Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-14 / 206. szám

SZEGED, Szerkesztőség: Somogyi ucca •»2. L em, Telefon: Kiadóhivatal, XOIcsOnkanyvtar és fegylroda : Aradi ucca S. Teleion: 306. ^ Nyomda : Löw Lipót ucca 1». Telefon : 16—34. Távirati és levélcím: Délmagyarország Szeged. Vasárnap, 1930 szeptember 14 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 206. sz&m ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, kUliaidiSn (>•4(1 pengő. — Egyes szám ára hétköznap 16, vasár- és Ünnepnap 24 >111. Hlrdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttő kivételével naponta reggel Páholymunka az árverési csarnokban Hasábos riportot olvasunk arról, hogy a székesfővárosi árverési csarnokban dobrakerültek azok a holmik, melyek valamikor a szabadkőműves páholyok felszereléseihez tartoztak. Hogy ezek az ingóságok hogyan kerültek ki a szabadkőműves páholyok birtokából, azt jól tudja mindenki, de hogy az árverési csarnokba hogyan kerültek, annak története még felderítetlen. Ahogy az ujságiró beszámol az eseményekről, megtudjuk azt is, hogy szétvagdosott arcképek, összetört oszlopok, az erőszakos rongálás minden jelét felmutató berendezési tárgyak kerültek dobra. A riport beszámol arról is,'hogy három jólöltözött idős ur jelent meg" a hivatásos árverési vevők sorában s összevásároltak mindent, Pulszky Ferenc összevagdalt arcképét, Rakovszky Istvánnak, a számvevőszék egykori elnökének, a volt belügyminiszter édesapjának elpusztitott portréját, mindent, mindent, ami valamikor a magyar szabadkőműveseké volt. Az, aki ezeket a sorokat irja, valamikor tagja volt a magyar szabadkőművességnek, tisztában van a magyar szabadkőművesség erényeivel és fogyatkozásaival. Jól tudja, hogy »a szabadkőművesség bünei«-ről közkézen forgott füzetek éppenolyan aljasak és éppenolyan hazugok, mint azok, melyek »a pápák bűnei«-vei szórakoztatták azokat, akik a titokzatosság s a bűnöknek leleplezésében kedvüket találják. Lehettek tagjai a szabadkőművességnek, akik eltévelyedtek, de ki merészelné akár a bíróságot, akár a hadsereget eltévelyedett tagjairól megítélni? Ez a »gonosz hamarság«-gal megejtett általánosítás csak a magyar szabadkőművességgel szemben volt megengedett, vagy megtűrt, vagy — kívánatos. Ezeknek hangsúlyozása után szükséges talán kijelenteni azt is, hogy a magyar szabadkőművesség intézményének helyreállításáért nem tartanánk indokoltnak a harcot s nem tartjuk fontosnak, hogy a szabadkőműves páholyok működnek-e vagy nem. Egyetlen nagy fogyatkozása volt a magyar szabadkőművességnek az, hogy a felvilágosultság és progresszivitás illúzióját kölcsönözte azoknak, akik sem progresszívek nem voltak, sem felvilágosodottak. Voltak a magyar közéletben s e város közéleiében is tényezők, akik állásfoglalásait csak azért tartották liberálisnak, mert szabadkőművesek voltak s igy megesett sokszor, hogy retrográd törekvések számára foglalták le a jóhiszeműen ítélkezők előtt a liberálizmus, a demokrácia, a progresszív gondolkodás erőforrásait. Voltak nem kis számban polgárok, akik a haladott gondolkodás, a felvilágosítás munkájának követeléseivel szemben megelégedtek azzal, hogy páholvtagok voltak s elaltatták vele a lelkiismeret kötelezéseit. Ha megengednék a magyar szabadkőművesség működését, ma sem lenne máskép. Csak ostoba elfogultság, vagy gyerekes fantázia tételezhet fel, vagy pláne tekinthet bebizonyitottnak hazaí'iatlan magatartást a szabadkőművesek működésében. A szabadkőművesség is emberi intézmény. volt, kitűnőbb és selejtesebb emberek kerültek be »a világot átfogó lánc -ba. Ám, ha megelégszünk szegedi példával: a szabadkőművesség nem egg főispánt, nem egg városi tanácsnokot, nem egg rendőrkapitányt, nem egy bírót, nem egy pénzügyi tisztviselőt, sőt nem egg egyetemi tanárt adott ennek a városnak. A szabadkőművesség megítélése mindig fonák volt s mindig a türelmetlenség és szenvedély s soha nem az elfogulatlanság és értelem Ítélkezett felette. Voltak a szabadkőművességnek hősei, de voltak árulói is, voltak mártírjai és voltak denunciánsai, voltak lelkesültjei és voltak közömbösei, — emberi intézmény volt, ismételjük, — nihil a me alienum puto. A magyar demokráciának, a magyar progresszivitásnak olyan kevés erőforrása van, hogy nem áldozhat az olyan játékos szórakozások, az olyan ártatlan és erőtlen kontemplációk számára, mint amilyen a szabadkőművesség volt s a szabadkőművesség újra lenne, amúgy is esendő erejéből semmit. Ha a kormány újra engedélyezné működésüket, nagyjából azok lennének tagjai, akik tagjai voltak. S a magyar szabadkőművesség volt tagjai a megpróbáltatások idejében jórészt eltávolodtak attól az iránytól, meívet a felvilágosodott gondolat s' az élőitől etetői mentes cselekvés princípiumé jelölt ki. De ha nem is küzdünk a szabadkőműves páholyok felélesztéséért, küzdenünk kell azért a közszellemért, mely szabad polgároknak a törvény korlátain belül szabad gyülekezési és egyesülési jogoL biztosit, küzdenünk kell azért a korszellemért, mely a magántulajdon, szentségét megvédje akkor is, ha szabadkőművesek tulajdonait fenyegeti az elkommunizálás veszélye s amelyik humanitárius s a törvény ellen soha nem vétő szellemi mozgalmakkal nem ugy akar elbánni, hogy a Pulszky Ferencek, Rakovszky Istvánok portréit megtépve és meggyalázva a szemétdombra szórja ki. S talán kellene küzdenünk azért a közszellemért is, amelyik jobban szereti ezt az országot, mint ahogy gyűlöli a személyes ellenfeleket s amelyik az ország érdekében nem vetne el magától olyan értékes polgári nemzetközi kapcsolatokat, mint amilyeneket a magyar szabadkőművesség tudna megmozdítani az ország történelmi jogainak érvényesítése érdekében. A szabadkőműves szövetség-1 nek tagja a svéd király, tagja Anglia királya is s ahány szabadkőműves páholy van a föld kerekségén, annyi világosságod lehetne felgyújtani a magyar ügy igaz sága mellett. Dehát a magyar szabadkőművessé; képrombolói számára nem ez a fonto; Nekik fontos a »megbélvegzés«, a kirí kesztés, fontos volt a vetélytársak kiig? zolása s fontosak a paloták, amikhe aránylag nagyon kevés kockázattal s mt sokkal kevesebb áldozattal jutottak hozz Bei&lesi llendersonnal tárgyalt és vasárnap vissssautassilc Hudapesire (Budapesti tudósítónk telefon jelenté se.) Genfből jelentik: Négynapos tárgyalás után Bethlen miniszterelnök vasárnap visszautazik Budapestre. Szombaton Henderson angol külügyminisztert látogatta meg, majd Zalcsky lengyel külügyminiszter látogatását fogadta* Bethlen kijelentette, hogy feltétlenül szükségesnek tartja az egymásra utalt európai államok között a kooperációt, illetve a kollaborációt, mert különben a mai válságból nem lehet kijutni Bethlen ezután nyilatkozott a lord Bothermerevel való velencei találkozásról is és örömének adott kifejezést, hogy a találkozás létrejött. Meggyőződése — mondotta —, l»ogy a Bothermer e-vel való tanácskozás hasznos és üdvös eredményeket fog hozni. Gróf Apponyi Albert részt fog venni a népszövetségi jelentés általános vitájában. Felszólalására valószínűleg kedden kerül sor. Vámunió a kisántánt államai között? A legfontosabb cikkekre eltörlik a vámoí A Prager Tageblatt genfi tudósítójának azt a feltűnést keltő értesülését közli, amely szerint a klsánlár.í három külügyminisztere Genfben a vámunió kérdésében jelentős tárgyalásokat folytatott. A tárgyalásokat kezdeményező Marinkovics már el is készítette a javaslatot. Az első etap a Románia és Jugoszlávia között kötendő vámszerződés lesz. A vámunió nem jelent teljes vámközösséget, hanem csupán közös együttműködést az összes gazdasági kérdésekben. A tervek szerint a három szövetséges állam között a legfontosabb cikkekre eltörlik a vámot. A Prager Tageblatt szerint a megállapodás elvben már megtörtént lalálra Ítélték a rablógyilkos csendőrőrmestert Pécs, szeptember 13. A szalántai rablógyilkos csendőrőrmester bűnügyének mai tárgyalásán. a pörbeszédeket. tartották meg. Jilly László csendőrügyész vádbeszédében a halálbüntetés kiszabását kérte Ambrus Istvánra, aki méltatlanná vált a kegyelemre, mert beszennyezte azt a ruhát, melyhez szennynek tapadnia nem szabad. Frankó Zoltán dr. védő védőbeszédében azt fejtegette, hogy Ambrus nem volt beszámítható A honvédtörvényszék ítéletében bűnösnek mondotta Ambrus István rablógyilkosság, nyilvános erőszakosság, függelemsértés és lopás bűntettében és ezért a rablógyilkos csendőrőrmestert, lefokozással, szolgálati jelvényeitől való megfosztással, a csendőrség testületéből való kicsapással és kötél általi halálbüntetéssel sújtotta. A halálraítélt Ambrus megfelebbezte az Ítéletet.