Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-30 / 219. szám

Kének az ujszegedi uszodaavatásról A díszpáholy. (Középen Aigner főispán és Somogyi polgármester. A közönség. sénél szigorúbban iléli meg — s ezt a felfogást mégis csak mindenkinek osztani kell — ha valaki c) a tanácskozás méltósága, b) a nemzeti érzés és a -vallásos meggyőződés, a) az állam és a társadadalom rendje ellen vét. Kíváncsiak vagyunk, mennyi pénzbírságot hozna javaslatba ilyen esetekben a tiszti főügyész, ha a szombati esetet a maximális pénzbüntetéssel tartotta elintézendőnek. Szűcs Imre hibázott. Ez tagadhatatlan. Somogyi Szilveszter nem illegitim uton jutott a bizonyítványhoz. De Szűcs Imre meggondolatlan közbeszólásának és jogászi tájékozatlanságának hatásával vetekszik, hogy a jóvátétel káros hamarságában jogtudorok halmoztak hibát-hibára, hogy a következmények levonásának szigorában messze túllépték a törvényt s igy szembekerültek épp a törvény intencióival és hogy a közgyűlési tagok egy része — nem törődve a szervilizmus könynyen támadható gyanújával és látszatával — ugy viselkedett, mint amikor valaki a világ valamennyi hires operatőrét mozgósítani akarja, hogy egy szálkát kivegyenek mondjuk a kormányfőtanácsosné őméltósága kisujjának a körme alól. Legvégül pedig rá kell mutatni, ami szintén fontos, hogy a nagy elégtételhajszolástól nem jutott se figyelem, se elégtétel annak az ujszegedi rokkantnak, aki nem kapott az előljárósági ügyosztályban se szegénységi bizonyítványt, se rendes bánásmódot. Pedig jó lenne, nagyon jó lenne, ha a közgyűlés is, a közigazgatási gépezet is szentelne figyelmet ezekre a dolgokra és ezekre az emberekre. A városházán gyakran lehet szerezni nagyon rossz tapasztalatokat. Szombaton történt az egyik közgyűlési taggal, aki lakásstatisztikát keresett. Az adóhivatalból felhívta telefonon az előljárósági ügyosztályt. Egy Zsótér nevü ur jelentkezett. Amikor meghallotta, hogy miről van szó, azt válaszolta, hogy majd előbb megkérdezi és néhány perc múlva visszajött a telefonhoz és ezeket mondta: — Van lakásstatisztika. Tessék ide feljönni. Bérház második emelet ik. Most negyedkettő, háromnegyedig itt vagyunk. Loholás a bérházba. Fel a második emeletre. Be az egyik szobába. Három ur ült benn. Asztalok mellett. Illedelmes köszönés. Vissza senkise köszön. — Kérem szépen, mondja a látogató, Zsótér urat keresem. — Igen — hangzik a válasz az egyik asztal mellől. — Kérem, a lakásstatisztika miatt... — Első emelet, pontosan alattunk,_ Gróf Dezsőnél. Loholás le az első emeletre, közben bátortalan gondolás arra, hogy miért nem mindjárt mondta meg Zsótér ur, hogy hova kell menni, neki kisebb fáradságba került volna, mert kevesebbet kellett volna beszélni s a felet nem fárasztotta volna fel hiába a második emeletre. Gróf ur elmerülve ült az íróasztalánál. Dolgozott. A fél benyit. Nem hallja. Kétszer köszön. Nem hallja. A harmadik köszönésre végre fölnéz s ettől kezdve nagyon szívélyes és előzékeny. Bizonyára mindenkivel szemben ilyen, kiderül, hogy azokról a lakásokról vezet kimutatást, amelyek igénybevehetők katonai személyek részére. Vissza, a második emeletre. De ki merészkednék be megint Zsótér ur szobájába? A tanácsnokot kell megkeresni. Sok idő azonban nincs a tanakodásra. Be hát a legelső szobába. Egy nyurga ur terpeszkedik el az egyik asztal mellett. A lábai messzire előre nyúlnak. A kezében valami játékszerféle. Előtte egy ur. Féltesttel az asztalon. Beszélgetnek. — Horváth tanácsnok urat keresem.! — Mellettünk, — hangzik a válasz km>J tán és komoran. A szegény fél, aki városatya, valósággal kiszédül mostmár a hivatalszobából. Lemondott arról, hogy tovább keresse &] lakásstatisztikát. • Helyes, ha a közgyűlés rendet teremt' a — közgyűlésen. De az rend legyen s ne a hajbókolás, a tömjénezés, a kritikátlanság, a hallgatás és a tussolás érája. Mutasson azonban a közgyűlés akkor is energiát, legyen akkor is lendülete és vezesse akkor is a legnagyobb túlzásokig felcsapó szigorúság, amikor a költségvetés tárgyalásánál megint alkalma lesz arra, hogy mindenki számára, a legszegényebb koldus részére is rendet, megértést, belátást, előzékenységet, gyors munkát, fegyelmet és figyelmet teremtsen és biztosítson a — közigazgatásban. A csanádi püspökség káptalanja és a város 400 hold földje (A Déimagyarország munkatársától.) Abban az időben, amikor Glattfelder Gyula megyéspüspök Szegedre tette át a csanádi egyházmegye püspöki székhelyét és ő maga is Szegedre költözött, komolyan foglalkoztak a káptalan megszervezésének kérdésével is. A megyéspüspök a tárgyalások során azt a kérelmet terjesztette a város elé, hogy a káptálan megszervezése esetén négy kanonoknak kanonoki stallumként adjon száz-száz holdat a város földjeiből. A megyéspüspök kívánságát a közgyűlés annak idején egyhangúlag honorálni kivánta és a polgármester javaslatára ugy határozott, hogy a kért négyszáz holdból százat a Kereseti, százat a Vágójárásban, kétszázat a Ruzsajárásban jelöl ki. Ezeket a területeket azonnal átadja a csanádi egyházmegyének azzal, hogy a földek bérjövedelme két évig az egyházmegyét illeti, ha azonban két éven belül nem alakulna meg a káptalan, ismét a város | kapja meg a földek jövedelmét Ez a KSt i esztendő időközben lejárt, de a káptalan megszervezése a közbejött akadályok miatt nem történt meg. Az egyházmegye kívánságára a közgyűlés azután ujabb két évvel meghosszabbította a várakozási időt, kimondva, hogy ba két éven belül nem alakul meg a káptalan! a város visszaveszi a földeket. Ez a két esztendő most járt le, az 1929— 1930. gazdasági év végén. Most járt le Azoknak a bérlőknek a bérleti szerződése akiK ezeket a káptalani földeket apró parcellákban bérelték. .. , A polgármester, miután mé^^ndig bizonya talan, hogy mikor kerülhet sor a káptalan megalakítására, ugy határozott, hogy az uj gazdasági évben a négyszáz hold föld béri® — akiknek bérleti szerződését a régi feltételek mellett meghosszabbítja — a béreket ezentúl ne az egyházmegye pénztárába fizessék be, hanem a város pénztárába. SflMHTORfOKgJIS a wse, y^-^b fcAe*wfSűlAeAÉ mfiAakaddttfaeu • ? FfieiÉfa ggfcpz ÜfetweMaég: Budapest, Ena6be£*tér V » Kapható minden üzletben.