Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-06 / 78. szám

2 .¿ÍTJTAWí-ÜORSZAG 1930 április 6. Borzalmas öngyilkosság a Moldva-parlon Az anya és kél gyermeke... (•Badnpettl tudósítónk telcfonjelentéae.) Prágából jelentik: A Moldva partján hármas tragédia Játszódott le. Egy 35 éves asszony ment le a folyóhoz, két gyermekét »torosán magához öleim Az alsórakparton megállott, a főnt sétáló* látták, amikor 4 érés fia és 5 éve« kislánya kétségbe Netten kapálódzott Az anya sirva megcsókolta gyermekeit, aztán egymásután beledobta Sket a folyóba ét utánuk ugrott. Két munkáé azonnal a vizbe vetette magát ,mire azonban a partra hozták az asszonyt és két gyermekét, mindhárman már halottak voltak, ' Az asszony egy gépész felesége, ak! gyógyíthatatlan betegsége miatt követte el borzalmas tettét. Interpelláció a belvárosi temető rendezése miatt {á Délmagyarország munkatársától) Hosszú hónapok óta foglalkoztatja a belváros katolikus lakosságát a belvárosi temető rendezése, amely körül különböző panaszok hangzottak el. Most vitéz dr. Gárgy&n Imre törvényhatósági biBottsági tag jegyzett be ebben az ügyben interpellációt a polgármesterhez. Az interpellációban, amely a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerül, felsorolja a temetőrendezéssel kapcsolatos panaszokat f — Van-« tudomása Méltóságodnak — kérdi többek kőzött az interpelláló —, hogy a temetőt ng.v nevezett modernizáló, csinosító rendezés eime Blatt a tradició, a kegyelet és a vallásos érzés legnagyobb megdöbbenésére teljesen Átalakítják, ¡hogy az egye« családi sírhelyeken elültetett diszitő fákat a tulajdonosok tudta és beleegyezése tű ikül barbár módon kivágták és elhordták. Tud-e ¡t polgármester arról, hogy a sírhelyeket anélkül, »gy a* érdekelteket megkérdezték volna, utak terek, valamint szökőkút létesítése érdekében sszedarabolják, átvágják, megkisebbítik és meg ( szüntetik, az ilyen módon kisajátított sirheyek halottait exhumálják és majdnem minden ptben a hozzátartozók tndta nélkül aj és önkényüteg kijelölt helyekre temetik, hogy minden apo« ok nélkül a keskeny utakat megszélesítik, lig a széleseket keskeny re veszik és mindezekről intézkedésekről sehol senki alapos és in donit magyarázatot nem tud adni. Tud-e arról, ogy a régi, karbantartott, bekerített, felépítményivel ellátott, gondozott sirhelyeke* a tulajdouook hiábavaló tiltakozása ellenére a vallásos érzés [megsértésével is könyörtelenül kisajátítják, hogy ez ax eljárás az elhaltak hozzátartozói kőzött a legnagyobb elkeseredést és felháborodást keltette, hogy ezeket az intézkedéseket a temetőbizottság tagjainak igen jelentős része egyáltalán nem heiJyesB. Végül arra kéri a polgármestert az inter'pdláW, hogy ezt az eljárást addig is sürgősen függessze fel, mig szabályszerű eljárással tisztázzák ezt a kérdést és kéri, hogy ebből a célból küldjön ki a polgármester vegyes bizottságot a hatóság, a temetőbizottság és a felek képviselőiből Vitéz Gárgyán Imre szombaton délelőtt nyújtotta át interpellációját a polgármesternek, aki a következőket mondotta a Délmagj ar©rgzág munkatársának ezzel kapcsolatban: — A város közgyűlése a temetőrendezés végrehajtását a temetőbizotiságokra bízta. A belvárosi temetőbizottság elnöke Balogh István lelkész. A temetőbizottság annakidején harminc évre adta ki a sírhelyeket Ez a harminc év mostanában járt te és igy a temető, illetve a sírhelyek területe visszaszállt a városra, helyesebben a temető bizottságra, amely jog szerint szabadon rendel kezhetik vele. A lemefőbizottság elhatározta, bogy • temető modernizálásának tervét most hajija végre. Kidolgozták ezt a tervet részletesen. A tervbe fölvett uj utak természetesen sok régi sir. helyen futnak keresztül. Ezeket a sírokat bizony felbontják és természetesnek tartom, hogy az érdekeltek, a halottak hozzátartozói ezt nem szívesen veszik^ mert kegyeletes fájdalmat okoz a sírok megbolygatása. Eleinte leginkább azt kifogásolták, hogy a temetöbizottság igen magasra szabta meg az újonnan kiosztott sírhelyek árát Az interpellációban konkretizált panaszok kivizsgálásával dr. Pálfy József helyettes polgármestert bízom meg. Annyi bizonyos, hogy • «él, a temető rendezése helye«, de lehetséges, hogy az eszközök nem megfelelőek. A Délmagyarország munkatársa az interpelláció ügyében beszélt a temetőbizottság egyik vezetőjével, aki a következőket mondotta: — Mi csalc örvendetesnek tartjuk, hogy a temetöbizottság működése a közönség legszélesebb rétegeiben is érdeklődést váltott ki, mert a temetőnek eddigi állapota hizonv nem snk érdekM.JB (O. M. T. K.) pastőrözött teiszükségletéi naponként pontosan házhoz siáiUtJAh, ha megrendeli 15—48 telefonszámon. lődéaről tesz tanúságot Csak a temetőnek lei hasznára az, ha ez az érdeklődés a kritikáig is elmegy. Minden eredményes kritikának ozciní>an nélkülözhetetlen kelléke a tárgy alapot hm»relé ét a feltétlen obfektivitát. Tekintettel azonban azon körülményre, hogy az interpellációi bejegyző bizottsági tag ur egyetlen alkalommai sem intézett kérdést a bizottság elnökéhes s igy az általa hiányolt alapos és megnyugtató felvilágosításokat meg sem kaphatta, nem lesz egészen alaptalan az a feltevés, hogy a hely«« kritikához szükséges tárgyismeret ez esetben héza» go« lehet — Az interpelláló ur objektivitásában semná okom sincs kételkedni. Már előzetes megnyugtatásul azonban kijelenthetem, hogy amit a temetőbizottság a temető rendezése érdekében eddig elrendelt, az mindenkor a törvénytisztelet éa a kegyelet Jegyében történt. Az eddig megejtett exhnm ál ásókról a telek minden esetben értesítést kaptak, különben az eshumálásnál nem lehettek *olm jelen. _ E pillanatban többet nem óhajtok mondani. De ezen rövid nyilatkozatot is tárgytalannak tokinteném abban az esetben, ha volna Szegeden csak egy gondolkozó ember is, aki a belvárosi római katolikus temető eddigi állapotával, akár az illő kegyelet, akár a külső rend, akár a katolikus felfogás tekintetében meg volna elégedve és azt fentartani óhajtaná. Svéd gelyée-, görgős- és kúpgörgős csapágyak SpecIAU» automobil- e* motorherékpArcsopágyak V14 •ueiei: KUCSES és MBGAY Szánd. R8les«T >.!. вел iparművészet Irta: Móra Ferenc. iJíihettünk már olyan három éves házasok, mikor agy fölvitte az Isten a dolgunkat hogy ingó birtokállományunkat szőnyeggel is gyarapíthattuk. Én wgyan el tettem volna nála nélkül akkor is, de az asszony, úgyis mint a költő hitvese, unta már, hogy 0a mindig csak az álmok perzsaszőnyegét terigetem elébe. Hiszen szép az is, de csak addig, mig friss. S biz az a harmadik esztendőre már szinét hagyja, a széle is kirojtollik, a moly is kiluggatja, pecsétek is kerülkőznek rajta, egyszóval meglehetősen antikká válik. Már Pedig ha antik, akkor perzsa legyen*. — Némtem is egyet a kirakatban — tűzte napirendre az asszony a kérdést — aránylag nem is drága. Három éves férj már tisztában van vele, mit jelent az, ha valami aránylag nem is drága Megállt bennem az ütő a rémülettől. — Remek darabot lehet venni tíz forintért. — Tiz forint? — szisszentem föl, 'évén tiz forfal ötödrésze összjövedelmemnek. — Azt hiszem, a perzsaszőnyeget Dárius királynak találták föl i- Lehet kapni részletre is — mondta nyugodtan a feleségem. — Én erre csak annyit mondtam, hogy Dárius király még most is élne. ha rá nem csábittatta volna magát a részletfizetésre. De ezt csak mii», historikus mondtam, nem mini" Érdekelt fél Mi nek provokáltam volna vitát * Házszabályaink szerint mindkettőnknek var. ugyan szavazati joga de szavazategyenlőség esetén az asszony dönt 6óbbnak láttam meglépni a szava/ás elől ősi kas télyunkba, a Daru utcába. A legjobbkor mentem. A vér úrnője, szegény Wesanyáta. "éppen fűteni v<n6 szalmát hozott te a padlásról, de olyan nagyot nyalábolt, hogy megakadt a padlásajtóban. — Segít? már, kis fiam, fevenni ezt a patracot, mert nem férek tőle se be, se ki — kiáltott is szegénykém A patrac az a pokróc volt, amibe belenyalábolta a szalmát. Ismertem én ezt még gyerekkorom óta, hiszen takargattak bele engem is eleget de sohase Vetettem rá ügyet Most azonban megihletett a veszedelem, amely részletfizetés alakjában tűnt föl háztartásunk horizontján. — Édesanyám — öleltem le a drágámat a szalmával együtt a padlás szájából — nem adhatná nekünk ezt a rossz pokrócot? Persze, hogy nekem adta s negyedóra múlva már leteltem a családi tűzhely oltárára — Tessék, itt a valódi antik szőnyeg. — Hol vetted? — ugrott a nyakamba a teleségem. — Az nem tartozik rád — mondtam kevélyen — A fő az, hogy amit kimondtál, rögtön előteremtettem. Uyen ember vagyok én. — Hát antiknak antik, azt látom — simogatta az asszony a pokróoot gyanakodva. — De nézd jiilyen különös csomózása van neki. Olyan, mintha ronsypokróe volna. Máig st. vagyo': járatos a íextilismében. Csak a Pcuelope vásznáról tudom, hogy készült s olyasmit sejtok, hogy mindazok a kézimunkák ugy készülnek, amiket az asszonyok akkor vesznek elő mikor délutáni vendég van a háznál. De azért meg nyugtattam az asszonyt, hogy a-- ilyenfajta szőnye nek éppen a csomózása adja meg az értékét. — Hát milyen fajta szőnyeg ez tulajdonképpeni — Pusi-fajta — jelentettem ki fölényesen s azt ciszetn, nagyon imponáltam vele az asszonynak, fjedig az igazságot se bántottam meg. Mert a szőnyege' valóban Pusi Pál takácsmester követte el valaha, helybéli iparművész, várocunk szülötte. Én ugyan már aem "ismertem, de haP lottam róla, hogy az Isten h festőnek teremtette, csak az apja nevelt belőle takácsot (Rekompenzációjául annak a tok festőnek, akit az Isten is takácsnak teremtett) Olvastam én a híres piktorok életrajzát de olyan invenciót még Gtorgio Vasari se pipált mint Pusi Pálé volt Fiatal korában megfestette Dobod Mihályt és hitvwétj ugy, ahogy a kalendáriumban látta, régi fametszetben. Hátul az égő vár, az előtérben Dobozi Mihály, fehér lovon, életnagyságban, ahogy a kardbicskát bele akarja vágni hitvese hókeblébe. De olyan hókebleket még nem látott a világ, amilyeket Pusi Pál szerkesztett, fis most ezeket tegye tönkre az a marcona férfi a békanyuzójévall Pusi Pálnak nem volt szive ilyen istontelenséghex segédkezet nyújtani. Viszont a történeti hűséget se akarta megsérteni Mit tett volna ilyen esetben Rubens, vagy Tiziano. Pusi Pál azt tette, hogy hevenyészett egy harmadik keblet is Dobozi №hálynénak. Olyant amelyikért nem kár, ha kt^ fúrja is a gyilkos penge. Azt már én nem tudom megmondani, bogy, hova lett ez a kuriózus kép, hanem azt tudom, hogy a művész akkor is kedvelte ifjúkori témáját mikor a festői pályát a takácsiparral cserélte fel. S a honi mükritika vegye tudomásut hogy ha akár abroszban, akár ágyteritöben, akár rongypokrócban olyan mord férfivel találkozik, aki egy háromkeblü hölgyet ráncigál magával, az Pusi Pál mester műhelyéből került ki. Mondhatom^ sokkal egyénibb alkotások, mint a Gilles Gobelin Kárpitját Azt is meg kell azonban vallanom, hogy sok idő eltelt addig, mig tudatára ébredtem szerzeményem műbecsének. Valahogy a műalkotásokkal is ugy van az ember, mint az asszonyokkal, bizonyos élemedettebb kor kívántatódik ahhoz,