Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-03 / 173. szám

" 1930 augusztus "5. naszkodtak a felek, hogy főmagánvádló a kölcsönöket sokat számit fel, hogy a kamatoztatás végett neki átadott pénz elveszett Ezen tanú vallomására vonatVgzóan már megállapítást nyert, hogy azok, akik tann rallomása szerint egyéb ügyekben főmagánvádlóra panaszkodtak, tanú állításait egyenesen megcáfolták; idevonatkozóan pedig megcáfolja vallomását a főmagánvádló által felhívott Sípos György tanú, aki vallotta, hogy főmagánvádló tényleg nem biztos helyre helyezvén el 28 millió koronát, az elveszett, azonban ezen őszszeget tanúnak főmagánvádló sajátjából megfizette. A vádlott által felhívott Asztalos Lajos, de a főmagánvádló által felhívott Sípos György, Steyer György és IHíté János egybehangzóan vallották azt, hogy a főmagánvádló személyébe helyezett bizalmuknál fogva ma-, jjuk mentek főmagánvádlóhoz, maguk kérték meg ezt arra, hogy készpénzüket pénzünk romlása idején kamatozásra helyezze ki. Vallották azt is, hogy főmagánvádló nekik pontosan elszámolt, ténykedésével nagyon meg voltak elégedve; sőt Máté János azt is vallotta, hogy főmagánvádló a pénze kezeléseért csak egytized százalékót számított fel. Ellenben azt a tényt, hogy főmagánvádló maga járt ti bárkinél, hogy pénzt kamatozás mellett tőle vegyenek fel, avagy hogy ajánlják őt másoknak, mint olyant, akttői kamatozásra pénz szerezhető, vádlott nem bizonyította. Vádlott azt is állította, hogy főmagánvádló a menekültek megmaradt pénzén laprészvényeket vásárolt Ezzel ellentétben dr. Buócz Béla, dr. Schultheisz Károly, dr. Becker Vendel, Klug Péter és Tőrök Sándor tanuk egybehangzó vallomása alapájn megállapítást nyert al, hogy főmagánvádló 850.000 korona értékben az 1921. év körüli időben s mások is »Szegedi Uj Nemzedék* cimü lapvállalat részvényt vásároltak és pedig azért, hogy menekült társukat, Tumbász S. Bélát, — aki mint fennebb ismertetve lett, később főmagánvádló ellen köz. és magánokirathamisitás büntette miatt feljelentést tett, — aki a >Szegedi Délvidéki Otthon«-tól anyagi támogatásban részesült, de ez nem nyújtott megélhetést, ezen lapvállalatnál elhelyezhessék. Evégből főmagánvádló, de társai is részvényeiket 30—30 darabonkint különböző személyekre átíratta, hogy igy több szavazattal rendelkezhessenek céljuk megvalósításában. Vette pedig főmagánvádló azon laprészvényeket, amelyek Klug Péter tanú vallomása, de a szegedi köztudat szerint is, sem azon, sem a mai időben üzérkedés tárgya nem volt Végül azt is állította, hogy főmagánvádló a menekültek és kisemberek pénzét valutánk ingadozására bazirozott haszon kecsegtetésével bankba dirigálta bankügyészi rebach végett Idevonatkozóan a vádlott által felhívott Asztalos Lajos maga vallotta azt, hogy pénzét a »Belvárosi Bank és Kereskedelmi Rt«-ba, amely cégnek főmagánvádló ügyésze volt, nem főmagánvádló, hanem egy dr. Winkler nevű egyén ajánlatára helyezte el. A vádlott által felhívott s a fenti rt esődügyére vonatkozó Cs. 5884 —1926. számú iratok beszerezhetők nem voltak az ügy folyamatba léte miatt (23. alsz. értesítés); mig a B. 3607—1927. sz. és B. 26.651—925. sz. szegedi kir. tőrvényszéki iratok azért nem szereztettek be, mert e számoknak megfelelő ügyek nem büntető ügyek. (17. és la alsz. értesítések.) Sípos György tanú vallomásával is megállapítást nyert az, hogy pénzét kamatoztatás végett főmagánvádlónak adta át. Ugyanezen tanú vallomása, valamint a vádlott által felhívott P. 25.093—1927. sz. (21. alszám), P. 28.427-1925. sz. (45. alszám) s a főmagánvádló által felhívott P. 26.692—1925. sz. (27. alszám) iratok tartalma alapján pedig csak az nyert bizonyítást, hogy főmagánvádló a Sípos György által neki átadott 140 millió koronából kamatozás végett kiadott Pálin&ó Gábornak, illetve néhai dr. Mathievich József, Czene József és dr. Marczinek Jenőnének váltó ellenében, — különböző •feszegeket s mert ezen most említett adósok fizetési kötelezettségüknek eleget nem tettek, főmagánvádló, mint Sípos György jogi képviselője, ellenük váltőpereket tett folyamatba és pedig Pálinkó Gábor ellen Sípos György felperességében; dr. Mathievich József és társai ellen Witheim Testvérek szegedi bejegyzett cég felperességében, amely cégnek a váltó behajtás végett adódott át A vádlott által felhívott s a 26. alszámu iratok mellett elfekvő, a főtárgyaláson felolvasott, a Belvárosi Bank és Kereskedelmi Rt szegedi cégnek a kényszeregyezségi elájrás megindítása iránt benyújtott kérelmének a szegedi kir. törvényszéknek Ko. 5097—610—1925. sz., a szegedi kir. ítélőtáblának P. I. 2553—621—1925. sz., a szegedi kir. törvényszéknek Ko. 5097—1925—626. végzésének, a szegedi kir. ügyészség 12.992—kü. 1928. sz. 2. határozatának, özv. Balog Mártonnénak ezen határozat ellen benyújtott felfolyamodásának s végül 5 szegedi kir. főügyészségnek 1287—1926. fü. sz. határozatának tartalmából csak az nyert megállapítást, hogy a Belvárosi Bank és Kereskedelmi Rt, amelynek igazgatósági tagja és ügyésze főmagánvádló s amely bank vagy0nj erejét túlhaladó konjunkturális ügyletekbe is bocsátkozott, kényszeregyezségi eljárást kért maga ellen, amelynek keretében azon jogerős egyezség jött létre, hogy nevezett bank hitelezőinek teljes kiegyenlitéseül 40 százalékos kvótát fizet; hogy Vőneki Mihály és társai •^en bank ellen a sikkasztás, illetőleg csalás büntette miatt özv. Balogh Mártonná ezen bank igazgatósága, főkönyvelője és felelős hivatalnokai ellen csalárd bukás, hűtlen kezelés, csalás és magánokirathamisitás miatt ett feljelentést, azonban a kir. ügyészség a nyomozást megszüntette, illetőleg az utóbbi esetben a vád képviselet megtagadta, amely határozat ellen özv. Balogh "artonné vádlott képviseletében felfolyamodással élt, ,™jre a kir. főügyész a kir. ügyészség határozatát megváltoztatva, a bank igazgatósági tagjai ellen a nyomoz«s elrendelésére utasította a kir. ügyészséget 'ehát vádlott ezen bizonyítékokkal azon tényállitáhogy a menekültek és agyonszanált kisemberek Pénzét nemzeti, keresztény jelszavak mellett a valutánk DÉLMA fiYARORSZAG ingadozására bazjrozott haszon kecsegtetésével bankba. dirigálta bankügyészi rebach végett, nem bizonyította. ad. VIII. Vádlott azon tényállítását, hogy főmagánvádló menekült társai azon kérését, hogy a határkiigazitó bizottság előtt jelenjen meg és ott szószólójuk legyen, vagyoni érdekeltségre hivatkozással megtagadta, szintén nem tudta bizonyítani, mert az általa felhívott vitéz Zsíday Imre tanú vallomása szerint főmagánvádló ez ügyben, mint zentai menekült, nem volt érdekelve, tehát a határkiigazitó bizottság előtt meg sem jelenhetett volna, miután Horgos, Magyarkanizsa és Martonos községek visszacsatolásának kéréséről volt szó; vádlott összetévesztette főmagánvádlót egy másik szegedi ügyvéddel. ad. IX. a) Vádlott azt állította, hogy főmagánvádló önként jelentkezett a szerb állampolgári, illetve hűségeskü letevésére. Vádlott által a főtárgyalási jegyzőkönyvhöz eredetben és hiteles másolatban csatolt, a főtárgyaláson felolvasott, Gyurgyenics K. járásbirósági díjnok által 1922. évi julius 19-én kiállított hivatalos bizonyítvány szerint főmagánvádló a szabadkai kir. ájrásbiróságnál 1921 február 10-én KI. I. B. 8—138. szám alatti ügyvédi esküjének letevése céljából kérvényt adottbe, azonban e bizonyítványnak ügyszáma njnes. A vádlott által felhívott dr. Jedlicska Jenő tanú vallotta azt, hogy ő is hallotta annak idején azt, miszerint főmagánvádló is le fogja tenni az esküt, de mert ezt nem hitte el, utána nézett a dolognak, mutatták neki, hogy főmagánvádló eskületételére vonatkozó kérvény tényleg beérkezett, azonban e tanú azt is vallotta, hogy ebben az időben már a meg nem szállott magyar földön volt, mert már kiutasítás alatt állott s hallotta azt ls, hog> a kérvényt főmagánvádló apósa, dr. Huszágh zentai ügyvéd adta be, hogy főmagánvádló ügyvédi gyakorlatát meg ne szüntessék, miután ezen tanú, de a főmagánvádló által felhívott Jakó Sándor tanú egybehangzó vallomása szerint 1921. évben a szerbek felhívták a zentai ügyvédeket, hogy a hűségesküt tegyék le, mert ellenesetben nem tárgyalhatnak. Tehát a vádlott által felhívott dr. Jedlicska Jenő tanú is csak azt bizonyította, hogy ha jelentkezett is főmagánvádló eskü letételére, ugy nem önként, hanem kényszer folytán tette. De a tanú vallomása szerint az esküre jelentkező kérvényt sem főmagánvádló, hanem ennek apósa adta be, miután abban az időben főmagánvádló nem is tartózkodott szerb megszállott területen. De ezen okirattal, illetve tanú vallomással szemben a főmagánvádló által a főtárgyalási jegyzőkönyhöz eredetben és hiteles másolatban becsatolt, a főtárgyaláson felolvasott, dr. Boschi, a szabadkai kir. járásbíróság vezetője által 1927 szeptember 23-án Elnöki I. C. 73—1927. szám alatt kiállított bizonyítvány tartalma szerint a szabadkai kir. járásbíróságnál 1921. évi El. I. B. 8—138. számú beadvány, amely dr. Széchenyi István ügyvéd ügyére vonatkozik, nincs, mert olyan szám nincs is iktatva. Figyelemmel arra, hogy a vádlott által becsatolt okiratnak nincs ügyszáma, már pedig alig kétséges, hogy hivatalos bizonyítvány a jugoszláv bírósági ügyviteli szabályok szerint is szabályszerűen iktatott ügydarabkénf adható ki s nem járásbirósági dijnok által, hanem a járásbíróság vezetője, vagy annak megbízott helyettese által; a főmagánvádló által becsatolt okirat aggálytalan kellékekkel bi>-, a kir. törvényszék ezen okirat alapján, de Jedlicska Jenő vallomásával szemben is azt vette bizonyítottnak, hogy főmagánvádló hüségesküjére vonatkozó kérvény a szabadkai járásbiróságohz nem adatott be. Vádlott. tehát e tényállítását sem tudta bizonyítani. b) Vádlott azt is állitotia, hogy főmagánvádló az alatt, mig egyik lábával' megszállt területen állva az ottani vagyoni érdekeit szorgalmazta, másik lábával pedig a szegedi humusba kapaszkodott üzleteinek lebonyolítása közben a büntetötörvénykönyvvel is ellenkezésbe ja'ott, ugy annyira, hogy bűnügyi zárlatot rendeltek él birtokára. A vádlott által eredetben és hiteles másolatban a főtárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt s a főtárgyaláson ismertetett 1281—1921—2. sz. a. végzés tartalma szerint dr. Ludajic Vitomir szerb ügyvéd által képviselt Ferenczi Pál által főmagánvádló és ennek anyja ellen a Bn. 50. §-ába ütköző és a Btk. 380. §-a szerint minősülő csalás büntette miatt folyamatba tett bűnügyben özv. Széchenyi Istvánná tulajdonát képező a 3675. sz tkvi betétben felvett 368. sz. házra a Bp. 492. és 493. §-ai alapján a bűnügyi zárlatot és biztosítási végrehajtást a szabadkai kir. törvényszék vizsgálóbirája 1921 május 26-án elrendelte, mert a feljelentés szerint főmagánvádló és ennek anyja ravasz fondorlattal s azon célból, hogy maguknak vagyoni hasznot szerezzenek, Ferenczi Pált kijátözák, 1920 szeptember 19-én egymással összebeszélve, 1921 julius havában megkötött írásbeli adás-vevési szerződéssel Hirschfeld Ferenc zentai lakostól megszerezték a fenti számú betétben felvett ingatlant 250.000 koronáért, annak dacára, hogy tudták, miszerint Hirschfeld Feienctőt az ingatlant Ferenczi Pál megelőzőleg megvette s e vevő a vételárat Hirschfeld Ferencnek fel is ajánlotta. Ekként Ferenczi Pál 250.000 korona vagyoni kárt szenvedett E végzés tartalmából is nyilvánvaló, hogy az ebben foglalt adatok alapján Ferenczi Pálnak legfeljebb csak magánjogi igénye lehetett főmagánvádló és ennek anyja ellen s ezt vádlottnak, mint ügyvédnek is tudnia kellett Ezen feljelentésre vonatkozólag maga a vádlott által felhívott dr. Jedlicska Jenő tanú is azt vallotta, hogy ily alaptalan feljelentést mindenki ellen tehettek, akit •vexalnic akartak. Ily alaptalan feljelentést tanú ellen is tettek. Azonban a főmagánvádló által felhívott Hirscfeld Ferenc tanú vallotta azt, hogy Ferenczi Pálnak a kérdses ingatlant írásbeli szerződéssel eladta azzal a feltéttelei, hogy vevő a szerződést csak akkor kapta meg, ha a vételárat a kikötött időre megfizeti, azonban trr Ferenczi Pál többszöri felhívásra sem fizetett Erre Hirschfeld Ferenc értesítette Ferenczi Pált, hogy a* ügylettől eláll, amire Ferenczi nem is válaszolt Ezután cca félévre az ingatlant főmagánvádló vette meg, a főmagánvádló által hiteles másolatban a főtárgyalási ejgyzőkönyvhőz becsatolt s a főtárgyaláson ismertetett 1381—11—1921. számú végzés tartalma szerint 1921 december 26-án a szabadkai törvényszék vizsgálóbirája a bűnvádi eljárást megszüntette, mert Ferenczi Pál kijelentése szerint semmiféle kára fel nem merült Nyilvánvaló tehát az, hogy főmagánvádló ezen esetben nem került összeütközésbe a büntető törvénykönyvvet s ez ta vádlott jóhiszeműen nem is állíthatta. Vádlott által ide vonatkozóan felhivott s a Belvárost Bank és Kereskedelmi Rt kényszeregyezségi és csődügyére, illetve büntető ügyére vonatkozó (26. alszám) iratok tartalma alapján fennebb előállott bizonyítási eredmény szerint ezen bűnügy nem főmagánvádlónak 1921. évbeli repatriálása idejére vonatkozik egyrészt, másrészt pedig az, hogy főmagánvádló, mint a nevezett bank igazgatósági tagja bűncselekményt követett-e el, jogerős birói Ítélettel megállapítva nincs, tehát vádlott nem állithatja azt, hogy főmagánvádló ez esetben oly cselekményt követett el, amely a büntető törvénykönyvvel ellenkezésbe jutott Vádlottnak tehát idevonatkozóan sem sikerült bizonyítani. ad. X. a) A vádlott által felhivott dr. Marczinek Jenő és neje tanuk vallották azt, hogy azon 15 millió koronás váltó ellenében, amelyet Wilheim Testvérek fel» perességében főmagánvádló perelt s amelyen néhai dr Mathievich József ügyvéd kérésére dr. Marczinek Jenőné mint forgató aláirt, dr. Mathievich József ellenértéket nem kapott s ezen vallomásukat arra atapitották tanuk, hogy néhai dr. Mathievich József tette ezt a kijelentést dr. Marczinek Jenő előtt akkor, amikor a Kútvölgyi — tüdőbetegek — szanatóriumban feküdt Dr. Marczinek Jenő ezen állítását dr. Mathievich József azon kijelentésére alapította, amely szerint tanú azon kérésére, hogy dr. Mathievich jelentse ki tanuk előtt, miszerint a 15 milliós váltóra ellenértéket nem kapott, dr. Mathievich ezt megtagadta, mondván, hogy egy kartársa ellen nem akart semmit sem tenni. E tekintetben attól, hogy maga a dr. Mathievich C* dr. Marczinek Jenő által vallott kijelentése még nem bizonyítja azt, hogy dr. Mathievich József a váltó ellenében ellenértéket nem kapott, a főmagánvádló által felhivott Borsi István tanú vallotta azt, hogy dr. Mathievich Józsefnek a tanú jelenlétében 10, vagy 12 és félmillió koronát lefizetett, dr. Gálfy Endre tanú pedig vallotta azt, hogy dr. Mathievich József a kútvölgyi szanatóriumban azon nyilatkozatt, amely szerint a váltó ellenében a pénzt felvette a főmagánvádlótól, tann felhívására szó nélkül aláirta. A vádlott által felhivott s a főtárgyalison ismertetett P. 28.427—1925. sz. (45. alszám) iratok tartalma alapján tény az, hogy az e perben hozott jogerős birói ítélettel és dr. Marczinek Jenőné előadása alapján megállapítást nyert az, hogy néhai dr. Mathievich József főmagánvádlótól 10 millió koronát, mely összegre felperes keresetét leszállította, felvett Vádlott tehát ezen adatok birtokában nem állíthatta jogos alappal főmagánvádlóról, hogy néhai dr. Mathievich József csak a főmagánvádló revolverezésének hatása alatt számolt el halálos ágyán a főmagánvádlóval, mert megállapítást nyert az, hogy néhai dr. Mathievich József 10 millió koronát felvett főmagánvádlótól b) A vádlott által felhivott Kovács Kotor András tanú vallomása alapján megállapítást nyert az, hogy nevezett gyilkosság büntette miatt előbb halálra, majd jogerősen életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítéltetett Ugyanezen, — valamint dr. Simon Ákosné, dr. Lugossy Döme tanuk egybehangzó részben egymást kiegészítő vallomása alapján bizonyítást nyert az is, hogy Kovács Kotor András a szegedi kerületi börtönben a kiszabadulása ellenében főmagánvádló által dijtevélben kikőtótt 100 millió korona tiszteletdíjat nem tartotta soknak, az anyagi romlását nem idézte elő, ezen őszszeget megérte a szabadsága; Kovács Kotor Andrásní pedig, akinek a felkérésére lépett érintkezésbe férjével a főmagánvádló s aki (Kovácsné) férjével is tárgyalt ez ügyben, azt a kijelentést tette dr. Simon Akosné előtt, hogy fele vagyonát szívesen rááldozza, hogy férje a szabadságát visszakapja, mert a gyermekei odahaza nem fogadnak szót, lezüllenek. Amikor pedig Kovács Kotor András a főmagánvádló által benyújtott kérvény utján szabadlábra helyeztetett, szabadulását megköszönte főmagánvádlónak. A főtárgyaláson Kovács Kotor János tanú azt vallotta, de a vádlott által felhivott c a főtárgyaláson ismertetett P. 1175—1927. sz. (28. alszám) perben is azzal védekezett, hogy azért nem fizette meg a főmagánvádlónak a tiszteletdiját, mert szabadlábra helyezését nem főmagánvádló, hanem dr. Sulyok István plébános és báró Urbán Péter képviselő eszközölték ki. Ezzel szemben a most emiitett per iratainak tartalma alapján megállapítást az nyert, hogy Kovács Kotor András szabadlábra helyezését főmagánvádló és az ügyben társa dr. Lugosi Döme ügyvéd eszközölték ki hónapokig tartó tevékenység utján. A főmagánvádló által felhívott B. 4490—1927. számn (29. alszám) bűnügy iratai is azt bizonyítják, hogy vádlott képviseletében Kovács Kotor András által főmagánvádló ellen az ügyben csalás és zsarolás büntette miatt folyamatba tett bűnügy eredményre nem vezetett, mert a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadta felfolyamodás után az ügyészség határozatát a kir. főügyész helybenhagyta, a vizsgálóbíró a feljelen, tőnek mint pótmagánvádlónak a vizsgálat elrendelésére irányuló kérelmét elutasította, a vádtanács, majd kir. ítélőtábla a bejelentett felfolyamodásokat elutasította. J Nem nyert tehát bizonyítást az, hogy Kovács Kotor András bűnügyében a kegyelmi kérés idején nevezett