Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-13 / 156. szám

1950 julius 13. DftOfAGYA^OTCSZAG 3 Tizenöfszázalékkaí 65 percentre akarják felemelni a városi pótadót A polgárság ujabb megterhelésével kívánják eltüntetni a városi költségvetés deficitjét (A Délmaggarorszdg munkatársától.') Többször foglalkoztunk már a város jövő évi költségvetésével, amely szinte gőzerővel készül a város számvevőségében; Erről a készülő költségvetésről eddig a legjobb, legmegnyugtatóbb hirek szivárogtak a nyilvánosságra. Eddig ugy volt, hogy a számvevőség igyekezetét körülbelül siker koronázta, sikerült a kiadási tételeket annyira lefaragni, hogy eltűnt, kiegyenlítődött a bevételek lemorzsolódása követkertében a deficit és igy nem lesz szükség a pótadó 50 százalékos kulcsának emelésére. Mielőtt az uj kőttségvetéstervezet összeállításához kezdett volna a számvevőség, megállapították, hogy a varosnak a jövő évben előreláthatólag egymillió pengővel, tehát az egész költségvetés tiz százalékával lesz kevesebb a bevétele, mint amennyit az idei költségvetésben előirányoztak. Erre az egymillió pengős deficittőbbletre kellett kiegyenlítést keresnie a számvevőségnek. Értesülésünk szerint azonban a főszámvevőnek az az elgondolása, hogy ezt az egymillió pengős differenciát a legszigorúbb takarékoskodás elvének alkalmazásával a kiadások meghatározásánál tünteti el, csak részben sikerült. Hiába redukálta a legminimálisabb keretek közé a kiadásokat, a városi adminisztráció fentartása és a többi csökkent hetetlen közigazgatási terhek olyan súlyosan nehezednek a város háztartására, hogy lehetetlennek bizonyult a teljes egymillió pengő megtakarítása. Néhány százer pengő fedezetlenül maradt, mert a bevételi tételeket a számvevőség csak reális alapon irányozhatta elő. Ezért — teljesen megbízható helyről nyert érlesülésünk szerint — elkerülhetetlennek látszik a pótadó emelése, mert a város a mai irracionális gazdálkodási rendszer mellett nem fokozhatja a bevételeit Arról van sző, hogy a számvevőség körülbelül 15 százalékos pótadóemelésre tesz javaslatot a polgármester hazaérkezése után. Ha ez a javaslat keresztülmegy, akkor Szegeden a jövő évben hatvanöt százalék lesz a pótadó, bár a törvényes rendelkezések kategórikusan kimondják, hogy a pótadó maximális kulcsa ötven százalék és a belügyminiszter csak egészen kivételes esetekben engedélyezheti nagyobb pótadó kivetését A 15 százalékos pótadóemelés körülbelül háromszázezer pengő jövedelemtöbbletet jelentene évente a városnak, mert aa 50 százalékos pótadóból körülbelül egymillió pengő volt a város jövedelme. Egyelőre kérdés, hogy a közgyűlés hozzájárul-e a polgárság ujabb megterheléséhez, de kérdés az is, hogy a belügyminiszter — ha a közgyűlés esetleg hozzá is járul — jóváhagyja-e ezt a határozatot, elhiszi-e, hogy Szeged háztartása abba az egészen kivételes helyzetbe került, amelyből a pótadóemelés ielenti az egyetlen kibontakozási lehetőséget Októberre, vagy májusra halasztják el az egyetemi építkezések országos ünnepségét Szeptemberig nem fejezik be a fogadalmi templom munkálatait és nem készülnek el a Templom-téri építkezések sem (A Délmagyarország munkatársától.) Úgyszólván mindenki tudta, hogy Szegeden szeptemberben nagyarányú ünnepségek lesznek, amelyeknek keretében elhelyezik az egyetemi építkezések zárókövét, felavatják a Templomtéren épült egyetemi intézetek árkádos épületeit, felszentelik a fogadalmi templomot és leleplezik a Nemzeti Megújhodás Emléktábláját, amely már évek óta vár leleplezésre a nyolcszögletű torony falához tákolt deszkaketrecében. Ugy volt, hogy ezeken az ünnepségeken megjelenik a kormányzó is, résztvesz rajtuk a kormány. Mindenki azt hitte, hogy Szeged lázasan készülődik erre az alkalomra, csak a szegediek csudálkoztak rajta napról-napra jobban, hogy itt, a szeptemberi ünnepségek színhelyén, tulajdonképen semmiféle előkészület nem történik. Csudálkozva kérdezgették egymástól, hogy a város hatósága miért halasztja az ünnepségek előkészítését, programjának kidolgozását az utolsó pillanatra, miért nem alkotja meg végre azt a bizottságot, amely ötleteket gyűjtene, terveket készítene, vagy készíttetne az országos jellegűnek hirdetett ünnepségekhez. De feleletet ezekre a kérdésekre senki sem kapott. Az ugyHárom nappal a halála előtt még nem volt semmi baja. De már nem Ízlett a pipa, aztán súlyos, öntudatlan órák következtek, bénuló karja ütemre mozgott a takaró fölött. Nézett rám könnyes szemmel, még egyszer szeretett volna mondani valamit, csak a mozdulataiból értettem meg: Fiuk, az Isten áldjon meg., ... Egyszer nagy idők terhével leszaladtam falura, nagyon elfogott a vágy az anyám látása után. Az ősszel váltunk el, közbejött a nagyon kegyetlen tél a nagyon kegyetlen emberi kényelemszeretettel, amikor fázunk a tizenkét órás úttól. De most ugy éreztem, hogy muszáj mennem, kergetett valami ismeretlen érzés, nyugtalanság. Alacsony zsámolyon ült a kályha előtt, ugy nézett ki a tavasztváró világba, ahol nemsokára pattannak a rügyek, hogy aztán másnak nyissák a rózsákat. — Mit látsz, anvukáml mikor olyan messzire tekintesz? Nem felelt, csak a kezemet simogatta. Oh Istenem, mit láthat az ember^ mikor visszatekint! Az ágya állandóan megvetve, de nem feküdt le. — Amikor meglátogat a fiam, csak nem fogadhatom betegen. Pedig akkor már aggódva lestük, hogy mikor érkezik szivéhez a kór, akárcsak az áradó viz, amely egyszer keresztül tör a gátakon. Nagyon sokáig nem maradhattam. En sehol sem maradhattam sokáig, mindig kergetett az élet, a muszáj. Délután kellett kocsira ülnöm, hogy előbb messzi állomást érjek. Ebéd végeztével ketten maradiunk, csendben az asztalnál. A tizedik szavamra se felelt, össze volt száradva kicsikén és feketén. Egyszer csak földerült. — De érdekes, hogy meglátogattál! Te vagy a legjobb fiam. Tolta elébem « bort. — Igyál, útra mégy. - — Sok kérdésemet nem értette meg, cirógatta a kezemet, aztán egyszerre felemelte a mutatóajL ját s öreges mozdulattal, gyenge cérnahangon, ütve a taktust, dúdolni kezdett: Cserebogáru sárga cserebogár. Hamar abbahagyta, másikba kezdett. -» Fiuk, az Isten áldjon meg.» összeharaptam a& ajakamat, ő belém kapaszkodott. — Ha most elutazol, lefekszem. Erre kértél, megteszem neked. De amig itt voltál, nem akartam. Huszonnégy órával később meghozta róla a drót az utolsó hirt. . i. A napokban megint vele álmodtam, mint majdnem állandóan. Lázas éjszakám volt, sokat néztem én is visszafelé oda, ahol annyi a látnivaló. Kellemetlen volt az álmom, megkínozott, jól esett felébredni belőle. Nézem az órát, még csak kettőt mutat. Jaj, de sokára van még reggeli Ugyanakkor erős férfihang tör fel a nyitott ablakon: Akkor szeretem hazámat, Akkor nem ér bu és bánat, Amikor részig vagyok. Nem vagyok üabonás, mégis \ égigszalaüt rajtam a hidea. Mi volt ez? Üzenet? a Bei M4 pala minősÉGE.GflZDflsAcossAGfl FELÜLmŰLHRTflTLfln nnSVBATOnV-UJLDKK EGYESÜLT lPRRfTIŰVEK RT BUDflPE5rXVÍLm05:CSASZAR-UT32 Képviselő: Erdélyi András és Fia ép. válL, Szeged. nevezett illetékes körök közömbösen vonogatták a vállukat, mintha a dolog nem is tartozna rájuk, mintha az előkészítés munkáját valami ismeretlen hatalomnak, vagy hatóságnak kellene elvégeznie. Más városokban ha nem is évekkel, de hosszú hónapokkal előbb megkezdik az előkészületeket és a propagandát és gondoskodnak arról, hogy az ünnepségek keretében minél több olyan alkalom adódjék, amely hasznossá, értékessé teheti a várható nagy idegenforgalmat De Szegeden nem történt semmi egészen a mai napig, szombaton azonban bekövetkezett a — fordulat, amelynek következtében a szeptemberre tervezett ünnepségeket okvetlenül elhalasztják. Egyelőre még csak az a kérdés, hogy mennyivel halasztják el. Szombaton Szegedre érkezett dr. Kertész K. Róbert államtitkár, a kultuszminisztérium művészeti osztályának vezetője, hogy az illetékesekkel megtárgyalja az ünnepségek programját és megállapítsa az ünnepségek időpontját. A városháza tanácstermében ült öszsze a bizottság, amelyben helyet foglalt dr. Aigner Károly főispán, dr. Pálfy József polgármesterhelvettes, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, Rerrich Béla, a Templomtéri paloták tervezője, Foerk Ernő, a fogadalmi templom épitöje, Czigler Arnold épitési vállalkozó és még többen mások. Ez a bizottság megállapította, hogy az ünnepségeket szeptemberben semmiesetre sem rendezheti meg a város, mivel szeptemberig nem készülnek el a fölavatásra váró objektumok. Szeptemberig nem fejezhetik be a fogadalmi templom belső munkálatait, nem készülhet el a kémiai intézet sem, de fizikai lehetetlenséggé vált az is, hogy a Templom-tér kövezését és aszfaltozását befejezzék. Azt, hogy a fogadalmi templom belsejében folyó munkálatok és a kémiai intézet építése miért késett el és hogy ezért kit terhel a felelősség, a bizottság értesülésünk szerint nem állapította meg. A kövezési és az aszfaltozási munkálatok elhúzódásának azonban nem a város és nem a vállalkozók az okai, hanem a kormány, amely hónapokig halogatta annak a kölcsönnek az engedélyezését, amelyből a város ezt a munkát finanszírozni kívánta. Néhány nappal ezelőtt történt csak meg ez a jóváhagyás és igy a már korábban megtartott versenytárgyalás eredményeképen a polgármesterhelyettes csak most adhatta ki a munkát a vállalkozóknak. Mivel az ünnepségek legfőbb színhelye a Templom-tér lesz, szó sem lehet arról, hogy a burkolási munkálatok teljes befejezése előtt megtarthassák az ünnepségeket. A bizottság még nem állapította meg az ünnepségek uj időpontját. Lehet, hogy azt októberre halasztják, de az is lehet, hogy csak a jövő év májusára marad. A döntés valószínűleg akkor történik meg, amikor a polgármester hazaérkezik szabadságáról és a kultuszminiszterrel megtárgyalja a dolgot. Nem lehetetlen az sem, hogy az ünnepségek elhalasztásának egyik döntő oka éppen az előkészületlenség volt, mert ma már, julius derekán még gondolni is bajos lenne kissé arra, hogy szeptemberig kifogástalanul előkészíthetnék az ünnepséget.