Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-03 / 75. szám

Tjfan~ír>ríTT<T 5. Uf Iskola épül a Somogyi-telepen és az Aigner-telepen Szerdán reggel megkezdték a József főherceg-tér feltöltését ./ ÍTA Délmagyarország munkatársától.) Megírta a Délmagyarország, hogy a kultuszminiszter, tekintettel a munkanélküliségre, elrendelte a József főherceg-tér feltöltését, amely munka az egyetemi építkezések programjában is szerepel. A polgármester felhívta a munkanélküli kubikosokat, hogy szerszámaikkal együtt szerdán reggel 7 órakor jelentkezzenek a Lechnei-téren, ahol a mérnöki hivatal emberei munkásosztagokba osztják őket és kijelölik munkahelyüket. A munkások felvétele szerdán meg is történt, reggel hét órakor egészen megtelt a Lechner-tér a talicskával, ásómi fölszerel: munkanélküliekkel. A Lechnertérről a megalakított munkáscsoportok azonnal munkahelyükre mentek, ahol megkezdték a feltöltés eiŐLiunkálatait. Dr. Aigner Károly főispán, aki a munkások küldöttségének megígérte, hogy Budapesten, a kormány tagjainál interveniál a munkanélküliek érdekében, most jött vissza Budapestről és a következőket mondotta: — Illetékes helyen előterjesztettem javaslataimat a muikanélküliség enyhítésére és felhatalmazást nyertem a kultuszminiszter úrtól annak kijelentésére, hogy jövőben a kultusztárca szegedi építkezéseinél a kultuszminiszter biztosítani óhajtja, hogy egyenlő berfeltételek mellett elsősorban szegedi munkások alkalmaztassanak. Elhatározta továbbá a kultuszminiszter, hogy azokon az építkezéseken és egyéb munkaalkalmakon kívül, amelyekről a város polgármestere utján már értesítette az érdekelteket, sürgősen drendeli a Somogyi-telepnek most fejlő lő részén egy ujabb négytantermes iskolának és egy igazgatói lakásnak az építését, az Aigner-telepen pedig még egy tanteremnek, építését a kultusztárca terhére, a várostól csak a telek átengedését óhajtja. — Ugy a kultuszminiszter ur — mondotta tovább a főispán —, mint a kormányzat a legnagyobb megértéssel siet a munkanélküliség enyhítésére s a helyi hatóságok is az egész országban, de különösen Szegeden minden lehetőt elkövetnek, hogy munkaalkalmakat teremtsenek. Meg vagyok róla győződve, hegy a minden oldalról megnyilvánuló segítő jóakarat megnyugvással tölti el az igazán dolgozni akaró, de a nehéz körülményekkel számoló hazafias érzésű munkásokat — fejezte be Aigner főispán —, akik maguk fognak ügyelni arra, hogy kenyárgondjaik m-ísok politikai érdekeivé ne fajuljanak. Hü A munkanéntűtieí várakozó tömege a dorozsmai 'íqUza előtt. A Belvárosi ^ozi ma esti ^ ^^|előadá»aa Széchenyi ^ozibsn lese mert-'Iva. VlM-tT SZ&AZO* ""»í« haszmAJU"* ^ WDVU m«^ Viov KtrtvtL. i mm fGArftn minoenT tisztit j Tlsenküe^céiiiis fiatal urileány mefld8bbenft6 t^asáciiila a dorozsmai síneken Fischer Ágnes BÖIschét olvasta, elbúcsúzott hozzátartozóitól és a budapesti sze* mélyvonat eié vetette roag^t — Szerdán reaael találták mea felismerhetetlenségig összeroncsolt holtteslét — A megrázó öngyilkosság oka: leküzdhetetlen vágyakon: zása a Szentföldre (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdán reggel a Szeged-állomás főnöksége telefonon felhívta a rendőrség központi ügyeletét és közölte a szolgálatban lévő felügyelővel, hogy a rendezőpályaudvar és a Kiskundorozsma közötti vasúti vonalszakasz pályaőre, a dorozsmai állomástól körülbeiül egy kilométerre, a kora reggeli órákban egy összeroncsolt férfi hullát lalált meg. A pályaőr a borzalmas leletről értesítette a Szeged-állom ás főnökségét és kérte, hogy jelentését továbbítsák a rendőrségre. A központi ügyeletről azonnal bizottság szállt ki a jelzett helyre, ahol szörnyű kép tárult a szemlélők elé. A síneken a felismerhetetlenségig összeroncsolt holttest feküdt nagy vértócsa közepette. A holttestről hiányzott a fej, hiányzott az egyik kar és az egyik láb, a belső részek kifordulva, húsdarabok szétszóródva, a holttesttől pedig mintegy sjázméternyire a kezekről levágott ujjak és az egyik kéz feküdt. A töltés melletti árokban megtalálták az áldozat fejét is, amit a vonat lemetszett a nyakáról. '7 " "' ~ ~ A rendőri bizo'tság megállapilotta, hogy a holttest nem férfié, hanem tyy fiatal leányé, akit valamelyik éjszakai, vagy hajnali személyvonat gázolt halálra. A holttest körül semmiféle irást nem találtak, amiből a szerencséilen fiatal leány személyazonosságát meg lehetett volna állapítani. A bizottság jó darabon átkutatta a síneket és az ujjúkhoz kö^el talállak egy könyvet és benne leveleket, amelyek hamarosan fényt derítettek egy fiatal, ismert szegedi urileány megrázó és megdöbbentő tragédiájára. Bőlschének nAz élet fejlődéstörténetei cimü könyve feküdt az összeroncsolt holttest mellett. Az első oldalon: Fischer AgI 1939. aláírás. A könyvben négy levelet találtak, valamennyit megcímezve. Miután a rendőri bizottság megállapította, hogy a gázoló vonat a holttest egyes részeit Kiskundorozsma irányába vonszolta, ebből arra következtettek, hogy a leányt az éjféli budapesti személyvonat gázolta halálra. A bizottság munkáj; most' arra' szorítkozott, hogy összeszedjék a testrészeket, majd a holttestef j beszállították az_ orvostani intézetbe. A 19 éves Fischer Ágiban Összeomlik az élei szereieíe A nyomozást ezután a rendőrség a városba« folytatta és a könyvben talált adatok alapján pontosan megállapították a holttest_ személy-j azonosságát. Az öngyilkos urileány Fischer Jenő széleskörökben ismert Béke-uccai bornagykereskedő 19 éves Ágnes nevü leánya, akit ugy ismerteid mindenütt Szegeden, mint az idealizmusnak, a ióságnak megtestesülését. • c Fischer Ági, — így hivta mindenki a lebilincselően kedves modorú leányt, a mult évben telte le az érettségit a szegedi leánygimnáziumban. Okos, tanult, müveit és félvilágo-, sodott szellemű leány volt, aki minden szépfj eszméért tudott lelkesedni és tudott dolgozni Bálványozta a gyerekeket. Különösen a kis cserkészeket szerette, akiket sokszor gyűjtött maga köré, eljátszadozott velük, oktatta, tanítgatta, kirándulásokra vezette őket. Szereteté« ben annyira vitte, hogy képes volt elmenni 8—9 éves kis barátaihoz, akiket kihallgatott a leckéből. Természetesen Fischer Ági, akit valósággal bálványoztak a gyerekek és nagy szeretettel vették körül a barátnői is, lelkes hivő volt. Sokszor elábrándozott azon, hogy, jó volna kimenni Palesztinába, ahol máséletet gondolt. , " * 7 Fischer Ági azonban nem mehetett Palesztinába. Szülei ellenezték, hogy fiatal leányuk olyan messze elszakadjon tőlük, finom, törékeny szervezetetét nem találták alkalmasnak* arra, hogy esetleg nehéz telepesi sorba kerüljön. Minden igyekezetükkel azon voltak, hogy lebeszéljék Ágit tervéről. _ . Fischer Ágnes folytatta csendes életét, amellyel lelkében már régen leszámolhatott, de hogy végzetes szándékkal foglalkozott, arról senkinek nem volt sejtelme sem. Néhány héttel ezelőtt azonban már valami lemondó szomorúság ömlött el rajta. Melankolikus voltj akik beszéltek vele az utóbbi időben, észre«» vették, hogy Fischer Ágnesnek jvalami bánata lehet. _ Kedden délután 6 órakor eltávozott hazuN ról. Azt mondotta, hogy egy barátnőjéheí megy. Máskor is megtette, hogy elment ha-»