Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-27 / 168. szám

«t DfJJMvr.vARORsrtn 1930 julius 27 A román halóságok teljhatalmat kapnak az antiszemita agitátorok megfékezésére Bukarest, julius 26. Cadrea belügyi osztály­főnök ismertette a lapok tudósítói előtt a bu­kovinai rendzavarások megfékezésére tett in­tézkedéseket. Szükségesnek mondotta, hogy a hatóságok teljhatalmat kapjanak az agitáto­rok ellen, akik a parasztság nehéz gazdasági helyzetét zsidóellenes agitádóra használták ki. Az agitátorok legnagyobb része politikai ügy­nök, akik a lakosságot a kormány ellen iz­gatják s az a céljuk, hogy a kormánynak ne­hézségeket okozzanak. A Szegedi üsző Egyesület a vásárhelyi nagy versenyen megnyerte a Kongresszusi Dijat (A Délmagyarország munkatársától) Ünnepélyes külsőségek között nyiW.ák meg szom­baton este a XI. vásárhelyi uszókongresszust, ame­lyen 5000 néző tapsolt a felvonult közel 500 úszónak. A gyönyörűen feldíszített uszoda ragyogó fény­ben úszott. Idősebb Bárány István a megafon elé lépve, szép beszéddel nyitotta meg a kongresszust, majd a zenekar eljátszotta a Himnuszt, azután pedig megkezdődtek az egész országban nagy ér­deklődéssel várt versenyek, amelyek már az első napon a szegedi úszók teljes diadalával végződtek. A Szegedi Uszó Egyesület ne­gyedszer és végleg megnyeríe a Kongresszusi Dijat, bár a vidéki egyesületek a dij három számában meglepetést okoztak. A szombati verseny részletes eredménye a kő­vetkező: Kongresszusi Dij. 100 m. gyorsúszás: 1. Vágó Sándor (SzUE) 1:06.2, 2. Mihályfi (SzUE) 1:07.8, 3. Nemes (PAC) 1:08. 400 m. gyorsúszás: 1. Pleplár (SzUE—KISOK) 5 50.6. 2. Hay II. (SzUE) 5:56.3, 3. Vágó (SzUE) 6:32 100 méteres hölgy mellúszás: 1. Danner Gizi (SzUE) 1:40.4, 2. Magasházi (Tatabányai SC) 1::46.2, 3. Sarkady (DUE) 1:53.4. 100 m. hátúszás: 1. Klausz József (Miskolci Vas­utas) 1:21.2, 2. Sirsich (SzUE) 1:21.8, 3. Trenk (CsAK) 1:25.8. 100 m. mellúszás: 1. Szentkirályi (DEAC) 1:27.8. J00 m. hölgy hátuszás: l. Ungvári Baba (TSC) l :45.4. Egyéb számok: 5x50 gyorsúszó staféta: 1 SzUE (Sirsich, Vágó, Mihályfy, Hay II., Boros) 2:31.8, 2. Pécs 2::42, 3. Debrecen 2:45.4. 3x50 vegyes staféta: 1. SzUE (Gál, Sirsich, Boros) 1:45, 2. Miskolc 1:49.2, 3. Csaba 1:49.6. Vízipóló: SzUE—Eger 1:1. A gólokat Hay n. és Bitskey (Eger) dobták. A Kongresszusi Dijat 25 ponttal a SzUE nyerte, 2. Tatabánya 13 pont. 3. Sopron 8 pont. (Ebbe az eredménybe a vasárnap lebonyolításra kerülő műugrás nincsen beleszámítva, de annak eredmé­nye a SzUE elsőségén már nem változtathat.) A vasárnap lejátszandó Vidéki válogatott—Or­szágos ifjúsági válogatott vízipóló mérkőzésen a Vidéki válogatott a következő összeállításban sze­repel: Mezey (Eger) — Mátray (Eger) — Hay I. (Szeged) — Hay II. (Szeged) — Mikey (Szeged), Hazay (Eger), Vágó (Szeged). IV. Károly három fia Budapesten Budapest, julius 26. A legelőkelőbb belga kollégiumnak, a Szent Mihály-kollégiumnak 200 növendéke érkezik augusztus 14-én Buda­pestre a Szent Imre év ünnepségeire. Ez a csoport a belga arisztokrácia gyermekeiből rekrutálódik. E csoporttal IV. Károly volt magyar király gyermekei közül Róbert, Félix és Károly érkezik Budapestre. A belga je­zsuita társaság rendfőnökének, Löwének veze­tésével 50 egyeiemi hallagató is jön a magyar fővárosba, köztük 8 japán. HORTOBÁGYI JÜHTURÓ M5 Tejsztívefkezeti Központ Bpesf, 4. postafiók 20, Feloldják az Rnglíában Befoglalt magyar vagyontárgyakat London, julius 26. Az angol kormány meg. egyezett a magyar kormánnyal a trianoni békeszerződés alapján Angliában lefoglalt ma, gyar vagyontárgyaknak, jogoknak és kötele­zettségeknek feloldásáról. Ennek értelmében az eddig még nem értékesített vagyontárgya, kat, jogokat feloldják a zár alól s az ere­deti tulajdonosoknak birtokába visszabocsát.i ják. ' Sportrepffilőgépen Amerikába Csütörtökön indult a berlini repülőtérről tengert rthj pülőutjára Hirth Wolfgang sportrepülő (jobbra) kísérő, jével, Weller Oszkár berlini sportférfrovaL A repülé* célja Grönlandon keresztül Araerika és ehhez egy 40 lóerős kjs Klemm.féle német repülőgépet használnak. Szinház-égés Irta: Sz. Szigethy Vilmos A Rencz-cirlcusz ugyan nem szinház, de épp olyan tömeglátogatásra való hely volt, mint akár­melyik müintézet. Most, hogy leégett, bizonyá­ra nagyon sokunkban feltámad a gyermekkor em­léke, meg a későbbi is, az ifjúságé, amiktír a Rencz-cirkusz reprezentálta az irodalomban és a valóságban egyaránt a cirkuszhoz fűződő fogal­mat. Számos látnivalójával, mülovarnőivel és tra­pézmüvésznőivel együtt, akik megkőzelithetetleneb­bek voltak a... Isten úgyse, nem tudok a mai kor levegőjének hatása alatt megfelelő hasonlatot. Mindig érdekelt a cirkusz világa, nagyon régen volt, hogy egy végtelenül szomorú dummer Atiguszt barátom, aki harsogó kacajra fakasztotta már a puszta megjelenésével is a közönséget, egy pohár limonádé mellett kioktatott: — Csak a nagyon ostoba ember veti magát cir­kuszrriüvésznő után. Az ő életük nem olyan, mint a polgári rendű nőké, hiszen szükségük van a tel­jesen ép idegrendszerükre, azt nem zavarhatja meg semmiféle bolondság. Egy-egy csillagára az egész társulat vigyáz s ha nem megy máskép­pen, botrány árán távolítják el azt a tompa pemzli bajuszu tisztecskét, aki azt hiszi, hogy most fog­ja bekoronázni a fehérnemű varrónők során nyert hódításait. A mi trapéznőnket előadás után hi­deg lepedőbe csavarják, félig-nyers hússal etetik. Meglehet, hogy őnagysága egyszer megszökik, azon­ban dolgozni azután sose fog. — Mégis, öregem, mégis... Megértette, felelt is rá. — A természetnek vannak törvényei, nagyon jól tudjuk. Mikor észrevesszük, hogy a tagunk szórakozott, vagy ábrándos, egyszóval könnyen le­bukhat a magasból a manézsbe, akkor férjhez adjuk egy kollégához. Amig azonban hozzánk tar­tozik, a mi szabályaink szerint köteles élni. Ezért oktalanság minden civil-kísérletezés, nagyon is fe­gyelmezettek ezek a lányok. — Gazdag ember nem veheti el őket? — Dehogy nem. Csakhogy akkor meghaltak a pálya számára. Ma is bennem cseng a hang, ahogyan ezt a — szerinte — mindennél súlyosabb halált zeng­te, harsogta. Eszembe jutnak ezek a dolgok most, a bécsi cir'ruszégés alkalmából s a legnagyobb igazságta­lanságnak tartom azt a gyakori kifejezést, hogy a közvélemény, vagy akármelyik testület, mi, cir­kuszt rendez a szinház körül. Azért, mert mind a kettőnek publikuma van, még nem vonhatók egy kalap alá. Külön-külön tradíció, cél, ember­anyag, hivatás. A cirkusz talán mar fejlődni se tud, olyan régen elérte a kifej lő Jési fokát. Leg­alább is Dickensben megtaláljuk mindazt, amit ma ismerünk. Azt mondja erre a multat is ősmerő öregebb generáció: — Hohó! Azt hiszed talán, hogy a szinház folyton fejlődik? Mert kőpalotákban működik, a mult semmi? Akkor nem is voltak színészek, csak ma találták ki őket? Volt idő, hogy Szegeden se jártak palotába a színészet rajongói, hanem jó volt a Hági sörcsarnok helyén terpeszkedő fa­bódé is, a HeszlényL és Hoffer cég tulajdonosa. (Heszlényi bácsi mé? ma is él. Hófehér hajával, egyenes járásával itt maradt kellemes átmenetnek a múltból a jelenbe.) Virágos papírral fliszitett bódé volt ez a színház, de talán nem kisebb örö­mök székhelye, mint a mai. Minden esetre derül­tebb volt a kor s ha érkeztek is szomorúságok, hamarabb multak el, mint a maiak. Szeged akkori színészei közül művészettörténeti nevek Havi, Hegedűs, Szabó, Filippovics, Hubav, Sztupa, Latabár, Molnár György, Kocsisovszky Jusztin, Láng Bódi, Aradi Gerő. Hát a vándor­apostolok, akik szinte félisten-számba mennek? Berzsenyi, az őreg Döme, Dési, a Hetényiek, He­gedüsné Bodenburg Lina, Rajz Jancsi, Lászi, Tí­már Jancsi, továbbá Zöldi, a legjobb cigány-ala­kító, Jánosi Pap Emil. (Pap Emil a 12. honved­i •gyalogezred parancsnokaként halt meg. 1869-ben hagyta oda a színpadot s forradalmi rangjával lépett a hadseregbe.) ; Szegeden is leégett a szinház, elpusztnlt^jnás­felé is, csak éppen a bódét nem érte baj. Pedig azt szuvas fából csinálták, vagy ha nem is ép-; pen abból, de azzá lett az idők folyamán. Az alja embermagasságnyira tele papirszenJSt­tel, sarkaiban vörösen izzó vaskályhák. Akkor még igy fűtöttek, a közönség fázósabb része odasereg­lett melegedni. A szikrák vidáman pattogtak ld-| felé, mégse kaptak bele a ruhába. A színpadon görögtűz nélkül nem élhetett meg darab. Ez együttjárt az allegóriával s a közön­ség azt is megbocsájtotta, hogy füst marja a sze­mét. Violában (Az aTföM haramiája) papiros, meg kócfojtással lövöldözött Szinház Miska diszletmes­ter, aki Heszlényiék pallérja és házmestere volt, de egészen a művészethez ragadt s attól elválni soha nem tudott. Ragadta magával az a megma­gyarázhatatlan valami, ami előkelő családok gyer­mekeit is kényszeritette, hogy otthagyják a szín­padi világ bizonytalansága kedvéért az otthon ké­nyelmét, a rangot, mindent. (Szinház Miska ké­sőbb nagyon lenézte a kőszinházat, abba a lába' soha betenni nem akarta. Ellenben műkedvelői előadások kiforszirozásán fáradozott, magával vi­vén dicsősége régi tanyájáról minden cifra pap;*j rost, továbbá a hattyúkat, akik a bódé függönye* díszítették, miközben úsztak az oszlopos csarnoka hajlék előtt a tavon.) * Azonban a papirosfojtások se tudtak kárt ni a faszínházban, — nyüván rendeltetése v0 az isteni gondviselés szemében. Tamás bác'' kunyhója volt akkoriban a repertoárdaraft amely szükség esetén megmentette a becsületet kirántotta a kátyúból a színészet megrakodt kerét. Igen szép és hatásos darab. E sorok iJW - későn születvén — már nem láthatta, de ü)* sági olvasmányán kivül emlékszik rá egy íe 1 ^ hajú, gvermek-kedélyü matróna elbeszélésébe, is Tamás bácsi kunyhóiát uay állította aláz*"*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents