hogy az elnöki, tisztséget ellátó polgármesterhelyettes a tiszti főügyészt felhívta, hogy tegyen indítványt a kiszabandó pénzbírság mértékére nézve, de á közgyűlés tagjait elfelejtette megkérdezni, hogy kiván-e valaki felszólalni »a pénzbírság összegének mértéke kérdésében«? Pedig a törvény tiz-tizperces felszólalásra két városatyának megadja a jogot. S az elnöki székben jogtudó főtisztviselő ült, aki erőssége és disze a szegedi közigazgatásnak. S nem kfváló jogász és 'érdemes ember a tiszti főügyész, akit a közgyűlés egyhangú bizalma emelt díszes állásába? Mégis sokan vannak, akik nem osztják, sőt sokan, akik helytelenítik mérlegelését. A' törvény harmincadik paragrafusának első bekezdése ugyanis azt mondja, hogy, >az a törvényhatósági bizottsági tag, aki az állam és a társadalom rendje ellen izgató, vagy a nemzeti érzést, vagy a vallási meggyőződést sértő kifejezést használ, aki a tanácskozás méltósága ellen vét, aki a közgyűlés egyes pártjait, vagy tagjait sértő kifejezéssel illeti, vagy bármilyen módon sérti és a sértést az elnök figyelmeztetése után azonnal vissza_ nem vonja, széksértést követ el«. Ez idézet. A törvény szórói-szóra való idézése. Azt ugy-e föltételezni sem lehet, hogy a törvény megszövegezése logikátlanul történt és hogy a sorrend megállapításával nem volt célja a törvényhozónak. A széksértés legsúlyosabb esete mégis csak az, amikor valaki izgat az állam és a társadalom rendje ellen. Azután jönnek a nemzeti érzést, vagy a vallásos meggyőződést sértő kifejezések, majd azok a mondatok vagy szavak, amelyekkel a tanácskozás méltósága ellen vétenek, és csak ezután következnek azok a sértő kifejezések, amelyekkel valaki a közgyűlés egyes pártjait vagy tagjait illeti. A harmincadik paragrafus 3-ik bekezdése a széksértés büntetését 500 pengőig terjedhető pénzbirságban állapítja meg. ötszáz pengő te- ! hát a legmagasabb pénzbírság. Talán még sem volt helyes Szűcs Imre esetében ezt a legmagasabb büntetési tételt hozni javaslatba. Igaz, hogy a megsértett közgyűlési tag a város első tisztviselője. Ezt á minősítést használta a tiszti főügyész. De a törvény nem ismer ilyen minősítést. Ellenben egyes közgyűlési tagok megsértéA budapesti cseh követség megcáfolta Masaryk határrevízíós nyilatkozatát „Nem lehel a határokat megváltoztatni a kis- és nagyántání hozzájárulása nélkül" „A csehek is ferülelkiíerjeszlésí kívánnak" (Budapesti tudósítónk télefonjelentése.') A Neue Freie Presse vasárnap reggeli száma szenzációs 3/asaryfc-nyilatkozatot közölt. A cseh köztársaság elnökének nyilatkozata szerint Európa békéjét főleg két momentum veszélyezteti. Az egyik a lengyel korridor, a másik Magyarország. »Magyarország részéről veszélyes momentum az az agresszív polilika, melyet folytat* — mondotta Masaryk. >Én együtt érzek a magyarokkal nehéz helyzetükben és kedvező viszonyok kőzött hajlandó volnék mérlegelni a fennálló határok kiigazítását az ő javukra.« A nyilatkozatot nagy fentartással fogadták magyar politikai körökben és amint az előre látható volt, hétfőn délután a budapesti cseh követség már cáfolta is a bécsi lapban megjelent nyilatkozatot. A hivatalos cáfolat a következőképen hangzik: J A bécsi Neue Freie Presse után ma a magyar hétfői lapok Masaryk csehszlovák köztársasági elnök nyilatkozatát közlik a csehszlovák—magyar határok megváltoztatásáról. Illetékes körök felhatalmazása alapján közli a csehszlovák követség, hogy a nevezett bécsi lap után a magyar lapok nem teljesen, egyesek egyáltalán nem hűen közölték Masaryk elnök nyilatkozatát, amelynek Magyarországra vonatkozó helyes szövege igy hangzik: — Kétféle veszélyes pont van, amely veszélyezteti a mai Európa békéjét. Az egyik a; a lengyel korridor, a másik Magyarország, j Ami az elsőt illeti, sok némettől hallom, hogy) sohasem fogadják el a mai elrendezést, amelylyel Keletporoszország el lett szakítva a birodalom egyetemességétől. — Ami Magyarországot illeti, veszedelem fenyeget a pánmagyar politika részéről, amelyet a magyarok űznek. Magyarország visszaállítása, ahogy a háború előtt volt, lehetetlen, mert a régi oligarcha-rezsim nagyon igazságtalan volt és elnyomta a nem magyar nemzetiségeket. Egyszersmind azonban értem a magyarok nehézségeit és kész volnék kedvező körülméngek közt megengedni, hogy mérlegelt ess ék a mai határok modifikációja. Da mindenféle határváltozás a parlamentnek van fentartva és nem lehet megváltoztatni a határokat a kis- és a naggánlánt hozzájárulása nélkül. Ezenkívül a változás nem lehetne kizárólag egyoldalú. A mi területünk is hasonlóan kiterjesztést kíván a mi javunkra. Mindez azonban nem lehetséges, amig a magyarok nem változtatják meg politikájukat.*