Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-27 / 142. szám

rf • iA*n «VT ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 rCDIcH. TlinillS ¿1 vidéken «* Budapesten3-00, KtllfOldan \ * 0-40 pengö. - Egyes izAm Ára hötklii» Ara lö filier nap 1«. va»hr- és Ünnepnap 24 tili. Hlr­VI jfi irf J-.1 m i ..ii 4 ^ n j. - t detések felvétele tarifa »cerint Megje­T c » lUiyam, I^tÄ. S^am lenlk hélföklvélelével naponia reggel WBWBH—BWg RZEOEU. SzerkeaztOség: Somogyi ucca B2. L em. Telefon: Kiadóhivatal, IttHeMakOnyvfar és Jegyiroda Aradi scca S. Telefon: 306. « Nyomda : Uíw Lipót ucca 1«. Telefon t lö—34. Távirati »levélcím: DélmagyaronxAg Szeged. Az amerikai vámőruleí Egy hét óta lassan-lassan kezdenek kibon­takozni az amerikai vámrevizió körvonalai. Az Unió hosszú belső előkészítés ntán, de ki­felé mégis váratlanul életbeléptette az uj vám­tarifát A vámkorlátok felépítésének mai kor­szakában nem lehet csodálkozni rajta, hogy ez a revízió az egész vonalon tarifaemelést jelent Arra azonban Ideát Európában senki sem volt elkészülve, hogy 1200 tarifatétel kö­zöl nyolcszáznyolcvanhétet felemelnek és még kevésbé lehetett számítani az emelésnek arra a horribilis mértékére, amely egyes cikkeknél 50—200 százalékot is meghalad. Alapjában véve azonban teljesen logikus, ami Amerikában történik és az európai álla­mok tiltakozása hipokritizmusnál egyébnek nem tekinthető. Amerika sem csinál egye­bet, mint ők: mesterségesen elzárja határait az idegen behozatal előtt, védi a belföldi mező­gazdaságot és ipart, hogy segíteni tudjon a munkanélküliségen, amely már az Egyesült Államokban is fantasztikus méreteket kezd ölteni. Még ma, tizenkét esztendővel a háború után Ss, a háborús pszichózisnak egy sajátságos jelenségével állunk szemben. A négy eszten­dős háború a technikai felkészültségének leg­nagyobb mértékével és az összes hatalmi esz­közöknek szolgálatba állításával olyan tőke­pusztitást végzett, amilyenre a világtörténe­lemben még nem volt példa. Ma ez a hihe­tetlen tőkemennyiség hiányzik a termelés­ből és az a munkáslétszám, amely az elpusz­tított tőkemennyiségnek felelne meg, nem tud alkalmazást találni. Ez a kiindulási pont, az államok azonban ahelyett, hogy közös erővel igyekeznének a tőkeképződés lassú, évtize­dekre kiterjedő folyamatát gyorsítani, egy teljesen hamis elgondolásból kiindulva kü­lön-külön akarnak bajaikon segíteni és saját határaikon belül egyoldalulag akarják a vi­lágjelenségeket megkorrigálni. Az indusztriá­lis államok agrárpolitikát csinálnak és a he­gyek tetején akarnak búzát termelni, a mező­gazdasági országok pedig, akarva-nem akarva kényszerülnek olyan iparok mesterséges fej­lesztésére is, amelyeknek náluk nem volna meg a létalapjuk. Mindenki mindent akar termelni és kifelé teljesen el akar zárkózni, mintha tudomást nem véve a közlekedés­nek az utolsó százötven esztendő alatt elért vívmányairól, a középkori gazdálkodás rend­szeréhez akarnának újból visszatérni. 1 A különbség Amerika és az európai ál­lamok között csak az, hogy Amerika óriási méretekben csinálja meg azt, ami ideát szű­kös viszonyok között történik. Amerika maga egy külön világ, az európai államok határai pedig szakaszjegytávolságra esnek egymás­tól. Amerikában van vas, szén, petróleum és mindennemű egyéb ásványi anyagok, vannak mezőgazdasági termények, van óriási állatte­nyésztés és az Unió területén belül megterem­nek a mérsékelt övnek és a szubtropikus vidékeknek összes növényi anyagai. Amerika, ha kell, a szükségleti cikkek legnagyobb ré­szével el tudja látni önmagát Ha felemeli a vámkorlátokat és megsürüsiti az áruforgalom akadályozásának szögesdrótjait és farkasver­meit, csak az életet drágítja meg, de nem te­szi lehetetlenné. Nálunk, Európában más a helyzet. Ta­lán az egy Angolországtól eltekintve, mely kolóniáiból mindent megkaphat, gazdasági szemfiontból minden ország csonka és ki­egészítésre szorul. Ezekben az országokban az olyan politika, amely összes szükségle­tek belső kielégítésére irányul, vagy az a tö­rekvés, hogy más országoknak csak eladja­nak, de érte cserében más árut ne vásárolja­nak, önmagában hordja lehetetlenülésének csi­ráját Az amerikai vámemelést a vezető euró­pai országokban óriási felzudulás követte. A kormányok hasonló eljárással, retorzióval, vám háborúval fenyegetőznek. Mi látszólag kí­vül esünk a játékon. Tengerentúlra irányuló kivitelünk és az Egyesült Államokból Magyar­országba irányuló behozatalunk olyan cse­kély, hogy jóformán töredék százalékokban jut csak kifejezésre. Az amerikai tarifaeme­lés a mi szempontunkból mégsem közömbös. Ami ugyanis odaát történt, legjobban a tó vizébe hajitott kővel hasonlítható össze, amely egyre szélesbedő és a vízfelületnek folyton na­gyobb részét beborító hullámgyürüket vet (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Newyorkből jelentik': A Dél Keresztje útban van Newyork felé. A gép utolsó rádiójelentése szerint, ujskóciai helyi időszámítás szerint déli Budapest, junius 26. Á képviselőház egyesitett bizottságai csütörtökön folytatták a gabonajavas­lat vitáját Plaíthy György elnökléséveL Sándor Pál volt mx első szónok. Először az egységes párt tegnapi pártértekezletéről beszélt Rámutatott arra, hogy Bethlen megjelenése mennyire megszelídítette az egységes pártot. — A miniszterelnök ar tegnap arról beszélt, hogy a boza ára esetleg visszaeshet 15 pengőre. Erre a külföld egyszerűen nem vesz bnzát ha­nem várni fog. A bolet taterv nem segtt a birto­kosokon. A nagybirtoknak nincs szüksége ra, a kisbirtokosokon pedig nem segít. Sándor pái után Jókay-Ihász Miklós szólt a javaslathoz és elfogadta azt Ezután Gaal GasCon mondott nagy beszédet . — A miniszterelnök — kezdte Gaal Gaston — art a tőle qiár nem is szokatlan vitatkozási mo­dort tanúsította velem szemben, amit a magyar közmondás ezzel a pár jellemző szóval fejez ki: Másról beszél Bodóné, amikor a bor árát kérik. — A miniszterelnök or védelmébe vette ve­lem, vagy nem tudom én kivel szemben a vám­törvény eltörlésének lehetetlen voltát Ilyen kí­vánságát én soha sem hangoztattam. — A miniszterelnök nr terméketlen kritikáról is beszélt Mindannyiunknak, akik nem voltnnk haj­landók a kormány javaslatával azonosítani ma­gunkat, azt a szemrehányást teszi, hogy ilyen terméketlen kritikára fecséreljük el politikai tőkén­ket. Bár ezek a kritikák ne lettek volna termé­ketlenek, bár hallgatott volna a kormány azokra a meglátásokra és intelmekre, amelyeknek többen is hangot adtunk. Ha igy történt volna, akkor gazdaságilag ai|£ha sfliveJtünk volna erra a mélypontra. maga körűi. Ha az amerikai vámemeléssel szemben az európai államok is a további vámemelések rendszeréhez folyamodnak, azt kétségtelenül mi is meg fogjuk érezni. De ebben a megállapításban mutatkozik « megoldásnak egyetlen lehetősége is. Az elzár­kózás politikája helyett a nagyobb gazdasági egységek megteremtését kell a qélkitüzés gyúj­tópontjába beállítani. Ahogy Briand mon-. dotta, meg kell csinálni az egységes Európát. De ez az egységes Európa nem lehet egy gazdasági alapok nélküli szövetkezés, amely­nek célja a jelenlegi politikai helyzet stabili­zálása, hanem a gazdasági előfeltételeket kell megteremteni a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem életlehetőségeinek biztosításá­hoz. Az amerikai vámrevizió intés és figyel­meztetés a széttagolt Európa számára, hogy már az utolsó óra is elérkezett Választás nincs, máskülönben a teljes leromlás követ­kezik. 12 órakor elröpült Halifax városa felett Kingsford Smith pilóta azt jelentette, hogy a repülőgép csak éjjel 12 órakor, éri el a repülő­teret | — Adós maradt a miniszterelnök ur azon áOl­tásom cáfolatával, hogy ezek az intézkedések, ame­lyek a bolettajavaslatban vannak, nem a gazdák érdekeit szolgálják, hanem az államkincstárét mert a bo lettéért kapott pénzekkel a gazda csak adóhátralékait és adót fizethet és azt a saját helyzete javítására egyéb téren egyáltalán nem fordíthatja. — Tulajdonképen tehát — folytatta Gaal Gas­ton — nem egyéb az egész eredmény, minthogy az állam a gazdák behajthatatlan adó­hátralékának egy rész# a többi dolgo­zón hajtja be ilyen módon. — Ami pedig azt a tanácsot illeti, amennyiben rám vonatkozik, hogy vooaljak el a poIfUka! köz dőtérröl, ezt a legnagyobb örömmel megteszem, mert senrmft sem opálok Jobban, mint azt a hí­szifoszt, teljesen eredménytelen munkát, amelyet as ellenzéki padokról állandóan folytatni kény­szerülünk. Budi János kereskedelmi miniszter szólalt fel ezután. Cso­dálkozik, hogy a szocialisták erősen támadják ezt a javaslatod amely a mezőgazdaság felsegitését célozza. Felkiáltások a szocialistáknál: Nem a mezőgaz­daság fel segítését támadjak, hanem azt a mód­szert, amellyel a városi lakosságot megnyomorítják Bud miniszter kéri a javaslat változatlan elfo­gadását Gál Mihály, Gyömörey Sándor és ö«tftr József felszólalása után Relschl Richárd hangoztatta, hogy bár az odxinózus javaslat méregfogát kihúzni látszik a kormány az őrlési jegyről szóló rész elejtésével, a javaslatot ebben a formában sem fogadja el. Marschall Ferenc azt javasolja, hogy a javadat ömét a következőképen változtassák meg: Tőr­A „Dél Kereszti®" Newyork előtt „A bolettarendszerrel a kormány a gazdák közterhelt a fogyasztókra akarja áthárítani" Gaal Gaszíon éles bírálata a boleílarendazerről a képviselőház egyesített bizott­sága előtt

Next

/
Thumbnails
Contents