Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-27 / 168. szám

TÍT30 IUIÍUS 27. nfT.MAr.V—*?SZAG A 70 évet Fáy Elek ét a 68 éves Fáy Irma utolsó élszakáia a Tisza Lajos-körúti lakásban Evekkel ezelőtt elhatározták a testvérek, hogy ha egyikük meghal, a másik öngyil­kosságot követ el — Rózsákkal hintette tele Fáy Irmi halott bátyfr ágyát, azután felakasztotta magái — Egy 1927-ből kelt levél — Látogatás a szomorú házban (A Délmagyarország munkatársától.) A Tisza Lajos-körut 14. szám alatti sárgára fes­tett emeletes ház földszintjén lakott ez év majusa óta Fáy Elek 70 éves nyugal­mazott vasúti főintéző és testvére, a 68 éves Fág Irma, nyugalmazott postamesternő. A két testvér, akik évekkel ezelőtt megállapodtak abban, hogy egymás mellett töltik el életüket, példás egyetértésben és jó anyagi helyzetben éltek. Fáy Elek évek óta súlyos betegségben szenvedett. Járni nem tudott, néhanapján testvére sétáltatta meg tolókocsin a körúton. Péntekről szombatra virradó éjszakán a bé­kés, háromszobás lakásban megrázó ese­mények játszódtak le. Szombaton délelőtt 10 óra felé a házmester­nek feltűnt, hogy Fáyék még mindig nem keltek föl, holott Fáy Irma máskor már kora reggel az udvaron volt Az uccai ablakokon le volt húzva a zsalu, a lakásban senkisem mozdult. Megpróbált bekopogni, de választ nem kapott. A házmester ekkor elszaladt a legközelebbi telefonállomásra és jelentést tett az esetről a rendőrségnek. Közölte gyanúját is, hogy Fáyéknál az éjjel valami tragédia tör­ténhetett. A rendőrségről csakhamar egy de­tektív érkezett ki, aki becsöngetett az ajtón. Erre sem jelentkezett belülről senki. Az össze­gyűlt lakók közül valaki figyelmeztette a de­tektívet, hogy a lakás konyhai ablaka nyitva áll. Létrái hoztak és a detektív most már az összegyűltek izgatott suttogása közepette be­mászott a lakásba. A konyhából benyitott az ebédlőbe, de egy lelket sem talált. A háló­szoba ajtaját kinyitva, különös, megrendítő látvány tárult szeme elé. A fal mellett álló ágyban felkö­tött állal, talpig ünneplőbe öltö­zött férfi holtfest feküdt. Kezét mellén összekulcsolva tartotta, szolgájuk művészettörténetre szomjas lelke elé,.mint a drámai irodalom gyöngyét istenem, ha azokat a múltba visszacsillámló tekinteteket is meg lehetett volna örökíteni! A darab szegedi előadásai példátlan sikert je­lentettek. Aztán bizonyos unalom következett, ami együtt jár a megszokással. Tamás bácsi kunyhó­ja kezdett kisebb házakat vonzani, egyszer azért mégis műsorra tűzték. • Titokzatos suttogások, kílá'ásba helyezett gyö­nyörök azon az estén megtöltötték közönséggel a nézőteret. A várt szenzáció pedig valóban nem maradt el. \ kunyhó — tudniillik Tamás bácsié, ameny­nyire a mesére emlékszünk — végül leég, még pedig a darabban a publikum szeme előtt. Hát hogy jobban égjen, {Színház Miska petróleum­mal locsolta a tüzet, teremtvén szivet-lelket el­bájoló hangulatot, sürü fekete füstöt és széles lyelvü lángokat. Ezek a lángok — elragadtatva a szerep nagy­szerűségétől — belekaptak a díszletekbe, a meny­nyezetgerendákba, ám néhány rövid perc alatt i,ijedelmek nélkül eltaposták a bajt, kézzel tapo­snák halálra. A bódénak semmi baja nem történt, mondom, hivatása volt, amit a feleltünk levő gondviselés szabott elő a' számára. A bódé állt szilárdan, pe­dig mindenki meg volt róla győződve, hogy tűz­ben múlik ki. Hitték fanatikusan, többek közt azért is, mert ennél különb tűzfészket senki sem ismert Mikor köztudomásra jutott, hogy Utolsó hó­daPjait, heteit éli, mert kő-utödja jut uralom­rai fokozódott az izgalom. — MostI No, most! Végül is le kellett bontani. Viola haramia ur pisztolyai épp oly hiábavalóan fenyegették, mint lamás bácsi ingatlana Színház Miskával együtt. Valami nagy titka lehetett, azt nem tudta el­esni az ciS5 modern kőszinház. amelyik aztán 'iamarosan leégett. Hogy ne beszéljünk azó'a való egész sereg színigazgatóról. ujjai között rózsaffizért szoron­gatott. A holttestet félig fehér lepel burkolta és tele volt hint­ve friss vörös rózsákkai. A ró­zsák elborították az ágyat és az ágy környékét. A detektív a villanykapcsolóhoz ugrott és a következő pillanatban fényárban úszott a ho­mályos szoba Ekkor ujabb meglepetés követ­kezett A villanvlámpa fénye a két ab­lak közötti falrészen, egy szö­gön függő 60—70 éves nő holt­testére világítóit rá. Az idős asz­szony karfai ernyedten lógtak alá, lába alatt egy feldöntölt szék feküdt. Az udvarban várakozók pár perc múlva csak azt látták, hogy a detektív az ablakhoz támolyog, aztán lejön a létrán és elsiet. Nem­sokára a rendőri bizottság autója robogott a ház elé. Dr. Vastagh Zoltán rendőrkapitány intézkedésére kinyitották az ajtót és hozzá­fogtak a rejtélyes tragédia rekonstruálásához. A szobában, ahol a két halottat találták, egy csomó levél feküdt az asztalon. Az egyi­ken öreges, reszkető írással ez a cim állott: A rendőrségnek. A levél, amint később kiderült Fáy Irma Írásával a következőket tartalmazta: — Évtizedek óta a legnagyobb békes­ségben és egyetértésben éltünk egymás mellett. Végtelenül szerettük egymást és elhatároztuk, hogy egyikünk sem fogfa túlélni a másikat. Ha valamelyikünk meghal, akkor a má­sik követi őt a halálban. Az a kérésünk, hogy egyszerű fekete koporsóba, egymás mellé temessenek el. Kérjük", hogy a többi, rokonoknak, isme­rősöknek szóló leveleket tegyék postára. Ez a levél, amint a dátumból ki­tűnik, még 1927-ben kelt és ugg Fáy Elek, mint Fáy Irma aláírásával volt ellátva. A negyedik oldalon egész friss irás jelentette: — Elérkezett az idő. Fáy Irma. Az asztalon a rendőrségnek címzett levél mellett még egész csomó levelet találtak: 4 levelezőlap az ismerősökhöz és két vaskos le­vél Márton Árpádné vásárhelyi református lelkész nejéhez címezve. A két levél közül az egyiket Fáy Elek, a másikat Fáy Irma irta A bizottság megállapította, hogy Fáy Irma vadonatúj ruhaszárító kötélre akasztotta föl magát. A kötelet valószínűleg előző nap vá­sárolta. A nyomozás alatt jelentkezett egy házbeli asszony, aki apróbb szívességeket szo­kott tenni Fáyéknak és elmondotta hogy szombaton hajnali 4 órakor beszélt Fáy Irmá­val. Az udvari ablakon könyökölt ki és mo­solyogva köszönt. Az asszony még meg is kérdezte: flixu] fgjsg újlaki* ( . .1 M4 pala m i nősÉG E.GFIZD ASAGOSSAGR FELÜLfTIÚLHRTRTLAn nnCYBATOnV-UJLAKI EGYESÜLT IPPRÍT1ÚVEK RT BUDflPEST,V.VlLfT105rCSASZAR-m 32 Képviseli: Erdélyi András és Fia ép. válL, Szeged. — Hogy van a nagyságos ur? — Köszönöm, jól érzi magát — válaszolta Fáy Irma —, pedig ekkor Fáy Elek már rózsák kö­zött, felkötött állal feküdt. A bizottság megállapítása szerint a tragé­dia a következőképen játszódhatott le: Fáy Elek pinteken délulán rosszul érez­hette magát. Közeledni érezte halálát Az öreg ur lába dagadni kezdett. Fáy Irma érezte, hogy elkövetkezett az utolsó pillanat Este felöltözött és elment az egyik Takaréktár-uc­cai virágkereskedésbe és meg­vásárolta a rózsákat. Azután hazatért és az agonizáló testvére mel­lett virrasztott. Fáy Elek halála valószínűleg éjféltájban következett be. Amikor Fáy Irma látta hogy bátyja meghalt, megmosdatta, ünneplőbe öltöz­tette a halottat, kezét mellén összefonta, befektette az ágyba és telehintette rózsákkal. Egész éjjel ezzel lehetett elfoglalva, mert a házbéliek világosságot láttak kiszűrődni a la­kásból. Hajnali négy óra felé készülhetett el dolgával. Ekkor könyökölt ki az ablakon, hogy erőt ggüjtsön az önggilkossághoz. Azután visszament halott fivéré­hez és felakasztotta magát. A bizottság intézkedésére a két holttestet beszállították a törvényszéki orvostani inté­zetbe, a búcsúleveleket pedig a postára ad­ták. Ugyanekkor megkereste a rendőrség Már­ton Arpádnét is, hogy azonnal jöjjön Szegedre és adjon felvilágosítást. A rendőrség intézkedé­sére a szomorú lakást lepecsételték. A Délmaggarország munkatársa a délelőtt folyamán felkereste a Tisza Lajos-körut 14. számú házat Az első ajtón balra nagy név­jegyen ez a név áll: Fág Irma. Az ajtón, a névjegy alatt, ott piroslik a rendőrség pe­csétje. Az ablakon a zsalu, az ablakok alatt temérdek piros muskátli. Ezeket nézte az öreg kisasszony hajnalban, könny beborult szemmel, amikor fivére >már egészen jól érezte magát*. A lakók meghatva beszélnek Fáyékröl: — Naggon jó emberek voltak, nagyon sze­rették egymást. Az öregúr nemrég még egész jól érezte magát. 17-én volt a nevenapja, akkor még vendégek is jöttek: egy öreg há­zaspár. Irma kisasszony vacsorát készített és egy csokor virággal lepte meg a bátyját. Sohasem tettek említést, hogy milyen meg­állapodás van közöttük. .. Pedig Fáy Elek és Fáy Irma évtizedek­kel ezelőtt tudták, hogy minden ugy fog le­zajlani, ahogy ezen a nyári éjszakán történt K. Gy. A legnagyszerűbb egylilles Wídém kabaré estje Fellépnek : Daibukát Ilona Bársony István Berky Lily Gózon Gyula JankovszkyMara Ihász Lafos és Berky József Korzó Mozi kertben

Next

/
Thumbnails
Contents